Népszava naptár, 1907 (Budapest, 1906)

Farkas Antal: Két dudás egy csárdában

Két dudás egy csárdában. Irta FARKAS ANTAL. A plébánia kocsisa a következőket vallotta: — Mosóvízért mentem a Zagyvára, mert csütörtökön nagy­mosás lesz. Jókor fölkeltem — mondok — mert ki akartam menni a rétre herét kaszálni. Addig kaszálok — mondok — mig har­mat van, mert aztán az ördög leir azzal az öreg herével. — Ne káromkodjék! Azt mondja, mit látott? — türelmet­lenkedett a plébános úr. — Hát mikor fölültem a kocsira, még sötétes volt, de mind­járt észrevettem, hogy a Csillag gyeplüje nincs befűzve a hajtó­szár-karikába. A fene egye . . . — Ne káromkodjék, mert kidobom. Azt mondja, mit látott a Varga Péterék háza előtt. — Hát a káplán urat. — Mit csinált a káplán ur? Azt mondta, hogy: Mindörökké ámen, merthogy én azt mondtam neki: Dicsértessék a Jézus Krisztus! A plébános úr fölkelt az Íróasztal mellől. Dühösen járt-kelt. A kocsis egy ideig bámulta, de aztán jónak látta a vallomás folytatását. Kihajtottam a Zagyvára. Lépésbe mentem, mert a Csil­lag még mindig sántít. — Ne azt beszélje kend. Azt mondja, hogy mit keresett a káplán úr a Vargáék háza előtt? — Azt már én honnan tudnám? Nem keresett semmit, hiszen éppen akkor jött ki a kapun. Vargáné csukta be utána a kaput. — Honnan tudja, hogy Vargáné volt? — Megismertem a hangjáról. — Mit mondott ? — A szolgálóra kajátott, hogy: Ereszd mán ki azt a tehe­net a csordára, te lusta disznó! — Hát még mit hallott? Azt is hallottam, hogy a szolgáló azt mondta: Jó, hogy a gazdaasszonyom már kieresztette a magáét. — Ne fecsegjen annyit. Mit csinált a káplán úr? Türülte a homlokát, meg a szemit. Mintha akkor kelt volna fel. Én ugyan nem tudom, mert hiszen én csak azt láttam, hogy a reverendáját söprögette, húzogatta, mert pelyhes volt meg gyűrött.

Next