Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-24 / 69. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK 3 Saját kormányfőjelöltet akar a demokrata fórum A Magyar Demokrata Fórum vezető politikusai közül többen szeretnék elérni, hogy a párt országos gyűlésén, április 9-én mondják ki: az MDF saját miniszterelnök-jelöltet állít a 2006-os választásokra - értesült lapunk. Noha ma is ülésezik a párt elnöksége, úgy tudjuk, ez a kérdés nem lesz napirenden. Az MDF április 9-én egyesül a fórumból kilenc éve kivált MDNP-vel. „Azt, hogy az MDF-nek saját miniszterelnök-jelöltje legyen, nemcsak azért kell kimondani, mert az növeli a párt politikai súlyát. Azért is ki kell mondani, mert a Magyar Demokrata Néppárt visszatérésével számos olyan politikus, az Antall-kormány volt miniszterei, államtitkárai is visszatérnek, akikkel a fórum ismét képes lenne kiállítani egy kormányt” - mondta munkatársunknak az MDF egyik elnökségi tagja. Ezzel szemben vannak, akik azt mondják: egyelőre nem annak bizonyítása az elsődleges cél, hogy kormányzóképes erő a párt, hanem az, hogy a mostani három százalékról „feltornázza” a népszerűségi indexét legalább öt százalékra, hogy 2006-ban bekerüljön a parlamentbe, így az is elképzelhető, hogy végül is az MDF elnöksége és választmánya úgy dönt: csak a szeptemberi országos gyűlésen mondja ki, hogy lesz saját miniszterelnök-jelöltje, addig pedig a programjának az irányelveit határozza meg, s olyan „értékelvű politikai akciókkal” irányítja a pártra a figyelmet, mint amilyen a korrupcióellenes „30- 70” százalékos ügy volt, vagy most az Országgyűlés feloszlatására tett javaslat. Ha esetleg az a forgatókönyv győzne, hogy áprilisban teszik meg a bejelentést, valószínűleg akkor sem nevezik meg Dávid Ibolyát mint a párt miniszterelnök-jelöltjét, pusztán deklarálják, hogy az MDF-nek lesz saját jelöltje. Másrészt azért sem mondanak nevet, mert a demokrata fórum tagságának körében még mindig vannak olyanok - igaz, kevesen akik szerint felesleges az MDF-nek ilyen döntést hoznia, mivel a jobboldal miniszterelnök-jelöltje a Fidesz elnöke, Orbán Viktor. CSUHAJ ILDIKÓ Dávid Ibolya és Orbán Viktor 2004 áprilisában - akkor még béke volt Állambiztonságiak fedésben: lejárhat az idejük Az ügynökjelentések nyilvánosságát célzó szocialista javaslatcsomagról tárgyalt tegnap a parlament nemzetbiztonsági bizottsága. A testület azokat a módosító indítványokat vitatta meg, amelyek a pártközi kompromisszumot szolgálnák. Az MSZP az alkotmány kiegészítésével nyilváníttatná közérdekűvé az állambiztonsági adatokat, ehhez szüksége lesz az ellenzék szavazataira. A kormánypárt az egyértelműbb szabályozás mellett döntött, s úgy módosította a szöveget, hogy az még véletlenül se vonatkozhasson a rendszerváltás után létrejött nemzetbiztonsági szolgálatok állományára. Bár a szocialisták gesztusnak szánták a javaslatot, az ellenzékiek tartózkodtak. Viszont azoknak az állambiztonsági ügynököknek a kiléte, akik a nemzetbiztonsági szolgálatoknál folytatták munkájukat 1990. február 15-e, az új szolgálatok megalakulása után, nem maradhatna titokban. Ezt a kivételt már az állambiztonsági szaklevéltárról szóló törvényben érvényesíttetnék a szocialisták. Wiener György a tovább szolgálók adatait 2015 után „szabadítaná fel”, frakciótársa, Tóth Károly pedig a szolgálati