Népszabadság, 2004. április (62. évfolyam, 77-101. szám)
2004-04-01 / 77. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2004. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK 3 Erdélyi autonómia: itt a vége? A bukaresti elutasítás után Markó magyarok közötti egyeztetést javasol Az RMDSZ a választások után olyan autonómiatervezetet fog kidolgozni, amelyet már nem lehet lesöpörni az asztalról - jelentette ki Tokay György aradi képviselő, volt kisebbségügyi miniszter. TIBORI SZABÓ ZOLTÁN KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNK Tegnap Markó Béla levélben fordult az RMDSZ kilenc politikai platformjához, az erdélyi magyar történelmi egyházakhoz, illetve olyan szervezetekhez, mint például a Székely Nemzeti Tanács, a Romániai Magyar Közgazdászok Társasága, illetve az Erdélyi Múzeum Egyesület. Tanácskozásra invitálta őket annak érdekében, hogy közösen határozzák meg a következő négy év prioritásait. Markó közölte: a tárgyalásokon a szövetség jövőjéről is szó lesz, s minél konkrétabb programot szeretnének kidolgozni a parlamenti választásokra. Úgy tűnik egyetlen szempontból hasznos volt az autonómiatervezetről tartott parlamenti szavazás: valamennyi magyar képviselő egy álláspontra helyezkedve az autonómiatervezet szakbizottsági javaslatra történő elvetése ellen szavazott. Az RMDSZ képviselői ezzel jelezték, hogy az autonómiát a szövetség is fontosnak tartja, csupán megvalósítását látja eltérően. Nem lepett meg tulajdonképpen senkit Romániában az a tény, hogy a képviselőház elutasította az etnikai alapú székely autonómia jóváhagyását. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által januárban véglegesített tervezetről ugyanis már akkor kiderült, hogy sem a jog, sem pedig a közigazgatási követelmények szempontjából nem sikeredett remekműnek. Sőt, a törvénytervezet annyira „professzionális" volt, hogy abban az alkotmány által meghatározott országnév (Románia) helyett Román Köztársaság állt. Az SZNT sem gondolta komolyan, hogy autonómiastatútumára Bukarest rábólint, s nem is ez volt a fő célja. A tanács mindenképp sikert ért el azáltal, hogy tervezetére Romániában és külföldön felfigyeltek, s hogy a román törvényhozásnak az erdélyi magyar autonómia kérdéséről kellett vitáznia. Miután pedig az autonómiát elutasították, szabad a nemzeti tanácsosok útja: de lehet mindenféle nemzetközi fórumon panaszolni Romániát. Az első ilyen fórumra ma és holnap az erdélyi Szovátán kerül sor. Tőkés László püspök mond megnyitóbeszédet, svájci, dél-tiroli, katalóniai, finn, skót és magyar autonómia-szakértők pedig elmagyarázzák, hogy miért jó és fontos az önrendelkezés. Az autonómiát az SZNT azért tűzte zászlajára, hogy az ezáltal gerjesztett politikai hullámokon, a nemzeti tanácsok hátterében, az érdekeltek minél könynyebben megszervezhessék a Fideszmintára alakult Magyar Polgári Szövetséget (MPSZ), az RMDSZ erdélyi ellenszervezetét, amely a választásokon az RMDSZ ellen indul. Belgrádi ábránd a két Koszovóról Tegnap bemutatta az ENSZ rendezési tervének menetrendjét Harri Heiken, a koszovói ENSZ-igazgatás vezetője. Az időzítés tudatos: a két héttel ezelőtt kirobbant erőszakhullám rákényszerítette az ENSZ-igazgatást és a pristinai kormányt, hogy bizonyítsa, a rendezési terv még érvényben van. Belgrád a jelek szerint egyedül maradt azzal az álmával, hogy a tartomány kantonokra osztása jelenti a megoldást. Sem Washington, sem Brüsszel nem fogadja el az etnikumok különválasztását, a szerbek és az albánok területi autonómiáját, ehelyett ismételten a soknemzetiségű Koszovó mellett tette le a voksot. Ennek megteremtése azonban nem képzelhető el Belgrád támogatása nélkül. Szerb menekülteket evakuálnak a KFOR katonái Koszovóban ENSZ-menetrend Pristinában