Népszabadság, 2007. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-13 / 86. szám

www.nol.hu Vásárhely szerint vétlen a doktornő A Szentes és Hódmezővásár­hely között a mentőben el­hunyt mindszenti beteg ügyé­ben elrendelt boncolás jegy­zőkönyve szerint nincs össze­függés a beteg továbbküldése és halála között. Tanács István Szeged - Ha nem teszek nyilatkozatot, hogy megvan az egészségügyi re­form első áldozata, ma senki sem vizsgálja, mi volt az oka H. Imre ha­lálának - mondta tegnap a hódme­zővásárhelyi Erzsébet Kórházban rendezett sajtótájékoztatón Lázár János, a város fideszes polgármes­tere. A sajtótájékoztatót azért hív­ták össze, hogy bejelentsék: a bon­colás - amelyet a hódmezővásárhe­lyi kórházban végeztek el - ered­ménye szerint nincs összefüggés H. Imre mentőautóban bekövetkezett halála és a között, hogy pusztán fi­zikális vizsgálat után küldték to­vább a szentesi kórházba. Kallai Ár­pád, az Erzsébet Kórház főigazga­tója a sajtótájékoztatón kifejtette: számos ellentmondás van azokban a tényekben, amelyek alapján az ÁNTSZ és az Egészségbiztosítási Felügyelet a kórházat elmarasztaló véleményét megfogalmazta. Példá­ul: a rendőrségi jegyzőkönyv sze­rint az a baleset, amelyre hivatkoz­va a mentők nem Szentesre vitték a beteget, később következett be, mint amikor a mentők a vásárhelyi kórházban jelentkeztek H. Imrével. Lázár János szerint koncepciós eljárás folyik a hódmezővásárhelyi kórház ellen. Ezt jelzi, hogy előbb hangzott el a gyanúsítás a szerdai budapesti sajtótájékoztatón, mint ahogy a felkért vizsgálóknak a vá­sárhelyi kórház eljárását jogszerű­nek tartó jegyzőkönyve megszüle­tett. Kallai Árpád közölte: csütör­tök reggel bejelentés nélkül újabb, a hatóságok által megbízott vizsgálók jelentek meg a kórházban. Egy kérdésre válaszolva a kór­ház főigazgatója közölte: az április 6-án ügyeletben lévő doktornővel szemben - akivel a mentők a beteg elhunyta után telefonbeszélgetést folytattak, és ez nyilvánosságra is került - semmilyen munkaügyi el­járást nem kezdeményeztek. Többszöri újságírói kérdésre Kallai Árpád azt mondta: nem volt utasítás arra, hogy ne vegyék fel a beteget. Az ennek látszólag ellent­mondó, és az ÁNTSZ sajtótájékoz­tatóján idézett hangfelvételnek ugyanis csak bizonyos részleteit idézték a lapok. A teljes felvétel szövegéből egyértelmű: a szabá­lyok betartására kérték a doktor­nőt. Arra a kérdésre, milyen vizs­gálatokat végzett az ügyeletes or­vos, Kallai megismételte: szemre­vételezte a beteget, megmérte a pulzusát, meghallgatta a szív hang­jait. Műszeres vizsgálatot nem rendelt el, mert kezében voltak a szentesi kórházban alig néhány órával korábban elvégzett vizsgá­latok eredményei. » ► • Horváth Ágnes, az egészségügyi tár­ca államtitkára tegnap azt mondta: „Több mint érdekes volt a hangfelvétel, amely a mentőszolgálat és az orvos kö­zött folytatott beszélgetést rögzítette, és ebből sajnos úgy érzem, hogy itt nem csak az orvos, a kórházigazgató vagy akár csak az osztályvezető főor­vos felelősségéről kell beszélnünk. Azt a kérdést is fel szoktam tenni magam­nak, hogy vajon a kórházigazgató ma­gától döntött-e így, vagy utasításra.” Az államtitkár megdöbbentőnek nevezte, hogy egy beteg halálát így le­het felhasználni. Mint mondta, bíznak abban, hogy sehol nem történik meg még egyszer, hogy egy orvos esküje és a sürgősségi ellátási szabályok ellené­re felettese utasítására cselekszik. Zöldszámot indít a Fidesz, amelyen várják mindazok hívását, akik elége­detlenek az egészségügyi ellátásukkal - jelentette be tegnap Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke. MSZP-s országgyűlé­si képviselők azt kezdeményezték, hogy az Országgyűlés egészségügyi bi­zottsága tartson meghallgatást a mind­szenti férfi halálával összefüggésben. Népszavazás: megint az AB dönt A Fidesz üzent hadat az OVB-nek, vagy ez utóbbi az alkotmányosságnak? Továbbra is hevesen támadja az OVB-t a Fidesz: a párt