Munkás-Heti-Krónika, Krónika, 1879 (7. évfolyam, 1–52. sz.)
1879-02-23 / 8. szám
8. szám. BUDAPEST, 1879. február 23-án. VII. év folyam. HETI KRONIKA. Társadalmi és gazdászati néplap. A magyarországi választási joggal nem birok közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. dobarcza 67. sz., a hová minden pénzküldemény intézendő. Hirdetmények legolcsóbban számíttatnak Előfizetési ára egész évre 2 fr* 40 kr, félévre 1 frt 20 kr, negyedévre 60 kr, egy hóra 20 kr. Egyes szám ára 5 kr. Valami a czéhrendszerről. Az ipar és művészet terén sokat importáltatott magának Magyarország is a külföld műveit országaiból. A gyáripart, a gépek minden nemeit a külföld szolgáltatta nekünk; az igaz, hogy a gyáripar nálunk nincs oly mérvben elterjedve, mint másutt, de azért nem tagadható, hogy ma már Magyarországon is óriási mérvben nyomja le a gyáripar a kisipart, s a kisiparosok már benne vannak azon veszélyben, hogy maholnap elsodorja őket a tőkei termelési mód. Németországban a kisiparosok a czéhek nem létében vélik feltalálni tömeges elszegényedésüknek okát s jelszavuk lett a czéhrendszer ismért behozatala. Vizsgáljuk meg, várjon ez — föltéve, hogy a czéhrendszer beleillik a iparszabadság keretébe — megfelelne-e a kivánt eredménynek. A czéhkérdés vizsgálódása Magyarországra nézve nagyon fontos, mivel itt a kisipar ép oly mérvben sülyed, mint Németországban. Magától értetődik, hogy itt az önálló ipart űzőkről lehet szó, s nem az iparos munkásokról. Vessünk mindenekelőtt egy rövid visszapillantást a kézműiparra. A kézműipar a középkorban a városokban összecsoportosult azelőtti rabszolgáktól ered. Azáltal, hogy a városi kézimunkások nem függtek többé a hűbéruraktól, hanem a városi főnökök oltalma alatt állottak, nagyobb mérvű szabadságban részesültek, mint a hűbérurak hatalmaskodása alatt álló földmunkások, s utóbbiaktól különböztek önálló helyzetük által mint kézműiparosok vagy polgárok, amely állás ismét feloszlatott maguk között a különféle iparszakokra, mint mészárosokra, kovácsokra, lakatosokra, szabókra stb., amely iparszakok maguk között ismét szigorúan el voltak különítve. Ezen szigorú elkülönítést, czéhnek neveztek. Minden czéh egy önálló testet képezett, amelybe való felvétel csak bizonyos feltételek alatt történhetett meg, mint: több évi vándorlás, az úgynevezett remeklés bemutatása, egy bizonyos mennyiségű vagyonkimutatás, de még a kortól is függővé tették azt. Az egyes czéhtagok eszerint az illető iparszakot uralták : önkényüktől függött a termelés mennyisége és a termény ára és kizárhatták kebelükből mindazokat, akik útjukban állottak. Világos, hogy a czéhrendszer a czéhbeli tagok monopóliuma volt, mégpedig minden többiek rovására s e szerint érthető, hogy a kisipar ezen „aranykort" vissza akarja idézni. De tekintetbe kell venni azt is, hogy az azelőtti ezédek szolgáltatták alapját az úgynevezett polgári nemeshez, s hogy csak épen monopóliumok folytán tehettek szert gazdagságra és hatalomra. S minek következtében dőlt halomra az egykor oly hatalmas czéhrendszer? Bizony nem a czéhrendszer önkényes visszaélései folytán, s nem is az iparszabadság következtében Az iparszabadság csak a gépnek volt szükséges következménye. A gép először a czéhrendszernek, s végre a kézműiparnak volt sírásója. Mert a kézműipar csak kézi munka, azaz: kiválóan fáradságos és sok időt rabló munka. A gép feltalálása, a gépmunka behozatala és a munka felosztása magával hozta a termény többszörösitését s ennek következtében annak olcsóságát is. A gép helyettesíli a munkáskézt, s többet