Népszabadság, 2007. október (65. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-01 / 229. szám

2007. OKTÓBER 1., HÉTFŐ • NÉPSZABADSÁG WWW.NOL.Hu­ WWW.NOL.HU NÉPSZABADSÁG • 2007. OKTÓBER 1., HÉTFŐ 12 • Vélemény Vélemény • 13 Vámos Tibor mérnök, akadémikus Folydogál az államreform. Egyszerű állam­polgárnak nehéz áttekinteni, hogy merre és hogyan. Sárközy Tamás munkáiból meg­tudtuk, hogy az államtitkárok ügyében té­vedett, és ez a belátás dicsérendő. Ámde az ellentételezésként máris szaporodtak a sze­gény állam­titkárai, öten közülük kártéríté­si és zavarórepülési dekórumokkal. Az ellenzék megakadályozta, hogy a ló­fogatú országlás-földrajz helyett valami korszerűbb szülessék. Ők általában ragasz­kodnak a lófogatúhoz. Ez az ő számlájuk. Számos dolgozat is született, de egyik se szól arról, hogy nemcsak a közlekedés, de a közlés technikájában is születtek a világban olyan dolgok, amelyek új társadalomkap­csolati és irányítási, tehát tartalmi követ­kezményekkel járhatnak. Amikor az ember megtanult beszélni, megváltozott a horda, lassan törzs lett belőle. Most a közlés újra változik, a gondolkodás viszont törzsi szin­ten marad nálunk. Az információs technológiák társadal­mat átalakító eszközök. Az államról, a tár­sadalmak kapcsolódási szerkezeteiről úgy érdemes gondolkodnunk, hogy ennek a vál­tozásnak a tartalmi tanulságait elemezzük, mielőtt a pillanatérvényű személyi és hatal­mi kombinációk, intézménybezárások, összevonások és alapítások pótcselekvő ka­­marillajátékaival foglalnánk el magunkat és a közérdeklődést. Az egészségügyi reform hirtelenkedései utáni rendcsinálás lassan több időt vesz igénybe, mint benne egy megfontoltabb ha­ladás, amit Kornai János javasolt. Az államreform, a hatékony és demokra­tikus információs társadalom, az átlátható­ság, az elszámoltathatóság, a magán- és közvédelem, a hatékonyság egyenként erős szempontjai csak részben harmonizálnak egymással, egymásnak is feszülhetnek, rombolhatják is egymást gondos, elemző előkészítés és érdemi viták nélkül. Olyan felelős államvezető még nem nyilatkozott meg, aki tanúságot tett volna az összefüg­gések áttekintéséről, és útitervet (road A demokrácia nyomorúsága map, mondjuk jobb helyeken) mutatott vol­na a változatok, a megoldások és a kétségek feloldása felé. Ehelyett folyik a birodalmi megosztás. Volt korábban egy információs minisztéri­um, melynek, ha nem lenne béke porain, sok kellemetlen kérdést is fel lehetett volna tenni. Ezenkívül illetékes volt a miniszter­elnöki hivatal és a belügyminisztérium, a többiről nem is beszélve. Emlékezhetünk az egészségügyi, a közlekedési és a diákkár­tyák sok tízmilliárdos és még ma sem elte­metett terveire. Ma van egy kormánybiztos, aki pillanat­nyilag a Miniszterelnöki Hivatalhoz tarto­zik, van egy önkormányzati és fejlesztési au­toritás, egy államreform elvőr, egy gazdasági és informatikai csúcs - és nem soroltuk föl az összeset. Van egy egészen használható közigazgatási eljárási törvényünk, ami an­­­nyi hatalmi szervnek enged kivételt, hogy lényegében a használatlanságot írja körül. (Informatikában jártasabbak számára: cir­cumscription a nem monoton logikában). Egy demokratikus államban talán pél­dátlanul, ma is nyolcvan évre titkosíthatók a köz ügyei. A tájékozatlan szemlélő csak azt látja, hogy nincs valódi közös munka, nincs meg a közös útiterv. E hiánynak vannak jelei. Az első jel, hogy a rendcsinálás alapfel­tétele, a személyi azonosítás immár másfél évtizede nincs megoldva, holott a mai tech­nikák minden vonatkozásban biztosítanák az Alkotmánybíróság 1992-es határozatá­nak szellemében, de azt erősítve és korsze­rűsítve a személyi jogvédelem és a törvé­nyes rend teljes összhangját. A