Népszabadság, 2008. december (66. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-17 / 294. szám

www.nol.hu BLOGKÓSTOLÓ Dilemmák a hírfazékból című bejegyzésé­ben - a mumbai mészárlás apropóján - arra keresi a választ Ukridge, a Verbális Numerák című blog szerzője http://ver­­balnumera.nolblog.hu, hogy hová tűntek a terroristák a hazai médiából. Részletek: Hová tűntek a terroristák a hazai mé­diából? És hová lettek a terrorcselekmé­nyek? A New York Times szerkesztőségi cikkéből megtudhatjuk, sőt azt is, mi a különbség az újságírás és a betűgyártás között. Azt esszük, amit odaát főztek. Alig lát­szó saját tudósítói hálózattal a hazai mé­dia egy dolgot tehet: mások anyagait tá­lalja az olvasók elé. Ezt is lehetne többfé­leképp, de a különös okból Magyar Táv­irati Irodának nevezett fordítóiroda anya­gai számára de facto kizárólagosságot ga­rantálnak a médiák. Így aztán nemrég ab­ba vidám helyzetbe manőverezte magát a teljes hazai sajtó, hogy a hajdanvolt eta­lon BBC megtárgyulása következtében eltűntek a hírekből a terroristák. Később az általuk elkövetett cselekmények (ter­rorizmus) is eltünedeztek. Előbbiek sze­repét a fegyveresek, no meg a szélsősége­sek, illetve a támadók vették át, míg utób­biakét a gyilkosság, támadás, lövöldözés, esetleg mészárlás. A terrorizmus ellen speciális eszközökkel küzdők köre az óceán túlpartján is folyamatosan bővül. E maroknyi, de annál nagyobb hatású társa­ság úgy küzd a terror ellen, hogy nem ne­vezi őket azoknak, amik. A lelkes BBC-követők közül a New York Times az, ahol az újságcsinálás még komoly mértékű önreflexióval jár együtt. (Tud valaki egyetlen hazai médiát, ahol ilyesmi folyik? És ahol erről az olvasónak is beszámolnak?).A legutóbbi szerkesztő­ségi vélemény (Op-Ed) részletesen bemu­tatja, hogy milyen viták és érvek alapján dől el, hogy a neves napilap le meri-e írni a T betűs szavakat. Folytatás a Nolblogon a Verbális Numerákban. NÉPSZABADSÁG • 2008. DECEMBER 17., SZERDA Vélemény • 13 LEVÉLTURMIX • „Nem tartunk szociális válságtól” - nyi­latkozta a november 26-i Népszabadság­ban Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter. Elmondta azt is, hogy a pénz­ügyi válság hatásaként a szociális rend­szer alapját jelentő nyugdíjminimum­összeg nem emelkedik, így a szociális el­látások reálértéke jövőre csökken. Azok is kapnak nyugdíjminimumot, akik ren­delkeznek ugyan a szükséges bejelentett szolgálati idővel, csak nagyon alacsony, a minimálbér körüli volt az átlagfizetésük, aminek oka az is lehet, hogy nem kvalifi­kált szakmunkát végeztek. Nem csak a nagymenő vállalkozó dolgozik minimál­bérért, hanem sok-sok kiszolgáltatott em­ber, aki mégis fontos munkát végzett a társadalom számára. Milyen alapon hagy­ják ki őket a minden más nyugdíjasra vo­natkozó jövő évi nyugdíjemelésből? Pap Zoltán Budapest • Regisztrált munkanélküli vagyok. Ez év szeptember 22-én - a téli szezonmunkák előtt - benyújtottam egy kérelmet a Mis­kolci Munkaügyi Központba, hogy sze­retnék Ausztriában dolgozni, mint moso­gató, takarító, udvaros szezonmunkás. Most, december 2-án, két és fél hónap után megkaptam a kérelmemre a választ, miszerint a magyarországi munkaügyi központok és az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nem foglalkozik ausztriai sze­zonális munkákkal. Közben december 1- jétől beindult a téli szezon Ausztriában... Kerekes János Miskolc • Karácsony közeledtével ünnepi díszbe öltöznek városaink, így volt ez akkor is, amikor világégés volt és a mai gazdasági gondok ellenére is fények gyúlnak az épületeken, az utcákon. A fényben hos­­­szabbak az árnyak, bosszantóbb az elha­nyagoltság, a nemtörődömség. Ennek egyik szembetűnő példája a Kerepesi út elején látható: az egyik oldalon a Lóver­senypálya helyén épült létesítmény im­pozáns fényeit csodálhatjuk, a másik ol­dalon