Népszabadság, 2002. február (60. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-22 / 45. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2002. FEBRUÁR 22., PÉNTEK 3 Szakadás a visegrádiak között Prágában és Varsóban is bírálatként fogták fel Orbán szavait HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Lengyelországra vonatkozott Orbán Viktornak az a kijelentése, mely szerint egyetlen EU-jelöltet se kellene megvárakoztatni amiatt, ha valamelyik más tagjelöltnél komoly problémák merülnének fel a csatlakozási tárgyalásokon — írta csütörtökön a Rzeczpospolita. A konzervatív lengyel napilap -, amelyet az MTI szemlézett - megemlíti Orbánnak a Benes-dekrétumokkal kapcsolatban tett szerdai megjegyzését is. Mint írja, a magyar miniszterelnök ugyanis - Ausztriához csatlakozva - váratlanul azt követelte, hogy a két ország érvénytelenítse a második világháború után elfogadott dekrétumokat, amelyek szerinte nem egyeztethetők össze az uniós joggal. Az Európai Bizottság azonban egyértelműen azon az állásponton van - fejeződik be a Rzeczpospolita cikke -, hogy az EU-tagságot nem lehet függővé tenni a benesi dekrétumoktól vagy akár a lengyelországi reprivatizáció ügyétől. A Lidové Noviny prágai konzervatív napilap csütörtökön azt írta: alig két hete még úgy tűnt, hogy a visegrádi országok az európai uniós csatlakozás utolsó szakaszában közösen fognak fellépni Brüszszellel szemben. Az unió bővítése azonban erősen közeledik, s minden ország kormánya a legtöbbet szeretné kiharcolni állampolgárai számára, és (minden ország) szeretné megmutatni, hogy ő a legjobb. A prágai lap ugyanakkor a Benesdekrétumok ügyében egyetért a magyar kormányfővel. „Meglehet, hogy Orbán célzatosan és kissé szabálytalanul kihasználja a Benes-dekrétumokat, de lényegében igaza van. A kitelepítésekről szóló dekrétumokat egyszer már az Európai Parlament is nem európainak és diszkriminatívnak minősítette. Legfőbb ideje, hogy tegyünk valamit ezekkel a porosodó dokumentumokkal” — írja. Orbán nyilatkozata a visegrádi csoportban nyilván szakadást jelent, ami egyébként az utóbbi hónapokban már körvonalazódott - mondta a Hospodárské Noviny című politikai és gazdasági lapnak Ladislav Cabada, a pilzeni Západoceská Univerzita politológusa, aki úgy véli: Orbán hazai kártyával is játszhat, mert Magyarország választások előtt van, s ezzel a nyilatkozatával szavazatokat szerezhet a jobboldalnak. Szlovákia vezető politikusainak sokkal bátrabban kellene fellépniük Magyarországgal szemben, mint azt teszik - jelentette ki csütörtökön Vladimír Meciar, az ellenzéki Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom-Néppárt (HZDS-LS) elnöke, háromszoros exkormányfő a kedvezménytörvény és a Benes-dekrétumok kapcsán. Amikor még tökéletesnek tűnt az együttműködés - európai uniós, illetve visegrádi kormányfők és külügyminiszterek tavaly decemberben Luxembourgban fotó: mtsoós lajos Markó-Tőkés pengeváltás Minden alapot nélkülöz az a bírálat, amellyel Tőkés László püspök a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a román kormánypárt újabb együttműködési megállapodását támadta — jelentette ki csütörtökön Markó Béla. Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott, hogy Tőkés feltehetően nem olvasta az együttműködés részleteit rögzítő jegyzőkönyvet, és ezért beszélt „homályos ígéretekről”. Tőkés püspök a román sajtónak adott nyilatkozatában azt is kijelentette, hogy Markó még az RMDSZ jövő májusra tervezett kongresszusa előtt távozásra kényszerülhet tisztségéből. - Éhes disznó makkal álmodik - volt a szövetségi elnök válasza - írta az MTI. IPI-jelentés: politikai konfrontáció a magyar médiával ________________MTI-JELENTÉS________________ A média rendszerváltás utáni magyarországi átalakulásának nehézségeit ecseteli többek közt a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) csütörtökön, Bécsben bemutatott éves jelentése a sajtószabadság