Két héttel a Koszovón végigsöprő etnikai zavargások után Pristinában szerdán bemutatták a soknemzetiségű társadalom megteremtését célzó rendezési terv menetrendjét. Az ENSZ BT a terv teljesítésének függvényében dönt - várhatóan 2005 közepén -, hogy megkezdődhetnek-e a tárgyalások a tartomány végleges státusáról. - Örülök a hírnek már csak azért is, mert korábban elterjedt, hogy Holkeri úr elveti a soknemzetiségű Koszovó státusát - mondta a Népszabadságnak Héthy Lajos, aki évekig dolgozott az ENSZ koszovói békemissziójának alkalmazottjaként. - Már korábban erős kétségeim voltak, hogy Holkeri valóban ezt mondta volna, hiszen a nemzetközi közösség erősen elkötelezett a multietnikumú Koszovó mellett. A tartomány státusának rendezetlensége egyébként egyik oka lehetett a napokban kirobbant etnikai zavargásoknak, s általában a belpolitikai instabilitásnak. A másik ok persze gazdasági jellegű. A tartomány ma is rá van utalva a külföldi adományokra és segélyekre, beruházásokra. Héthy Lajos egyébként némileg váratlannak nevezte az elmúlt napok erőszakhullámát, hiszen a megelőző időszakban pozitív jelei voltak a koszovói szerbek és albánok együttélésének. Biztató volt például, hogy 2001- ben a szerbek is részt vettek az általános választásokon, s a koszovói ideiglenes kormánynak is vannak szerb tagjai. Egyáltalán, a kisebbségek bekapcsolódtak az államigazgatás munkájába, s a Munkaügyi és Szociális Minisztériumban például - amelyet Héthy Lajos irányított - 10-15 százalék közötti volt a szerb alkalmazottak aránya. Ám két héttel ezelőtt valami felrobbanhatott, s újra magasra csaptak az etnikai erőszakhullám lángjai. Nem valószínű, hogy a halálos áldozatokat követelő öszszecsapások szervezett, tudatos akciók lehettek, hiszen ezek alapvetően ellentmondanak Koszovó érdekeinek. Az viszont nem kizárt, hogy ezek az incidensek felgyorsították az eseményeket, s az ENSZ-igazgatás végre előállt a rendezési terv menetrendjével. S.A. A vajdasági magyarok is félnek A legsötétebb jóslatok beigazolódtak: Szerbia hátramenetbe kapcsolva gyorsuló sebességgel tart önnön közelmúltja felé. Az 2003-as elnökválasztás előtt Vojiszlav Kostunica jelenlegi szerb kormányfő nemegyszer szemére vetette a DOS akkor még kor-Ne lepődjön meg senki, ha egy napon itt is megismétlődnek a vukovári és a srebrenicai eseményok hmányzó maradékának, hogy együttműködik a 2000-ben megbuktatott rezsim embereivel. Az általa vezetett DSS honatyái tegnap már azt szavazták meg Szlobodan Milosevics szocialistáival és Vojiszlav Seselj radikálisaival együtt, hogy a háborús bűnökkel vádolt hágai szerb foglyokat és azok hozzátartozóit messzemenő támogatásban kell részesíteni. A vajdasági kisebbségek körében alig csillapodott a koszovói zavargások gerjesztette nyugtalanság, a szerb kormány legújabb intézkedése nyomán ismét nő a félelem. Újvidéken egy tévéműsorban azt fejtegették: a vajdasági kisebbségek fenyegetik az itt élő szerbek biztonságát, ezért ne lepődjön meg senki, ha egy szép napon itt is megismétlődnek a vukovári és a srebrenicai események. Zentán magyar, Szabadkán horvát sírokat gyaláztak meg ismét, Csókán azt írták a falra: Magyarok, irány haza! A bácskai Péterrévén és Óbecsén Seseljt éltető falfirkák, Újvidéken a helyi magyar színház betört ablakai, a Duna-parti Palánkon a megrongált szlovák művelődési ház és evangélikus templom, Szabadkán a magyar diákok rendszeres bántalmazása okkal fokozza a tartományban élő kisebbségiek félelmét. A milosevicsi időkre emlékeztet, hogy a rendőrség eddig egyetlen tettest tudott csak elcsípni. Mégpedig annak a pancsovai falfirkának a szerzőjét, amely azt hirdette: „Nem adjuk a vajdasági albánjainkat". Újvidék, 2004. március PILCZ NÁNDOR A keresztények illetékessége RÉVÉSZ SÁNDOR Hétfői számunkban öt ismert keresztény értelmiségi „lelki antraxakció piaci kísérletének" minősítette A passió című filmet, és arra intette keresztény testvéreit, hogy imádsággal és böjttel erősítsék meg lelküket a kísértés elviselésére, ha megtekintésére vállalkoznak. Ennek az álláspontnak a megítélésére illetéktelen vagyok, a filmet sem láttam még, és keresztény sem vagyok. Ellenben olyan véleményeket hallottam barátaimtól erről a felhívásról, amelyek függetlenek a filmtől is, a körülötte folyó vitától is, és amelyekhez azoknak is viszonyulniuk kell, akiket sem a film, sem a vita nem érdekel: 1. Az aláírók cenzorként lépnek fel, a művészi szabadság ellenségei; 2. a mérsékelt, mértékadó keresztény körökhöz képest szélsőséges, szektariánus álláspontot képviselnek; 3. túllépik illetékességi körüket: lelkészek, teológusok nem illetékesek műalkotások megítélésére. 1. Az aláírók nemhogy a film betiltását, de még a keresztények általi bojkottját sem szorgalmazzák, világi intézményeket meg sem szólítanak, az államtól ebben az ügyben nem akarnak semmit. Ebből a szempontból ez a felhívás nem párja, hanem ellentéte azoknak, amelyeket az elmúlt években Hermann Nitsch kiállításával vagy Scorsese filmjével kapcsolatban különböző keresztény körök közreadtak. Nagyon tanulságos ez a félreolvasás. Annyira megszokott, hogy keresztény körök a hatalom erejét igénylik az ellen, amit kártékonynak tartanak, hogy hajlamosak vagyunk ezt az igényt automatikusan beleolvasni abba a szövegbe is, amelyben - egyáltalán nem véletlenül - egyáltalán nincs benne. Politikai és világi szempontból nem az az érdekes, hogy melyik keresztény irányzat mit és mennyire tart kártékonynak, hanem éppen az, ami a rutinos félreolvasásban elsikkad, követelnek-e hatósági erőt az ellen, amit kártékonynak vélnek, vagy sem. És ha nem, azt a laikus állam barátainak igen nagyra kell értékelniük. Nagy dolog az, ha valaki elfogadja még annak a szabadságát is, amit olyannyira kártékonynak tart a számára legfontosabb szempontból, az üdvösségéből, s nem azonosítja a világi hatalmat mindazzal a rosszal, amit nem tilt be. 2. Aki keresztény, az nem földi (történeti, intézményi, szociológiai, stilisztikai stb.) szempontok szerint, hanem csak az üdvösségről kialakult (alakuló) meggyőződése szerint foglalhat állást keresztények vallási vitáiban. Aki pedig nem keresztény, az sehogy. Persze megkülönböztethetjük ezeket az álláspontokat aszerint, hogy földi szempontok szerint melyik a kedvezőbb számunkra, de nem állíthatjuk, hogy az az „igazabb". És ha elismerjük a vallásszabadságot, akkor elismerjük azt is, hogy hívő ember számára a földi szempontok alárendeltek. Társadalmi szempontból például katasztrofálisnak tartanám, ha a világ kereszténységén belül uralkodóvá válna a születésszabályozással kapcsolatos legszigorúbb katolikus felfogás, de milyen alapon állíthatnám, hogy nem ez a helyes keresztény álláspont? 3. Bárki bármiről kifejtheti, hogy keresztény szempontból kártékony. Ha keresztény, akkor illetékes. Egyházak és lelkészek esetében ennél több is igaz. Nekik lelkiismereti és hivatásbeli kötelességük lehet állást foglalni bármiben, a művészet és a politika ügyeiben is, hiszen univerzálisnak tételezett értékeket képviselnek, s a Teremtő szolgálatában állnak, akinek - létezése esetén - magától értetődően a teremtett világ minden eleméhez köze van. A világi állam nem témaköröktől, hanem hatalmi jogosítványoktól választja el az egyházat. Az egyház minden társadalmi és állami ügybe beleszólhat, de az államot és polgárait semmire nem kötelezheti, nem igényelheti, hogy a véleményét hatósági erővel érvényesítsék (1.1. pont.). Holtponton SZALAI ANNA Nem végeztünk keveset. A lakáspolitikai kollégium elnökének minapi