Népszava, 1886 (14. évfolyam, 1–52. sz.)

1886-09-12 / 37. szám

ét­folyama.­­Meg­jelen minden vasárnap. 37. sz. NÉPSZA Társadalmi és közgazdasági néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI­­ONYE. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. ker. killsA dob­otcza 33. Előfizetési­ dijak és kéziratok ide küldendők. Előfizetési-dij: Egész évre 2 frt 4 , fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 kt­­r. hóra 20 kr. Egyt* példány ára 5 kr.' Egy fizetési-dijak legczélszerűbben postautal»'"­­.14. küldhetők be. "^fal A bőkezű polgármesterek. A főváros közügyeiben hivatal­szerűen mindig a polgármesterek az irányadók. Polgármestereink azonban gavallér embe­rek is tudnak lenni az adózó polgárok rovására, és a­miben különös szakértelem­mel jártasak, t. i.­a bankettekben , az mindig sok pénzébe kerül a jámbor polgár­ságnak. Még élénk emlékezetünkben van a múlt évi országos kiállítás alkalmával kifej­tett polgármesteri gavalléroskodás az idege­nek megvendéglésében; még emlékszünk a bécsi kirándulásra, és most Budavár vissza­vételének emlékünnepe alkalmával ismét csak azt a bőkezűséget láttuk, melylyel az idegeneket szokták hozzánk édesgetni annyiszor, a­hányszor alkalmuk nyílik pol­gármestereinknek bankettet rendezni, tün­dökölni és a hazafiság nagyobb dicsőségére pezsgőzni. Majdnem hihetetlen, hogy a szeptem­ber 2-án a 66 ember számára rendezett bankett 1460 írtjába került a fővárosnak, vagyis egy-egy megvendégeltre 24 frt 330 kr. esik. E bőkezűség semmivel sem növelte a nemzeti emlékünnep jelentőségét és történelmi dicsőségét, hanem azt mutatja, hogy bizony a dinom-dánomra nem sajnál­ják a pénzt, melyet a mai mostoha viszonyok közt csupán a végrehajtási csavar meghú­zásával szedhetik be a szegényebb adózó polgároktól. De ezzel nem azt mondjuk, hogy a város öregatyái ne használják fel a kínál­kozó alkalmat, idegenek, külföldi vendégek ide hívására és megvendéglésére, hanem csupán azt fejezzük ki, hogy tehetik ezt szerényebben is, a közviszonyokhoz mér­ten. Hiszen dikcziózhatnak pezsgőfürdő nélkül is, csak próbálják meg. Azt mondják, a főváros elég gazdag, s milyen alkalmakkor „nem illik" fukarkodni. Elhisszük ezt is, de tudunk elég oly esetet, melyekben a gazdag főváros a közügyek érdekében mit sem tett, hanem sokszor ke­reken tagadta meg a tőle kért támogatást. Arra nem volt pénz, ott fukarkodtak és teszik most is, valahányszor munkásügyekről van szó. Az igaz, hogy a munkás sem frakkos, sem rendjeles gavallér, azzal szemben nem kell a főváros fényét kápráztatóvá tenni, az csak munkás és mint ilyennel könnyen bánhatnak el vele. Nem régen a párisi munkásipar-kiál­lítás magyar részvevőinek bizottsága for­dult a polgármesterhez és általa a fővárosi tanácshoz, hogy adjanak némi segélyt e czél kivitelére, miután anyagilag szegény hazai­­ munkások akarnak a világpiac­on megje­lenni saját termékeikkel. A munkák már régen Párisban voltak, mikor a gazdag fő-­­város elutasító végzése érkezett a bizottság­­­hoz. Erre persze sincs pénz. Az ált. munkás betegsegélyző és rok­kant­pénztárnak 3—4 év óta száz­ért segélyt szokott adni évenként a főváros, ez évben a nyomorult száz forintot is megtagadták. Erre sincs pénz. A tanonczoktatásra felajánlott segélyt hosszú vajúdás után — mikor a tanítók részben már sztrájkolták, — adták csak ki. A lakásügy rendezése tárgyában már számtalanszor szólaltak fel szakemberek és a közügyekkel őszintén foglalkozó férfiak, munkásgyűlések nem egyszer kérvényeztek eziránt a fővárosnál, munkás és kisiparos küldöttségek tisztelegtek már a polgármes­tereknél, de mind hiába. Hiszen ez még pénzébe sem kerülne a fővárosnak, csak egy kevés jóakarat kellene hozzá és a gyil­kos s megmételyező pinczebarlangok meg­szűnnének a szegény munkásnép és magá­nak a fővárosnak javára, egészségügyi és­­ közerkölcsiségi szempontból. Munkások és kisiparosok egyaránt már évekkel ezelőtt kérték a fővárost, hogy építsen a város tel­­­kein olcsó bérházakat a szegényebb lako­­sok számára, hiszen