Népszabadság, 2001. október (59. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-30 / 253. szám
Közös lelkiismeretvizsgálatra van szükség Értelmiségiek egy csoportjának levele egyházi vezetőkhöz Mint tegnapi lapunkban hírt adtunk róla hívő értelmiségiek egy csoportja levelet intézett Seregély Istvánhoz, Bölcskei Gusztávhoz és Szebik Imréhez, a katolikus, a református és az evangélikus egyház vezetőihez. Alább teljes terjedelmében közöljük a levelet. Tisztelt Püspök Urak! Bizonyára Önöket is nyugtalanítja a magyar antiszemitizmus újjáéledése, valamint honfitársaink és hatóságaink gyakran tettekben is megnyilvánuló cigányellenessége. Bennünket nagyon aggasztanak ezek. 1990-ben nagy reményeket fűztünk a születő demokráciához. Abban bíztunk, hogy a szocialista rendszer összeomlásával és a megszálló szovjet csapatok távozásával Isten nemcsak „jókedvvel, bőséggel” áldja meg sokat szenvedett gyermekeit ebben a hazában, hanem azt is lehetővé teszi mindenkinek, nőknek és férfiaknak, cigányoknak és nem cigányoknak, zsidóknak és nem zsidóknak, hozzánk menekülő idegeneknek és magyar állampolgároknak, hogy egymás szabadságát és emberi méltóságát tiszteletben tartva szépen éljenek együtt Magyarországon. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy 2001-ben az FTC-Újpest örökrangadón a szurkolók azt fogják kórusban zengeni a lelátón, hogy „Indul a vonat Auschwitzba! ”, amire az ellentábor azzal az ordítással válaszol, hogy Sieg Heil! Sieg Heil! És arra sem, hogy a szabad magyar parlament egyik pártjának, a Magyar Igazság és Élet Pártjának, az antiszemitizmus, a cigányellenesség és általában az idegengyűlölet lesz az egyik fő jelszava. Hogy a sajtóértekezletén e párt alelnöke antiszemita uszítást folytat. És hogy aki uszítást akar hallani vagy olvasni, annak elég bekapcsolnia az úgynevezett közszolgálati rádiók és tévék bizonyos műsorait, például a Vasárnapi Újságot, vagy olvasnia bárki számára hozzáférhető lapokat, köztük a Magyar Nemzetet, amelyben szintén felbukkannak ilyen írások. A keresztény egyházak hívei és lelkészei között, sajnos, elég sokan vannak antiszemiták, cigány- és idegengyűlölők. A magyar református egyház egyes képviselői és a MIÉP kapcsolata közismert: a MIÉP parlamenti frakciójában például ifjú Hegedűs Lóránt személyében még református lelkész is van. Nem is akárki, mert az ő édesapja Hegedűs Lóránt, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke. A katolikusoknak és az evangélikusoknak az antiszemitizmussal, a cigányellenességgel és az idegengyűlölettel való fertőzöttsége nem ennyire nyilvánvaló. De aki őszintén szembe akar nézni a magyar kereszténység történetének 1890 és 1944 közti szomorú és szégyenletes fejezetével, amikor antiszemita propagandájukkal a magyar egyházak tevékeny szerepet játszottak a magyar holokausztnak, több százezer zsidó honfitársunk elpusztításának az előkészítésében, az több forrásból is tájékozódhat erről. Elolvashatja például Randolph L. Braham A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon című kétkötetes munkáját vagy Kis György katolikus plébános Megjelölve Krisztus keresztjével és Dávid csillagával című könyvét, amelyből megtudhatja, hogy hosszú papi szolgálata folyamán Kis György milyen sok sértést és megaláztatást szenvedett el paptestvéreitől, pusztán a zsidó származása miatt. Vagy elolvashatja Vermes Géza Gondviselésszerű véletlenek című emlékiratait. Önök, tisztelt Püspök Urak, jól tudják, hogy Isten szándékával ellenkezik minden társadalmi vagy kulturális - nem, faj, bőrszín, társadalmi