szerint a választási bizottság „hadat üzent” az alkotmányosságnak és a népakaratnak. Az elutasí­tott népszavazási kezdeménye­zések miatt a párt ismét az Al­kotmánybírósághoz fordul. Lencsés Károly Az Országos Választási Bizottság (OVB) „hadat üzent” az alkotmá­nyosságnak, az Alkotmánybíróság­nak (AB) és a népakaratnak azzal, hogy elutasította a Fidesz és a KDNP vizitdíjról és kórházi napidíj­ról szóló népszavazási kérdéseit - jelentette ki Répássy Róbert, a Fi­desz frakcióigazgatója tegnapi saj­tótájékoztatóján. Szerinte tavaly ta­vasszal Gyurcsány Ferenc - most az OVB élén álló - „embere”, Szigeti Péter vette el a szabad döntés lehe­tőségét az emberektől. Répássy úgy véli, a választási bizottság a kor­mány akaratát hajtja végre, és nem­csak politikailag elfogult, hanem ki­fejezetten népszavazás-ellenes is. Egyébként a párt több vezetője is le­mondásra szólította fel a parlament­ben 2006 elején csaknem egyhangú szavazással megválasztott bizottsá­gi elnököt, Szigeti Pétert, aki nem távozik. Az OVB szerdai ülésén utasította el a Fidesz és a KDNP vizitdíjjal, il­letve kórházi napidíjjal kapcsolatos újabb népszavazási kezdeményezé­sét, s korábban ugyanígy döntött a tandíj eltörléséről szóló referendum ügyében is. A testület fő indoka mindhárom esetben az volt, hogy a kérdések közvetlenül érintik a költ­ségvetést, ezért nem bocsáthatók népszavazásra. Répássy állítja: az OVB tudato­san szembehelyezkedett az AB döntésével, és presztízsharcot foly­tat a testülettel. Emlékeztetett arra, az alkotmánybírák az első vizitdíj­ról szóló kérdés kapcsán azzal ér­veltek, hogy nem lehet az aktuális évre olyan népszavazást kiírni, amely érinti a költségvetést. Az AB ugyanakkor megállapította - tette hozzá -, hogy a jövőbeni büdzsével kapcsolatos kérdésben „a hitelesí­tés megalapozottan nem tagadható meg”. A Fidesz ezért újrafogalmaz­va és a következő évre vonatkozóan nyújtotta be a vizitdíjról, illetve a kórházi napidíjról szóló kérdése­ket, ám az OVB ezeket ismét eluta­sította. Igaz, az AB azt is jelezte: konkrét költségvetési tételt a jövő­re nézve sem lehet népszavazás út­ján meghatározni. A határozat miatt a két ellenzéki párt ismét az AB-hez fordul, és megtámadják a tandíj kapcsán ho­zott korábbi döntést is - jelentette be Répássy. E kérdés kapcsán az OVB-eljárás jogszerűségének vizs­gálatát is kérik, mert elfogadhatat­lannak tartják, hogy a testület má­sodjára is ugyanazokkal az indokok­kal utasította el a kérdést - közölte Répássy. A hivatkozás azonban nem ala­pos, mert először a bizottság azt mondta, hogy a térítési díj a kor­mányprogram része, ezért nem bocsátható referendumra. Emel­lett az OVB utalt a burkolt alkot­mánymódosítás tilalmára is: egy eredményes népszavazás határo­zatlan ideig korlátozná ugyanis a parlament hatáskörét azzal, hogy többé nem tűzhetné napirendre a tandíj ügyét. Másodjára viszont azzal érveltek, hogy a képzési hoz­zájárulás része az időközben elfo­gadott költségvetésnek, ezért a kérdés a tiltott tárgyak közé tarto­zik. Ugyanakkor az indoklásban megint utaltak a burkolt alkot­mánymódosításra, miután az AB eddig ezt a szempontot érdemben nem mérlegelte. . A frakcióigazgató mégis úgy véli, az OVB gyakorlata sérti a jóhiszemű joggyakorlás elvét, ráadásul a bi­zottság rendre a számára nyitva álló határidők utolsó vagy utolsó előtti napján bírálja el a beadványokat. Répássy mindezek ellenére bízik abban, sikerül egyetlen népszava­zást tartani az összes elfogadott kér­désben, bár szerinte az OVB épp a kérdések szétválasztásán mesterke­dik. A kérdések egyesítésére - felté­ve, hogy az AB egy-másfél hónapon belül dönt - némi esély még van. Az OVB egyébként valóban rit­kán ülésezik, ám erre a felvetésre többen is közölték: ezt a feladatot munka mellett vállalták, s van, aki­nek vidékről kell Budapestre utaz­nia, emiatt nehéz mindenki számára megfelelő időpontot találni. Emel­lett idő kell a megalapozott döntés