helyzetéről. A világ legjelentősebb sajtóorgánumainak kiadóit és főszerkesztőit tömörítő IPI részletesen ismerteti Mendreczky Károly MTV-elnökké való megválasztásának előzményeit, kitér a kuratórium összetételének vitatott voltára, s felidézi, hogy az intézet Orbán Viktor kormányfőnek írt levélben fejezte ki aggodalmát. Megemlíti a jelentés, hogy a Fidesz májusi konferenciájára nem engedték be a Magyar Hírlap munkatársait, s részletesen ismerteti az ehhez vezető történéseket is. Az IPI jelentése megállapítja: „Ez a médiával szembeni konfrontáció és a közszolgálati intézményekre gyakorolt állami befolyás indította az Európai Uniót arra, hogy nyilvánosan szóvá tegye a kormány néhány módszerével való egyet nem értését. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke leszögezte, hogy többek között a médiatörvényben is szükség van változtatásokra ahhoz, hogy a csatlakozási tárgyalásokon egyetértést lehessen elérni”. A jelentés megemlíti, hogy Lakatos Pál, a Vasárnapi Újság című rádióműsor korábbi főszerkesztője a rendőrséghez fordult, mert fenyegető leveleket kapott. A jelentés pozitívumként emeli ki, hogy az első roma rádióadó februárban megkezdte műsorát. Brüsszel fizeti a Szabadság hidat Őszre megtisztul a folyómeder Újvidéknél A NATO 1999-ben három hidat bombázott le a Duna újvidéki szakaszán. A hídroncsok miatt leállt, majd részlegesen újraindult a nemzetközi hajóforgalom. A hajózási társaságok kára egymilliárd euróra tehető. Az újvidéki folyószakasz megtisztítása és az akadálytalan hajózhatóság biztosítása a Duna Bizottság feladata lett. A munkával idén nyár végére készülnek el a tendereken győztes cégek — nyilatkozta lapunknak Bernard Chenevez, a medertisztítási program igazgatója. A tisztítás munkafolyamatai. Az újvidéki folyószakasz megtisztítása és az akadálytalan hajózás feltételeinek megteremtése öt lépésben történik: a fel nem robbant rakéták és bombák felderítése és hatástalanítása; a Zsezselj, a Péterváradi és a Szabadság híd roncsainak eltávolítása, végül pedig a folyómederben okozott környezeti károk elhárítása. Az öt munkára eddig három tenderben hirdetett győztest a Duna Bizottság. Jugoszláv vállalat hatástalanítja a bombákat és távolítja el a Szabadság híd roncsait, míg a Zsezselj híd maradványainak kiemelését kilencven nap alatt egy belga-holland-jugoszláv konzorcium végzi. A fel nem robbant töltetek felkutatása a jövő héten kezdődik. Részvételi esélyek. A Duna Bizottság tenderei teljesen nyíltak, minden pályázó egyenlő eséllyel indul. Nem csodálkozom azon, hogy a helyszín sajátosságait legjobban ismerő jugoszláv cégek adták be a legjobb, így a győztes pályázatokat. Nemrég kiírtuk a negyedik tendert, ezúttal a Péterváradi híd roncsainak kiemelésére. Eddig három pályázónk van, köztük a magyar Hídépítő Rt. A hidak újjáépítéséről. Egyedül a Szabadság híd újjáépítéséről lehet szó. A Zsezselj mellett egy ideiglenes híd épült, míg a Péterváradi helyén az eredetivel megegyező szélességű új hidat emeltek a jugoszláv hatóságok. Az újjáépítés azonban már nem a Duna Bizottság feladata. Finanszírozás. A medertisztítási program összköltségvetése jelen állás szerint 25,7 millió euró (6,2 milliárd forint). Ennek több mint nyolcvan százalékát az Európai Bizottság állja (a magyar hozzájárulás 100 ezer euró - A szerk.). Információim szerint készek száz százalékig finanszírozni a Szabadság híd újjáépítésének költségeit is. A pontonhíd sorsa. A Szabadság és a Péterváradi híd között valóban áll még a pontonhíd, ami nagyon fontos szerepet játszik az újvidéki közlekedésben, s addig nem is bontják le, amíg újjá nem épül a Szabadság híd. Jelenleg hetente kétszer nyitják meg a pontonhidat a hajóforgalom előtt, de március 15-től már hetente háromszor. Remélhetőleg csökken a borsos átkelési díj is. Máté József Forrás: www.novisad.com NÉPSZABADSÁG-grafika Maszkabnál Mindenki nyugodt lehet: a köztársasági elnöknél tartott beszélgetés