Népszava, 1886 (14. évfolyam, 1–52. sz.)
1886-09-12 / 37. szám
étfolyama.Megjelen minden vasárnap. 37. sz. NÉPSZA Társadalmi és közgazdasági néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTIONYE. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. ker. killsA dobotcza 33. Előfizetési dijak és kéziratok ide küldendők. Előfizetési-dij: Egész évre 2 frt 4 , fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 ktr. hóra 20 kr. Egyt* példány ára 5 kr.' Egy fizetési-dijak legczélszerűbben postautal»'".14. küldhetők be. "^fal A bőkezű polgármesterek. A főváros közügyeiben hivatalszerűen mindig a polgármesterek az irányadók. Polgármestereink azonban gavallér emberek is tudnak lenni az adózó polgárok rovására, és amiben különös szakértelemmel jártasak, t. i.a bankettekben , az mindig sok pénzébe kerül a jámbor polgárságnak. Még élénk emlékezetünkben van a múlt évi országos kiállítás alkalmával kifejtett polgármesteri gavalléroskodás az idegenek megvendéglésében; még emlékszünk a bécsi kirándulásra, és most Budavár visszavételének emlékünnepe alkalmával ismét csak azt a bőkezűséget láttuk, melylyel az idegeneket szokták hozzánk édesgetni annyiszor, ahányszor alkalmuk nyílik polgármestereinknek bankettet rendezni, tündökölni és a hazafiság nagyobb dicsőségére pezsgőzni. Majdnem hihetetlen, hogy a szeptember 2-án a 66 ember számára rendezett bankett 1460 írtjába került a fővárosnak, vagyis egy-egy megvendégeltre 24 frt 330 kr. esik. E bőkezűség semmivel sem növelte a nemzeti emlékünnep jelentőségét és történelmi dicsőségét, hanem azt mutatja, hogy bizony a dinom-dánomra nem sajnálják a pénzt, melyet a mai mostoha viszonyok közt csupán a végrehajtási csavar meghúzásával szedhetik be a szegényebb adózó polgároktól. De ezzel nem azt mondjuk, hogy a város öregatyái ne használják fel a kínálkozó alkalmat, idegenek, külföldi vendégek ide hívására és megvendéglésére, hanem csupán azt fejezzük ki, hogy tehetik ezt szerényebben is, a közviszonyokhoz mérten. Hiszen dikcziózhatnak pezsgőfürdő nélkül is, csak próbálják meg. Azt mondják, a főváros elég gazdag, s milyen alkalmakkor „nem illik" fukarkodni. Elhisszük ezt is, de tudunk elég oly esetet, melyekben a gazdag főváros a közügyek érdekében mit sem tett, hanem sokszor kereken tagadta meg a tőle kért támogatást. Arra nem volt pénz, ott fukarkodtak és teszik most is, valahányszor munkásügyekről van szó. Az igaz, hogy a munkás sem frakkos, sem rendjeles gavallér, azzal szemben nem kell a főváros fényét kápráztatóvá tenni, az csak munkás és mint ilyennel könnyen bánhatnak el vele. Nem régen a párisi munkásipar-kiállítás magyar részvevőinek bizottsága fordult a polgármesterhez és általa a fővárosi tanácshoz, hogy adjanak némi segélyt e czél kivitelére, miután anyagilag szegény hazai munkások akarnak a világpiacon megjelenni saját termékeikkel. A munkák már régen Párisban voltak, mikor a gazdag fő-város elutasító végzése érkezett a bizottsághoz. Erre persze sincs pénz. Az ált. munkás betegsegélyző és rokkantpénztárnak 3—4 év óta százért segélyt szokott adni évenként a főváros, ez évben a nyomorult száz forintot is megtagadták. Erre sincs pénz. A tanonczoktatásra felajánlott segélyt hosszú vajúdás után — mikor a tanítók részben már sztrájkolták, — adták csak ki. A lakásügy rendezése tárgyában már számtalanszor szólaltak fel szakemberek és a közügyekkel őszintén foglalkozó férfiak, munkásgyűlések nem egyszer kérvényeztek eziránt a fővárosnál, munkás és kisiparos küldöttségek tisztelegtek már a polgármestereknél, de mind hiába. Hiszen ez még pénzébe sem kerülne a fővárosnak, csak egy kevés jóakarat kellene hozzá és a gyilkos s megmételyező pinczebarlangok megszűnnének a szegény munkásnép és magának a fővárosnak javára, egészségügyi és közerkölcsiségi szempontból. Munkások és kisiparosok egyaránt már évekkel ezelőtt kérték a fővárost, hogy építsen a város telkein olcsó bérházakat a szegényebb lakosok számára, hiszen