a Keleti pályaudvar sivár, elhanya­golt téglakerítését. Hihetetlennek tűnik, hogy nincs, aki rábírja az ország egyik legnagyobb vállalatát, hogy áldozzon pár munkaórát ennek a csúfságnak a rendbe­tételére. Hasonló fények és árnyak a fő­városban máshol is szép számmal talál­hatók. Legalább az ünnepekkor tehetné­nek valamit az „árnyak gazdái” a kont­rasztok tompítására. Váradi Gábor Budapest 9­9 Eszméletlen nagy a pocsékolás, első­sorban a diag­nosztikai oldalon. Csak egyetlen pél­da: a rendkívül drága CT- és MR- vizsgálatokból há­romszor annyit végzünk, mint a 85 milliós Nagy- Brittanniában. (Termelési érte­kezletek a főorvosi szobákban) Magyarországon 30 éve nem sike­rült elindítani a legszükségesebb változtatásokat sem. Egyetlen egészségügyi mi­niszter, dr. Medve László értette meg munkánk nép­egészségügyi je­lentőségét, de szándéka itthon zátonyra futott. (Egységes egész) OLVASÓI LEVELEK Termelési értekezletek a főorvosi szobákban Tisztelt Olvasótársam! Ha netán kórház­ba kerülsz, nehogy azt hidd, hogy a regge­li főorvosi megbeszélésen a Te gyógyítá­sod megbeszélése a fő téma! Nem, nem. Melyik vizsgálat mennyi ún. Hbcs (hu­­mánbetegség-csoport) pontot hoz, milyen vizsgálatokat és/vagy beavatkozásokat végezzenek el rajtad. Felesleges vizsgála­tok és beavatkozások rajtad való elvégzé­sének igen nagy a valószínűsége. Talán majd egy kicsit túl is kezelnek, de hát ez hoz a kórháznak több bevételt. A Hbcs pontos finanszírozás forgalmat generál, garantált a „csúcsrajáratás”, a bármekkora adott keret maximális ki­használása, mert nem a szakmai indokolt­ság hanem a kihasználtság foka lett az ér­tékmérő. A bürokratizmus már az egészségügy­ben is rég átlépte az ésszerűség határait. Aki azt hiszi, hogy a szakmai indokoltság fokozottabb ellenőrzésének nevezett bü­rokrácianöveléssel az ilyen folyamatokat korlátozni tudja, az az egészségügyhöz biztosan nem ért. Eszméletlen nagy a pocsékolás, első­sorban a diagnosztikai oldalon. Csak egyetlen példa: a rendkívül drága CT- és MR-vizsgálatokból háromszor annyit vég­zünk, mint a 85 milliós Nagy- Britanniában. A működésében privatizált részlegek „szorgalma” a legnagyobb. A Hbcs pontos rendszerben takarékos­kodás, valódi gazdálkodás nem lehetsé­ges, pénzszerzési akciónak látszó éssze­rűtlen költségnövekedés annál inkább. Viszont garantálja a bürokrácia az appa­rátusok önigazoló bővítését, költségnöve­lését. A rendszerváltás óta semmi sem nőtt olyan mértékben - 1300 százalékkal -, mint a társadalombiztosítási igazgató­ságok működési költsége. A médiák tele vannak gyógyszerfo­gyasztást ösztönző reklámokkal. A tb több száz milliárdos gyógyszerkasszáját felügyelőknek egyetlen, a túlzott gyógy­szerfogyasztás veszélyeire való felhívó reklámra nem volt még ötlete?! Az orvostársadalomtól elvárható első teendő a pocsékolások feltárása, azok megszüntetésére és egyéb változtatásokra tett javaslatok megtétele. Csak innentől válnának hitelessé a többletköveteléseink fejlesztésekre, béreinkre, a gyógyítás kö­rülményeire. A Hbcs-pontos finanszíro­zás által generált pocsékolás többszöröse annak, mint ami miatt az utcára hívták most az orvosokat. Erre az orvosi kamara tisztelt vezetői nem jöttek még rá. A tb és orvosi kamara jelenleg két al­kalmatlan fél.­­ Tőlük várjuk a megol­dást!? Dr. Sütő László orvos, Baksa Egységes egész Jó, hogy széles nyilvánosságot kapott, hogy a háziorvosok döntő többsége in­farktusos betegéhez nem hív rohamkocsit, nem készít EKG-t (Nem tudnak „bánni” az infraktussal a háziorvosok, november 26.) Pedig 1967-1978-ban a Magyar Általá­nos Orvosok Tudományos Egyesülete erre szerveződött munkacsoportjában éppen a háziorvosok foglalkoztak azzal a közis­mert ténnyel, hogy világszerte egyre fiata­labb életkorban kezdődik, majd az életmi­nőséget, munkaképességet jelentősen rontva, egyre fiatalabb korban vezet halál­hoz az egész szervezetet érintő nem fertő­ző betegség, melynek leggyakoribb meg­nyilvánulása a szív- és érrendszer károso­dása. Kutatócsoportunk az okokat kereste, és a társtudományok, köztük a molekulá­ris biológia eredményeinek felhasználásá­val, a szervezet - mint egységes egész - válaszára volt kíváncsi. Figyelembe vet­tük, hogy az egészség kulcsa minden élő szervezetben a szigorúan meghatározott ionegyensúly optimális szintje. Bármely ion szükségesnél alacsonyabb mennyisége - ma világszerte a magnézium hiánya - miatt kezdetben lassulnak az életfolyamat­ok, egy kritikus szint alatt pedig maradan­dó károsodások következnek be. A mara­dandó károsodások két fő típusa:­­ a sejt elhalása, amit a szervezet inaktív kötőszö­vettel, „heggel” gyógyít, másik véglete a kiterjedt sejtelhalás, mint a szívizomin­farktus, mely halálos lehet­­ a genetikai kód érvényesülésének gátlása, sejtburján­zás, daganatok. A világszerte jelentkező, táplálkozási eredetű magnéziumhiánynak globális oka van. Ugyanazok a légszennyező anyagok, melyek globális felmelegedéshez vezet­nek, szerepet játszanak a savas csapadék keletkezésében, azon keresztül a talajsava­­sodásban, és abban, hogy a savanyú talaj­ban gyorsabban oldódó ásványi sók - ilyen a magnézium is - a mélyebb rétegek­be mosódnak, ahol nem érik el a növé­nyek gyökerei. A mezőgazdasági termelés, a talajjavítás során a magnéziumpótlás szükségessége elkerülte a figyelmet, így táplálékaink magnéziumtartalma fokoza­tosan csökken. A mentőszolgálat néhai két kitűnő ve­zetője, Bencze Béla és Gábor Aurél Életve­szélyes állapotok körzeti orvosi ellátása című könyvében egy alapvetően fontos megállapítás van: a sürgősségi ellátás lé­nyege, hogy a funkcionális küszöb alá csökkent, de a vitális küszöböt még el nem ért anyagcserét megfordítsuk azzal, hogy legvégső esetben mesterséges léle­geztetéssel oxigént, intravénásan adva pe­dig magnéziumot juttassunk a szívmas­­­százzsal fenntartott véráramba. Magyarországon 30 éve nem sikerült elindítani a legszükségesebb változtatáso­kat sem. Egyetlen egészségügyi miniszter, dr. Medve László értette meg munkánk népegészségügyi jelentőségét, de szándé­ka itthon zátonyra futott. Ugyanakkor meggyőződéssel ajánlotta finn kollégájá­nak a jó magnéziumdúsítását, ami Finnor­szágban, az Észak-Karélia program része­ként, igen rövid időn belül megvalósult, máig tart, és számottevő része van abban, hogy ez idő alatt a halálozás csökkenése 62, a szív- és érrendszeri betegségek ese­tében pedig 79 százalék. Dr Kuti Vilma Budapest Ki nem mondott érdekek Róna Péter már régóta ostorozza a Ma­gyar Nemzeti Bank irracionális kamatpo­litikáját és a bankfelügyelet hiányosságait. Cikkei, így a november 14-i 80:25 című mindig iránymutatóak. Rőszegi László Válságunk tere címmel (december 9.) megjelent írásában bírálja őt. A magyar bankok állami ellenőrzés alá vonását javasolta, de végül ő is azt a kö­vetkeztetést vonja le, hogy végső esetben a magyar törvényhozásnak be kell avat­kozni a magyar bankrendszerbe „akár tu­lajdonszerzéssel, akár a tulajdoni ellenőr­zés átvételével”. Nem hinném hogy Rőszegi komolyan gondolja, hogy politi­kai nyomásgyakorlással a külföldi bankok magyarországi hitelpolitikáját befolyásol­ni lehet, vagy hogy a PSZÁF meg tudja akadályozni a külföldi bankok esetleges magyarországi kivonulását. Mann Péter viszont a „realitások” tu­domásulvételére buzdít, szerinte nem szabad tovább védeni a forint árfolyamát (A realitások útja, december 9.). Ezzel meg az a baj hogy egy 320 forintos eurónál a magyar bankrendszer valószí­nűleg összeomlana, ezért gondolják úgy a külföldi befektetők hogy a magas MNB- kamat mögött a banklobbi ki nem mon­dott érdekei is ott állnak. Róna egységes magyar állami beavat­kozást javasol, mint ahogy