Népszabadság, 2012. január (70. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-02 / 1. szám
4 Népszabadság | 2012. január 2., hétfő Az ügy: Mennek vagy maradnak a címszereplők? Elnökökről döntenek Háttérben a gazdasági világválság Választások, változások 2012 a választások éve lesz a világon: a nagyhatalmak közül új vezetőt választhatnak az Egyesült Államokban, Franciaországban, Oroszországban és Kínában is. Az amerikai voksolás a világ, a francia akár Európa jövőjét is befolyásolhatja. Az orosz és a kínai elnökválasztás inkább a kulisszák mögött zajló politikai küzdelembe nyújthat betekintést, de ezek kimenetele is hosszú időre rányomhatja majd a bélyegét a világ alakulására. Ha a világpolitikát kevéssé befolyásolja is, számunkra kiemelkedő jelentőségű lehet, hogy márciusban a szomszédos Szlovákia is új kormányt választ. Egyesült Államok Obama-doktrína: Amerika csak a háttérből vezet Kőműves Anita Change, azaz változás - ezzel a jelszóval nyerte meg az elnökválasztást 2008-ban Barack Obama. Elnöksége sok tekintetben változást hozott az ország életében, ám a külpolitikában, a világhoz való viszonyban talán kevesebbet, mint azt sokan remélték. Amerika nagy, egyik napról a másikra az ellenkező irányba nem kormányozható, ezért 2012-ben sem várható hatalmas változás abban, milyen szerepet tölt be az USA a világban. Legfeljebb a hangsúlyok és a retorika változnak, ha republikánus költözik a Fehér Házba. Obama hiába rendelte el első intézkedéseként például a guantánamói fogolytábor bezárását, az a mai napig működik, nem sikerült ugyanis egyezségre jutni arról, hová kerüljenek onnan a fogvatartottak. Afganisztánból és Irakból sem lehetett egyik napról a másikra visszavonulni, meg kellett vívnia az elődjétől örökölt háborúkat. A hangsúlyok azonban megváltoztak: Obama realistának vallja magát a külpolitikában, aki ideológiai és morális indokok helyett az ország érd» Oroszország Belefáradtak Putyinba a választók Nyilas Gergely Hiába tudta mindenki Oroszországban, hogy a valódi hatalom az elmúlt négy évben is - a nyolcéves elnöksége után a kormányfői székbe átült - Vlagyimir Putyin kezében volt, s hogy Dmitrij Medvegyev csupán átmeneti figura. Amikor ezt a „tanonc” ki is mondta, valami megrezdült az orosz társadalomban. Az államfő szeptemberben közölte, hogy Putyint javasolja indítani a 2012. márciusi elnökválasztáson az alkotmány módosítása nyomán immár hat évre -, de a választók igazi arculcsapása a hozzátett megjegyzés volt: erről már évekkel ezelőtt megállapodtak. Ezzel a fél mondattal a politikai és gazdakörés a helyzet racionális értékelése alapján cselekszik. Igaz, a New Yorkerben néhány hónapja megjelent, az elnök külpolitikai fejlődését bemutató írás szerint ez változott időközben, kialakulóban van egy „Obama-doktrína”, amelynek első jele a Kadhafi-rezsim elleni líbiai nemzetközi akcióban mutatkozott meg. A szerző egy fehér házi tanácsadóra hivatkozva ezt úgy fogalmazza meg: a háttérből vezetni, azaz másokkal karöltve, alapvetően vezető szerepet vállalva (a munka oroszlánrészét az amerikaiak végezték el Líbia légterében), ám nem az előtérbe furakodva. Obama újraválasztása esetén ennek az „egyensúlyozó” politikának a folytatása várható: morális alapon nem indít „demokráciaexportot”, ám ha az országa érdekei úgy kívánják, egy nemzetközi koalícióban hajlandó hangsúlyos szerepet vállalni. „Ez egy másfajta vezetés, mint amiről Amerika ismert, mert azon a két ki nem mondott gondolaton alapul, hogy egyrészt Amerika relatív hatalma csökken, miközben olyan riválisok, mint Kína, felemelkednek, másrészt azon, hogy az USA-t a világ sok részén bírálják. Érdekeink védelme és eszményeink terjesztése ezért nemcsak haderőt, hanem diszkréciót és szerénységet