termel, mint tíz ember. S ha a gép által előállított terménynek csak felényi ára van, mint az emberi kéz által előállítottnak, úgy kézzel fogható, hogy inkább veszik azt, mint emezt. A gépmunka behozatalának szükségszerű előfeltétele volt az iparszabadság, mivel a gép nem szüntette meg a szakképes működést. A remeklés feleslegessé lett stb. A gyármunkásnak nincs szüksége teljes szakképzettségre, mivel a munkafelosztás következtében a terménynek csak egy részét, nem pedig az egész terményt kell elkészíteni, sőt még ezen egy részt is részben a gép készíti el. Más szavakkal: a kézműiparűzés mechanikai és szellemi előképzettséget igényelt, míg a gépmunka csakis mechanikai erőt követel. A termelési módban a gép által előidézett felforgatás az ember szeme láttára és mindennap történik meg és ezáltal a kézműipar napról-napra mindinkább háttérbe szoríttatik. A kézipar nem tarthat egyen lépést a géppel. Az iparban előhaladottabb országokban, mint Belgiumban, Angliában és Francziaországban a kézi iparűzés majdnem egészen eltűnt, s ha az onnan nem tűnt el még egészen, úgy ezen körülmény abban keresendő, hogy a gép még nem tette a kézműipar minden nemét feleslegessé. Ott, hol a gépipar még nincsen annyira elterjedve, a kézműipar nyomorúságosan még fentarthatja magát. De ott, hol a gépipar már oly magas fokon van, mint Németországban, Belgiumban stb., ott végleg elnyomja a kézi ipart s mindjobban előidézi a kisiparosok nyomorát. S ha még ehez gazdasági válság áll be, mint a gépiparnak következménye, azaz, ha a piacz el van gépterményekkel árasztva, ugy a gyáros egy időre beszüntetheti a termelést, s vagy visszatartja terményeit, vagy pedig olcsó áron túlad rajtuk. A kisiparos azonban sem az egyiket, sem a másikat nem teheti, ő sem a géptermeléssel nem versenyezhet, sem a válság idejét nem tarthatja ki, mivel hiányzik nála a nagy mozgató erő, a tőke. Nem csodálható tehát, ha egyetlen gyár bukása maga után vonja száz meg száz kisiparos bukását. A német kisiparosság immár halálos ágyán fekszik. Feloszlik épúgy, mint tényleg feloszlatott már Angliában és Belgiumban. De nem akar ám meghalni. Mentőszereket keres, s ebben a kormány által támogattatik, mivel ez nem akarja, hogy az úgynevezett „középosztály" tönkre menjen. A végleges elsülyedéstől való mentést a kormány úgy, mint a kisiparosság a czéhrendszer isméti helyreállításában vélte megtalálni. Ismét be akarják hozni a remeklést, ismét uralkodásra akarják a czéh-kényszert juttatni, ismét elő akarják varázsolni az „aranykorszakot." De tegyük fel, hogy Németországban életbe lép egy úgynevezett czéh- törvény, mint azt az ottani kisiparosok követelik, mi lenne ennek következménye ? Az igaz, hogy ez szorosan el fogná küníteni az egyes iparszakokat, s nehezebbé tétetnék az iparszakba való felvétel, de mindez hasztalan intézkedés volna, mert a fennálló gépiparűzéssel szemben nincs az a bármiképen szervezkedett czéh, mely amazzal a versenyharcrot felvethetné. A „czéhkérdés" eszerint a kézműipar és a gépiparűzés közötti választástól függ, azaz: a czéhek csakis a gépipar feláldozásának árával fejleszthetik a kézműipar felvirágoztatását. Így és nem máskép tűnik fel a tényállás. Ha tehát világos, hogy csak a gépek elszorításával juttathatják lendületre a kézműipart, úgy még csak az volna hátra megvitatni, vájjon lehetséges-e a gépeket elszorítani. Józan ember erre azt fogja felelni, hogy nem. Emberi hatalom nem képes a korszellem kerekét menetében meggátolni vagy azt visszafelé hajtani. A gép magában véve nem ellensége az embernek, csakis annak tulaja