határoza­tokkal ellentétben minden szervezetnek külön rendszere van, ami az adózás, az egészségbiztosítás és sok minden más rendszerében kaotikus állapotokat és hosszas ügyintézéseket eredményez, mi­közben a tiltottnak gondolt és semmi biz­tonságot nem adó régi személyi számot úton-útfélen (szó szerint, minden fogadó­ban) használják, és az ügyfélkapu kitekert azonosítója sem ad állampolgári biztonsá­got. Számos helyen, így az egyetemi nyil­vántartásokban egyszerre kérik a három, állítólag elválasztandó azonosítót. A második jel, hogy nincs az igazgatás­nak olyan rendje, amelyben az adatbázisok és az ügybázisok, azok kezelése egymással összefüggésben lenne (ha lenne, interope­­rabilitásnak hívnánk). Olyan sincs, hogy szabványok és legjobbnak bizonyuló gya­korlatok alapján egyfajta eljáráshoz egy­fajta megoldást határoznának meg, így mindenki megcsináltathatja a saját, ki­­sebb-nagyobb rendszerét, kedvezménye­zettjei hasznára, jó pénzért, most már nemcsak a magyar, de az uniós adófizető számlájára is. Nincs a fogalmaknak egységes szótáruk (nincsenek metaadatok, számítástechnikai ontológiák), s ettől végleg lehetetlenné vá­lik az értelmes párbeszéd hivatalok, önkor­mányzatok és állampolgárok között. Már­pedig a párbeszéd a demokratikus informá­ciós társadalom alapeleme. A harmadik jel, hogy folyik a szervezge­­tés anélkül, hogy lenne olyan módszertan, ami nemcsak a mai hivatalok és hivatali szereplők ugye finom, politikailag korrekt a megnevezés?) felől vizsgálná a rendszert, hanem az információs folyamatok és dön­tési csomópontok, eljárások szerint is. Ez a vizsgálat választhatná szét értelmesen a gé­pi és a (fokozott követelményeket támasz­tó) emberi feladatokat, ez biztosítaná az át­láthatóságot és elszámoltathatóságot az ál­lampolgár és a vezetés számára, ez adna felvilágosítást a feleslegesekről, a hiányok­ról, a döntéshozás gépezeteiről és gépeze­ten túli elemeiről. A negyedik jel a tájékoztatás és oktatás hiánya. A módszertanokat még a gazdaság­ban és a szellemi életben kiváló, nagy ta­­pasztalatú miniszterek részére is oktatni kellene, a tájékoztatás pedig nem helyette­síthető átláthatatlan és a tanult közember számára is feldolgozhatatlan, érthetetlen szövegáradattal, a rendeletekben hosszan sorolt és szaporán módosított paragrafu­sokkal. A demokratikus információs társa­dalom minden állampolgár számára köz­érthető nyelvet és emészthető párbeszédet követel. Én csak halkan kérem. OLVASÓI LEVELEK A dedósok se veszik be Érdekes közvélemény-kutatási ered­ményről értesülhettünk a szeptember 5-i Röviden rovatból: a Stumpf István igaz­gatta Századvég (+ Forsense) rákérdezett a pártok kormányzóképességére, s a fel­mérés szerint a koalíció hatalmon mara­dását a lakosság 43 százaléka, távozását pedig 42 százaléka támogatja. A felmérés kiterjedt a pártok népsze­rűségi mutatóira is, amely lényegében to­vábbra is a Fidesz jelentős fölényéről ta­núskodik. Szeptember 6-án a Klub Rádióban Bolgár György beszélge­tett Stumpf Istvánnal ugyanerről. Neve­zetesen: mi az oka annak, hogy a Fidesz és Orbán Viktor népszerűségük ellenére nem élvezik a közvélemény feltétlen bi­zalmát a kormányzóképesség tekinteté­ben? Az interjúból az derült ki, hogy Stumpf István is hiányolja a Fidesz olda­láról a jelenlegi kormány több ponton vi­tatható intézkedési rendszerével szembe­ni konkrét alternatíva hiányát. Ez az, ami magyarázza a kormányzó­képesség megítélésében kialakult ered­ményt. De térjünk vissza a tavalyi választási kampányhoz. Az egyik internetes honla­pon működött egy ígéretszámláló, amely forintosította a választási ígéreteket. A versenyt több lóhosszal a Fidesz nyerte (4000 milliárd felett), második helyen az MSZP végzett (3-4000 milliárd között), utána szünet, majd a parlamenti pártok közül az SZDSZ következett 1000 milli­árd alatti elígérkezéssel, és sereghajtó­ként az MDF kullogott be alig 500 milli­árd körüli fogadmánnyal. A KDNP nem ígért semmit, de ezt a mai napig be is tartja. De mi van akkor, ha a Fidesz nyer, és betartja ígéreteit. Vagy talán akkor ő is bevallotta volna, hogy hazudtunk éjjel és nappal? Vagy azzal magyarázta volna ki magát - 1998-2002-es kormányzati gya­ A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrö­zik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja ma­gának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje, korlátához híven­­, hogy más a kampány és más a kormányzás? A Fidesz azonban nem nyert. Az elhíresült őszödi beszéd kicsempészett anyagát viszont remekül kihasználta Gyurcsány Ferenc lejáratá­sához. A könnyen radikalizálható erőkben tartják az idő előtti kormányváltás, az előre hozott választások reményét, és közben azt állítják magukról, hogy regná­lásuk alatt ők mindent jól csináltak, jó ál­lapotban adták át az országot, a jelenlegi bajokért csak a második ciklusát vivő ko­alíció a felelős. Ezzel egy olyan kommunikációs útra léptek, amelyről igen nehéz a visszafor­dulás. Ugyanis a kormány minden intéz­kedését el kell vetni, hogy alkalmatlansá­gukat igazolják. Ami ugye nevetséges, mivel vak tyúk is talál szemet. De a kor­mány nem vak tyúk. Akkor válna azzá, ha ugrana a hergelésre. Miért nem mutat fel a Fidesz progra­mot? Az, hogy a jelenlegi kormány „el­lopná” ötleteiket, annyira fals érvelés, hogy még a dedósok sem veszik be, hi­szen az államférfiúi magatartás ott kez­dődik, hogy a haza javára cselekszünk, akár hatalmon vagyunk, akár „alkotó el­lenzékként” működünk (Navracsics Tibor). Az igazi társadalmi vita akkor indul majd el, amikor a Fidesz reális program­mal jelentkezik. Jelenlegi kommunikáció­juk azonban ezt nem teszi lehetővé. Tősér István Miskolc Első az egyenlők között Debreczeni József Elnök vagy király? cí­mű cikkében (szeptember 22.) merész kérdést tesz fel, s közben igen torz képet fest a köztársaság elnökéről. De vajon attól kell félteni a parlamen­táris köztársaságot, aki minden nyilatko­zatában hitet tesz a jelen alkotmányos berendezkedése mellett? A közíró maga is elköveti azt a hibát, hogy az elnöki in­terjúkból szövegkörnyezetéből kiraga­dott mondatokat citál, s azokat Sólyom László arisztokratikusnak mondott atti­tűdjével alátámasztva hamis következte­tésre jut. Érdemesebb volna ezen interjú­kat, elnöki nyilatkozatokat egészében ke­zelni. Debreczeni nem egy esetben önma­gával kerül ellentmondásba. A szerző kifogásolja, hogy az államfő nem képes kifejezni a nemzet egységét, nem képes pártatlan maradni kormány és ellenzék konfliktusaiban, miközben kicsit lejjebb már azt veti Sólyom szemére, hogy populista módon határozza meg sa­ját szerepét általában a pártokkal szem­ben. „A parlamentáris rendszerben ugyanis a pártok a néptől kapnak felha­talmazást - szemben az elnökkel, aki nem” - írja Debreczeni, noha nincs di­rekt kapcsolat az elnöki jogosítványok spektruma, ilyetén a kormányforma és a választás módja között. Ausztria annak ellenére parlamentáris demokrácia, hogy közvetlenül választják a szövetségi elnö­köt, a végrehajtó hatalom centrumában ott is a kancellár található. Emellett fel­emlegeti az „ősbűnt”, Sólyom megválasz­tását. Sok baloldali már kezdettől gyanú­san figyeli az államfő morális érzékeny­ségét. De vajon kisebb legitimitást ad, hogy az elnök csak a relatív többség birtoká­ban nyerte el székét? Szerintem nem! Bár a liberálisok nem éltek szavazati joguk­kal, a voksolás érvényes volt. Természe­tes, az ő passzivitásuk ad hoc új