jogviszony megszűnését követő tíz év után. A hivatalos adatok szerint ma a nemzetbiztonsági szolgálatoknál igen magas az állambiztonságiak aránya: a Szakszolgálatnál 35 százalék körüli, az Információs Hivatalnál és a Nemzetbiztonsági Hivatalnál 50 százalék alatti. A szolgálatok vezetésében még nagyobb, 60-70 százalék közötti az arányuk. NY. M. Államfői elismerés A nemzetbiztonsági bizottság több volt tagja hazugnak, Kövér László elnök pedig a szakma szégyenének tartja Nagy Lajost, a Nemzetbiztonsági Hivatal alapító igazgatóját, aki legutóbb az ügynöklistákkal kapcsolatban hallatta hangját. Nagy Lajos tevékenységében Máull Ferenc államfő nem talált kivetnivalót, amikor február 24-én, tehát a nyilatkozatát megelőzően vezérőrnaggyá léptette elő az NBH alapítóját. Kendermagosok a felkészült rendőrségen Illegális drogfogyasztásért bejelentést tett önmaga ellen a rendőrségen a Kendermag Egyesület három tagja. Bohus Péter, Felső László és Juhász Péter Pelle Andreával, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvivőjével érkezett a rendőrség Teve utcai székháza elé, ahol lecsaptak rájuk a fotósok. - Miközben a politikusok azt ismételgetik, hogy a kábítószer-fogyasztók nem bűnözők, a törvények és a rendőrség mégis akként kezeli őket. Ebből elegünk van - mondta Juhász, a civi szervezet elnökhelyettese. A Kendermag Egyesület által alapított Polgári Engedelmességi Mozgalom nyíltan vállalja a füvezést. A nyilatkozatot követően a három önfeljelentő bement a BRFK panaszirodájába. - Bejelentjük magunkat illegális drogfogyasztás miatt - közölték az illetékessel. Némi zavart okozott a „panasz”. A rendőrök egy ideig tanácskoztak, végül behívták a törvénysértő füvezőket. A sajtót kitessékelték az épületből. Kozák László, a BRFK sajtóosztályvezetője arról tájékoztatott: csak nem Az AB drogfogyasztással kapcsolatos határozata miatt szükséges törvénymódosítások egy részéről a jövő héten tárgyal a kormány. A napirenden egyelőre csak az ENSZ kábítószer-egyezményének és a tiltott szerek listájának kihirdetésével kapcsolatos szabályozás szerepel, a büntetőjogi szabályok módosításáról később várható döntés. (Munkatársunktól) hány perce értesült arról, hogy a három fiatalember „saját magára terhelő vallomást kíván tenni” illegális kábítószerfogyasztás miatt. Az ügyet megvizsgáljuk, ha szükséges, vizeletmintát vessünk, illetve házkutatást tartunk. De jóslatokba nem bocsátkozom. A rendőrség mindig, mindenre fel van készülve - tette hozzá. A kendermagosok délben mentek be a székházba. Délután háromkor telefonon kerestük Juhász Pétert, aki elmondta: átvitték őket a Gyorskocsi utcába vizeletvételre .Juhász korábban kijelentette: kellőképpen gondoskodtak a pozitív eredményről). Közölték velük: a vizsgálat ezzel még nem fejeződik be. AGYAGÁSZ EDIT Most a fotósok csaptak le A háromszög négyszögesítése FÜZES OSZKÁR Az alkurendszer a bővítés után is működik - derült ki az első olyan „huszonötös” EU-csúcstalálkozón, amelyen igazán kemény kérdésekről kellett dönteni. Ez jó hír, a régi tizenötök erősen féltek ugyanis, hogy a tíz újonccal még döcögősebb lesz az amúgy is kockakerekű mechanizmus. A többi hír olyan, amilyen. A francia EU-alkotmány népszavazása kedvéért lejegelték a szolgáltatási piac liberét, egyelőre tehát nem dolgozhat és nem dolgoztathat senki nyugaton keleti