Népszabadság, 2007. október (65. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-01 / 229. szám

www.nol.hu Jól megfigyelt uniós pénzek Orbán Viktor kijelentését a nagyvárosokban nem tudják értelmezni A legnagyobb vidéki városok­ban - Szegeden, Győrött és Debrecenben - nem indult büntetőeljárás uniós pénzek­kel kapcsolatos visszaélések miatt. Az ellenőrző szervek és a hatóságok nem jutottak jog­szerűtlen felhasználás nyomá­ra az önkormányzatoknál, vál­lalkozásoknál és civil szerve­zeteknél. Tudósítóinktól Orbán Viktor, a Fidesz elnöke sze­rint a Magyarországra érkező uni­ós pénzek nagy részét - későbbi kiadásban­ esetleg csak kisebb ré­szét - ellopják. Azt azonban nem tudni, ki mit ért ma lopáson. Rövi­den ez a summázata több, általunk megszólaltatott szakember, politi­kus és vállalkozó véleményének az állítás valóságtartalmáról. Az uni­ós támogatásokra önkormányza­tok, vállalkozások és civil szerve­zetek pályázhatnak, az elnyert for­rások felhasználását különböző hatóságok, ellenőrző szervek kö­vetik nyomon, s ha szükséges, büntetőeljárást indítanak. A legna­gyobb vidéki városokban azonban - Szegeden, Győrött és Debrecen­ben - uniós pénzekkel való vissza­élés miatt nem indult nyomozás önkormányzatoknál, vállalkozá­soknál és civil szervezeteknél. Szentgyörgyi Pál, Szeged gazda­sági alpolgármestere (MSZP­­SZDSZ) szerint a lopás ellenérték nélküli eltulajdonítást jelent. Ez bizonyítható dolog, az ellenzék azonban szerinte nem bizonyít, csak gyanúsítgat, ami nem vita, ha­nem a másik puszta lejáratása. A szegedi alpolgármester azt mond­ta: a közpénzek ellopásának meg­akadályozására elegendő biztosí­tékot jelent az Állami Számvevő­­szék utólagos vizsgálata, valamint a közbeszerzési eljárás rendje. Hozzátette: nem véletlen, hogy ilyen ügyben nemcsak büntetőel­járásról, hanem még feljelentésről sem tudnak Szegeden. A Fidesz korábbi szegedi pol­gármesterjelöltje, Oláh János ön­­kormányzati képviselő kérdésünk­re válaszolva a lopást úgy definiál­ta: e körbe tartozik az is, ha közva­gyon áron alul kerül magánkézbe, vagy ha egy célra több közpénzt költenek a szükségesnél. Példa­ként közismert szegedi eseteket hozott fel, így az ISPA-támogatás­­sal megvalósult csatornaberuhá­zást. Ennek során egy folyóméter csatorna megvalósítására több mint 40 ezer forint jutott, de az al­vállalkozói rendszerben eltűnt a pénz: aki a csatornát építette, az már csak 6-8 ezer forintot kapott, a többi pénznek nyoma veszett. A szerződések pedig üzleti titoknak számítanak. A másik szegedi példa szerinte a Ligetfürdő ügye: az ön­­kormányzat egy 3,5 hektáros Ti­­sza-közeli telket visz be apport­ként egy projektcégbe, amelynek a másik tulajdonosa a Leisztinger Tamás érdekkörébe tartozó Hun­­guest Hotels Zrt., majd pályáznak európai uniós forrásokért. Oláh Já­nos szerint az önkormányzat se­gédkezet nyújt abban, hogy egy cég megszerezzen hárommilliárd forint hazai és uniós támogatást, miközben a város előnytelen felté­telekkel visz be egy önkormányza­ti telket a vállalkozásba, és lemond az értéknövekedésről. Az önkor­mányzat vezetése szerint azonban a Hunguestnek átadandó telek ügyében szakszerű értékbecslés készült, amely a területen lévő ku­takat összesen 88 millió forintra értékelte, míg az ellenzék azt állí­totta, hogy ezek milliárdos értéket képviselnek. Meglepő választ kaptunk Győ­rött, ahol a Fidesz többségű önkor­mányzatnál kérdésünkre azt vála­szolták: az uniós pályázati pénzek­ből még egyetlen forintot sem lát­tak. A Széchenyi tér átalakításához várnak nagyobb uniós összeget, de pályázati pénz nem jutott a tér re­­konstrukciój­ára. Ismeretes, hogy a kiemelt „pó­lusvárosok” egyenként