helyzet, nyelv, vallás szerinti - diszkrimináció, így az antiszemitizmus és a cigányellenesség is. II. János Pál nemrég mondta a következőket: „Aki keresztény, nem lehet antiszemita... A fajgyűlölet olyan bűn, mely súlyosan sérti Istent... Nem fohászkodhatunk Istenhez, minden emberi lény atyjához, ha nem vagyunk hajlandók testvérként viszonyulni az emberek egyes csoportjaihoz, akiket Isten ugyancsak a maga képére teremtett... A fajgyűlölettel a kölcsönös befogadás kultúráját kell szembehelyezni. ” Elítélt minden diszkriminációt az Egyházak Világtanácsa és sok protestáns ökumenikus szervezet is. A keresztények a Szentháromságban, a személyekben, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben különböző egy Istenben hisznek. És az ökumenikus gondolkodású hívek nem egy domináns egyház, például a római katolikus egyház képére formált közösségként képzelik el a keresztények egységét, hanem kiengesztelt különbözőségként, amire, tisztelt Püspök Urak, Önökkel együtt mi is törekszünk. És vonz bennünket az Európai Unió is, amelyben a nagy nemzetek nem elnyomják a kis népeket és népcsoportokat, hanem amelynek polgárai és politikai testületei - a nemzeti kormányoktól az Európai Parlamenten át az Európa Tanácsig és a Brüsszeli Bizottságig - arra törekszenek, hogy a saját önazonosságukat megőrző, kultúrájukkal egymást gazdagító népek éljenek együtt egy közös államban, amelyet minden európai férfi és nő közös otthonává akarnak tenni, az emberi, a szociális, az etnikai, az ökológiai, a kulturális és a vallási jogok rendjével. Javasoljuk, tisztelt Püspök Urak, minden lehetséges eszközzel törekedjenek arra, hogy a magyar kereszténység éppúgy Magyarország egységének jele és eszköze legyen, ahogyan a II. Vatikáni Zsinat szerint a világegyház az emberiség egységének jele és eszköze. Ahogy Pál apostol szerint nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettek Krisztus Jézusban úgy munkálkodjanak Önök is azon, hogy a magyar nemzeten belül se legyen többé „magyar” és „nem magyar”, azaz zsidó és nem zsidó, cigány és nem cigány. Ez hosszú és kitartó munkát igényel tőlünk, hívektől, és Önöktől, egyházi vezetőktől is. Amint Roger Etchegaray francia bíboros nemrég nyilatkozta: az emberi jogokért folytatott küzdelmek között a rasszizmus elleni harc a legnehezebb, és a rasszizmus, sajnos, jelen van még a keresztények között és a katolikus egyházban is. Mi mindnyájan egy olyan ökumenében hiszünk, amely minden jóravaló embert egyesít. Ezért örülünk, hogy a református egyház elnöksége elítélte már ifjú Hegedűs Lórántot és antiszemita uszítását. De azért még sok munka vár minden keresztényre. Kérjük, hogy vizsgáljanak felül, tisztelt Püspök Urak a teológiai tankönyvektől kezdve a kisgyerekek hittankönyveiig minden oktatási segédeszközt abból a szempontból, hogy tartalmaz-e más vallásokra nézve nyíltan vagy burkoltan becsmérlő kijelentéseket, vagy inkább előmozdítja más vallások jobb megértését, a hozzájuk való közeledést és a velük való kiengesztelődést. Az evangélium azzal a felszólítással kezdődik, hogy tartsatok bűnbánatot. Hogy eleget tegyünk Urunk e felszólításának, ahhoz nem elég az egyéni lelkiismeretvizsgálat. Sürgetjük, hogy közösen vizsgáljuk felül azoknak a nagyobb közösségeknek a múltját is, amelyekhez tartozunk, így a magyar keresztény egyházakét is. És nézzünk szembe őszintén azzal, hogy voltak olyan korszakok is, amikor magyar keresztények jelentős része kirekesztő magatartást folytatott, aminek fontos szerepe volt a magyar holokauszt előkészítésében. És