is igényel” - írja Ryan Lizza terjedelmes elemzésében. De mi történne, ha valamelyik republikánus jelölt legyőzné Obamát? Nos, ha eddigi megszólalásaiból külpolitikai irányultságuk nem is vezethető le egyértelműen, egyvalami biztos: a „háttérből vezetés” nem az ő stílusuk. A külpolitikai témákban folytatott két tévévitájuk után csak ««zt tudni, hogy egyetértenek: Amerika kivételes, ****•<■ «, % sági modernizációt hirdető elnök - aki politikai súlytalansága és technológiai célkitűzései miatt megkapta a „nanoprezigyent” jelzőt - elvette azok illúzióját is, akik bíztak a Putyin által kiépített rendszer megreformálhatóságában. Ezzel Medvegyev nagyobb lendületet adott az ellenzéki szerveződéseknek, mint amennyit azok ismert vezetői együtt képesek voltak összehozni az elmúlt évek alatt. Ezt a decemberi parlamenti választás, illetve az utána következett tiltakozások mutatták meg. Nem mintha több csalás lett volna, mint négy éve, amikor a Putyin vezette Egységes Oroszország párt a duma kétharmadát kapta - szemben a most megszerzett, csupán egyszerű többséggel. Az ország tartalékai révén elkerülte a szociális megrázkódtatásokat. Ám a választók egyszerűen nem kívánnak újabb hat - esetleg kétszer hat - évet a parlamentet kiüresítő, a médiát megregulázó, korrupciógyanús putyini élcsapat vezetése alatt tölteni. A választás manipulálásának módszerei, az indulók előzetes „megszűrése” nem változott. Változott azonban a médiatér: hiába van rövid pórázon a televízió - a nyomtatott sajtó egyébként sokkal kevésbé az internethasználók aránya 25-ről 50 százalékra nőtt. Itt vált az ellenzék legújabb Obama pedig a „háttérből vezetéssel” az ország nagyságát és önbizalmát rombolja, mert azt mutatja, Amerika csak egy a többi ország közül. Ezenkívül azonban kevés köztük a közös pont: a sajtó is leginkább arra koncentrált, hogy melyik elnökjelölt-aspiráns mekkora hibát vétett, és milyen butaságot mondott a kamerák előtt. Az elemzések szerint nemcsak a jelöltek, hanem az egész republikánus párt egyre megosztottabb külpolitikai kérdésekben. Michelle Bachmann minnesotai képviselőnő szerint például a kínzás hatékony és helyes eszköz információszerzésre, míg a texasi Ron Paul kongresszusi képviselő szerint ez erkölcstelen és nem is hatékony. Mitt Romney volt massachussettsi kormányzó, Rick Perry texasi kormányzó és Rick Santorum volt kormányzó ,diójaként” erősebb jelenlétet tartana szükségesnek Afganisztánban, míg Ron Paul és Jon Huntsman szerint csökkenteni kell az amerikai jelenlétet, mert az ott befektetett pénz és energia nem térül meg. Egy kérdésben látszanak egyetérteni: kritizálták Obamát, amiért szerintük nem támogatja elég határozottan Izraelt. Az azonban bebizonyosodott: Huntsman kivételével, aki nagykövet volt Kínában, külpolitikai téren jelenleg egyik jelölt sem ér Obama nyomába. Ám elnökként hamar találnának néhány tapasztalt tanácsadót, így előbb-utóbb ők is felkészülten állnának az Amerika előtt tornyosuló feladatok, a Kína, Pakisztán/Afganisztán, az euróválság, Oroszország, illetve az arab tavasz okozta kihívások elé. arcává a 36 éves Alekszej Navalnij jogász, aki az állami cégek korrupciójával foglalkozó portálja révén tett szert országos ismertségre. (Az ő nevéhez fűződik a JeR-re tapasztott elnevezés is: Csalók és Tolvajok Pártja. A közösségi oldalakra kerültek az okostelefonokkal készült, választási csalásokról szóló felvételek. Egyszerűvé vált a tüntető akciók megszervezése is. A március bizonnyal így is Putyin győzelmét hozza. A parlamenti pártok jelöltjei közül a legerősebb a kommunista Gennagyij Zjuganov. A kisebb kritikákkal, de elfogadta a neki kijelölt politikai játékteret, hasonlóan a Kremlhez lojális kvázi ellenzéki Vlagyimir Zsirinovszkij vezette