Népszabadság, 2007. október (65. évfolyam, 229-254. szám)
2007-10-01 / 229. szám
2007. OKTÓBER 1., HÉTFŐ • NÉPSZABADSÁG WWW.NOL.Hu WWW.NOL.HU NÉPSZABADSÁG • 2007. OKTÓBER 1., HÉTFŐ 12 • Vélemény Vélemény • 13 Vámos Tibor mérnök, akadémikus Folydogál az államreform. Egyszerű állampolgárnak nehéz áttekinteni, hogy merre és hogyan. Sárközy Tamás munkáiból megtudtuk, hogy az államtitkárok ügyében tévedett, és ez a belátás dicsérendő. Ámde az ellentételezésként máris szaporodtak a szegény államtitkárai, öten közülük kártérítési és zavarórepülési dekórumokkal. Az ellenzék megakadályozta, hogy a lófogatú országlás-földrajz helyett valami korszerűbb szülessék. Ők általában ragaszkodnak a lófogatúhoz. Ez az ő számlájuk. Számos dolgozat is született, de egyik se szól arról, hogy nemcsak a közlekedés, de a közlés technikájában is születtek a világban olyan dolgok, amelyek új társadalomkapcsolati és irányítási, tehát tartalmi következményekkel járhatnak. Amikor az ember megtanult beszélni, megváltozott a horda, lassan törzs lett belőle. Most a közlés újra változik, a gondolkodás viszont törzsi szinten marad nálunk. Az információs technológiák társadalmat átalakító eszközök. Az államról, a társadalmak kapcsolódási szerkezeteiről úgy érdemes gondolkodnunk, hogy ennek a változásnak a tartalmi tanulságait elemezzük, mielőtt a pillanatérvényű személyi és hatalmi kombinációk, intézménybezárások, összevonások és alapítások pótcselekvő kamarillajátékaival foglalnánk el magunkat és a közérdeklődést. Az egészségügyi reform hirtelenkedései utáni rendcsinálás lassan több időt vesz igénybe, mint benne egy megfontoltabb haladás, amit Kornai János javasolt. Az államreform, a hatékony és demokratikus információs társadalom, az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a magán- és közvédelem, a hatékonyság egyenként erős szempontjai csak részben harmonizálnak egymással, egymásnak is feszülhetnek, rombolhatják is egymást gondos, elemző előkészítés és érdemi viták nélkül. Olyan felelős államvezető még nem nyilatkozott meg, aki tanúságot tett volna az összefüggések áttekintéséről, és útitervet (road A demokrácia nyomorúsága map, mondjuk jobb helyeken) mutatott volna a változatok, a megoldások és a kétségek feloldása felé. Ehelyett folyik a birodalmi megosztás. Volt korábban egy információs minisztérium, melynek, ha nem lenne béke porain, sok kellemetlen kérdést is fel lehetett volna tenni. Ezenkívül illetékes volt a miniszterelnöki hivatal és a belügyminisztérium, a többiről nem is beszélve. Emlékezhetünk az egészségügyi, a közlekedési és a diákkártyák sok tízmilliárdos és még ma sem eltemetett terveire. Ma van egy kormánybiztos, aki pillanatnyilag a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozik, van egy önkormányzati és fejlesztési autoritás, egy államreform elvőr, egy gazdasági és informatikai csúcs - és nem soroltuk föl az összeset. Van egy egészen használható közigazgatási eljárási törvényünk, ami annyi hatalmi szervnek enged kivételt, hogy lényegében a használatlanságot írja körül. (Informatikában jártasabbak számára: circumscription a nem monoton logikában). Egy demokratikus államban talán példátlanul, ma is nyolcvan évre titkosíthatók a köz ügyei. A tájékozatlan szemlélő csak azt látja, hogy nincs valódi közös munka, nincs meg a közös útiterv. E hiánynak vannak jelei. Az első jel, hogy a rendcsinálás alapfeltétele, a személyi azonosítás immár másfél évtizede nincs megoldva, holott a mai technikák minden vonatkozásban biztosítanák az Alkotmánybíróság 1992-es határozatának szellemében, de azt erősítve és korszerűsítve a személyi jogvédelem