Népszabadság, 2007. szeptember (65. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-08 / 210. szám
2007. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG 12 • Hétvége WWW.NOL.HU Nekik Mohács kell Ungár Tamás - Egy párt mellé se állok oda, csalódtam mindegyikben. Itt gyökeres változásokra van szükség. Rendszerváltást akarok. Németh Imre hibátlanul hadarja a szélsőjobb leckéjét. Az alkalmi munkákból élő, 36 éves, gyors beszédű mohácsi férfival a Duna-parti város egyik parkjában ülök. Hallgatom, hogy Németh szerint az ország idegen hatalmak befolyása alatt áll, régen a Szovjetunió, most Washington és Brüsszel igáját nyögjük. Németh a bevásárlóközpontokban csak a „külföldi cégek szemetét” látja. Megemlítem, hogy a hipermarketekben az élelmiszerek kétharmada magyar termék, de ő tagadólag rázza fejét. Arra biztatom, hogy mondjon egy magyar felvágottat, tejterméket, édességet, gyümölcsöt, amit hiányol a boltokból. Kiderül, hogy nem tud ilyet. Gyorsan témát vált: - Miért kell idehozni a dán disznót? - Mennyi dán disznót hoztak be? - kérdezek vissza. - Nem tudom, de egy se jöjjön! - A magyar sertés se menjen külföldre? - De, az menjen! - Vagyis mi exportálhatunk, más viszont hozzánk nem szállíthat? - Nincs szükségünk külföldi élelmiszerekre. Németh Imre meg van győződve arról, hogy országunkat az elmúlt tizenhét évben eladták, a kultúránkat tönkretették, s a jövőnk az, hogy palesztinok leszünk saját hazánkban. - Ki tesz minket palesztinná? - lököm tovább a szót. - Nézze, 20-30 év múlva Magyarország felértékelődik, mert itt jó a klíma és bőven van víz. Ha Izraelben történik valami, idemenekülnek az izraeliek. Brüsszelben kimondták, hogy összesen hatmillió magyarra van szükség. - Honnan veszi ezt? - Egy angol lap írta. - Melyik? - Azt nem tudom. Németh Imre gyakran osztja meg gondolatait nyugdíjas barátjával, a 65 éves Winkert Lászlóval. A halk szavú férfi 1974- ben, a mohácsi farostlemezgyárban villanyszerelőként dolgozva antikommunista jelszavakat írt a folyosó falára. Lebukott, és egy évre lecsukták. A rendszerváltás után Winkert Mohácson az elsők között csatlakozott az MDF-hez, később átlépett a MIÉP-be, s most ennek a pártnak a városi elnöke. Németh viszont sosem lépett be pártba, s engesztelhetetlen jobbossága mellett egy emlékmű ügye sodorta egy táborba Winkerttel. Lapunkban korábban írtunk arról, hogy 2004 őszén a mohácsi képviselő-testület - a helyi Trianon Társaság ösztönzésére - úgy határozott: Trianon-emlékművet emel a belvárosban. A közgyűlés felkért több, a városhoz kötődő művészt, készítse el az emlékmű tervét. A testület Bosnyák Mihály elképzelését látta a legjobbnak. Bosnyák emlékműve egy vaskos mészkőből csiszolt, földön fekvő Magyarország-térkép, amit körbeölelnek további vaskos mészkövek, a Trianonnál leszakított területeket szimbolizálva. Az emlékművet egy kőből rakott, ívelt lépcső határolja, amire le lehet ülni, így Bosnyák emlékműve találka- és pihenőhelyként is szolgálna. A Trianon Társaságnak nem tetszett ez a terv. Főleg, hogy nekik is volt egy tervük, amivel pályáztak a közgyűlés tetszésére. A társaság emlékműve egy kereszt, amire Nagy-Magyarország töviskoszorúval megkoronázott, gránitból megformázott térképét feszítenék fel. A kereszt tövében a Szent Korona, alatta a címerbeli hármas halmot jelképező építmény, riolittufából. Amúgy ezt a tervet a társaság nem maga álmodta meg, hanem egy Trianonról szóló, 