Népszabadság, 2005. január (63. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-18 / 14. szám
12 A kultúra látványmenedzsere Leltár a Hiller-korszakról A kulturális tárca egész jól átvészelte az elmúlt másfél évet, ami a februárban távozó miniszter talán legnagyobb érdeme - válaszolta egy, a tárcához közel álló szakember, akitől megkérdeztük: milyennek találja a leköszönő Hiller István örökségét. Visszafogott, tárgyilagos vélemény, némi elismerő felhanggal. Ha ilyennek látszik a „tűzhöz közelebb", milyennek tűnik „kívülről" ez a vártnál rövidebbre sikeredett kulturális miniszterség. Leginkább olyannak, amilyet a miniszter gyakori médiaszereplései kirajzolnak, látványosnak. Hiller tárlatot vezet a Monet-kiállításon, esztrádműsor sztárja a Múzeumok éjszakája beharangozóján, deus ex machinaként terem színpadon, hogy bejelentse a kapolcsi művészeti fesztivál állami támogatását. Hasonló példák garmadáját lehetne említeni, amelyek arra utalnak, hogy a rendszerváltás óta ő az első, aki miniszterként a tárca pr-menedzseri feladatait is magához vonja. Sőt többre vágyik. Lehet akármilyen rangos rendezvény külföldi szaktekintélyek részvételével, ő akkor is „elviszi a show-t". Ámbár ehhez a médiapolitizálásához mindig megfelelő alkalomra van szükség. És végül is az a döntő, mi ez az alkalom. Mert ha - példának okáért - a látogatók tíz- vagy százezreit vonzó művészeti, természettudományi kiállítás (Monet, dinók), amelyre hosszú ideje nem volt példa - az igen. Az megér egy kis felhajtást. És Hiller általában nem blöfföl. Valódi szenzációt, értéket igyekszik összekapcsolni a nyilvánosság előtt személyes jelenlétével. Médiaszerepléseivel a dolog súlyát is meg akarja emelni. Főként ilyesmiben marad emlékezetes, korszak aligha fog kötődni a nevéhez a magyar kultúrában. Ahhoz az idő is kevés volt. A szocialista-liberális kormány első éve után vette át a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát. A gyakran betegeskedő Görgey Gábortól megörökölte az éves kulturális büdzsét, a 64,1 milliárd forintot és a filmtörvény elfogadtatásának félbemaradt ügyét, amelyet Görgey évtizedes kudarcok után vállalt. Hiller ügyes taktikával végigvitte. Ebben és másban, például a könyváfa tizenötről ötszázalékosra csökkentésében persze sokkal könnyebb helyzetben érezhette magát, mint elődje, aki nem volt politikus. Ő a vezető kormánypárt egyik alelnökeként hamarabb megtalálhatta az érdekérvényesítés módját. Ez tükröződött abban, hogy első teljes miniszteri évére, 2004-re több mint tizenkétmilliárddal növelni tudta a kulturális tárca költségvetését. Igaz, hogy ez pirruszi győzelem lett, mert a Draskovics-csomag visszavett tizenegymilliárdnál is többet. Az idei évre pedig, ha a megszavazott 102,2 milliárdból levonjuk a tárcához került egyházi kulturális intézmények és feladatok finanszírozására rendelt összeget, 80,5 milliárd marad a kultúrára. Ebben benne van a millenniumi városrészben fölépült Művészetek Palotájának első törlesztőrészlete is. A palota beruházását ez a kormány az előzőtől örökölte, és az épületet Hiller már nem is tudja miniszterként fölavatni. Utódjára marad. Tavaly viszont elintézte, hogy halasszák el az első esedékes állami törlesztést. A végén harminc évre elhúzták a fizetést a magántőkét invesztáló Demján-csoportnak, így potom százmilliárdot kell majd kipengetni az épületért. Hiller folytatta a külföldi magyar kulturális évadokat Nagy-Britanniában, de az idei orosz szezonnal már szűkmarkú volt. Bejelentette a brüsszeli, izraeli intézet létrehozását és a berlini Collegium Hungaricum avatását 2006-ban. A hazai kulturális beruházások terén lépett a Mátyás-templom és a fertődi kastély esetében, de nem jutott egyről a kettőre a budai Vár egykori