előkészítéséhez is. Azt pedig, hogy presztízsharcot folytatnának, Szige­ti többször is nyomatékosan vissza­utasította. A hatályos szabályok sze­rint az AB ugyanis nem az OVB he­lyett dönt, hanem jóváhagyja a hatá­rozatot vagy új eljárást rendel el. Ha ez utóbbi történik, a választási bi­zottság tagjainak ismét teljes körű­en kell vizsgálniuk, hogy egy-egy kérdés népszavazásra bocsátható-e. Amennyiben olyan új szemponto­kat találnak, amelyek alapján meg kell tagadni a kérdőív hitelesítését, ezt ismét megtehetik. Szoboszlai György, az MSZP delegáltja az OVB szerdai ülésén. A háttérben Répássy Róbert­Fotó: Kovács Bence I * NÉPSZABADSÁG • 2007. ÁPRILIS 13., PÉNTEK Magyarország • 3 Megint egy belarusz? Ki kér­dezte ezt? - vetné fel akár a Fidesz is, ha nemcsak az OVB állcsúcsát méregetné, és ad­dig faggatózna minden fórumon, míg ki nem derül­ne, mennyire lép­het el egy kor­mány a választási ígéreteitől. Iszappakolás Nagy N. Péter nagynp@nepszabadsag.hu Thürmer Gyula tegnap meghirdetett El a kezekkel Belarusztól! mozgalmához - amelynek értelméről fogalmunk sincs - támasztva vállunkat követelhetnénk, hogy hagyják békén Szigeti Pétert, ezzel legalább mondanánk valami érthetőt is. Ok lenne rá, még ha nem is ebben a kakukkosra butított formában, de hát fogadjuk el, hogy e szinten kell ma már a politikai nyilvánosságban megszólalni. Pedig az Országos Választási Bizottság és elnöke körül van né­hány fontos kérdés, amire azonban rákommunistáznak, fasisztáz­­nak egyet, s ezzel el is veszik tőle az ember gusztusát. Tény, hogy az OVB képtelen átpasszírozni magán a Fidesz tandíj és vizitdíj el­leni népszavazási kérdéseit, és ezzel az elutasítottak számára Gyurcsány-barát kommunistává válik. Belaruszok - vagy ilyesmi. A Fidesz irgalmatlanul rosszat tesz ezzel a nyilvánosságnak, ugyanis fontos kérdéseket hozott be, de azonnal maga alá tiporta őket. Az őszi tüntetéshullámból, amit se kiköpni, se megemészteni nem tu­dott, a népszavazások fáklyájával vezette ki a tömegeit. Azt ígérte, hogy az „urnákba temeti” a kormányt. Nem azt hirdette, hogy a vi­zitdíj igazságtalan, hogy a tandíj méltatlan, hanem azt, hogy elker­getik a hazug kormányt. Ez nem megvitatható kérdés. Pedig ilyen is akad bőven annak kapcsán, hogy a kormány fegyelmezetten magá­ba fojtotta a kampányban, hogy miként vesz lendületet a ciklus­startnál, nem kötötte meg a választók kezét a vizitdíj és a tandíj öt­letével. Ha a Fidesz képes volna hosszú távon politizálni és legyőz­ni kamaszos sikervágyát, ide fókuszálva egy életre megalapozhatta volna az állásait. Ehelyett nagy öklelő mozdulatokkal megy neki mindennek és mindenkinek, ami/aki pedig épp ettől veti meg a lá­bát. Politikailag elfogultnak, sőt szolgálónak neveznek egy olyan választási bizottságot, amelynek a tagjait ők maguk is megszavaz­ták, és amelynek szerintük gyalázatos határozatai rendre nagy sza­vazattöbbséggel születnek. (A Fidesz-ciklus alatt az ellenzék be sem tehette a lábát az OVB parlament által választott tagjai közé.) A Fidesz népszavazással akar kormányt buktatni, ha már válasz­táson nem tudott. Eközben megint kiderült, hogy a jogrendszer nem képes kezelni a helyzetet, amelyben a demokratikus létforma alapelveit fölrugdaló ügyfelekkel kellene szót érteni. Ez történt ab­ban a régi ciklusban a tévékuratóriumoknál, a háromhetenkénti ülésezésnél, a vizsgálóbizottságoknál­­ és az akkori OVB-nél is. A jog kapitulált a politika előtt. Most is ez fenyeget. A népszavazás nem arra való, hogy hatalmi játékok közönségét összegyűjtse, ha­nem arra, hogy ha egy ügynek a politikai megosztottságon túli mél­tósága van, annak formát adjon. Mondom én - de mondhatnám az ellenkezőjét. Törvényi definíció nincs. Az OVB erre reagálva az Alkotmánybíróságot kéri, oldja fel az ellentmondást, amely így lehetővé teszi bármely ellenzéknek, hogy éppen annyi szavazattal, amennyivel egy választást elveszített, megnyerjen népszavazásokat és