1930-ban kiadott könyv borítóján látható grafikáról másolta. A pályamunkákat értékelte a képző- és iparművészeti lektorátus, a szakemberek Bosnyák elképzelését ítélték a legjobbnak. A Trianon Társaság tervét a szakmai zsűri ekképp jellemezte: „plasztikai és esztétikai erényekkel nem rendelkezik, kompozíciója, tömeghasználata, anyagválasztása a művészi iskolázatlanság minden jegyét magán hordozza”. A lesújtó vélemény nem szegte kedvét a Trianon Társaságnak, sőt: a civil szervezet 2006 januárjában egy hétig aláírást gyűjtött a saját terve mellett. A Keresztre feszített Magyarország címet viselő elképzelést a 20 ezer lelkes település 2050 lakója szignójával támogatta, ezért a városi képviselő-testület úgy gondolta, a legjobb lesz, ha helyi népszavazáson döntenek arról, melyik emlékmű épüljön meg. A referendumot a 2006-os parlamenti választás második napjára időzítették, mondván, így nem kerül a városnak pénzbe a népszavazás. Aztán mégsem lett népszavazás. Az történt, hogy a választási iroda ellentmondóan fogalmazott a népszavazás ügyében, s mire tisztázódtak a félreértések, már nem lehetett kiírni a referendumot az országos választásokig. Ha a népszavazást Mohácsnak kellett volna finanszírozni, akkor az öt-hatmillióval terhelte volna a városi büdzsét. Ezt nem akarták a mohácsi városatyák, ezért lemondtak a referendumról, s inkább felkértek egy közvélemény-kutató céget 720 ezerért, hogy szondázza meg a mohácsiakat, melyik emlékművet akarják. A cég kérdőívvel és telefonnal megfaggatott 612 mohácsit, s a kérdezettek többsége Bosnyák tervére voksolt. Ennek hatására a képviselőtestület úgy döntött, hogy ezt az emlékművet építi meg. A Trinanon Társaság ebbe nem nyugodott bele. A szervezet úgy vélte, hogy a mohácsi közgyűlés a jogot többször megsértve és kijátszva szorította háttérbe a társaság emlékműtervét. Winkert László, a társaság egyik alapítója azóta is állítja, hogy a képviselő-testület szabálytalanul írta ki az emlékmű pályázatát, így a tender eredménye érvénytelen. A férfi szerint a művészeti lektorátust a városháza félrevezette, mivel a keresztre feszített Magyarországról nem méretarányos tervet tártak a zsűri elé. Winkert kétségbe vonja a város által megrendelt közvélemény-kutatás szakszerűségét és eredményét is. Mellesleg a Trianon Társaság is végzett közvélemény-kutatást, s az általuk megkérdezett 500 mohácsi 90 százaléka a társaság emlékműtervét látta jobbnak. Winkert abban is biztos, hogy a városi közgyűlés félt a népszavazástól, és szándékosan „vacakolta el” a referendum kiírását. A fentiek okán a Trianon Társaság és a város vezetői között elmérgesedett a viszony. Tegyük hozzá, hogy Mohácsot nem a kormánypártok irányítják, a városi közgyűlés tagjainak csaknem kétharmada fideszes. Szekó József, Mohács polgármestere is a Fidesz tagja, s az 53 éves politikus tavaly harmadszor nyert az önkormányzati választáson. Fölényesen övé volt a voksok 70 százaléka. A vegyipari gépész, műszaki tanári és közgazdasági menedzser diplomával rendelkező polgármestert népszerűvé teszi a városban, hogy tősgyökeres helybéli, imádja a Dunát, mestere a halászléfőzésnek és a disznóvágásnak, emellett szeret focizni, pecázni és szolid alapon ultizni. Ráadásul a polgármester vezetői teljesítménye is elismerésre érdemes. Mohács - akárcsak Dél-Baranya egésze - szenved a tőkehiánytól és a munkanélküliségtől, ennek ellenére a város számos sikeres beruházást