Népszabadság, 2005. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-18 / 14. szám

12 A kultúra látványmenedzsere Leltár a Hiller-korszakról A kulturális tárca egész jól átvészelte az elmúlt más­fél évet, ami a februárban távozó miniszter talán leg­nagyobb érdeme - válaszolta egy, a tárcához közel álló szakember, akitől megkérdeztük: milyennek ta­lálja a leköszönő Hiller István örökségét. Visszafo­gott, tárgyilagos vélemény, némi elismerő felhang­gal. Ha ilyennek látszik a „tűzhöz közelebb", mi­lyennek tűnik „kívülről" ez a vártnál rövidebbre si­keredett kulturális miniszterség. Leginkább olyannak, amilyet a miniszter gyakori médiaszereplései kirajzolnak, látványosnak. Hiller tárlatot vezet a Monet-kiállításon, esztrádműsor sztárja a Múzeumok éjszakája beharangozóján, deus ex machinaként terem színpadon, hogy bejelentse a kapolcsi művészeti fesztivál állami támogatását. Ha­sonló példák garmadáját lehetne említeni, amelyek arra utalnak, hogy a rendszerváltás óta ő az első, aki miniszterként a tárca pr-menedzseri feladatait is ma­gához vonja. Sőt többre vágyik. Lehet akármilyen rangos rendezvény külföldi szaktekintélyek részvé­telével, ő akkor is „elviszi a show-t". Ámbár ehhez a médiapolitizálásához mindig megfelelő alkalomra van szükség. És végül is az a döntő, mi ez az alkalom. Mert ha - példának okáért - a látogatók tíz- vagy százezreit vonzó művészeti, természettudományi kiállítás (Monet, dinók), amelyre hosszú ideje nem volt példa - az igen. Az megér egy kis felhajtást. És Hiller általában nem blöfföl. Valódi szenzációt, értéket igyekszik össze­kapcsolni a nyilvánosság előtt személyes jelenlété­vel. Médiaszerepléseivel a dolog súlyát is meg akar­ja emelni. Főként ilyesmiben marad emlékezetes, korszak aligha fog kötődni a nevéhez a magyar kul­túrában. Ahhoz az idő is kevés volt. A szocialista-liberális kormány első éve után vet­te át a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát. A gyakran betegeskedő Görgey Gábortól megörökölte az éves kulturális büdzsét, a 64,1 milliárd forintot és a filmtörvény elfogadtatásának félbemaradt ügyét, amelyet Görgey évtizedes kudarcok után vállalt. Hiller ügyes taktikával végigvitte. Ebben és másban, például a könyváfa tizenötről ötszázalékosra csök­kentésében persze sokkal könnyebb helyzetben érezhette magát, mint elődje, aki nem volt politikus. Ő a vezető kormánypárt egyik alelnökeként hama­rabb megtalálhatta az érdekérvényesítés módját. Ez tükröződött abban, hogy első teljes miniszteri évére, 2004-re több mint tizenkétmilliárddal növelni tudta a kulturális tárca költségvetését. Igaz, hogy ez pir­­ruszi győzelem lett, mert a Draskovics-csomag vis­­­szavett tizenegymilliárd­nál is többet. Az idei évre pedig, ha a megszavazott 102,2 milliárdból levonjuk a tárcához került egyházi kulturális intézmények és feladatok finanszírozására rendelt összeget, 80,5 milliárd marad a kultúrára. Ebben benne van a mil­lenniumi városrészben fölépült Művészetek Palotá­jának első törlesztőrészlete is. A palota beruházását ez a kormány az előzőtől örökölte, és az épületet Hiller már nem is tudja miniszterként fölavatni. Utódjára marad. Tavaly viszont elintézte, hogy ha­lasszák el az első esedékes állami törlesztést. A vé­gén harminc évre elhúzták a fizetést a magántőkét invesztáló Demján-csoportnak, így potom százmilli­­árdot kell majd kipengetni az épületért. Hiller folytatta a külföldi magyar kulturális év­adokat Nagy-Britanniában, de az idei orosz szezon­nal már szűkmarkú volt. Bejelentette a brüsszeli, iz­raeli intézet létrehozását és a berlini Collegium Hungaricum avatását 2006-ban. A hazai kulturális beruházások terén lépett a Mátyás-templom és a fer­­tődi kastély esetében, de nem jutott egyről a kettőre a budai Vár egykori honvéd-főparancsnoki épületé­vel. A vidéki