százmil­liárd forintos uniós támogatási ígéretet kaptak. Rechnitzer János régiókutató, a Széchenyi egyetem professzora szerint azonban az ígért 100 milliárd megszerzésére semmi esély nincs, az összeget szétosztották különböző operatív programokra. Legfeljebb 30-40 milliárd kerül majd egy-egy pólus­városba. A Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészségtől kapott tájékozta­tás szerint civil szervezetek, ala­pítványok ellen nem indult olyan eljárás, amely a pályázati pénzek kezelésével volna kapcsolatos. Debrecenbe és Hajdú-Bihar megyébe sok milliárd forintos uni­ós támogatás érkezett az elmúlt években. A Debrecen irányításával megvalósuló, eddigi legnagyobb uniós támogatást elnyert beruhá­zás az ISPA-program: a csatorna­­építésekre és hulladékgyűjtők ki­alakítására csaknem 20 milliárd fo­rintot fordítanak. Az elmúlt évek­ben egyetlen uniós beruházás ügyében sem indult büntetőeljárás Debrecenben, ahol külön önkor­mányzati bizottságot is létrehoz­tak, amely véleményezi az unió­hoz benyújtott pályázatokat, s fel­ügyeli a nyertes projektek megva­lósítását. A Hajdú-Bihar Megyei Fő­ügyészségen azt nyilatkozták: rendszeresen ellenőrzik az uniós támogatást kapott civil szerveze­teket, de egyik ellen sem folytattak büntetőeljárást. Miklóssy Ferenc, a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedel­mi és Iparkamara elnöke érdeklő­désünkre azt mondta: Orbán Vik­tornak a lopásra vonatkozó állítása első hallásra butaságnak hangzik, szerinte jobb lett volna, ha a párt­elnök a források hatékonyabb és átláthatóbb felhasználására hívja föl a figyelmet. Úgy fogalmazott: ami történik, az nem lopás, hanem a források rossz elosztása, szerinte sokkal több pénzt kellene juttatni a kis- és középvállalkozásoknak. Miklóssy Ferenc hozzátette: a ka­mara nem tud arról, hogy a megyei vállalkozások csaltak volna uniós pénzekkel. Uniós fesztiváldekoráció az Andrássy úton 2007. augusztus 19-én­Fotó: Teknős Miklós Lovász László a 2007-es év Bolyai-díjasa A világ egyik legismertebb mate­matikusa, Lovász László profes­­­szor kapta a 2007-es Bolyai-díjat. A magyar tudományos élet legrango­sabb civil alapítású díját tegnap Sólyom László köztársasági elnök, a díjbizottság elnöke nyújtotta át a Vígszínházban. A díjjal 50 ezer euró (mintegy 12,5 millió forint) jár. A kitüntetett személyéről függet­len bizottság dönt, amelynek veze­tője a mindenkori köztársasági el­nök, tagjai a magyar tudományos élet kiemelkedő személyiségei. A 31 évesen a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tagjává választott Lovász László korábban elnyerte a matematika Nobel-díjának számító Wolf-díjat, tavaly pedig megválasz­tották a nemzetközi matematikai unió (IMU) elnökének. A matema­tikus a világ legjobb egyetemein kutatott, éveken át a Microsoft ku­p A Bolyai-díj alapítványt 1998 máju­sában hozta létre Somody Imre vál­lalkozó és felesége, Karsai Béla, a Karsai Holding Rt. elnök-vezérigazga­tója és Lantos Csaba, az OTP Bank Rt. vezérigazgató-helyettese. Három év­vel később csatlakozott az alapít­ványhoz Alexander Brody reklám­­szakember és író, valamint Várkonyi Attila üzletember. fatóközpontjában is dolgozott. Ta­valy tért végleg haza, jelenleg az ELTE matematikai intézetét vezeti. A díj átvételekor Lovász László kiemelte: „fontos látni és láttatni, hogy a magyar tudomány nemzet­közi szintű eredmények elérésére is képes. A matematika nem lezárt tudomány, soha nem volt olyan ele­ven, mint most. Az egzakt gondol­kodás ugyanis egyre kevésbé meg­kerülhetetlen része életünknek.” A gráfelmélettel foglalkozó profes­­­szort manapság tudományága és a biológia kapcsolata izgatja. Meg­győződése, hogy