honvéd-főparancsnoki épületével. A vidéki múzeumok állandó kiállításainak felújítására önálló keretet hozott létre, miután ingyenessé tette huszonnégy állami múzeum látogatását. Ugyancsak külön keretet szán az idén ötven művelődési ház és könyvtár felújítására, bár ezek további működtetésének finanszírozása kérdéses. A miniszter kapolcsi „kalandja" ellenére nem jutott előbbre az országszerte burjánzó fesztiválok átgondolt, hosszú távú támogatásában. Irányításával a minisztérium nem tett lépéseket egy értelmesebb színházi struktúra kialakítására, és a partnerek civódása ürügyén kitárult az irodalmi életet támogató programból is. Hiller István legalább annyi megoldatlan ügyet hagy hátra a magyar kultúrában, mint amennyit megoldott. Alighanem távozni is látványosan fog: még bejelenti A Nagy Könyv nevű, országos olvasás-népszerűsítő játék kezdetét, amelyre félmilliárdot irányoztak elő.Varsányi Gyula Legalább annyi megoldatlan ügyet hagy hátra, mint amennyit megoldott ! Zene______________________________________ Ádámtól és Évától Kicsit mintha a saját nagyapám lennék, amikor így kezdem a mesét, hogy: katonakoromban... De muszáj, mert tényleg így kezdődik. Mit mondjak, gyönyörű idők voltak. Jövendőbeli egyetemisták és börtönviselt szegénylegények egyetlen nemes célért, a nyugat felől közeledő ellenséges csapatok visszaszorításáért. Szóval hadgyakorlat januárban. Reggel övig belegázolni a jeges vízbe, aztán üldögélni még öt órát a páncélkocsiban, és megint roham az imperialisták ellen. Este beomlani a sátorba, legalább harmincan, szorosan egymás mellett, hálózsákokban, száradó ruhák között, cigarettafüstben, bűzben. És valakinek nem szabad aludni, mert a tüzet is őrizni kell, rakni kell a fát a sátor közepén álló vaskályhába. Nem azt mondom, hogy nem lehet kibírni, de nem tartozik feltétlenül az élet csillagos órái közé. Nem feltétlenül. De nekem mégis az. Mert ahogy ott ültem, és néztem bele éjfélkor a vörös parázsba, és halkan-halkan tekergettem a rádió keresőjét, egyszer csak megszólalt orrhangon az oboa, az Fáy Miklós tán mellé zárkóztak a vonósok. Bach, h-moll mise, az altária, Qui sedes. És végre az énekhang. Hűvös, nemes nőiséggel és valami furcsa, elfojtott érzelmességgel. Ő volt Kathleen Ferner. Addig csak olvastam róla. Hogy telefonos kisasszony volt, hogy varázslatosan szép, és hogy meghalt negyvenévesen. Meg a férje fogadott vele, amikor elindult egy zenei versenyen, hogy nem jut tovább a selejtezőből. Kathleen Ferner nyert, első lett nemcsak az ének-, de a zongorakategóriában is. Aztán énekes lett. És eljött abba az ócska, szakadt katonai sátorba. Nem azt akarom mondani, hogy eltűnt a világ, dehogy! Ott volt a tűz, ott voltak a szuszogó, félholt emberek egymás mellett a földön, a sáros bakancsok, a száradó zoknik, csak minden valahogy értelmessé vált. Mintha azért kellett volna ott ülnöm, éppen nem az égbe nézve, hanem a tűzbe bámulva, de hát az igazán mindegy, hogy valaki ébren legyen, amikor kimondják a kérdésekre a választ. Pásztor karácsony után, aki egyre csak várja, hátha visszatér az angyal. És ez a hihetetlen: az angyal tényleg vissza is jön. Ez az élmény persze soha nem jön már vissza. Pedig kerestem eleget. Nem jött akkor sem, amikor megvettem Ferrier-t lemezen, és most sem, amikor újra kiadták CD-n. Ez nem is az eredeti változat, mert Kathleen Ferrer halála után nyolc évvel újra stúdióba ment a zenekar és Adrian Boult karmester, hogy sztereóban lekísérjék az eredeti énekhangot, hátha közvetlenebb lesz így az élmény. Talán az lett, nem tudom. Én már csak arra vagyok képes, és ez is gyönyörű, hogy újrahallgatva fölidézzem magamban az eredeti élményt, azt, amikor a Qui • sedest először hallottam. De hát megmondtam: én vagyok a saját