Népszabadság, 2013. március (71. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-07 / 56. szám
12 Népszabadság 2013. március 7, csütörtök Fórum (K)alaptörvény KOLLÁTH GYÖRGY alkotmányjogász A zsarnok helytartó kalapjától jogalapot, alapnormát senki se várjon: fej fölé szánt mélyütés a lényeg. Hermann Gessler magyar (kártyás) megfelelője készül az őt megszemélyesítő művet józan ésszel felérhetetlen magasságba tenni: valójában az éjsötét mélybe taszítani. A póznára feltett kalaphoz nem kell fej, elég az írás. 3 szög alkotja, úgymint a) az elvakult kisszerűség diktálta bosszú, b) a versenyképtelenség és a felkészületlenség, c) a szorongás kiváltotta, végső erőlködés. Jelkép ez több értelemben is. Annak a szimbóluma, hogy mennyire veszi emberszámba az egyszemélyi hatalom a többieket, főként az alul lévőket. Vajh miért kell megsüvegelni a személyében oda-, ill. kiállni félénk erőművészt. Évszázadokat átívelve, máig az időlegesség jele is mindez. Mutatja, hogy amint megyszalad a helytartó, távozik vele a rendje, sőt fejetlenül utána dobhatják a sapkáját is. A modern időkben 4 évre kapott jog és bizalom, majd általa a visszaélés rendszere, a végsőkig kiélvezett zsarnokság sosem örök idejű. A póznának lassan csakugyan itt a vége. Paradox módon éppen a majré jelzi, hogy nincs már a NER-ben pozitív töltés, hajtóerő. Elvben a negyedik alaptörvény-módosításról kellene elemzést adni. Megtette ezt főként az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet és a Magyar Helsinki Bizottság, közjogilag imponáló tényszerűséggel, tiszta, bár rémes kilátásokkal, remek színvonalon. Három megjegyzés: 1. A jogállam hiteles hívei bármennyire is minőségi érvekkel, példákkal és hivatkozásokkal írják le a módosítás műhibáit, ezrelékben fejezhető ki az értő figyelem. Köpnek rá az alkotmányozók, és megrendültség nélkül olvassák a szakmai elemzők, kommentárok. Az tartoznék a végére mottóként, hogy (ugyan)így megy (a levesbe) lényegében ma minden, és így kell a hatalomnak elhinni bármit is. 2. Szimpátiával nézem, hogy a képtelenségeket Arany Jánossal, Petőfi Sándorral fűszerezve tálalják, az iróniát is bevetik. De a nagy egész totális képtelenségét még így sem sikerült felmutatni, és alig látni jó érvet arra, hogy a bornírtság csúcsa az egyszerű polgárnak mit is nyújthat? Szemléltetés: Gessler kalapjának tiszteletét fogják rajtunk számon kérni. Csak idő, alkalom (például egy megpulykázott választás) függvénye, hogy a népi ellenállás joga kinél, mikor, hogyan vált ki büntetést. Nincs kibúvó, nem lesz kívülálló. 3. Lélekemelő, hogy az ifjú közjogásznemzedék még a szégyenletes alaptörvényt (AT) is megtartva keres a módosítás megfékezéséhez jogállami megoldást, ám nem talál, így hagyja. Mondják, hogy az AT kifejezett normája [S) cikk (3) bekezdése] szerint az államfő kizárólag kihirdettetheti a bűnrossz normát, de nem vétózhat. Tévedés. Egyrészt, mert ez csakis a jogértelmezés legelső-legalsó szintjéből, a nyelvtani értelmezésből következnek. Legalább három további argumentációs szint még hátravan: logikai, rendszertani, történeti. Másrészt, volt és maradt az államfőnek egy jolly jokere. Ha az államszervezet demokratikus működését látja veszélyeztetve, nemet mondhat. Ekkor válik el igazán, hogy semleges, kiegyensúlyozó, olykor alkotmányos válságot feloldó személy-e az elnök, vagy kiemelt pártfunkcionárius. A parlament előtt lévő, eleve minden pártszolgálatossal alávétetett módosítás betetőz egy folyamatot. Miért és hogyan? Orbán Viktor úgy beszél és intézkedik, mint egy vőfély a bódult násznép előtt. Nemigen hisznek neki, azért sokan megtapsolják. Önmagától megrészegülve úgy dirigál, mint egy Z licences vidéki fociedző. Korábbi önmagának kiüresedő, megszállott, görcsös epigonja. Nincs másik: metódusban, személyben, intellektuális erőben, morálban, politikában. Hiába az intés, mert találsz egy bokszkesztyűt, még nem hívhatod ki Erdei Zsoltot! Ez az idegen pályára tévedt ökölvívó-sakkozó fordított drámája. Zsákutca. Előre nincs út, hátrálni kizárt. Most telhet csurig a keserű pohár, kiinni ránk marad. 