és a törvényes rend teljes összhangját. A határozatokkal ellentétben minden szervezetnek külön rendszere van, ami az adózás, az egészségbiztosítás és sok minden más rendszerében kaotikus állapotokat és hosszas ügyintézéseket eredményez, miközben a tiltottnak gondolt és semmi biztonságot nem adó régi személyi számot úton-útfélen (szó szerint, minden fogadóban) használják, és az ügyfélkapu kitekert azonosítója sem ad állampolgári biztonságot. Számos helyen, így az egyetemi nyilvántartásokban egyszerre kérik a három, állítólag elválasztandó azonosítót. A második jel, hogy nincs az igazgatásnak olyan rendje, amelyben az adatbázisok és az ügybázisok, azok kezelése egymással összefüggésben lenne (ha lenne, interoperabilitásnak hívnánk). Olyan sincs, hogy szabványok és legjobbnak bizonyuló gyakorlatok alapján egyfajta eljáráshoz egyfajta megoldást határoznának meg, így mindenki megcsináltathatja a saját, kisebb-nagyobb rendszerét, kedvezményezettjei hasznára, jó pénzért, most már nemcsak a magyar, de az uniós adófizető számlájára is. Nincs a fogalmaknak egységes szótáruk (nincsenek metaadatok, számítástechnikai ontológiák), s ettől végleg lehetetlenné válik az értelmes párbeszéd hivatalok, önkormányzatok és állampolgárok között. Márpedig a párbeszéd a demokratikus információs társadalom alapeleme. A harmadik jel, hogy folyik a szervezgetés anélkül, hogy lenne olyan módszertan, ami nemcsak a mai hivatalok és hivatali szereplők ugye finom, politikailag korrekt a megnevezés?) felől vizsgálná a rendszert, hanem az információs folyamatok és döntési csomópontok, eljárások szerint is. Ez a vizsgálat választhatná szét értelmesen a gépi és a (fokozott követelményeket támasztó) emberi feladatokat, ez biztosítaná az átláthatóságot és elszámoltathatóságot az állampolgár és a vezetés számára, ez adna felvilágosítást a feleslegesekről, a hiányokról, a döntéshozás gépezeteiről és gépezeten túli elemeiről. A negyedik jel a tájékoztatás és oktatás hiánya. A módszertanokat még a gazdaságban és a szellemi életben kiváló, nagy tapasztalatú miniszterek részére is oktatni kellene, a tájékoztatás pedig nem helyettesíthető átláthatatlan és a tanult közember számára is feldolgozhatatlan, érthetetlen szövegáradattal, a rendeletekben hosszan sorolt és szaporán módosított paragrafusokkal. A demokratikus információs társadalom minden állampolgár számára közérthető nyelvet és emészthető párbeszédet követel. Én csak halkan kérem. OLVASÓI LEVELEK A dedósok se veszik be Érdekes közvélemény-kutatási eredményről értesülhettünk a szeptember 5-i Röviden rovatból: a Stumpf István igazgatta Századvég (+ Forsense) rákérdezett a pártok kormányzóképességére, s a felmérés szerint a koalíció hatalmon maradását a lakosság 43 százaléka, távozását pedig 42 százaléka támogatja. A felmérés kiterjedt a pártok népszerűségi mutatóira is, amely lényegében továbbra is a Fidesz jelentős fölényéről tanúskodik. Szeptember 6-án a Klub Rádióban Bolgár György beszélgetett Stumpf Istvánnal ugyanerről. Nevezetesen: mi az oka annak, hogy a Fidesz és Orbán Viktor népszerűségük ellenére nem élvezik a közvélemény feltétlen bizalmát a kormányzóképesség tekintetében? Az interjúból az derült ki, hogy Stumpf István is hiányolja a Fidesz oldaláról a jelenlegi kormány több ponton vitatható intézkedési rendszerével szembeni konkrét alternatíva hiányát. Ez az, ami magyarázza a kormányzóképesség megítélésében kialakult eredményt. De térjünk vissza a tavalyi választási kampányhoz. Az egyik internetes honlapon működött egy ígéretszámláló, amely forintosította a választási ígéreteket. A versenyt több lóhosszal a