a durva kampányról nem változtatott meg semmit. Minden mehet a maga útján tovább. Mádl kötelességszerűen felhívta néhány dologra a harcoló alakulatok figyelmét, rigorózusan tartózkodva a konkrétumoktól, mindenki bólogatott, Dávid Ibolya ismét előtolult pártja etikai kódexével, s Pokorni Zoltán bólogatott. Kuncze várta, hogy bocsánatot kérjenek tőle a hazaárulózásért, de csak cserét ajánlottak neki, ő meg ne áruljon hazát. Kovács ingatta a fejét, nem értvén, miért kellene neki mindenben egyetértenie a kormánnyal ahhoz, hogy jó hazafiú legyen. Csurka a tőle telhető leggálánsabb módon azt ígérte, nem lesz akkor demonstráció a Köztársaság téren, amikor a szocik is ott tüntetnek (talán maguk ellen), majd mikor kiderült, hogy az ifjú szocialisták helyfoglalási engedélye egész hétvégére szól, visszavonta az egészet, vasárnap tüntet, szombatra helyet foglal. Szóval: mindenki a ma született bárány jelmezét mentette át a nagyböjt idejére, s őszintén csodálkozott, hogy a másik sejti, hogy az csak jelmez. A köztársasági elnök minden tekintélyét latba vetette, hogy higgadtságra s jó modorra intse a magukról megfeledkezetteket, úgy általánosságban. A tekintély felszolgált mennyisége arra volt elég, hogy ott a szobában nem bántalmazták egymást a pártelnökök. Az eredmény annyi, amennyi várható volt. Semmi. De mi is lehetett volna? Komolyan számított valaki arra, hogy Pokorni kezeit tördelve kér majd bocsánatot az MSZP-től és az SZDSZ-től a hirtelen felindulásban elkövetett hazaárulózásért? Netán tolmácsolja ugyanezeknek Kövér László és Rogán Antal forró és bűnbánó üdvözletét, melyben a jövő karakán letéteményeseinek nevezik a mai ellenzéki politikusokat? Vagy gondolt arra valaki, hogy Kuncze joviálisan meglapogatja Pokorni és Dávid vállát, mondván, jó gyerekek vagytok, nem is úgy gondoltam azt az elhúzást, csak egy kicsit ingerült voltam, mert langyos volt délben a leves? Esetleg arra számított valaki, hogy Kovács teátrális mozdulatokkal az asztalra teríti Kende Péter bundáját, vagy hogy Csurka könnyek között követi meg az ismeretlen baseballütőt? Nem naiv emberek ültek az asztalnál, ha a köztársasági elnököt nem számítjuk. A kampánnyal ott mindenkinek csak az volt a baja, hogy a másik is kampányol. Harcedzett figurák ők, pontosan tudják, mit csináltak négy, nyolc, tizenkét évvel ezelőtt, pontosan tudják, sose lehetett olyan nagyot vagy durvát mondani, hogy azt a másik ne próbálta volna meg tromfolni. Pontosan tudják, ahogy a közvélemény is, hogy ez a kampány semmivel sem lóg ki a korábbiak közül. A többihez képest csak annyi a különlegessége, hogy ez most van és itt. A kampány ilyen. A figurák ilyenkor jobban érzik a tétet, izgatottabbak, s ez mindent felerősít. De csak azt, ami egyébként megvan. Az ostoba most még ostobábbnak látszik, a hazudós még hazudósabbnak, a jó beszédű még jobban beszél, az utcai harcosnak meg tényleg ott az utca. A jó újság most jobb, a rossz hírműsor most rosszabb, a gyávának most egy számmal nagyobb nadrág jár, mert kell a hely, s a bátor most könnyen vakmerő. Sajnálatos, de tény, hogy ilyenkor a kormánypártok kényszerülnének nagyobb szellemi apparátus megmozdítására. A történet alapjában róluk szól. A Szájer-Pokorni-féle cinikusok persze elvárnák, hogy az ellenzék fegyelmezetten vegyen részt az ő kampányukban, dicsérje az elmúlt évek teljesítményét, bizonyuljon jó ellenzéknek, mintegy legyen méltó arra, hogy a jövőben is jó ellenzék lehessen. Magukban biztos belátják, hogy ez milyen mulatságos álláspont, kifelé mindenesetre rezzenéstelen arccal képesek elmondani. Itt szó sincs az Orbán-kormány eddigi teljesítményéről. Itt egy mentalitásról van szó: aki nem szolgál, az ellenünk van. S ez a kampányban természetesen felerősödik: Magyarország ellen. De ez a gondolkodásmód csak jelleget ad a kampánynak, ettől az még nem lesz különösen durva. Viszont már a köztársasági elnök sem tud segíteni rajta. Krajczár