értékelése számos adattal igazolható: tavaly 35 ezer új lakást adtak át, a kiadott építési engedélyek száma megközelítette a hatvanezret, folytatódik a panelfelújítási és az önkormányzati bérlakásprogram, elkészült a társasházi törvény. A honi építésügy régóta áhított csúcsra jutott fel az elmúlt évben. Azóta is ott billeg a csúcson. Mintha a Medgyessy-kormánynak nem maradt volna teendője a lakáshitel rendszer szigorítása után. Aprókat módosít az építési szabályokon, felkéri a Belügyminisztériumot egy fiatalok otthonteremtését segítő program kidolgozásával. S közben az egész építésügy inog. A családok ötöde elégedetlen lakáshelyzetével. Költöznének, de nincs miből, nincs hová. Az emelkedő hitelkamatok terhein csak keveseknek könnyít az összegében emelkedő, de feltételeiben változatlan lakásépítési támogatás. Nem enyhít a gondokon a bérlakásépítés sem. Az önkormányzatok teherbíró képességétől függő beruházások többnyire a tervezettnél drágábbak, az elmúlt három évben 61 milliárdot költött az állam 11 ezer bérlemény felépítésére. Akadt olyan fővárosi kerület, ahol négyzetméterenként 500 ezer forintért épült szociális bérlakás. A fenti kormánypolitikusok által is lassúnak és drágának minősített gyakorlatot váltaná fel a lakbértámogatás. Az eredetileg törvénynek szánt kormányrendeletre azonban hiába várnak. Az építési vállalkozóknak különösen jól jönne a munka. A bevásárlóközpont- és irodaház-építési láz után véget ért a szállodafejlesztések kora is. A támogatások megkurtítása miatt kevesebb lakás épül, a költségvetési megszorítások miatt jelentősen visszaesett a közbeszerzési eljárások száma. Az állami szféra és a magántőke együttes fellépését segítő úgynevezett PPP- szerződésekre is hiába vár a magántőke. A minisztériumok csak nem akarják bevonni őket közberuházásaikba. Csak az autópálya-építés maradt, ám ez aligha ad kenyeret az egész ágazatnak. A csillogó tavalyi eredmények ellenére az építőipar összteljesítménye alig 0,7 százalékkal növekedett tavaly, az idei évre kötött szerződésállomány viszont harmadával esett vissza. A vállalkozások fennmaradásukért küzdenek. időnként nemcsak nemes eszközökkel. A közbeszerzési eljárások pályázatértékelő pontrendszere a magát szemérmetlenül nyomott áron kínáló cégeknek kedvez. Ezek után aligha meglepő, hogy az építésügy a fiskális politika fekete báránya. A legfőbb áfaelnyelő, a legtöbb feketemunkást foglalkoztató, a pénzügyi szabályok, minőségi és munkavédelmi előírások állandó megszegője. S egyúttal a GDP egyik legfontosabb beszállítója. Tavaly 1550 milliárd forintot hozott az ország konyhájára. Minden lakás árának ötöde az államkincstárba vándorol. Talán megérné foglalkozni a lakás- és építésüggyel. A kormányt még nem sikerült erről meggyőzni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tavaly megalakított Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal. A jogkörök és források nélkül működő szervezet, amelynek helyettes államtitkári rangban lévő elnökét minisztériumi vitapartnerei sem veszik komolyan. Szakmai tanácsadóként legfeljebb súghat a döntéshozóknak. Suttogása azonban nem hallatszik messzire. A kormányig semmiképpen. A nemzeti lakásprogramot egy éve nem sikerült beilleszteni a kormány üléstervébe. Az építésügy továbbra is gazdátlan. S ez túlságosan sebezhetővé teszi az uniós csatlakozással megnyíló hatalmas piacon. A közismerten kevéske tartalékkal bíró, ingatag gazdasági helyzetben lévő magyar építőipari, ingatlanfejlesztő vállalkozások aligha képesek felvenni a versenyt harcedzett külföldi vetélytársaikkal. Az országos lakásügyi hivatalban mindeközben az új épületek túlzott felmelegedése elleni előírásokat fogalmazzák. Elnöke pedig síkraszállt az építészeti múzeum létrehozása mellett.