Fidesz nyerte (4000 milliárd felett), második helyen az MSZP végzett (3-4000 milliárd között), utána szünet, majd a parlamenti pártok közül az SZDSZ következett 1000 milliárd alatti elígérkezéssel, és sereghajtóként az MDF kullogott be alig 500 milliárd körüli fogadmánnyal. A KDNP nem ígért semmit, de ezt a mai napig be is tartja. De mi van akkor, ha a Fidesz nyer, és betartja ígéreteit. Vagy talán akkor ő is bevallotta volna, hogy hazudtunk éjjel és nappal? Vagy azzal magyarázta volna ki magát - 1998-2002-es kormányzati gya A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje, korlátához híven, hogy más a kampány és más a kormányzás? A Fidesz azonban nem nyert. Az elhíresült őszödi beszéd kicsempészett anyagát viszont remekül kihasználta Gyurcsány Ferenc lejáratásához. A könnyen radikalizálható erőkben tartják az idő előtti kormányváltás, az előre hozott választások reményét, és közben azt állítják magukról, hogy regnálásuk alatt ők mindent jól csináltak, jó állapotban adták át az országot, a jelenlegi bajokért csak a második ciklusát vivő koalíció a felelős. Ezzel egy olyan kommunikációs útra léptek, amelyről igen nehéz a visszafordulás. Ugyanis a kormány minden intézkedését el kell vetni, hogy alkalmatlanságukat igazolják. Ami ugye nevetséges, mivel vak tyúk is talál szemet. De a kormány nem vak tyúk. Akkor válna azzá, ha ugrana a hergelésre. Miért nem mutat fel a Fidesz programot? Az, hogy a jelenlegi kormány „ellopná” ötleteiket, annyira fals érvelés, hogy még a dedósok sem veszik be, hiszen az államférfiúi magatartás ott kezdődik, hogy a haza javára cselekszünk, akár hatalmon vagyunk, akár „alkotó ellenzékként” működünk (Navracsics Tibor). Az igazi társadalmi vita akkor indul majd el, amikor a Fidesz reális programmal jelentkezik. Jelenlegi kommunikációjuk azonban ezt nem teszi lehetővé. Tősér István Miskolc Első az egyenlők között Debreczeni József Elnök vagy király? című cikkében (szeptember 22.) merész kérdést tesz fel, s közben igen torz képet fest a köztársaság elnökéről. De vajon attól kell félteni a parlamentáris köztársaságot, aki minden nyilatkozatában hitet tesz a jelen alkotmányos berendezkedése mellett? A közíró maga is elköveti azt a hibát, hogy az elnöki interjúkból szövegkörnyezetéből kiragadott mondatokat citál, s azokat Sólyom László arisztokratikusnak mondott attitűdjével alátámasztva hamis következtetésre jut. Érdemesebb volna ezen interjúkat, elnöki nyilatkozatokat egészében kezelni. Debreczeni nem egy esetben önmagával kerül ellentmondásba. A szerző kifogásolja, hogy az államfő nem képes kifejezni a nemzet egységét, nem képes pártatlan maradni kormány és ellenzék konfliktusaiban, miközben kicsit lejjebb már azt veti Sólyom szemére, hogy populista módon határozza meg saját szerepét általában a pártokkal szemben. „A parlamentáris rendszerben ugyanis a pártok a néptől kapnak felhatalmazást - szemben az elnökkel, aki nem” - írja Debreczeni, noha nincs direkt kapcsolat az elnöki jogosítványok spektruma, ilyetén a kormányforma és a választás módja között. Ausztria annak ellenére parlamentáris demokrácia, hogy közvetlenül választják a szövetségi elnököt, a végrehajtó hatalom centrumában ott is a kancellár található. Emellett felemlegeti az „ősbűnt”, Sólyom megválasztását. Sok baloldali már kezdettől gyanúsan figyeli az államfő morális érzékenységét. De vajon kisebb legitimitást ad, hogy az elnök csak a relatív többség birtokában nyerte el székét? Szerintem nem! Bár a liberálisok nem éltek szavazati jogukkal, a voksolás érvényes volt. Természetes, az ő passzivitásuk ad hoc új erőviszonyt szült. Hogy sérült a