populista Orosz Liberális Demokrata Párthoz (LDPR) és a Kreml-projektnek tekintett Méltányos Oroszországhoz (SZR). A „rendszeren kívüli” megosztott ellenzék vezetőit a Putyinnal való szembenállás köti össze. Egyik favoritjuk Navalnij, aki feltehetően nem indul. A listára elvileg a fentiek mellé a liberális Jabloko alapító tagja, Grigorij Javlinszkij és a Kremllel ellentmondásos viszonyban lévő milliárdos, Mihail Prohorov kerülhet fel - nekik ehhez még kétmillió aláírás és a Központi Választási Bizottság (CIK) jóváhagyása is kell. Medvegyev és Putyin fotó: reuters -sergei karpukhin Franciaország Népszerűtlen, de nyerhet az elnök Dési András Mi van, ha 2012 áprilisa is tartogat egy fájdalmasan kellemetlen meglepetést? Franciaországban sokakat ez foglalkoztat, amikor szóba kerül: vajon idén új lakó költözik-e az Élysée-palotába, vagy marad a jelenlegi államfő, további öt évre? A kérdés arra a tíz évvel ezelőtti április 21-re utal, amikor a francia elnökválasztás első fordulója bombameglepetést hozott: a hivatalban lévő konzervatív államfő, Jacques Chirac mögött Jean-Marie Le Pen, a szélsőjobboldali-idegenellenes Nemzeti Front (FN) vezére jutott a második fordulóba, maga mögé utasítva a szocialisták jelöltjét, Lionel Jospin kormányfőt. Francia politikusok - különösen akik „terepen” mozognak - a gazdasági válság közepette az FN élén időközben az apját váltó Maríne Le Pen térnyeréséről számolnak be. Az eurózónából való kilépést pártoló, a frank újjáélesztése mellett kardoskodó Le Pen-örökös malmára hajthatja a vizet a munkanélküliség növekedése. Most közel 2,9 millió regisztrált állástalant tartanak nyilván a nyugat-európai államban - ez negatív rekord az ezredforduló óta. Nicolas Sarkozy államfő pedig már nem nevezi „kislánynak” a Nemzeti Front elnök asszonyát. Leginkább sehogy se nevezi az elhallgatást a Sarkozy mögött felsorakozó konzervatív párt, az UMP több prominense hibás stratégiának tartja. Kevesebb mint öt hónappal a franciaországi elnökválasztás előtt a hivatalban lévő államfő második mandátumos esélyei kevéssé biztatóak. A közvélemény-kutatások szerint a szocialisták jelöltje, Francois Hollande - egy esetleges második fordulóban - legalább tíz százalékkal győzné le Sarkozyt, aki egyelőre adós indulása hivatalos bejelentésével. Amennyiben a második körben Sarkozynek vagy Hollande-nak kellene Le Pennel megmérkőznie, bármelyikük toronymagasan utasítaná maga mögé a szélsőjobboldali politikusnőt. Az államfőjelöltséget Hollande a Franciaországban történelmi premiernek számító belső pártszavazáson nyerte el. Ám a baloldal erősen megosztott. A tőkéje az, hogy közvetlen, kedves figura. E kevés kisugárzással bíró „átlagemberrel” áll szemben az erős aurával rendelkező Sarkozy. Őt azonban sokan nagyon nem kedvelik, Hollande-dal összehasonlítva viszont államférfinak tartják. Ha Sarkozyt újraválasztják, azt leginkább annak köszönheti: a franciák benne látják azt a vezetőt, aki képes kivezetni az országot a válságból. Több kommentátor szerint a csetlő-botló benyomást keltő Hollande-nak a krízis kapcsán alig van mondanivalója. Miközben a hiperaktív Sarkozy a Párizs-Brüsszel-Berlin-háromszöget járva igyekezett menteni az eurót, s Franciaországot egyértelműen az európai uniós élcsapatban pozícionálta, a nemzetközi porondon eddig keveset mozgó Hollande közölte: elnökké választása esetén újratárgyalná az egész csomagot. Az enyhén eurószkeptikus hozzáállás, úgy tűnik, nem jött be. Támogatottsága az elmúlt két hónapban csökken. Igaz, még mindig ő a favorit, de olyan irreális ígéretekkel, hogy akár hatvanezer új pedagógusállást hozna létre. Tavaszig a most még jelentősnek tűnő előnyt is el lehet játszani. Nicolas Sarkozy fotó: reuters-jean-paulpelissier I *