Népszabadság, 2008. december (66. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-17 / 294. szám
www.nol.hu BLOGKÓSTOLÓ Dilemmák a hírfazékból című bejegyzésében - a mumbai mészárlás apropóján - arra keresi a választ Ukridge, a Verbális Numerák című blog szerzője http://verbalnumera.nolblog.hu, hogy hová tűntek a terroristák a hazai médiából. Részletek: Hová tűntek a terroristák a hazai médiából? És hová lettek a terrorcselekmények? A New York Times szerkesztőségi cikkéből megtudhatjuk, sőt azt is, mi a különbség az újságírás és a betűgyártás között. Azt esszük, amit odaát főztek. Alig látszó saját tudósítói hálózattal a hazai média egy dolgot tehet: mások anyagait tálalja az olvasók elé. Ezt is lehetne többféleképp, de a különös okból Magyar Távirati Irodának nevezett fordítóiroda anyagai számára de facto kizárólagosságot garantálnak a médiák. Így aztán nemrég abba vidám helyzetbe manőverezte magát a teljes hazai sajtó, hogy a hajdanvolt etalon BBC megtárgyulása következtében eltűntek a hírekből a terroristák. Később az általuk elkövetett cselekmények (terrorizmus) is eltünedeztek. Előbbiek szerepét a fegyveresek, no meg a szélsőségesek, illetve a támadók vették át, míg utóbbiakét a gyilkosság, támadás, lövöldözés, esetleg mészárlás. A terrorizmus ellen speciális eszközökkel küzdők köre az óceán túlpartján is folyamatosan bővül. E maroknyi, de annál nagyobb hatású társaság úgy küzd a terror ellen, hogy nem nevezi őket azoknak, amik. A lelkes BBC-követők közül a New York Times az, ahol az újságcsinálás még komoly mértékű önreflexióval jár együtt. (Tud valaki egyetlen hazai médiát, ahol ilyesmi folyik? És ahol erről az olvasónak is beszámolnak?).A legutóbbi szerkesztőségi vélemény (Op-Ed) részletesen bemutatja, hogy milyen viták és érvek alapján dől el, hogy a neves napilap le meri-e írni a T betűs szavakat. Folytatás a Nolblogon a Verbális Numerákban. NÉPSZABADSÁG • 2008. DECEMBER 17., SZERDA Vélemény • 13 LEVÉLTURMIX • „Nem tartunk szociális válságtól” - nyilatkozta a november 26-i Népszabadságban Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter. Elmondta azt is, hogy a pénzügyi válság hatásaként a szociális rendszer alapját jelentő nyugdíjminimumösszeg nem emelkedik, így a szociális ellátások reálértéke jövőre csökken. Azok is kapnak nyugdíjminimumot, akik rendelkeznek ugyan a szükséges bejelentett szolgálati idővel, csak nagyon alacsony, a minimálbér körüli volt az átlagfizetésük, aminek oka az is lehet, hogy nem kvalifikált szakmunkát végeztek. Nem csak a nagymenő vállalkozó dolgozik minimálbérért, hanem sok-sok kiszolgáltatott ember, aki mégis fontos munkát végzett a társadalom számára. Milyen alapon hagyják ki őket a minden más nyugdíjasra vonatkozó jövő évi nyugdíjemelésből? Pap Zoltán Budapest • Regisztrált munkanélküli vagyok. Ez év szeptember 22-én - a téli szezonmunkák előtt - benyújtottam egy kérelmet a Miskolci Munkaügyi Központba, hogy szeretnék Ausztriában dolgozni, mint mosogató, takarító, udvaros szezonmunkás. Most, december 2-án, két és fél hónap után megkaptam a kérelmemre a választ, miszerint a magyarországi munkaügyi központok és az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nem foglalkozik ausztriai szezonális munkákkal. Közben december 1- jétől beindult a téli szezon Ausztriában... Kerekes János Miskolc • Karácsony közeledtével ünnepi díszbe öltöznek városaink, így volt ez akkor is, amikor világégés volt és a mai gazdasági gondok ellenére is fények gyúlnak az épületeken, az utcákon. A fényben hosszabbak az árnyak, bosszantóbb az elhanyagoltság, a nemtörődömség. Ennek egyik szembetűnő példája a Kerepesi út elején látható: az egyik oldalon a Lóversenypálya helyén épült létesítmény impozáns fényeit csodálhatjuk, a másik oldalon