megvalósított az elmúlt években. Elkerülő út, sportcsarnok és uszoda épült, megújult az önkormányzat tucatnyi intézménye, szeptemberre a sétálóutca esztétikus burkolatot és utcabútorokat kap, ősszel megnyílik az új határkikötő. Mindezek megvalósulásáért sokat tett a város első embere. Vagyis a keresztre feszített Magyarország felállítását követelő mohácsi szélsőjobbosok egy polgári pártok uralta, viszonylag jól teljesítő közgyűléssel rúgták össze a port - és főleg Szekó Józseffel. Winkert László és Németh Imre az emlékmű miatt gyakran vitatkozott a polgármest Mellesleg Szekó József szerint Winkert László és követői nem a Trianon-emlékműért fáradoznak, hanem Mohács fideszes vezetőinek lejáratásán. Ezért a polgármester úgy érzi, hogy a magát jobbosnak mondó csapat valójában balos érdekeket szolgál. Winkert László viszont meg van arról győződve, hogy a polgármester a kommunisták embere, terrel, s mindketten állítják, hogy Szekó József válogatatlan szavakkal illette őket. Ezért becsületsértésért feljelentették a polgármestert. A két férfi úgy véli, hogy a polgármester bosszút akar állni rajtuk. Winkert erről így beszél: - A polgármesteri hivatal hétezer forint helypénzt követelt tőlem azért, mert egy héten át aláírásokat gyűjtöttem a sétálóutcában az emlékművünk érdekében. Megfellebbeztem a döntést, s a bíróság túlzottnak találta a helypénzt, erre a városháza újra kirótta rám a hétezer forintot. Újra bírósághoz fordultam, és újra a javamra ítéltek. Nem is értem, hogyan lehet közérdekű aláírásgyűjtésért helypénzt kérni? Winkert hamarosan újra perbe áll a várossal. Ennek előzménye az, hogy a MIÉP politikusa volt az egyik szervezője tavaly ősszel a mohácsi kormányellenes tüntetéseknek. Eleinte 80-100 demonstráló gyűlt össze a városháza előtt, két hónappal később ötödére apadt a csapat. A tüntetések befejeztével a polgármesteri hivatal 294 ezer forintot követelt a szervezőktől, mivel az esténként égetett gyertyák és mécsesek megrongálták a városháza lépcsőjét, és a helyreállítás ennyi pénzbe került. - Pár gyertya és mécses nem okozhat ekkora kárt - hajtogatja Winkert. - Nem fizetjük ki, döntsön a bíróság! Németh Imre többször szervezett tüntetést Szekó József ellen az emlékmű miatt, ezeken a demonstrációkon általában tíz-tizenkét helybeli vett részt. A férfi gyakorta rakott ki a polgármestert bíráló falragaszokat. - A városháza 70 ezer forintra bírságolt - mondja Németh Imre -, mert tiltott helyen raktam ki a Szekót kritizáló plakátokat. A bíróság 10 ezer forintra mérsékelte a büntetést, de én nem fizettem ki, inkább hat napig bevonultam a pécsi börtönbe. Szekó József cáfolja azt a feltételezést, hogy a hivatalt ő uszította volna rá Winkert Lászlóra és Németh Imrére. A polgármester szerint a városháza csak tette a dolgát. Azt viszont Szekó elismeri, hogy néha erélyesen lépett fel két bírálójával szemben. - Tény, hogy elegem lett belőlük - mondja a polgármester. - Állandóan bejártak a hivatalba, és zaklatták a kollégákat, ezért néha kiutasítottam őket innen. De becsületsértő szavakat nem használtam. Egyébként nem értem őket: az ő javaslatukra megszavaztuk, hogy legyen a városban Trianon-emlékmű, és ők nemhogy örülnének, mindenbe belekötnek, mivel nem az ő giccses elképzelésük valósul meg. Mellesleg Szekó József szerint Winkert László és követői nem a Trianon-emlékműért fáradoznak, hanem Mohács fideszes vezetőinek lejáratásán. Ezért a polgármester