ezt el kell ismernünk annak ellenére is, hogy szép számmal akadtak olyan magyar keresztények is, akik zsidókat mentettek. Javasoljuk, mozdítsák elő minden lehetséges módon, hogy a magyar keresztények jobban megismerjék zsidó és cigány honfitársaikat, mert az előítéleteknek és a kirekesztő cselekedeteknek a legfőbb forrása általában az, hogy az előítéletek rabjai nem ismerik azt a csoportot, amelyről negatív sztereotípiákat hordoznak magukban. Ismerkedjünk meg azzal, amit a másik csoport - a zsidó vagy a cigány - gondol magáról, a múltjáról, az értékeiről és problémáiról, és teremtsük meg a velük való személyes találkozásnak, az együttgondolkodásnak, a közös munkálkodásnak és imádkozásnak a lehetőségeit. Amit elősegíthet például az, hogy katolikus kispapok, protestáns teológushallgatók és a rabbiképző növendékei eltöltenek egy-két szemesztert egymás fakultásain. Vagy az, hogy nem zsidó és nem cigány fiatalok együtt táboroznak zsidó és cigány fiatalokkal. Tisztelt Püspök Urak! Gondolkozzanak ezeken a feladatokon, és kérjük, vegyék be ezeket is egyházuk lelkipásztori tervébe. Ha igényt tartanak a segítségünkre a konkrét tervek kialakításához és megvalósításához, azt szívesen felajánljuk. Testvéri üdvözlettel: Aszalós János, Balassa Péter, Benedek István Gábor, Birtalan Balázs, Bárdos- Féltoronyi Miklós, Boór János, Csapody Tamás, Csáti Gábor, Derdák Tibor, Donáth László, Doromby Károly, Dornbach Alajos, Endreffy Zoltán, Esterházy Péter, Fejtő Ferenc, Fodor Géza, Forintos György, Gánóczy Sándor, Győry Márta, Görgey Gábor, Hegyi Gyula, Horányi Özséb, Iványi Gábor, Kamarás István, Kelemen Gábor, Komlós Attila, Kornis Mihály, Ladik János, Majsai Tamás, Mártonffy Marcell, Mécs Imre, Mészáros Klára, Nagy Erzsébet, Orsós János, Nagy Zoltán, Péntek László, Pfitzner Rudolf, Polcz Alaine, Polgár Kornél, Pomogáts Béla, Richly András, Róbert László, Sára Ágnes, Schmal Károly, Schein Gábor, Szabó Iván, Szent-Iványi Ilona, Szölőssy Ágnes, Takács Zsuzsa, Tillmann J. A., Törzsök Erika, Ungár Anna, Ungváry Rudolf, Várdy Péter, Vári Erzsébet, Vass György SJ, Verseghi Nagy András. 4 Menedzser kisállatkutató Kis gödöllői torzsalkodások Az elmúlt hetekben minisztériumi vizsgálat folyt az FVM legkisebb kutatóhelyén, a Kisállat-tenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetben. Várható volt, hiszen az új igazgató kutatói múlt nélkül került posztjára, mégis meglepetést okozott, mert a szaktárca illetékesei egy volt főtanácsos kollégájuk munkásságát vették górcső alá. A szakmában bátkinak rövidített intézet baromfi- és nyúltenyésztéssel kapcsolatos alap- és alkalmazott kutatást végez, ezenkívül a méhek kártevői ellen keresnek hatékony védekezési módokat. Ez az egyetlen olyan FVM- intézmény, amelyben őshonos hazai állatfajták génmegőrzésével is foglalkoznak. A kilencvenes évek elején itt is megrendült a korábbi kényelmes munkastílus. A költségvetési támogatás csökkenése miatt megkurtították az intézeti létszámot is - alig félszázan maradtak. Szalay István 1991-től igazgatóhelyettesként vezette a kutatóhelyet, 1993-tól pedig igazgatóként. Szalay 1997-ben újra elnyerte az igazgatói posztot. - 1998-ig nehéz időszakot éltünk át, de ezt követően már fejlesztésre is lehetőségünk volt - emlékezett a közelmúltra Szalay István, aki hónapok óta már másutt dolgozik. A legutóbbi igazgatói pályázatra már nemcsak Szalay, de Tóth Árpád, az FVM mezőgazdasági főosztályának főtanácsosa is jelentkezett. Az intézeti tudományos tanács mindkét pályázatot mérlegelte, s úgy látta, jobb, ha