a Keleti pályaudvar sivár, elhanyagolt téglakerítését. Hihetetlennek tűnik, hogy nincs, aki rábírja az ország egyik legnagyobb vállalatát, hogy áldozzon pár munkaórát ennek a csúfságnak a rendbetételére. Hasonló fények és árnyak a fővárosban máshol is szép számmal találhatók. Legalább az ünnepekkor tehetnének valamit az „árnyak gazdái” a kontrasztok tompítására. Váradi Gábor Budapest 99 Eszméletlen nagy a pocsékolás, elsősorban a diagnosztikai oldalon. Csak egyetlen példa: a rendkívül drága CT- és MR- vizsgálatokból háromszor annyit végzünk, mint a 85 milliós Nagy- Brittanniában. (Termelési értekezletek a főorvosi szobákban) Magyarországon 30 éve nem sikerült elindítani a legszükségesebb változtatásokat sem. Egyetlen egészségügyi miniszter, dr. Medve László értette meg munkánk népegészségügyi jelentőségét, de szándéka itthon zátonyra futott. (Egységes egész) OLVASÓI LEVELEK Termelési értekezletek a főorvosi szobákban Tisztelt Olvasótársam! Ha netán kórházba kerülsz, nehogy azt hidd, hogy a reggeli főorvosi megbeszélésen a Te gyógyításod megbeszélése a fő téma! Nem, nem. Melyik vizsgálat mennyi ún. Hbcs (humánbetegség-csoport) pontot hoz, milyen vizsgálatokat és/vagy beavatkozásokat végezzenek el rajtad. Felesleges vizsgálatok és beavatkozások rajtad való elvégzésének igen nagy a valószínűsége. Talán majd egy kicsit túl is kezelnek, de hát ez hoz a kórháznak több bevételt. A Hbcs pontos finanszírozás forgalmat generál, garantált a „csúcsrajáratás”, a bármekkora adott keret maximális kihasználása, mert nem a szakmai indokoltság hanem a kihasználtság foka lett az értékmérő. A bürokratizmus már az egészségügyben is rég átlépte az ésszerűség határait. Aki azt hiszi, hogy a szakmai indokoltság fokozottabb ellenőrzésének nevezett bürokrácianöveléssel az ilyen folyamatokat korlátozni tudja, az az egészségügyhöz biztosan nem ért. Eszméletlen nagy a pocsékolás, elsősorban a diagnosztikai oldalon. Csak egyetlen példa: a rendkívül drága CT- és MR-vizsgálatokból háromszor annyit végzünk, mint a 85 milliós Nagy- Britanniában. A működésében privatizált részlegek „szorgalma” a legnagyobb. A Hbcs pontos rendszerben takarékoskodás, valódi gazdálkodás nem lehetséges, pénzszerzési akciónak látszó ésszerűtlen költségnövekedés annál inkább. Viszont garantálja a bürokrácia az apparátusok önigazoló bővítését, költségnövelését. A rendszerváltás óta semmi sem nőtt olyan mértékben - 1300 százalékkal -, mint a társadalombiztosítási igazgatóságok működési költsége. A médiák tele vannak gyógyszerfogyasztást ösztönző reklámokkal. A tb több száz milliárdos gyógyszerkasszáját felügyelőknek egyetlen, a túlzott gyógyszerfogyasztás veszélyeire való felhívó reklámra nem volt még ötlete?! Az orvostársadalomtól elvárható első teendő a pocsékolások feltárása, azok megszüntetésére és egyéb változtatásokra tett javaslatok megtétele. Csak innentől válnának hitelessé a többletköveteléseink fejlesztésekre, béreinkre, a gyógyítás körülményeire. A Hbcs-pontos finanszírozás által generált pocsékolás többszöröse annak, mint ami miatt az utcára hívták most az orvosokat. Erre az orvosi kamara tisztelt vezetői nem jöttek még rá. A tb és orvosi kamara jelenleg két alkalmatlan fél. Tőlük várjuk a megoldást!? Dr. Sütő László orvos, Baksa Egységes egész Jó, hogy széles nyilvánosságot kapott, hogy a háziorvosok döntő többsége infarktusos betegéhez nem hív rohamkocsit, nem készít EKG-t (Nem tudnak „bánni” az infraktussal a háziorvosok, november 26.) Pedig 1967-1978-ban a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete erre szerveződött munkacsoportjában éppen a háziorvosok foglalkoztak azzal a közismert ténnyel, hogy világszerte egyre fiatalabb életkorban kezdődik, majd az életminőséget, munkaképességet jelentősen