2011.12.30.: A miniszterelnök szerint a magyar jogalkotásba senki sem szólhat bele. Más: menekülést színlelünk, közben hátrafelé nyilazunk. Más: ne a szavakat, a tetteket nézzék! 2012. 03. 15.: Sohasem voltunk olyan egységesek, mint most. Ez a vallássá züllesztett politika hitvilága, túl az elemi racionalitáson. Hiszem, mert képtelenség? Tertullianus paradoxona Európában nem lehetne államfilozófia, mintaértékű nemzetállami koncepció, és főleg nem magunknak kikövetelt hegemónia. Nem számít? (Majd)nem mindegy: hiszi-e mantráit a kinyilatkozó, vagy még picit kinevet mögülük. Tragédia, hogy(ha) rá alaptörvény, más jogszabály épül: a jogállam, a piacgazdaság, az EU (jog) rendszerét sem tisztelő regulákban. Az unióban egy alaptörvény - igen nagy részben - közös vívmányok alapján készült értéktartalmú, de ideoló-taktikai szempont, időszakos pártérdek modern alkotmányt nem determinálhatna. Önző-ártó hatalomkoncentráció másutt, demokráciában ismeretlen. Utóbbit Európában meg sem mernék kísérelni...giailag és pártalapon semleges, stratégiai léptékű, távlatos normaköteg, általánosan elismert elvek, szabályok és modern kihívások válaszának együttese. Mivel mindezt itthon elvetették, választékul főként a sötét honi középkor és a nem túl dicső XX. század első fele kínálkozott: kapva-kaptak rajta. Nem véletlenül lett az ezeréves múlt a kiinduló, lelki opció (az Aranybullától Werbőczyn át Horthy országlásáig). Taktikai szempont, időszakos pártérdek modern alkotmányt nem determinálhatna. Önző-ártó hatalomkoncentráció másutt, demokráciában ismeretlen. Utóbbit Európában meg sem mernék kísérelni, mégha 200 éve volna is ilyen hatáskör. Egy személy diktálta műhiba összekaparni innenonnan az antidemokratikus resztliket (alkotván közjogi fasírtot). Nem tisztességes azzal érvelni, hogy régi demokráciákban is van ez meg az. Az, hogy de facto minden hatalmi monopóliumot felelőtlenül, nívótlanul egy kézbe adnak, kizárt. Mitől félnek ennyire az AT buherálói? Last minute szemlélet tarol: sietni, amíg a 2/3-ad - mely 2,5 éve 3/3-ként üzemel - megvan. Lebutított, kisszerű, hamis, versenyképtelen bonapartizmus ül tort. Egocentrikus egérút vezet így az alkotmánytól az Orbán-pátensig, egy „felcsútmányig”! Tanulság: nem ugyanaz bárkirőlbármiről három dehonesztáló mondatot világgá kürtölni, mint az esetleg tényleg létező, eszkalálódó problémát értően, gyökeresen, távlatosan rendezni, mesterien megoldani. Nem szabad dühös és ostoba rombolással, haraggal, részrehajlással demokráciát építeni. Nem mehetne folyton, drámain kétfelé a szó és a tett. Az utóbbi 2,5 év kormányzati - jogi és igazgatási gyakorlatára, alkotmányozására a sikerületlen jelző már dicséret volna. Azért titulálják mégis egyik-másik terméküket (az AT-ét is) példamutató, sikeres, sőt évszázados kodifikációnak, mert nem értenek hozzá. Mert nincs külsőbelső kontroll, továbbá nincs más(ik) cél, eszköz és metódus. Intellektuális erő sincs már. A késztermék(ek)ben megmutatkozó tudásszint nem éri el a tankönyvi alapok minimumát sem. Az ellenségeskedő attitűd, a