erővi­szonyt szült. Hogy sérült a titkos szava­zás joga? Az államfő beiktatása napján adott interjújából is kiderül, hogy akkor is szembement a „cél szentesíti az esz­közt” elvvel. A szerző nehezményezi, hogy Sólyom László átrakatta székét a parlamenti dísz­páholyba, noha az első sor a kormány tagjainak helyét jelöli ki a törvényhozás épületében. Az államfő ezzel épp azt üzente, ő nem része a végrehajtó hata­lomnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Sólyom utoljára épp a Fidesz kérését visszautasítva közölte, nem folyik szak­politikai vitákba - mondván, a kormány­zás a kormány dolga -, láthatjuk: ez bi­zony szöges ellentétben áll a preziden­­ciális szerepfelfogással. Monarchikus attitűd? Nevetséges! Hogy Sólyom egyes szám harmadik sze­mélyben beszél önmagáról, pontosabban hivataláról? Ugyan már! Hogy megsze­mélyesített formában említi a „Sándor­­palotát”? Hány helyen használjuk ezt a kifejezést mi magunk is? Sosem említet­tük vajon a brit miniszterelnök szinoni­májaként a Downing Street Jo.-et, vagy a francai elnökre utalva az Élysée-palota el­nevezéseket? Úgy hiszem, a Sándor-palota minden­kori lakója­­ érkezzen bárhonnan - meg­érdemli a minimális tiszteletet a közélet többi szereplőjétől, végtére is, ő „első az egyenlők között”. Rechtenwald Kristóf történész, politológushallgató, Szeged Nem szégyen: helyes döntés Úgy érzem Krausz Tamással ellentétben (Szégyen, szeptember 20.), hogy az MSZP- nek egyáltalán nem kell szégyenkeznie, hogy nem tiltakozott az amerikai rakéta­pajzs csehországi és lengyelországi telepí­tése ellen. Vajon Krausz Tamás tényleg úgy érzi, hogy biztonságos világban élünk? Vajon semmit sem hallott Ahmedinezsád fenyegetőzéseiből, gőzerő­vel fejlesztett rakéta- és atomprogramjá­ról? Oroszország új fegyverkezéséről, amely ugyan azt kommunikálja, hogy csak lépést akar tartani a „háborús tébolyban szenvedő, szélsőségesen konzervatív Bush”-sal szemben, valójában érvényesí­teni akarja territoriális nagyhatalmi státu­szát. Ami pedig az iraki háborút illeti, Krausz Tamásnak igazán tudnia kellene, hogy az első öbölháború idején az irakiak hány orosz Scudot lőttek ki békés izraeli városokra, hogy Szaddám Huszein - ne nyugodjon békében - már Ahmedinezsád előtt egy izraeli háborúra kívánta fordítani olajdollárjait. Bőségesen támogatva a Kö­zel-Kelet legkülönbözőbb terrorista szer­vezeteit, sőt, azon túlmenően az egész nyugati világot fenyegetve. Az MSZP helyes döntést hozott. Olyat, amilyet egy nyugati katonai szövetséghez tartozó kormány pártjának hoznia kell. Ezt is támogatjuk legalább annyian, mint a Bagarja-pártiak véleményét (hogy én is irodalmi példánál maradjak). Egyébként ezúton személyesen is meghívom Krausz Tamást az iráni nagykövetség elé, ha tilta­kozunk a gyalázatosan Izrael-ellenes és eszeveszetten fegyverkező Ahmedine­­zsad-rendszer ellen. Molár Ferenc Budapest Amikor az ember megtanult beszél­ni, megváltozott a horda, lassan törzs lett belőle. Most a közlés újra változik, a gon­dolkodás viszont törzsi szinten marad náluk. Marabu rajza ? > De mi van akkor, ha a Fidesz nyer, és betartja ígéreteit. Vagy talán akkor ő is bevallotta volna, hogy hazudtunk éjjel és nappal? (A dedósok se veszik be) HIRDETÉS HIRDETÉS Vegyes átlagfogyasztás: 4,7-9,3 1/100 km, C02-kibocsátás: 125-224 g/km. Az akció a 2007. október 1-től december 31-ig kötött vevőszerződésekre vagy a készlet erejéig érvényes. FordVonal: 06 40 200024, www.ford.hu.­­1,6 I (110 LE) TDCi motor esetén. Az autó illusztráció. Gyermekként sokan álmodoznak arról, milyen érzés lehet egy autóban ülve száguldozni a képzelet világá­ban. Te még emlékszel, merre vezetett az út? Éld át újra a valóságban! Feel the difference

Next