a posztját régebb óta betöltő Szalay irányítja tovább az intézetet. A nyertes mégis Tóth Árpád lett, aki lassan egy éve igazgató Gödöllőn. A nyáron több intézeti munkatárs ügyvéd útján jelezte a minisztériumnak: sok az intézményi probléma. A szaktárca ellenőrzési főosztálya ezután vizsgáatot rendelt el, a bejelentések egy részét megalapozottnak találta, de úgy vélte, a kollégák kifogásai orvosolhatók. Az igazgató egyébként huszonkét oldalas feljegyzést írt a vizsgálat megállapításaival kapcsolatban. Tóth Árpád nem hiszi, hogy meg kellene válnia posztjától. Úgy fogalmazott: „Előfordul, hogy egy vezető rosszul dönt, ennek kijavítása is rá hárul.” Tóth szerint Szalay megbántott ember, bárki lenne itt az igazgató, ő minden bizonnyal panasszal élne ellene. Minden olyan intézkedést, amely vélt vagy valós jogait sérti, a volt igazgató a személye Világossá tettem: nem kell engem szeretni, de együtt kell működni az intézet vezetésével. Ezt az együttműködést kértem és kérem. Akiben ezt nem látom, attól megválók, elleni támadásnak vett. Miután leváltották, meghagyta elődjének a kocsiját, elengedte egy brazíliai konferenciára. Ugyanakkor, mint Tóth elmondta, a volt igazgató a megállapodásaikat nem tartotta be, nem ment el például egy tanácskozásra, később ez többször megismétlődött, s idővel megvonta tőle a kedvezményeket. 2000 novemberében ötvenen dolgoztak az intézetben, ma 38-an vannak. A létszámcsökkenés egyik oka, hogy a korábbi öt portás helyett egy őrző-védő szolgálat felügyeli az épületeket. A baromfinevelő telep kezelési jogát pedig egy vállalkozó kapta meg. Megszabták, hogy milyen feltételek között kell tartani a szárnyasokat. Tóth kifejti, hogy nem kutatókat bocsátottak el, hanem a fizikai állomány létszámát csökkentették. A kutatói létszám még nőtt is. Szalayval csupán egy kutatónő távozott. Kérdezem, mi indokolja, hogy egy humán szemész működtesse a mézvizsgáló labort, hacsak az nem, hogy az orvos Tóth Árpád sógora? Valóban a sógora, de nem ez a lényeg - válaszolja az igazgató. Az intézetnek évek óta feladata volt egy mézvizsgáló labor felállítása. Hat éve nem haladt előre ez a program. Tavaly októbertől az idén februárig próbálkozott, hogy ezt a labort belsős hozza létre, végül kiderült, hogy erre egy külső szakember, egy vegyész kell. A meghirdetett állásra egy vegyész és a sógor jelentkezett. A rokon alapképzettsége orvos, de sohasem praktizált. Laborszakvizsgával rendelkezik, előzőleg szemészeten dolgozott, biokémiával foglalkozott, oktatott a budapesti orvosegyetemen. Tóth szerint olyan szakember, akinek laborszervezési gyakorlata van. - Pechem, hogy pont a sógorom tudta ezt megcsinálni. A támadások miatt utólag már bánom, hogy mellette döntöttem. Azt, hogy pályázott, nem bánta meg. Ma sem érzi a kutatói múlt hiányát. Menedzselni akarta az intézményt, a kutatási feltételeket megteremteni, ehhez viszont nem alapkövetelmény, hogy ő is kiemelkedő kutató legyen. Ezt vállalta, ilyen feltételekkel nevezte ki az akkori miniszter, Torgyán József. - "Tudtam, hogy nem a legnagyobb szeretettel fogadnak majd a kollégák. Azt viszont világossá tettem: nem kell engem szeretni, de együtt kell működni az intézet vezetésével. Ezt az együttműködést kértem és kérem. Akiben ezt nem látom, attól megválok. Szalay annyit mondott, ő már semmilyen feltételek mellett sem vállalná az intézmény vezetését. Csak az bántja, hogy évtizedes építkezés eredményét néhány hónap alatt tönkre lehet tenni. Ö. Z. NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2001. OKTÓBER 30., KEDD 9