megfelelő mate­matikai módszerek áttörést hozhat­nak a biológiában. (Ö. Z.) NÉPSZABADSÁG • 2007. OKTÓBER 1. HÉTFŐ Magyarország • 3 . Nem volt felemelő látni, ahogy Ma­gyarország leg­népszerűbb párt­jának első embere afelett örömködik, hogy hosszú idő után újra nem tabu Ke­let-Európában az antiszemitiz­mus, másrészt ki­ábrándító konsta­tálni, hogy Orbán is hajlamosnak mutatkozik min­den rosszat a bolsi veszéllyel azono­sítani. Nagy degeneráció Bugyinszki György bugyinszkigyiinepszabadsag.hu A ’87-es lakitelki találkozó zárónyilatkozata a nyugatos demokrati­zálódás igényének fontos kordokumentuma, s a rendszerváltozás egyik jelentős elméleti forgatókönyve volt. Ezt még akkor is érde­mes leszögezni, ha a mostani évfordulós Lakitelek-emlékkonfe­­rencia felszólalásait figyelve ezt nehezen hinné el az ember. A jobboldali értelmiség sok fontos személyiségét felvonultató tanácskozáson olyanokat hallhattunk, hogy aszondja: Magyaror­szágon a demokrácia már 1990-ben, az MDF-SZDSZ-paktum meg­kötésekor odalett. Ez Csoóri Sándor olvasata hazánk legújabb kori történelméről. Erős a gyanúm, hogy ő maga sem gondolt bele, mit is jelentenek szavai. Aztán elhangzott olyan is, hogy a magyaror­szági rendszerváltást a „bolsevikok vezényelték le”, akik a mai na­pig mozgatják a nagypolitikai szálakat valahol (Fekete Gyula író). Feltehetőleg egy távoli, ám igen sötét szobában teszik mindezt, de hogy sok pénzük (és könnyen lehet: szakálluk) van, továbbá oro­szul beszélnek, arra akár fogadni is mernék. Csurka István világ­magyarázó magánuniverzuma is ehhez hasonlatosnak mutatko­zott. Szerinte ugyanis Gyurcsány Ferenc „idegen megbízású gengszter” „maffiás államcsínnyel” került a miniszterelnöki szék­be, hogy „megölje” az igaz magyarokat. Folytathatnám még az üldöztetéses tévképzetek idézését, de azzal nem volnánk előrébb. Annyit leszögezhetünk: a konzervatív csúcsértelmiség kiábrándító képet festett magáról, bár az ország­ról beszélt. Dühödt és keserű, az árnyalt gondolkodásra képtelen, a valódi társadalmi problémákat észrevenni már nem képes társa­ság képét mutatták, amelynek három friss javaslata volt csupán az állítólag küszöbönálló nemzethalál kivédésére. Egyik sem alkot­mányos keretek között kereste a kiutat. Lezsák Sándor erősebb államfői jogosítványokat áhított, ami al­kotmányos berendezkedésünk újragondolását is jelentené. Fritz Tamás felvetette, hogy a parlamenti ellenzéknek testületileg vissza kellene adnia a mandátumát, hogy így kényszerítsen ki előre hozott választásokat. S végül ott van Csurka István remek ötlete, amit az emlékkonferencián osztogatott kis füzetecskéjében olvashatunk, hogy ti. „ha kell, kard, kasza-kapa, kisbalta is kerüljön a kézbe”, mármint hogy visszaszerezze a nemzet az önbecsülését. A helyszí­nen készült fotók egynémelyikén egyébként látható, ahogyan Or­bán Viktor szalutálva köszönti az iménti gondolatsor gazdáját. Orbán lakitelki beszéde is megerősített abban, hogy a nyugatos konzervativizmusnak egy ideig még nem sok esélye lesz hazánk­ban. Arról beszélt, hogy a rendszerváltozás környékén azért volt olyan nehéz a hazai jobboldal dolga, mert Európa­­ a második vi­lágháború tapasztalatai miatt - bizalmatlanul figyelt minden jobb­oldali alakulatot Kelet-Európában, mert mindenhol a nacionaliz­mus és az antiszemitizmus rémét látták a nyugati szemek. Ám most - folytatta Orbán - ennek vége, Európa észhez tért, s ismét az orosz hatalmi befolyás lett a főmumus kontinensszerte, s ezzel a „Putyin-pincsik” az új gyanúsak, vagyis a baloldal. Nem volt fel­emelő látni, ahogy Magyarország legnépszerűbb pártjának első embere afelett örömködik, hogy hosszú idő után