titkos szavazás joga? Az államfő beiktatása napján adott interjújából is kiderül, hogy akkor is szembement a „cél szentesíti az eszközt” elvvel. A szerző nehezményezi, hogy Sólyom László átrakatta székét a parlamenti díszpáholyba, noha az első sor a kormány tagjainak helyét jelöli ki a törvényhozás épületében. Az államfő ezzel épp azt üzente, ő nem része a végrehajtó hatalomnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Sólyom utoljára épp a Fidesz kérését visszautasítva közölte, nem folyik szakpolitikai vitákba - mondván, a kormányzás a kormány dolga -, láthatjuk: ez bizony szöges ellentétben áll a prezidenciális szerepfelfogással. Monarchikus attitűd? Nevetséges! Hogy Sólyom egyes szám harmadik személyben beszél önmagáról, pontosabban hivataláról? Ugyan már! Hogy megszemélyesített formában említi a „Sándorpalotát”? Hány helyen használjuk ezt a kifejezést mi magunk is? Sosem említettük vajon a brit miniszterelnök szinonimájaként a Downing Street Jo.-et, vagy a francai elnökre utalva az Élysée-palota elnevezéseket? Úgy hiszem, a Sándor-palota mindenkori lakója érkezzen bárhonnan - megérdemli a minimális tiszteletet a közélet többi szereplőjétől, végtére is, ő „első az egyenlők között”. Rechtenwald Kristóf történész, politológushallgató, Szeged Nem szégyen: helyes döntés Úgy érzem Krausz Tamással ellentétben (Szégyen, szeptember 20.), hogy az MSZP- nek egyáltalán nem kell szégyenkeznie, hogy nem tiltakozott az amerikai rakétapajzs csehországi és lengyelországi telepítése ellen. Vajon Krausz Tamás tényleg úgy érzi, hogy biztonságos világban élünk? Vajon semmit sem hallott Ahmedinezsád fenyegetőzéseiből, gőzerővel fejlesztett rakéta- és atomprogramjáról? Oroszország új fegyverkezéséről, amely ugyan azt kommunikálja, hogy csak lépést akar tartani a „háborús tébolyban szenvedő, szélsőségesen konzervatív Bush”-sal szemben, valójában érvényesíteni akarja territoriális nagyhatalmi státuszát. Ami pedig az iraki háborút illeti, Krausz Tamásnak igazán tudnia kellene, hogy az első öbölháború idején az irakiak hány orosz Scudot lőttek ki békés izraeli városokra, hogy Szaddám Huszein - ne nyugodjon békében - már Ahmedinezsád előtt egy izraeli háborúra kívánta fordítani olajdollárjait. Bőségesen támogatva a Közel-Kelet legkülönbözőbb terrorista szervezeteit, sőt, azon túlmenően az egész nyugati világot fenyegetve. Az MSZP helyes döntést hozott. Olyat, amilyet egy nyugati katonai szövetséghez tartozó kormány pártjának hoznia kell. Ezt is támogatjuk legalább annyian, mint a Bagarja-pártiak véleményét (hogy én is irodalmi példánál maradjak). Egyébként ezúton személyesen is meghívom Krausz Tamást az iráni nagykövetség elé, ha tiltakozunk a gyalázatosan Izrael-ellenes és eszeveszetten fegyverkező Ahmedinezsad-rendszer ellen. Molár Ferenc Budapest Amikor az ember megtanult beszélni, megváltozott a horda, lassan törzs lett belőle. Most a közlés újra változik, a gondolkodás viszont törzsi szinten marad náluk. Marabu rajza ? > De mi van akkor, ha a Fidesz nyer, és betartja ígéreteit. Vagy talán akkor ő is bevallotta volna, hogy hazudtunk éjjel és nappal? (A dedósok se veszik be) HIRDETÉS HIRDETÉS Vegyes átlagfogyasztás: 4,7-9,3 1/100 km, C02-kibocsátás: 125-224 g/km. Az akció a 2007. október 1-től december 31-ig kötött vevőszerződésekre vagy a készlet erejéig érvényes. FordVonal: 06 40 200024, www.ford.hu.1,6 I (110 LE) TDCi motor esetén. Az autó illusztráció. Gyermekként sokan álmodoznak arról, milyen érzés lehet egy autóban ülve száguldozni a képzelet világában. Te még emlékszel, merre vezetett az út? Éld át újra a valóságban! Feel the difference