a beruházás meghozná a tőkekamatot. Nem tették, nem teszik, még szóba sem hozták ott, hol a bankettekre ez­­­reket szavaztatnak meg, sokszor utólagosan. Mindezeket szembe állítjuk ama ellen­vetéssel, hogy a gazdag főváros tekintélyéhez mérten köteles idegen vendégeit fényesen fogadni és megvendégelni. De azért, hogy egyoldalúsággal ne vá­doltassunk, polgármestereink egyik kiváló érdemét is akarjuk felemlíteni, nevezetesen pedig a múlt vasárnapra a városmajorban­­rendezett „népünnepélyt." Ha az 146psztos bankett is úgy sikerült, akkor méltán­yra-t tulálhatunk a polgármester uraknak rende­zői tehetségükért. Ez az „ünnepély" is fog­kozta a főváros „tekintélyét" — csakhogy furcsa színben. Volt ott mindenből annyi­­ és oly „ünnepélyes" mindenféle, hogy majd­­nem mindenki sajnálta fáradságát. No de hát ez nem is volt bankett, hanem „népün­nepély", és a népnek minden jó. Nagyon szép szokás, ha polgármes­tereink a külföld előtt minden irányban emelik a főváros tekintélyét, de nem ártana nekik egy cseppet sem, ha idehaza is igyekez­nének a közügyek iránt tanusító buzgalmuk által tetszetőssebbé válni a lakosság előtt. Sok itt a tenni­való, ezerféle a kínálkozó alka­lom és mindegyikben szép és nemes szerep­e jutna polgármestereinknek, ha megvolna bennük az akarat a szegényebb­­ érdekében való cselekményre. laiság Nem kell mindig a külföldre ^ gatni és nem kell mindig a bankett^'-li­kaimat keresni, tenni kell saját népű, ,' dekében, előmozdítani kell saját népfotó lo­vát és ez sokkal szebb kitüntetést rfo­gában polgármestereink számára is tha­esetleg az a külföldi ordó, melyre L,'mr gomblyukuk oly nagyon ásítozik, ert A nemzetközi munkás kezlet Párisban. Lapunk mult heti számában röviden­­ említést tettünk a Párisban tartott munkás értekezletről s habár még most t­e­l­­­­gyunk ama helyzetben, hogy az értekezlet 10.é'v tárgyalásáról kimerítő tudósítást adhassunk, m"??0." " szükségesnek tartjuk az eddig beérkezett tidoi­­tást elvtársainkkal közölni. Az értekezlet -tus 23-tól 29 ig tartott számos delegátus fele mellett- örvendetes ténykét különös. "­ emelendő, hogy az angol m­ankás-ezakeg\ W, saját kiküldötteik által képviseltették magn^ értekezleten at tó a ne Az értekezlet tárgyai között a legfont^.. 1. _ __mzetközi gyáritörvényho^k ; vonatkozó kérdés volt, melye nézve kimoq^ 8 r u * hogy. . . u^fj A különböző országok munkásai hivj^ ^ , 3 kormányaikat, hogy a munkaviszonyokra Vot,B.*­kozólag létrehozandó nemzetközi egyezményét, 35 szerződések czéljára kezdjenek meg kötet»-? tárgyalásokat. ""'HOB Az értekezlet első sorban ajánlja köv^p. 1. Tizennégy éven aluli gyermekek a n»(ja? v kától eltiltandók. 2. Védelmi rendszabályok alkotása 14 meghaladott ifjú munkások és nők számára. 3. A munkanap nyolcz órára és heten^,^ * egy pihenő nap állapítandó meg. 4. Az éjjeli munka eltiltandó és csak is túr--" vényesen megállapított kivételes esetekben e­­ gedhető meg. 5. Az egészség védelmére műhelyekben­­ ; intézkedések kötelezőleg alkalmazandók. 6. Bizonyos iparszakmák és bizonyos melósi­ rendszerek melyek a munkások egészsé-­s­é­gére különösen ártalmasak, eltiltandók. 7. Baleseteknél a vállalkozók polgári- és­­ büntetőjogilag felelőségre vonandók. 8. Gyárak, műhelyek, munkatelepek stb. ; felügy­elete munkások részéről választott felügyelő­közegekre bízandó. Eme tárgyak lényegesen érintik minden­­ ország munkásainak érdekeit és oly természetűek, hogy nemzetközileg tárgyalhatók Az értekezlet felhívása nekünk, magyar munkásoknak is szól és habár a magyarországi munkásmozgalom is már többször vetette fel e kérdéseket,már többször tette tanácskozási tárgyaivá, mégis szükséges a mozgalom figyelmét ismét e tárgyakra irányítani már annál inkább is, mert valamennyi ország munkásai egyöntetű eljárásra határozták el a ma­­gukat arra nézve, hogy eme követeléseket B-or­­mányaik elé terjesztik. A tervbe vett országos munkásgyűlés nüleg felveszi tárgyai közé eme kérdéseket és kívá­natos, hogy az ország munkásai ezek felett egy kiggá i

Next