Svédország tette 1992-ben. Ott egy lépésben, a részvé­nyesek és a menedzsment kárára oldották meg a bankrendszer problémáit. Veszé­lyes lenne az ha a magyar kormány külön­­külön támogatná a bajba került bankokat. Ezt tette az argentin kormány 2002-ben, amikor azt követelte hogy a Scotiabank Quilmes SA - amely a kanadai Bank of Nova Scotia leánybankja volt - konvertál­ja dollárkölcsöneit pesóra és „nyeljék le” az ezzel kapcsolatos költségeket. Amikor a kanadaiak kijelentették hogy egyetlen petákot sem hajlandóak beleölni argentin leánybankjukba, az argentin kormány „gyámság” alá vette a bank 91 fiókját és az argentin Banco Macro and Comafira bízta a bank rendbetételét, amihez állami segít­séget is adott. 2005-ben a kanadai anya­bank beperelte az argentin államot, 500 millió dolláros kártérítést követelt, mondván hogy bankjukat ellehetetlenítet­ték, hiszen az nem kapott ugyanolyan tá­mogatást, mint a hasonló argentin tulaj­donban levő bankok. Jó példa ez arra, hogy miért csak egységesen lehet támo­gatni a bankokat és arra is, hogy nem lesz könnyű meggyőzni őket arról hogy átvál­lalják a veszteségeket. A magyar pénzügyi vezetésnek komo­lyan el kellene gondolkoznia Róna javas­latain és egy lépésben állami befolyást szerezni a bankokban. Addig kell ezt ten­ni, amíg van miben befolyást szerezni. Lázár György San Francisco Törvényen kívül Miklós Gábornak az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatójával, Szarka László történésszel készített inter­júja hozzájárul ahhoz, hogy a magyar-szlo­vák viszonyban reális, mértéktartó állás­pontot képviseljünk (A nacionalizmusok nyomorúsága közös tőről fakad, Hétvége, november 22.). Egy megállapításon azonban fennakad­tam, amely így szólt: „A magyar kormány valóban ügyetlen, de a politika napirendjét legalább annyira befolyásolja az ellenzék, »a nemzeti oldal«.” Ez a ma szokásos, az elfogulatlanságot bizonyító médiaegyen­­lősdi? Miben, mennyiben ügyetlen a magyar kormány? Nem védte meg a handabandázó, a fogadó országot sértegető „szurkolókat” a rendőrattaktól? Hogyan? Nem védte meg a kint masírozó alakulatokat az előállítástól? Hogyan? Nem tükrözte a közös nyilatkozat a mi nemzeti álláspontjukat? Keményeb­ben? Vagy inkább semmit? Nem akadályoz­ta meg az egyesült „békés futballbarátok” tüntetését és zászlóégetését? Hogyan? Szerintem is ügyetlen volt a magyar kormány. Ügyetlen, mert Dunaszerdahely után nem jelentette ki, hogy egy szuverén országot sértegető, a hazai magatartáshoz szokott „békés” szurkolókat a fogadó or­szág hatóságaitól nem tudja megvédeni. (A helyében nem is akarnám.) Ügyetlen, mert a rendőrsége nem kísérte be azonnal a zászlóégetőket. Ügyetlen, mert nem adott ki kormánynyilatkozatot, amelyben elhatá­rolódott volna a „békés” turistaszurkolók­tól, holott a kemény mag provokációs szándéka nyilvánvaló volt. Kétségtelen, hogy a kormány a „nemze­ti oldal” által támogatott nacionalista nyo­más alatt áll és ez befolyásolhatja valamely mértékben, node az újságírókat mi készteti arra, hogy nyilvánvaló dolgokra ne egyér­telműen reagáljanak? Ügyetlen volt szinte az egész magyar média is, mert képtelen volt tudomásul venni, hogy ez az a kemény mag - amely nemcsak itthon, hanem kül­földön is randalírozik - törvényen kívül helyezi magát. Szalay László Budapest A magyar kormány és feje valóban ügyet­len, ha az ún. nemzeti sorskérdésekről van szó. Ügyetlenségének fő oka bizonytalan­sága, az, hogy beszáll a szóversenybe, nemzeties frazeológiát próbálgat, s nem veszi észre, hogy ez sok szempontból irraci­onális. És ügyetlenség az a „szemérem”, amellyel a hazai - és határon túlra terjesz­kedő - badar gyűlölködőket és konszolidált patrónusaikat kezeli. Miklós Gábor - Nincs itt semmi vész, csak egy kicsit szerényebb életre kell berendezkednünk. Varga bácsi Marabu rajza

Next