rontva, egyre fiatalabb korban vezet halálhoz az egész szervezetet érintő nem fertőző betegség, melynek leggyakoribb megnyilvánulása a szív- és érrendszer károsodása. Kutatócsoportunk az okokat kereste, és a társtudományok, köztük a molekuláris biológia eredményeinek felhasználásával, a szervezet - mint egységes egész - válaszára volt kíváncsi. Figyelembe vettük, hogy az egészség kulcsa minden élő szervezetben a szigorúan meghatározott ionegyensúly optimális szintje. Bármely ion szükségesnél alacsonyabb mennyisége - ma világszerte a magnézium hiánya - miatt kezdetben lassulnak az életfolyamatok, egy kritikus szint alatt pedig maradandó károsodások következnek be. A maradandó károsodások két fő típusa: a sejt elhalása, amit a szervezet inaktív kötőszövettel, „heggel” gyógyít, másik véglete a kiterjedt sejtelhalás, mint a szívizominfarktus, mely halálos lehet a genetikai kód érvényesülésének gátlása, sejtburjánzás, daganatok. A világszerte jelentkező, táplálkozási eredetű magnéziumhiánynak globális oka van. Ugyanazok a légszennyező anyagok, melyek globális felmelegedéshez vezetnek, szerepet játszanak a savas csapadék keletkezésében, azon keresztül a talajsavasodásban, és abban, hogy a savanyú talajban gyorsabban oldódó ásványi sók - ilyen a magnézium is - a mélyebb rétegekbe mosódnak, ahol nem érik el a növények gyökerei. A mezőgazdasági termelés, a talajjavítás során a magnéziumpótlás szükségessége elkerülte a figyelmet, így táplálékaink magnéziumtartalma fokozatosan csökken. A mentőszolgálat néhai két kitűnő vezetője, Bencze Béla és Gábor Aurél Életveszélyes állapotok körzeti orvosi ellátása című könyvében egy alapvetően fontos megállapítás van: a sürgősségi ellátás lényege, hogy a funkcionális küszöb alá csökkent, de a vitális küszöböt még el nem ért anyagcserét megfordítsuk azzal, hogy legvégső esetben mesterséges lélegeztetéssel oxigént, intravénásan adva pedig magnéziumot juttassunk a szívmasszázzsal fenntartott véráramba. Magyarországon 30 éve nem sikerült elindítani a legszükségesebb változtatásokat sem. Egyetlen egészségügyi miniszter, dr. Medve László értette meg munkánk népegészségügyi jelentőségét, de szándéka itthon zátonyra futott. Ugyanakkor meggyőződéssel ajánlotta finn kollégájának a jó magnéziumdúsítását, ami Finnországban, az Észak-Karélia program részeként, igen rövid időn belül megvalósult, máig tart, és számottevő része van abban, hogy ez idő alatt a halálozás csökkenése 62, a szív- és érrendszeri betegségek esetében pedig 79 százalék. Dr Kuti Vilma Budapest Ki nem mondott érdekek Róna Péter már régóta ostorozza a Magyar Nemzeti Bank irracionális kamatpolitikáját és a bankfelügyelet hiányosságait. Cikkei, így a november 14-i 80:25 című mindig iránymutatóak. Rőszegi László Válságunk tere címmel (december 9.) megjelent írásában bírálja őt. A magyar bankok állami ellenőrzés alá vonását javasolta, de végül ő is azt a következtetést vonja le, hogy végső esetben a magyar törvényhozásnak be kell avatkozni a magyar bankrendszerbe „akár tulajdonszerzéssel, akár a tulajdoni ellenőrzés átvételével”. Nem hinném hogy Rőszegi komolyan gondolja, hogy politikai nyomásgyakorlással a külföldi bankok magyarországi hitelpolitikáját befolyásolni lehet, vagy hogy a PSZÁF meg tudja akadályozni a külföldi bankok esetleges magyarországi kivonulását. Mann Péter viszont a „realitások” tudomásulvételére buzdít, szerinte nem szabad tovább védeni a forint árfolyamát (A realitások útja, december 9.). Ezzel meg az a baj hogy egy 320 forintos eurónál a magyar bankrendszer valószínűleg összeomlana, ezért gondolják úgy a külföldi befektetők hogy a magas MNB- kamat mögött a banklobbi ki nem mondott érdekei is ott állnak. Róna egységes magyar állami beavatkozást javasol, mint ahogy Svédország