a beruházás meghozná a tőkekamatot. Nem tették, nem teszik, még szóba sem hozták ott, hol a bankettekre ezreket szavaztatnak meg, sokszor utólagosan. Mindezeket szembe állítjuk ama ellenvetéssel, hogy a gazdag főváros tekintélyéhez mérten köteles idegen vendégeit fényesen fogadni és megvendégelni. De azért, hogy egyoldalúsággal ne vádoltassunk, polgármestereink egyik kiváló érdemét is akarjuk felemlíteni, nevezetesen pedig a múlt vasárnapra a városmajorbanrendezett „népünnepélyt." Ha az 146psztos bankett is úgy sikerült, akkor méltányra-t tulálhatunk a polgármester uraknak rendezői tehetségükért. Ez az „ünnepély" is fogkozta a főváros „tekintélyét" — csakhogy furcsa színben. Volt ott mindenből annyi és oly „ünnepélyes" mindenféle, hogy majdnem mindenki sajnálta fáradságát. No de hát ez nem is volt bankett, hanem „népünnepély", és a népnek minden jó. Nagyon szép szokás, ha polgármestereink a külföld előtt minden irányban emelik a főváros tekintélyét, de nem ártana nekik egy cseppet sem, ha idehaza is igyekeznének a közügyek iránt tanusító buzgalmuk által tetszetőssebbé válni a lakosság előtt. Sok itt a tennivaló, ezerféle a kínálkozó alkalom és mindegyikben szép és nemes szerepe jutna polgármestereinknek, ha megvolna bennük az akarat a szegényebb érdekében való cselekményre. laiság Nem kell mindig a külföldre ^ gatni és nem kell mindig a bankett^'-likaimat keresni, tenni kell saját népű, ,' dekében, előmozdítani kell saját népfotó lovát és ez sokkal szebb kitüntetést rfogában polgármestereink számára is thaesetleg az a külföldi ordó, melyre L,'mr gomblyukuk oly nagyon ásítozik, ert A nemzetközi munkás kezlet Párisban. Lapunk mult heti számában röviden említést tettünk a Párisban tartott munkás értekezletről s habár még most telgyunk ama helyzetben, hogy az értekezlet 10.é'v tárgyalásáról kimerítő tudósítást adhassunk, m"??0." " szükségesnek tartjuk az eddig beérkezett tidoitást elvtársainkkal közölni. Az értekezlet -tus 23-tól 29 ig tartott számos delegátus fele mellett- örvendetes ténykét különös. " emelendő, hogy az angol mankás-ezakeg\ W, saját kiküldötteik által képviseltették magn^ értekezleten at tó a ne Az értekezlet tárgyai között a legfont^.. 1. _ __mzetközi gyáritörvényho^k ; vonatkozó kérdés volt, melye nézve kimoq^ 8 r u * hogy. . . u^fj A különböző országok munkásai hivj^ ^ , 3 kormányaikat, hogy a munkaviszonyokra Vot,B.*kozólag létrehozandó nemzetközi egyezményét, 35 szerződések czéljára kezdjenek meg kötet»-? tárgyalásokat. ""'HOB Az értekezlet első sorban ajánlja köv^p. 1. Tizennégy éven aluli gyermekek a n»(ja? v kától eltiltandók. 2. Védelmi rendszabályok alkotása 14 meghaladott ifjú munkások és nők számára. 3. A munkanap nyolcz órára és heten^,^ * egy pihenő nap állapítandó meg. 4. Az éjjeli munka eltiltandó és csak is túr--" vényesen megállapított kivételes esetekben e gedhető meg. 5. Az egészség védelmére műhelyekben ; intézkedések kötelezőleg alkalmazandók. 6. Bizonyos iparszakmák és bizonyos melósi rendszerek melyek a munkások egészsé-ségére különösen ártalmasak, eltiltandók. 7. Baleseteknél a vállalkozók polgári- és büntetőjogilag felelőségre vonandók. 8. Gyárak, műhelyek, munkatelepek stb. ; felügyelete munkások részéről választott felügyelőközegekre bízandó. Eme tárgyak lényegesen érintik minden ország munkásainak érdekeit és oly természetűek, hogy nemzetközileg tárgyalhatók Az értekezlet felhívása nekünk, magyar munkásoknak is szól és habár a magyarországi munkásmozgalom is már többször vetette fel e kérdéseket,már többször tette tanácskozási tárgyaivá, mégis szükséges a mozgalom figyelmét ismét e tárgyakra irányítani már annál inkább is, mert valamennyi ország munkásai egyöntetű eljárásra határozták el a magukat arra nézve, hogy eme követeléseket B-ormányaik elé terjesztik. A tervbe vett országos munkásgyűlés nüleg felveszi tárgyai közé eme kérdéseket és kívánatos, hogy az ország munkásai ezek felett egy kiggá i