úgy érzi, hogy a magát jobbosnak mondó csapat valójában balos érdekeket szolgál. Winkert László viszont meg van arról győződve, hogy a polgármester a kommunisták embere. A MIÉP városi elnöke ezzel igazolja sejtését: - A sok kellemetlenkedéssel elvették a kedvem attól, hogy ősszel újra kormányellenes tüntetést szervezzek Mohácson. Ez kinek az érdeke, ha nem a kommunistáknak? Németh Imre biztos abban, hogy ősszel újra lesznek kormánybuktató tüntetések. Ha nem Mohácson, akkor majd másutt. A férfi egyébként ott volt Budapesten, a tévé ostrománál. - Lesz folytatása - ígéri a férfi -, mivel ezt a rendszert megjavítani nem lehet, utcai harcokra lesz szükség. A tisztességes emberek megindulnak, és rendet csinálnak. Hitetlenkedem. - Vagyis aki kimegy az utcára harcolni, az a tisztességes? - Igen. Ötvenhatban is így volt. - Meg 1917-ben, Szentpéterváron is? - Azt nem tudom. - A lényeg, hogy nincs szükség választásra, pártokra, parlamentre? - Nincs. Visszaállítjuk a Szent Koronatant, az lesz az alkotmány. - Mi a baj a mostani alkotmánnyal? - Nem védi meg az országot a tolvajoktól, a romlástól. - Maga tényleg azt hiszi, hogy a Szent Korona tana - ami egyébként sosem volt alkotmány - megvédi az országot minden romlástól és bűntől? - Igen. - Korábban se védte meg. Az előző ötszáz évben is részben bűnnel és ártatlanok vérével írták a történelmet. - Lehet, de a Szent Korona tana mégis megvédett minket. Hiába igázták le az országot, megmaradtunk. Most viszont félő, hogy nem maradunk meg. Ezért kell utcára menni. Hasonlóan vélekedik Németh Imre egyik barátja, Denisch László is. - Forradalom kell ide, anélkül nem lesz rend - vallja a 39 éves férfi. - Attól nem tart, hogy sok lesz az áldozat? - állítom meg szavait. - Ezt vállalni kell, megéri. Én mindenképpen vállalom! Amúgy a korábban kőművesként dolgozó Denisch László rokkantnyugdíjas. Egy évvel ezelőtt rákkal műtötték, akkor százalékolták le. Most tünetmentes, azt mondja, öt év múlva derül ki, hogy kilábal-e a betegségből. Állítja, hogy elszántságának nincs köze a halálos kórhoz. Ha nem lettem volna rákos, akkor is azt mondanám: nem kell félni a haláltól, vállalni kell a forradalom kockázatát. A szintén forradalmat remélő Németh Imre azt mondja: neki a hit segít az igazságért folytatott harcban. Az izmos, aszkéta arcú férfi 23 éves koráig nem volt hívő, addig sokat csajozott, ivott, balhézott. Aztán egy este a diszkóban ismeretlen okokból összekapott egy fiatalemberrel, és egy törött üveggel kiütötte az illető egyik szemét. Németh megúszta az ügyet felfüggesztett börtönnel, ám menyasszonya - akinek gyűrűjét ma is hordja - elhagyta őt. A lelki összeomláson, a megsebzett ember bosszújától való félelmen a hit segítette át: valaki elvitte őt a Sión keresztény gyülekezetbe. Németh Imre azóta is hozzájuk jár. Amikor megkérdezem tőle, hogy miért akar utcai harcokat, hiszen a hitétől idegen az erőszak, akkor ő kész a válasszal: - Jézus is kiűzte a kufárokat a templomból. Eljött az idő, hogy mi is ostort ragadjunk! Látom, hogy nem ingathatom meg, ezért búcsúzáskor ennyit mondok: - Ismeri azt a mondást, hogy „nekünk Mohács kell”? - Ismerem. - Maguknak tényleg Mohács kell? - Nekünk az kell. Németh Imre, aki ott volt a tévéostromnál is A mohácsi első világháborús emlékmű. Ennek szomszédságában lenne a Trianon-emlékmű Fotók: Wéber Tamás Szekó József polgármester Winkert László: A Trianon Társaság ezt szerette volna