múzeumok állandó kiállításainak fel­újítására önálló keretet hozott létre, miután ingye­nessé tette huszonnégy állami múzeum látogatását. Ugyancsak külön keretet szán az idén ötven műve­lődési ház és könyvtár felújítására, bár ezek további működtetésének finanszírozása kérdéses. A minisz­ter kapolcsi „kalandja" ellenére nem jutott előbbre az országszerte burjánzó fesztiválok átgondolt, hosszú távú támogatásában. Irányításával a minisz­térium nem tett lépéseket egy értelmesebb színházi struktúra kialakítására, és a partnerek civódása ürü­gyén kitárult az irodalmi életet támogató program­ból is. Hiller István legalább annyi megoldatlan ügyet hagy hátra a magyar kultúrában, mint amennyit megoldott. Alighanem távozni is látványosan fog: még bejelenti A Nagy Könyv nevű, országos olva­sás-népszerűsítő játék kezdetét, amelyre félmilliár­­dot irányoztak elő.Varsányi Gyula Legalább annyi megoldatlan ügyet hagy hátra, mint amennyit megoldott ! Zene______________________________________ Á­dámtól és Évától Kicsit mintha a saját nagyapám lennék, amikor így kezdem a mesét, hogy: katonakoromban... De muszáj, mert tényleg így kez­dődik. Mit mondjak, gyönyörű idők voltak. Jövendőbeli egyetemisták és börtönviselt szegénylegények egyetlen nemes célért, a nyugat fe­lől közeledő ellenséges csapatok visszaszorításáért. Szóval hadgya­korlat januárban. Reggel övig be­legázolni a jeges vízbe, aztán ül­dögélni még öt órát a páncélkocsi­ban, és megint roham az imperia­listák ellen. Este beomlani a sátor­ba, legalább harmincan, szorosan egymás mellett, hálózsákokban, száradó ruhák között, cigaretta­­füstben, bűzben. És valakinek nem szabad aludni, mert a tüzet is őrizni kell, rakni kell a fát a sátor közepén álló vaskályhába. Nem azt mondom, hogy nem lehet ki­bírni, de nem tartozik feltétlenül az élet csillagos órái közé. Nem feltétlenül. De nekem mégis az. Mert ahogy ott ültem, és néztem bele éjfélkor a vörös pa­rázsba, és halkan-halkan tekerget­tem a rádió keresőjét, egyszer csak megszólalt orrhangon az oboa, az­ Fáy Miklós tán mellé zárkóztak a vonósok. Bach, h-moll mise, az altária, Qui sedes. És végre az énekhang. Hű­vös, nemes nőiséggel és valami furcsa, elfojtott érzelmességgel. Ő volt Kathleen Ferner. Addig csak olvastam róla. Hogy telefo­nos kisasszony volt, hogy varázs­latosan szép, és hogy meghalt negyvenévesen. Meg a férje foga­dott vele, amikor elindult egy ze­nei versenyen, hogy nem jut to­vább a selejtezőből. Kathleen Ferner nyert, első lett nemcsak az ének-, de a zongorakategóriában is. Aztán énekes lett. És eljött abba az ócska, szakadt katonai sátorba. Nem azt akarom mondani, hogy eltűnt a világ, dehogy! Ott volt a tűz, ott voltak a szuszogó, félholt emberek egymás mellett a földön, a sáros bakancsok, a szá­radó zoknik, csak minden vala­hogy értelmessé vált. Mintha azért kellett volna ott ülnöm, ép­pen nem az égbe nézve, hanem a tűzbe bámulva, de hát az igazán mindegy, hogy valaki ébren le­gyen, amikor kimondják a kérdé­sekre a választ. Pásztor kará­csony után, aki egyre csak várja, hátha visszatér az angyal. És ez a hihetetlen: az angyal tényleg vis­sza is jön. Ez az élmény persze soha nem jön már vissza. Pedig kerestem eleget. Nem jött akkor sem, ami­kor megvettem Ferrier-t lemezen, és most sem, amikor újra kiadták CD-n. Ez nem is az eredeti válto­zat, mert Kathleen Ferrer halála után nyolc évvel újra stúdióba ment a zenekar és Adrian Boult karmester, hogy sztereóban lekí­sérjék az eredeti énekhangot, hát­ha közvetlenebb lesz így az él­mény. Talán az lett, nem tudom. Én már csak arra vagyok képes, és ez is gyönyörű, hogy újrahallgat­va fölidézzem magamban az ere­deti élményt, azt, amikor a Qui • sedest először hallottam. De hát megmondtam: én vagyok a saját nagyapám. (Kathleen Ferner: Bach-Händel Recital - DECCA, 1960 - 2004) Kathleen Ferner NÉPSZABADSÁG Pedagógusok kitüntetése A magyar kultúra napja alkalmából az oktatás és a neve­lés területén kiemelkedő tevékenységük elismeréseként hetvenheten vehettek át díjakat Magyar Bálint oktatási minisztertől hétfőn Budapesten. Szent-Györgyi Albert-díjat kapott dr. Ágh Attila, a Budapesti Corvi­­nus Egyetem egyetemi tanára, dr. Csapó János, a Kaposvári Egye­tem Kémiai Intézete igazgatója, egyetemi tanár, dr. Csörgő Sán­dor akadémikus, a Szegedi Tudo­mányegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Frank Tibor, az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem egyetemi tanára, dr. Hamza Gábor akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegye­tem tanszékvezető egyetemi taná­ra, dr. Horváth Attila, a Veszpré­mi Egyetem egyetemi tanára, a kémiai tudomány doktora, dr. Kecskeméti Valéria, a Semmel­weis Egyetem egyetemi tanára, az orvostudomány kandidátusa, dr. Kosztolányi György akadémi­kus, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, dr. Kurutz Károlyné dr. Kovács Márta aka­démikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára, dr. Lévai Imre, a Miskolci Egyetem professzor emeritusa, dr. Ligeti Erzsébet, a Semmelweis Egyetem egyetemi tanára, dr. Nováky Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem Jö­vőkutatási Kutatóközpont veze­tője, egyetemi tanára, dr. Pethő Attila, a Debreceni Egyetem In­formatikai Kara dékánja, egyete­mi tanár, dr. Samu Mihály, az Eötvös Loránd Tudományegye­tem professzor emeritusa, dr. Veszprémi Tamás, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára, a ké­miai tudomány doktora. Apáczai Csere János-díjat kapott Babarczi József, a kerepesi Szé­chenyi István Általános Iskola gyógypedagógusa, dr. Barótiné dr. Gaál Márta, a Szegedi Tudo­mányegyetem tanszékvezető egyetemi docense, az irodalomtu­domány kandidátusa, Borosné Kézy Zsuzsanna, a IV. kerületi Csokonai Vitéz Mihály 12 évfo­lyamos gimnázium igazgatója, Burghardt Jenőné, a VII. kerületi Alsóerdősori Ének-zene Tagoza­tos Általános Iskola és Gimná­zium igazgatóhelyettese, kerületi munkaközösség-vezető, dr. Falus Iván pedagógus, kutató, dr. Ha­vas László, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára, a nyelvtudo­mány doktora, Kerékgyártó Éva, a kocsi Vincze Imre Általános Is­kola igazgatója, dr. Kézdi Balázs, a Pécsi Tudományegyetem egye­temi tanára, a pszichológiatudo­mány doktora, dr. Komáromi Gabriella, a Kaposvári Egyetem intézetigazgató, tanszékvezető fő­iskolai tanára, Kozma László, a nyírbátori Tinódi Lantos Sebes­tyén Alapfokú Művészeti Iskola és Alkotóház tanára, dr. Köpf Lászlóné, a XI. kerületi Öveges József Gyakorló Középiskola és Pedagógiai Szakszolgálat igazga­tója, dr. Machovich Raymund, a Semmelweis Egyetem egyetemi tanára, az orvostudomány dokto­ra, Magyari Kálmánná, a gyön­gyösi Károly Róbert Kereskedel­mi, Vendéglátó-ipari és Idegen­­forgalmi Szakképző Iskola igaz­gatója, Molnár István, a XV. kerü­leti Károly Róbert Kereskedelmi Szakközépiskola, Általános Iskola és Óvoda elnök-igazgatója, dr. Móricz Ferenc, a Szegedi Tudo­mányegyetem egyetemi tanára, a matematikai tudomány doktora, Nagy István, a veresegyházi Fab­­ríczius József Általános Iskola igazgatója, dr. Nemes Péter, a Szent István Egyetem egyetemi docense, Pásztor Andrásné, a Miskolci Egyetem Árvay József Gyakorló Általános Iskolája igaz­gatója, dr. Szarvas Beatrix, a Bu­dapesti Corvinus Egyetem oktatá­si igazgatója, egyetemi docens, dr. Szathmári István, az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem profes­­­szor emeritusa. Kiss Árpád-díjat kapott dr. Bábosik István, a Kodolányi János Főiskola intézetigazgató egyetemi tanára, Gereben Fe­­rencné dr., az ELTE Bárczi Gusz­táv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar intézetvezető főiskolai tanára, a pszichológiai tudomány kandi­dátusa, dr. Gombocz János, a Semmelweis Egyetem Társada­lomtudományi Intézete intézet­­igazgató egyetemi tanára, a neve­léstudomány kandidátusa, Sza­­kály Ernő nyugalmazott egyete­mi adjunktus, dr. Zsolnai József, a Veszprémi Egyetem Pedagógiai Kutatóintézete intézetigazgató egyetemi tanára. Brunszvik Teréz-díjat kapott Boczné Patcai Klára, a pécsi Zsol­­nay Úti Óvoda vezetője, Farkasné Egyed Zsuzsanna, az Apor Vil­mos Katolikus Főiskola Terézvá­rosi Gyakorlóóvodája vezetője, Mester Ferencné, a budapesti XXII. kerületi Erzsébet Királyné Úti Tagóvoda vezetője, dr. Romhányi Gáborné, a budapesti VII. kerületi Gróf Brunszvik Teréz Óvoda vezetője, dr. Szabolcs Istvánné, a keszthelyi Vörömarty Úti Óvoda vezetője, Villányi Györgyné, az Országos Közokta­tási Intézet tudományos munka­társa, Zsámboki Károlyné dr. Kámán Zsuzsanna, a Nyugat- Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai Kar fő­iskolai docense. Németh László-díjat kapott Balla Árpád, a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Pedagógiai Szakmai és Szakszolgálati Intézet igazgatóhelyettese, Bársony Vera, az ELTE Radnóti Miklós Gyakor­lóiskola nyugalmazott tanára, Boldoczki Sándor, a kiskőrösi Vá­rosi Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanára, dr. Gyapay Gá­bor, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gim­názium tanára, Hajós Anikó, az Ady Endre Fővárosi Gyakorlókol­légium igazgatóhelyettese, Hor­váth Ferenc, a barcsi Dráva Völ­gye Középiskola igazgatója, Kendeh Gusztáv, a tapolcai Járdá­nyi Pál Zeneiskola igazgatója, Koós Ferenc, a pilisvörösvári álta­lános iskola tanára, dr. Mészáros Rezsőné, a szegedi Gedei Általá­nos Iskola és Művészeti Alapisko­la igazgatója, Szerdahelyi Sándor, a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnázium nyugalmazott tanára, festőművész, Tányéros József, a váci Radnóti Miklós Általános Is­kola tanára, Tóth Béla Ferenc, a mezőnagymihályi Petőfi Sándor Általános Iskola és Művészeti Alapiskola igazgatója, Utasi Ist­ván, az öttömösi Általános Műve­lődési Központ igazgatója, Walter Jánosné, a karcagi Zádor Úti Álta­lános Iskola igazgatója. Posztumusz Németh László-díjat kapott Tihanyszegi Mária, a budapesti Dohnányi Ernő Zeneiskola Alap­fokú Művészetoktatási Intéz­mény igazgatója. Karácsony Sándor-díjat kapott Albel Attiláné, a pilisvörösvári általános iskola tanítója, Magera Gyuláné, a jászkiséri Csete Balázs Általános Iskola tanítója, Miaveczné Hetényi Katalin, a Vi­téz János Római Katolikus Tanító­képző Főiskola Gyakorló Általá­nos Iskolája tanítója, Móri Árpád­­né, az Alsóerdősori Ének-zene Ta­gozatos Általános Iskola és Gim­názium igazgatóhelyettese, Nyá­­ry Tiborné, a XIII. kerületi Hu­nyadi Mátyás Általános Iskola ta­nítója, Petes Józsefné, a XII. kerü­leti Kós Károly Ének-zene Emelt Szintű Általános Iskola tanítója, dr. Schábel Ferencné, a dunaúj­városi Petőfi Sándor Általános Is­kola tanítója, Solymosi Margit, a kiskunhalasi Általános Művelő­dési Központ tanítója, Szilágyi Tiborné, a battonyai Szerb Általá­nos Iskola és Óvoda tanítója, Vá­mos Károlyné, a kecskeméti Vörömarty Mihály Általános Is­kola tanítója. Éltes Mátyás-díjat kapott Mesés Sándorné, a pilisvörösvári általános iskola nyugalmazott gyógypedagógusa, Mosonyi Ág­nes, a III. kerületi Szent Miklós Általános Iskola, Diákotthon és Gyermekotthon gyógypedagógu­sa, Tihanyiné Némethi Piroska, a tiszaújvárosi Általános Művészeti Iskola, Pedagógiai Szakszolgálat gyógypedagógusa, Tóth Zoltán, a XXI. kerületi Mészáros Jenő Spe­ciális Általános Iskola igazgatója, Wagner Pálné, az ELTE Speciális Gyakorlóóvoda és Korai Fejlesztő Módszertani Központ intézmény­vezető-helyettese, gyógypedagó­gus. Pásztor Andrásné átveszi az Apáczai Csere János-díjat

Next