komplex gondolkodás és cselekvés „szokatlansága”, végül az ebül szerzett jószág léhaságra intő ócskasága, kényelme maximum ennyire predesztinál. Nézzük csak, ki mindenki ülhet, s már mióta az uborkafa legtetején! Régi könyvben találtam: a „fennforgás” idővel rájön, hogy egyedül, magától nem tud lejönni a fáról, csak leesni tudna. Inkább marad és üvölt. Zárszó: ha az AT-ét felteszik a polcra, mindjárt... <N<T cc CV < cc< Szegénység, jogállamiság, demokrácia DÓSA MARIANN Társadalompolitika szakos doktori hallgató, A Város Mindenkié aktivistája Február 5-én a Fidesz 225 és a KDNP 36 képviselője önálló (!) képviselői indítványként az alaptörvény (igen, kis a-val) újabb módosítását terjesztette be. A végső parlamenti szavazás az indítványról március 11-12-én várható. Ezzel nem az a fő probléma, hogy két éven belül negyedszer módosítják súlyos tartalmi ügyekben azt a dokumentumot, amely a politikai közösség egységét és stabilitását volna hivatott szolgálni, és még csak nem is az, hogy képviselői indítványként terjesztik elő, és ezzel megint kikerülik a társadalmi egyeztetések kötelmét. A valódi probléma az, hogy a közösség alapvető értékeit és morális alapvetéseit lefektetni hivatott dokumentum maga is egy mélységesen antidemokratikus, az állampolgári közösség részvételét kizáró folyamat során jött létre. Mivel ezáltal az alaptörvény minden legitimitást nélkülöz, nem is lehet képes betölteni eredeti funkcióját. A civil társadalom tagjai most mégis abba a helyzetbe kényszerülnek, hogy a tervezett módosítás ellen tiltakozzanak, vállalva, hogy ezzel átmenetileg a legitimitás látszatát kölcsönzik az alaptörvénynek. Ahogy jövőre a jogállamiságot és a parlamentáris demokráciát megcsúfoló választási törvény szabályai szerint is el kell majd menni szavazni, úgy most is tiltakoznunk kell. Nem lehetséges nem fellépni a szegénység büntetése, a szexuális kisebbségek kirekesztése, az Alkotmánybíróság hatáskörének további szűkítése, a felsőoktatás autonómiájának és a hallgatók szabadságának korlátozása, az igazságszolgáltatás újabb központosítása vagy a választási verseny további szűkítése ellen! A Város Mindenkié csoport aktivistájaként és szociálpolitikusként a továbbiakban a hajléktalanság alkotmányos szintű kriminalizálását fogom kiemelni, abban bízva, hogy a módosítás többi eleme is kellő nyilvánosságot kap. A kormány már hatalomra kerülése után néhány hónappal megteremtette a hajléktalan emberek hatósági üldözésének jogszabályi alapját, ezt azonban az Alkotmánybíróság 2012 novemberében megszüntette, kimondva, hogy „sem a hajléktalanoknak a közterületekről való eltávolítása, sem a szociális ellátások igénybevételére való ösztönzése nem tekinthető olyan legitim, alkotmányos indoknak, amely a hajléktalanok közterületen élésének szabálysértéssé nyilvánítását megalapozná”. Orbán Viktor az AB érvelését életszerűtlennek nevezte, és egyértelművé tette, hogy akár az alaptörvény újabb módosítása árán is lehetővé teszik a hajléktalanság büntetőpolitikai kezelését. Az AB novemberi határozatának fontos megállapítása volt, hogy a közterület életvitelszerű lakhatás céljára való használata „nem egy magatartást (cselekedetet vagy mulasztást), hanem egy objektív tényként fennálló élethelyzetet rendel büntetni, amellyel összefüggésben a bűnösség nem értelmezhető”. Ezzel megerősítették, hogy a politika az erkölcs terepe és nem néhány rendpárti férfi játszótere. A kormány ezt nem veszi tudomásul. Nyilvánvaló, hogy az alaptörvény újbóli módosítását nem az a tíz-húsz ember teszi szükségessé, aki esetenként évtizedek (!) óta tartó hajléktalansága miatt abszolút méltatlan fizikai, mentális és lelki állapotban már csak az aluljárókban talál menedéket. Az előterjesztett módosítás alapján törvény vagy helyi önkormányzati rendelet „a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást”. A rendelkezés nemcsak a hajléktalan emberek alapvető állampolgári jogainak sérelmét jelentené, hanem a magyar demokrácia újabb arculköpését is. A szegénység és különösen ennek egyik szélsőséges megnyilvánulása, az utcai hajléktalanság önmagában is csorbítja a demokráciát. A szegénységben élő emberek sosem kizárólag az elégséges élelmet és ruházatot vagy a megfelelő lakhatást nélkülözik, mindez szinte automatikusan együtt jár a társadalmi részvétel és a politikai érdekérvényesítés lehetőségeinek korlátozottságával is. Amikor valakinek a jövedelme havi 22 500 forint, nincs módja betelefonálni vagy beutazni a járási központba, hogy számon kérje a helyi döntéshozókat. Ebből még azt a ruhát sem lehet beszerezni, amiben az ember nem szégyell bemenni a hivatalba. Amikor valakinek legfeljebb az általános iskola elvégzésére volt lehetősége, kevéssé valószínű, hogy szert tudott tenni a hatékony véleménynyilvánításhoz és érdekképviselethez szükséges készségekre. Amikor valaki a falu széli szegregált cigánytelepen él, igényeit nem lesik pártok és kormányok, a társadalmi szervezetek közül is csak a legelhivatottabbak próbálják véleményüket és szükségleteiket becsatornázni a politikai döntéshozatalba. Mindez nem vonja kétségbe az érintettek morális integritását. Az alaptörvény tervezett módosításának 8. cikke azáltal válik a rendszerváltás utáni magyar demokrácia egyik legszégyenteljesebb intézkedésévé, hogy ezt a morális integritást kezdi ki azáltal, hogy a lehető legmagasabb szinten formalizálja a hajléktalan emberek kirekesztését. A módosítás értelmében a közterekre kiszoruló emberek nem részei a demokratikus közösségnek, sőt kifejezett veszélyt jelentenek annak rendjére és biztonságára, ezért a tereit is csak korlátozottan használhatják. Az, hogy az alaptörvény szóban forgó cikkébe beloüják, hogy az állam és az önkormányzatok törekszenek a hajléktalan emberek számára szállást biztosítani, nyilvánvalóan csak részben célozza a lehetséges kritikák élének elvételét. Részben azt üzeni, hogy ezek az emberek mindezen törekvés ellenére élnek az utcán, tehát minden bizonnyal ők maguk a hibásak hajléktalanságukért. Ez a kitétel semmire sem jelent garanciát (még a valódi megoldástól nagyon távol álló, de mégis sok esetben életet mentő tömegszállásokon való elhelyezésre sem) és semmilyen kikényszeríthető jogot nem biztosít a rászoruló embereknek. Amire a leginkább alkalmas, az a felelősség áthárítása. A büntetéstől nem lesz kevesebb ember hajléktalan, legfeljebb kevésbé fogjuk látni őket, és ezzel párhuzamosan a gyakran életmentő segítség is kevésbé fogja megtalálni őket. Pedig a tömeges hajléktalanság felszámolásához olyan átfogó lakáspolitikai intézményrendszerre volna szükség, amely egyebek között megfizethető bérlakásokkal, méltányos lakásfenntartási támogatással és elérhető adósságkezelési szolgáltatással biztosítja minden állampolgár emberhez méltó lakhatását. Az illegitim alaptörvény és a szegénység büntetése ugyanannak az elnyomó rendszernek, a Fidesz pártállami rezsimjének lényegi eleme. Ezért kell minél nagyobb számban részt vennünk március 9-én 15 órakor Az alkotmány nem játék elnevezésű civil kezdeményezés Alkotmány utcai tiltakozó demonstrációján. A Fórum oldalán megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.