nagyapám. (Kathleen Ferner: Bach-Händel Recital - DECCA, 1960 - 2004) Kathleen Ferner NÉPSZABADSÁG Pedagógusok kitüntetése A magyar kultúra napja alkalmából az oktatás és a nevelés területén kiemelkedő tevékenységük elismeréseként hetvenheten vehettek át díjakat Magyar Bálint oktatási minisztertől hétfőn Budapesten. Szent-Györgyi Albert-díjat kapott dr. Ágh Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára, dr. Csapó János, a Kaposvári Egyetem Kémiai Intézete igazgatója, egyetemi tanár, dr. Csörgő Sándor akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Frank Tibor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, dr. Hamza Gábor akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Horváth Attila, a Veszprémi Egyetem egyetemi tanára, a kémiai tudomány doktora, dr. Kecskeméti Valéria, a Semmelweis Egyetem egyetemi tanára, az orvostudomány kandidátusa, dr. Kosztolányi György akadémikus, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, dr. Kurutz Károlyné dr. Kovács Márta akadémikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára, dr. Lévai Imre, a Miskolci Egyetem professzor emeritusa, dr. Ligeti Erzsébet, a Semmelweis Egyetem egyetemi tanára, dr. Nováky Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem Jövőkutatási Kutatóközpont vezetője, egyetemi tanára, dr. Pethő Attila, a Debreceni Egyetem Informatikai Kara dékánja, egyetemi tanár, dr. Samu Mihály, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzor emeritusa, dr. Veszprémi Tamás, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára, a kémiai tudomány doktora. Apáczai Csere János-díjat kapott Babarczi József, a kerepesi Széchenyi István Általános Iskola gyógypedagógusa, dr. Barótiné dr. Gaál Márta, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi docense, az irodalomtudomány kandidátusa, Borosné Kézy Zsuzsanna, a IV. kerületi Csokonai Vitéz Mihály 12 évfolyamos gimnázium igazgatója, Burghardt Jenőné, a VII. kerületi Alsóerdősori Ének-zene Tagozatos Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettese, kerületi munkaközösség-vezető, dr. Falus Iván pedagógus, kutató, dr. Havas László, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára, a nyelvtudomány doktora, Kerékgyártó Éva, a kocsi Vincze Imre Általános Iskola igazgatója, dr. Kézdi Balázs, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, a pszichológiatudomány doktora, dr. Komáromi Gabriella, a Kaposvári Egyetem intézetigazgató, tanszékvezető főiskolai tanára, Kozma László, a nyírbátori Tinódi Lantos Sebestyén Alapfokú Művészeti Iskola és Alkotóház tanára, dr. Köpf Lászlóné, a XI. kerületi Öveges József Gyakorló Középiskola és Pedagógiai Szakszolgálat igazgatója, dr. Machovich Raymund, a Semmelweis Egyetem egyetemi tanára, az orvostudomány doktora, Magyari Kálmánná, a gyöngyösi Károly Róbert Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola igazgatója, Molnár István, a XV. kerületi Károly Róbert Kereskedelmi Szakközépiskola, Általános Iskola és Óvoda elnök-igazgatója, dr. Móricz Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára, a matematikai tudomány doktora, Nagy István, a veresegyházi Fabríczius József Általános Iskola igazgatója, dr. Nemes Péter, a Szent István Egyetem egyetemi docense, Pásztor Andrásné, a Miskolci Egyetem Árvay József Gyakorló Általános Iskolája igazgatója, dr. Szarvas Beatrix, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatási igazgatója, egyetemi docens, dr. Szathmári István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzor emeritusa. Kiss Árpád-díjat kapott dr. Bábosik István, a Kodolányi János Főiskola intézetigazgató egyetemi tanára, Gereben Ferencné dr., az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar intézetvezető