tette 1992-ben. Ott egy lépésben, a részvényesek és a menedzsment kárára oldották meg a bankrendszer problémáit. Veszélyes lenne az ha a magyar kormány különkülön támogatná a bajba került bankokat. Ezt tette az argentin kormány 2002-ben, amikor azt követelte hogy a Scotiabank Quilmes SA - amely a kanadai Bank of Nova Scotia leánybankja volt - konvertálja dollárkölcsöneit pesóra és „nyeljék le” az ezzel kapcsolatos költségeket. Amikor a kanadaiak kijelentették hogy egyetlen petákot sem hajlandóak beleölni argentin leánybankjukba, az argentin kormány „gyámság” alá vette a bank 91 fiókját és az argentin Banco Macro and Comafira bízta a bank rendbetételét, amihez állami segítséget is adott. 2005-ben a kanadai anyabank beperelte az argentin államot, 500 millió dolláros kártérítést követelt, mondván hogy bankjukat ellehetetlenítették, hiszen az nem kapott ugyanolyan támogatást, mint a hasonló argentin tulajdonban levő bankok. Jó példa ez arra, hogy miért csak egységesen lehet támogatni a bankokat és arra is, hogy nem lesz könnyű meggyőzni őket arról hogy átvállalják a veszteségeket. A magyar pénzügyi vezetésnek komolyan el kellene gondolkoznia Róna javaslatain és egy lépésben állami befolyást szerezni a bankokban. Addig kell ezt tenni, amíg van miben befolyást szerezni. Lázár György San Francisco Törvényen kívül Miklós Gábornak az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatójával, Szarka László történésszel készített interjúja hozzájárul ahhoz, hogy a magyar-szlovák viszonyban reális, mértéktartó álláspontot képviseljünk (A nacionalizmusok nyomorúsága közös tőről fakad, Hétvége, november 22.). Egy megállapításon azonban fennakadtam, amely így szólt: „A magyar kormány valóban ügyetlen, de a politika napirendjét legalább annyira befolyásolja az ellenzék, »a nemzeti oldal«.” Ez a ma szokásos, az elfogulatlanságot bizonyító médiaegyenlősdi? Miben, mennyiben ügyetlen a magyar kormány? Nem védte meg a handabandázó, a fogadó országot sértegető „szurkolókat” a rendőrattaktól? Hogyan? Nem védte meg a kint masírozó alakulatokat az előállítástól? Hogyan? Nem tükrözte a közös nyilatkozat a mi nemzeti álláspontjukat? Keményebben? Vagy inkább semmit? Nem akadályozta meg az egyesült „békés futballbarátok” tüntetését és zászlóégetését? Hogyan? Szerintem is ügyetlen volt a magyar kormány. Ügyetlen, mert Dunaszerdahely után nem jelentette ki, hogy egy szuverén országot sértegető, a hazai magatartáshoz szokott „békés” szurkolókat a fogadó ország hatóságaitól nem tudja megvédeni. (A helyében nem is akarnám.) Ügyetlen, mert a rendőrsége nem kísérte be azonnal a zászlóégetőket. Ügyetlen, mert nem adott ki kormánynyilatkozatot, amelyben elhatárolódott volna a „békés” turistaszurkolóktól, holott a kemény mag provokációs szándéka nyilvánvaló volt. Kétségtelen, hogy a kormány a „nemzeti oldal” által támogatott nacionalista nyomás alatt áll és ez befolyásolhatja valamely mértékben, node az újságírókat mi készteti arra, hogy nyilvánvaló dolgokra ne egyértelműen reagáljanak? Ügyetlen volt szinte az egész magyar média is, mert képtelen volt tudomásul venni, hogy ez az a kemény mag - amely nemcsak itthon, hanem külföldön is randalírozik - törvényen kívül helyezi magát. Szalay László Budapest A magyar kormány és feje valóban ügyetlen, ha az ún. nemzeti sorskérdésekről van szó. Ügyetlenségének fő oka bizonytalansága, az, hogy beszáll a szóversenybe, nemzeties frazeológiát próbálgat, s nem veszi észre, hogy ez sok szempontból irracionális. És ügyetlenség az a „szemérem”, amellyel a hazai - és határon túlra terjeszkedő - badar gyűlölködőket és konszolidált patrónusaikat kezeli. Miklós Gábor - Nincs itt semmi vész, csak egy kicsit szerényebb életre kell berendezkednünk. Varga bácsi Marabu rajza