minimálbérért. Legalábbis papíron nem. Szintén, de nem csak a franciák kedvéért, papíron is föllazították az euróhoz fűzött kötelmek egy részét, azokat, amelyeket eddig sem tartottak be azok, akik nem akarták betartani. Ilyenformán Magyarország két lépéssel (papíron) közelebb jutott az euróhoz: a nyugdíjpénztárral kisebbnek számolhatja a deficitet, és a háromszázalékos határt is túllépheti „valamennyire”. Papíron győzelem. A valóságban majd kiderül, hogy mennyit hoz és mennyit árt az egész uniónak, s tagjainak külön-külön az egységes piac reformjainak halogatása, az értelmes elvárások hígítása és általában a kompromisszum kompromittálása. Egyre gyakoribb ugyanis, hogy a vitákban nem értelmes középutak alakulnak, hanem a „neked ez, nekem az” osztogatásai, amelyekkel mindenki jól jár külön-külön, csak az egész unió nem. Baj ez? Ha azt vesszük, hogy az EU mire való, akkor igen. Ma már tény, hogy Európa szinte minden téren veszít gazdasági versenyképességéből, és nem tudja fenntartani sem szociális, sem fejlesztési modelljét. Öt éve Lisszabonban programot hoztak arról, hogy 2010-ben Európa „a világ legfejlettebb, legversenyképesebb szociális tudásgazdasága” lesz. Most e programot fölülvizsgálták. Pedig ideálisan adva volna az egyenlő szárú háromszög: alapja a versenyképesség, bal szára a szociális szolidaritás, jobb szára a kutatás, fejlesztés, oktatás, innováció. Kiderült: az európai valóságban a háromszög ingatagnak bizonyult. Nosza, a négyszög hátha stabilabb. De mi legyen a negyedik oldal? Tavaly még úgy gondolták, hogy gigantikus infrastrukturális beruházásokkal, eurómilliárdos közmunkákkal és a kutatás közös pénzalapjának növelésével lehetne megerősíteni az eredeti háromszöget. Mindegyik szárát egyenlően. Sokan már akkor szóltak: miből? A gazdagabb tagállamok ugyanis nem hajlandóak többet fizetni a közösbe, pedig a közös az újoncok miatt jócskán szegényebb lett. A különféle listákba szedett összeurópai nagyberuházási terveknek egy közös vonásuk van: új és több pénz nincs rájuk. Hogyan is lehetne, amikor: 1. a nagy gazdaságok zöme lomha, 2. a közpénzeket vissza kell fogni, 3. az újoncokra elmegy a közös kassza innovációra fordítható része, és 4. Amerika után lassan Ázsia is elhúz Európa mellett a szellem vasútján, a találmányok és a jövedelemtermelő húzóágazatok vágányán. Na, ez az a négyszög, amivel Brüsszelben szembe kellene nézni. Legkésőbb a nyár közepén, amikor a 2007-2013-ra szóló uniós költségvetés testet ölt majd. Durván ezermilliárd euró bruttó, illetve nettó csak a fele, mert a másik fele elmegy agrártámogatásra. Sebaj, 400-500 milliárd euró is szép pénz, ezt kellene hát: 1. értelmesen becélozni, 2. ennek alapján a megtérülés, a hasznosulás józansága szerint szétosztani, 3. rávenni a tagállamokat, hogy lássanak kicsit messzebb a nemzeti és aktuálpolitikai érdekeken, hátha a közös révén ezek is jobban érvényesíthetőek. Ilyen háromszögnek azonban nyoma sincs, sőt. Hovatovább pironkodik az, aki véletlenül kicsit emelkedettebben szól az EU-ról. Látszik ugyanis, hogy legalább kettő EU van, illetve három. A brit-hollandskandináv-olasz és a francia-német-spanyol egyre több ügykörben alkot külön szekértábort, amelyeket csak akkor tolnak egybe, ha az újoncok „mohóságának” kell gátat vetni. A frontok és táborok szerencsére még nem merevek, ehhez túl