kiírja a kormányprogramot a tör­vénykönyvekből. Ez maga a jogi kordonbontás, vagy a népszavazá­sok által bevezetett műveleti terület. A jogilag korrekt anarchia. A helyzet az Alkotmánybíróság gondosan tisztán tartott logiká­ját is szétmaszatolta. Az OVB azt kérdezte az alkotmánybíráktól, vajon népi von-e el a parlamenttől jogköröket, ha egy népszavazás megtiltja, hogy tandíjról, vizitdíjról, kórházakról, földről, nyugdíj melletti munkavégzésről, bármiről is döntsenek, ami nem a költ­ségvetés. Ha igen, nem változtatták-e meg ezzel az alkotmányt is? Amit viszont nem szabad. Semmi esetre sem, mondták az alkot­mánybírák, mert ezzel nem keletkezik jogalkotási kötelezettsége az Országgyűlésnek. Megint egy belarusz? Ki kérdezte ezt? - vetné fel akár a Fidesz is, ha nemcsak az OVB állcsúcsát méregetné, és addig faggatózna minden fórumon, míg ki nem derülne, mennyire léphet el egy kormány a választási ígéreteitől. Három év múlva nagy esé­lyeket kapna. Most viszont győzedelmesen feltartott kézzel süpped a maga által fellocsolt iszapba - s csak bízni lehet benne, hogy akad valaki, aki kimenti onnan az általuk felhozott szép és alkotmányos kérdéseket. Most sokan azt várják, hogy 2001 januárjával, az új amerikai elnök beiktatásával minden megválto­zik, ám jobb, ha időben barátko­zunk a gondolat­tal, hogy mégsem. Üzenet Bagdadból Horváth Gábor horvathg@aol.com A terrorizmus jelentős részben a jelképek elleni háború. Ezért való­színűleg George W. Bush volt az egyetlen, aki meglepődött, hogy Bagdadban „a demokrácia jelképe”, a parlament ellen is merényle­tet követtek el. A megszállás minden stratégiai és taktikai hibájával együtt több, mint egyetlen elnök, ideológia, hadsereg vagy ország kudarca. Irak történelmi illusztrációja annak a történelmi esélynek, hogy a XXI. század másként kezdődik, mint ahogyan a sok tekintet­ben elvesztegetett XX. század véget ért. Most nagyon úgy néz ki, hogy a XXI. század sem lesz jobb, mint az előző volt. A véges ener­gia- és víztartalékokat, a globális felmelegedést beleszámítva még rosszabbak is a kilátások, mint mondjuk 1907-ben voltak. Amerika többet költ katonai kiadásokra, mint a világ összes töb­bi országa együttvéve. A következő évtizedekben aligha lesz ország vagy országcsoport, amely valós katonai kihívást intézhetne ellene. Ennek, elvben, önmagában is garantálnia kellene bizonyos játéksza­bályokat: Amerikát senki nem támadhatja meg, ha az egyetlen glo­bális hatalom „kér” valamit, azt automatikusan erő támasztja alá, a demokrácia csak nyugati típusú, a piac csak nyitott, a gazdasági ver­seny csak globális lehet. Nem feltétlenül mindenkinek vonzó világ, de legalább minden világos benne. És mégsem működik. Részben azért, mert még az abszolút túlnyomó katonai erő is mindig viszonylagos. Pusztításra szolgál, márpedig vannak helyze­tek, amikor a végleges győzelemhez építeni kellene. Ráadásul alkal­mazása Amerika esetében nem egy diktátor kénye-kedvétől függ, a végrehajtói, törvényhozói és bírói hatalom kölcsönösen kiegyensú­lyozza egymást, és akkor még nem beszéltünk a sajtóról vagy a tö­megmozgalmakról. Most sokan azt várják, hogy 2009 januárjával, az új amerikai elnök beiktatásával minden megváltozik, ám jobb, ha időben barátkozunk a gondolattal, hogy mégsem. Még ha a leglibe­­rálisabb, legőszintébben békepárti jelölt nyer is, akkor sem lesz könnyű feloldania a jelenlegi „róka fogta csuka” helyzetet. A gyorsan építkező Kína, az olajdollárokból új erőre kapó Oroszország, a Japán vezette dél-ázsiai régió és az Európai Unió előbb-utóbb megint többpólusúvá fogja tenni a világot. Az USA a történelem során példátlanul egyoldalú katonai ereje nem fordító­dott le a globális (vagy akármilyen) haladást szolgáló impulzusra, s ebből Amerikának és mindenki másnak is le kell vonnia a tanulsá­gokat. Ha valaki általános üzenetet keres a tegnapi bagdadi merény­let vagy az egész iraki helyzet mögött, ez az. I

Next