Gyula Száztíz gát Egyszerre kétfelé futni nyilván csak a politikában lehet, de ott se könnyű, ha több, bennünket gáncsolni próbáló ellenfelet is gáncsolgatni kell közben. Ráadásul az uniós csatlakozás célegyenesében a versenybírák tologatják az akadályokat, a gátak magassága hullámzik, a vizesárkot hol feltöltik, hol leszivattyúzzák. Nem éppen olimpiai sportág ez, nem is a részvétel, hanem a győzelem a fontos, méghozzá a végső: aki 2004-ben a brüsszeli célvonal mögé jut, attól már senki nem veheti el az aranyérmet. Szépen csillog majd bármilyen partmezőn, pedig csak ezüst lesz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az unión belül eleinte a vártnál kevesebbet kapunk a pénzből, a véltnél nehezebbek lesznek a versenyfeltételek, és kiderül, hogy bent megint emelkedőkön kell kapaszkodni. A nyertes azonban hivatkozhat arra, hogy azért sok lesz a kapott pénz, szabályosabb a verseny, és a felkapaszkodásnak a puszta esélye is csak bent nyílik meg. De ez még odébb van, most még csak az uniós előselejtező zajlik, ezért kell kétfelé egyszerre futni. Az egyik irány az, hogy irány az unió, hiszen aki elszúrja a bejutás esélyét, az abszolút vesztes lesz. A másik irány viszont nem az igazi pályán, hanem a nézőtér felé vezet: a közönségünknek meg kell mutatni, hogy nem a bírák, hanem az ő kedvükért sietünk. Persze csak annyira, hogy a gáncsolandó gáncsoskodókat ne kelljen előreengedni. Így eshet meg, hogy a mostani magyar kormányt mostani ellenzéke túlzott sietséggel és Brüsszel iránti engedékenységgel vádolja - vagy azzal, hogy késlekedik, és túl sokat makacskodik. Ha netán áprilisban majd helyet cserélnek, a szerepek is cserélődnek majd, de a kétirányú bírálatok biztosan megmaradnak (ez utóbbiak még akkor is, ha Pesten nem lesz helycsere), így eshet meg, hogy amiért Brüsszelben dicsérik Magyarországot - nehéz csatlakozási fejezetek gyors lezárása, Orbán és Nastase alkuja-, azért Budapesten az ellenzékben bírálják, miért enged könnyen a kormány külső kívánalmaknak, hisz’ nem belső érdek ez. Amiért viszont Brüsszelben megróják Magyarországot, nem jó, az lassan, emez kevés, amaz túl sok - ellenzékben az ígérik, hogy majd ők jobban és gyorsabban eleget tesznek a külső kívánalmaknak, hisz’ belső érdek az. A kormány visszavagdalkozik, suhint itthon, suhint Brüsszelben, ahogy ellenzéke is. Kint persze elnézik, tudják, bent kampány van, vége lesz egyszer annak is. Brüszszelnek amúgy mindegy, milyen pártmezben „enged” neki Budapest, már ha mindenképpen méltatlannak akarja érezni a hetyke magyar, hogy egy csomó pénzt kap, pedig kettőt kért. Mindeközben Varsóban, Pozsonyban és Prágában ugyanezt a sportágat űzik. Vigyázó szemüket kifelé is bandzsítva, egymásra és Budapestre is vetve. Persze, jó lenne négyesben egyszerre beérni, de ha ez valamiért nem megy, legalább mi beérjünk. Különben is: most se vagyunk, a célban se leszünk egyformák. Bárhogy igyekszünk leplezni, sandít a szemünk. A lengyelekről, csehekről, szlovákokról is úgy látjuk, hogy a szemük se áll jól. Kicsit más szemmel nézik ugyanazt, na. Minden minősítés helyett elég a tény: a visegrádi négyek nem képesek, nem is lehetnek úgy egyszerre kétfelé futni, hogy közben ne taszigálják egymást. S bármelyik botlik, a többiek fülig érő sajnálkozással faképnél hagyják. Hiába, nem csapat-, hanem egyéni sportág ez, még ha a bírák olykor szeretnék is nyárban látni a versenyzőket. S ahogy Pesten, úgy „Visegrádban” se jó sehogy se, vagy az a baj, hogy túlságosan összekötjük magunkat a többiekkel - vagy az, hogy elszakadva tőlük, magunkra maradunk. Ha te engedsz, az nekem baj, ha én keménykedek, neked baj, fordítva dettó, sebaj, ennek is vége szakad egyszer, az év végére kiderül, hogy ki jut a döntőbe, a többi csak rossz emlék marad, legalábbis a győztesnek. A vesztes óvhat ugyan, de őt már nem óvja meg senki, csak biztatják majd, imhol még száztíz gát. Uccu neki. Füzes Oszkár