bonyolult a világ és maga az unió is - de vannak. Az EU-nak egyszerre kellene mélyülnie (még szabad a piac), kiegyenlítődnie (a szegényebbek differenciált fejlesztésével) és tovább bővülnie (miközben ugyanazon kevés tagállam adófizetői finanszírozzák az egészet). Úgy látszik, a három egyszerre túl sok. De az is látszik, hogy egyik sem megy a másik kettő nélkül vagy rovására. Lássuk be, ennyi háromszöget papíron sem könnyű négyszögesíteni. Sebaj, az EU nem papíron létezik, hanem a gyakorlatban. Vagy szóban. Médiakatonák HASZÁN ZOLTÁN A Bázis című vaságyas-menetelős-szívatós műsor keménykezű és baltaarcú kiképzője, a Big Brother ház lakóit egy hétig túlélésre tanító szikár alezredes és Farkas Roland naptejszavatosságot ellenőrző afganisztáni levélíró. Ők adnak tanácsot katonai kérdésekben a politikának. A kamerák és a honvédség már régóta szoros kapcsolatban állnak egymással. Az ellenzéki képviselők addig maradtak például a botrányhős Farkas Roland első nyilvános szereplésén, amely történetesen a parlament úgynevezett szakbizottságában volt, amíg a tévéstábok forgattak. Amint az operatőrök csomagolni kezdtek, cihelődtek az ellenzéki képviselők is. Nem volt ideje Farkas meghallgatására annak a honatyának sem, aki néhány nappal korábban sajtótájékoztatón követelte „a katonák életét kockáztató” honvédelmi miniszter lemondását. De vette a kabátját az a képviselő is, aki a beszámoló kellős közepén annak elhalasztását javasolta, mert neki nem osztották ki, így nem is olvasta az interneten már egy hete - a honvédelmi tárca jóvoltából hosszabb-rövidebb ideig elérhető, és a médiában napokig szinte szó szerint idézett levelet. No és sajnos idő előtt távozott az ülésről az a Karsai Péter is, aki most bejelentette, hogy Farkas az ő, vagyis az MDF szakértője lesz. Legalább megkérdezheti tőle, mi történt még abban a hátralévő nem annyira rövid időben, amíg az ülésteremben maradó kormánypárti képviselők a százados fejét mosták, amiért és ahogyan kiborította a bilit. Igazságtalanok azért ne legyünk: távozása előtt Karsai hozzászólt a vitához, előre bocsátva: „Távol álljon tőlem, hogy az ön levelét készpénznek fogadjam el.” Karsai azzal indokolja Farkas megbízatását, hogy nagy luxus lett volna lemondani egy fiatal, jól képzett, nagy tapasztalatokkal bíró, a NATO-t és az afganisztáni missziót megjárt századosról. A honvédelmi tárca kommunikációs igazgatójának nyilatkozata is érdekes: szerinte Farkas levele közzétételével nyilvánvalóan politikai karrierjének építésébe kezdett, ennek érdekében áldozta fel bajtársainak a misszióban végzett sikeres tevékenységét. A szóvivő ezek után szükségesnek tartja megkérdőjelezni a százados által leírt problémák szakmaiságát, hiszen fegyelmezetten követve logikáját - erősen politikai színezetűvé vált az ügy. Nos, tényleg, ha politikai, akkor nyilvánvalóan hazugság, nem is kellett volna vele foglalkozni, kár volt a vizsgálatért, az ügyészségi feljelentésért, kár volt a hiányosságok elismerése, no meg az azóta életbe léptetett néhány intézkedés. És kár azért a leállított fórumért is, amelyen megjelenhetett a nyilvánosság számára is hozzáférhetően Farkas levele. A politika már csak ilyen, összevissza beszélnek benne. Ne vegyük komolyan. A tévéstábok lekapcsolhatják a lámpákat. Farkas elment, a többiek: vigyázz, elöljárónak tisztelegj!