újra nem tabu Ke­let-Európában az antiszemitizmus, másrészt kiábrándító konsta­tálni, hogy Orbán is hajlamosnak mutatkozik minden rosszat a bolsi veszéllyel azonosítani. Az apropóra visszatérve: ’87-ben Lakitelken valóban sikerült szép magasra állítani a magyar demokraták mércéjét. Ma már a tel­jes jobboldal - Csurkától Orbánig - könnyedén átfér a léc alatt. Az Európai Unió nem állam. Attól, hogy a határok nem jelennek meg műszaki zár for­májában, léteznek még. A Benelux ál­lamokban már egy egész nemzedék nőtt fel anélkül, hogy ezen orszá­gok között állandó határellenőrzéssel találkozott volna, de ettől még tisz­tában van azzal: az utazóra vonat­kozó törvények különbözőek le­hetnek. Nyitás Szőcs László laszloszocs@hotmail.com Jelen szerző nem ahhoz a nemzedékhez tartozik, hogy már a nyu­gati határszélhez közeledve feltartóztatták volna. Nem vágott neki menekülve a zöldhatárnak, és tizenkilenc évesen látta a tévében a vasfüggöny lebontását. De állt sorba konzulátuson háromnapos belga átutazó vízumért, firtatták, hogy anyja miért élt Angliában 1966-ban, s ébresztette fel magyar, szlovák és lengyel közeg is egy­azon éjjeli vonaton, Budapest és Krakkó között. Egy egész ország, sőt az egész volt „keleti blokk” kollektív élménye Európa határok­ra szabdaltsága. Ha az államhatárok maguk maradnak is, az ellen­őrzés minden korábbinál nagyobb térben szűnik most meg­­ janu­ártól bizonyosan, de talán már karácsonyi ajándékként. Az utazás szabadsága a legelső szempontok egyike, amit a köz­vélemény szeret és értékel az Európai Unióban. Az idegenforga­lom mellett a gazdasági kapcsolatokat, a külkereskedelmet is meg­könnyíti. Más kérdés, hogy e szabadságot nemcsak a jóhiszemű tu­rista, rokonlátogató, üzletember használhatja ki, hanem a drogfu­tár, a terrorista, az emberkereskedő is. Emiatt időnként be kell húz­ni a fékeket: a jövő évi futball-Eb idejére az osztrákok nem garan­tálják az akadálytalan, schengeni forgalmat. Magyarország számá­ra különösen égető kérdés továbbá, hogy a felvidéki magyar ugyan egy térbe kerül az anyaországival, viszont a schengeni övezeten kí­vül rekednek egyelőre a romániaiak, a vajdaságiak, a kárpátaljaiak. Itt a „kármentés”, kishatárforgalmi és vízumkönnyítési megállapo­dások jelentik az ideiglenes megoldást. Ukrajna esetében talán az örökké ideiglenest. Az Európai Unió nem állam. Attól, hogy a határok nem jelen­nek meg műszaki zár formájában, léteznek még. A Benelux álla­mokban már egy egész nemzedék nőtt fel anélkül, hogy ezen or­szágok között állandó határellenőrzéssel találkozott volna, de ettől még tisztában van azzal: az utazóra vonatkozó törvények különbö­zőek lehetnek. Más lehet a sebességkorlátozás, a vezetés közben megengedett véralkoholszint, a kábítószer-birtoklási szabályozás. Magyarországon eddig az volt a természetes: a törvények addig ugyanazok, amíg valahol országhatárba nem ütközöm. Az Egyesült Államokban élőknek az a természetes, hogy ugyanazért nem fel­tétlenül ugyanaz jár Kaliforniában, Wisconsinban és Texasban. Le­het erre azt mondani: a szabadság annak való, aki élni tud vele, de felelősséggel. Néhány éve megnyílt a Malmot és Koppenhágát összekötő Öre­­sund-híd. Bár svédek és dánok innen nézvést amúgy sem állnak tá­vol egymástól, néhány évvel a nyitás után érdekes fejleményekre lettek figyelmesek a helyi kutatók. A határhoz közel élők nemcsak körülnézni jártak már át egymás országába, hanem napi-heti szin­ten szórakozni, dolgozni, élni. A felszínes érintkezésen túl is meg­ismerkedtek egymással: vegyes házasságok, azokból pedig gyere­kek születtek. Pedig az Öresund-híd azért eltörpül a schengeni ha­tárnyitáshoz képest.

Next