főiskolai tanára, a pszichológiai tudomány kandidátusa, dr. Gombocz János, a Semmelweis Egyetem Társadalomtudományi Intézete intézetigazgató egyetemi tanára, a neveléstudomány kandidátusa, Szakály Ernő nyugalmazott egyetemi adjunktus, dr. Zsolnai József, a Veszprémi Egyetem Pedagógiai Kutatóintézete intézetigazgató egyetemi tanára. Brunszvik Teréz-díjat kapott Boczné Patcai Klára, a pécsi Zsolnay Úti Óvoda vezetője, Farkasné Egyed Zsuzsanna, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Terézvárosi Gyakorlóóvodája vezetője, Mester Ferencné, a budapesti XXII. kerületi Erzsébet Királyné Úti Tagóvoda vezetője, dr. Romhányi Gáborné, a budapesti VII. kerületi Gróf Brunszvik Teréz Óvoda vezetője, dr. Szabolcs Istvánné, a keszthelyi Vörömarty Úti Óvoda vezetője, Villányi Györgyné, az Országos Közoktatási Intézet tudományos munkatársa, Zsámboki Károlyné dr. Kámán Zsuzsanna, a Nyugat- Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai Kar főiskolai docense. Németh László-díjat kapott Balla Árpád, a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Pedagógiai Szakmai és Szakszolgálati Intézet igazgatóhelyettese, Bársony Vera, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola nyugalmazott tanára, Boldoczki Sándor, a kiskőrösi Városi Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanára, dr. Gyapay Gábor, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanára, Hajós Anikó, az Ady Endre Fővárosi Gyakorlókollégium igazgatóhelyettese, Horváth Ferenc, a barcsi Dráva Völgye Középiskola igazgatója, Kendeh Gusztáv, a tapolcai Járdányi Pál Zeneiskola igazgatója, Koós Ferenc, a pilisvörösvári általános iskola tanára, dr. Mészáros Rezsőné, a szegedi Gedei Általános Iskola és Művészeti Alapiskola igazgatója, Szerdahelyi Sándor, a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnázium nyugalmazott tanára, festőművész, Tányéros József, a váci Radnóti Miklós Általános Iskola tanára, Tóth Béla Ferenc, a mezőnagymihályi Petőfi Sándor Általános Iskola és Művészeti Alapiskola igazgatója, Utasi István, az öttömösi Általános Művelődési Központ igazgatója, Walter Jánosné, a karcagi Zádor Úti Általános Iskola igazgatója. Posztumusz Németh László-díjat kapott Tihanyszegi Mária, a budapesti Dohnányi Ernő Zeneiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója. Karácsony Sándor-díjat kapott Albel Attiláné, a pilisvörösvári általános iskola tanítója, Magera Gyuláné, a jászkiséri Csete Balázs Általános Iskola tanítója, Miaveczné Hetényi Katalin, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolája tanítója, Móri Árpádné, az Alsóerdősori Ének-zene Tagozatos Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettese, Nyáry Tiborné, a XIII. kerületi Hunyadi Mátyás Általános Iskola tanítója, Petes Józsefné, a XII. kerületi Kós Károly Ének-zene Emelt Szintű Általános Iskola tanítója, dr. Schábel Ferencné, a dunaújvárosi Petőfi Sándor Általános Iskola tanítója, Solymosi Margit, a kiskunhalasi Általános Művelődési Központ tanítója, Szilágyi Tiborné, a battonyai Szerb Általános Iskola és Óvoda tanítója, Vámos Károlyné, a kecskeméti Vörömarty Mihály Általános Iskola tanítója. Éltes Mátyás-díjat kapott Mesés Sándorné, a pilisvörösvári általános iskola nyugalmazott gyógypedagógusa, Mosonyi Ágnes, a III. kerületi Szent Miklós Általános Iskola, Diákotthon és Gyermekotthon gyógypedagógusa, Tihanyiné Némethi Piroska, a tiszaújvárosi Általános Művészeti Iskola, Pedagógiai Szakszolgálat gyógypedagógusa, Tóth Zoltán, a XXI. kerületi Mészáros Jenő Speciális Általános Iskola igazgatója, Wagner Pálné, az ELTE Speciális Gyakorlóóvoda és Korai Fejlesztő Módszertani Központ intézményvezető-helyettese, gyógypedagógus. Pásztor Andrásné átveszi az Apáczai Csere János-díjat