Népszava, 1897 (25. évfolyam, 1–13. sz.)
1897-01-08 / 1. szám
1. szám Előfizetési díj egy hóra 5 krajczer, a Nöpszibadság. Népjoifit és Népjog-val együtt Magyarország és Ausztria szamara Egész évre 2 frt 40 kr Félévre 1 frt 20 kr Negyedévre 60 kr. Egy hóra 20 kr. postai megküldéssel. Németország szamára: Negyedévre 1.30 márka. A postaszerződéshez tartozó országok részére . Negyedévre 2 frank. Budapest, 1897. január 8. 25. évfoly. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Vll.k.Wesselényi-utcza 19/b sz. Minden küldemény a „Népszava" könyvkereskedésének czimzendő * Wesselényi-utcza 191 b. * A szerkesztővel értekezni lehet . Hétköznapon 6-tól 8 óráig este, ünnep és vasárnapokon délelőtt 8-tól 10 óráig. Növerékrapló POLITIKAI HAVILAP. magyarországi szocziáldemokrata párt közlönye. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik minden só második péntekén. Szerkesztőségi zárlat szerdán. Felhívás a III. kerület munkásaihoz. Vasárnap, 1897 január 10-én délutánA0 órakor a Schlosser-féle vendéglőben (III., Föld utcza 13. sz.) népgyűlés tytatik a következő napirenddel: 1. A munkások közgazdasági és politikai helyzete. 2. Az általános szavazati jog. Kispest munkásaihoz. Vasárnap, január hó 10-én délután 4 órakor a Magyar József-féle vendéglőben népgyűlés tartatik a következő napirenddel: 1. A községi választások. 2. A magyar jogviszonyok. Felhívás öntudatos földmivelő elvtársainkhoz! Tizenöt község kívánságának megfelelően, a pártvezetőség 1897. évi január 30. és február 12. napjaira a földmivelő munkások kongresszusát egybehívta a fővárosba. Fölöslegesnek tartjuk itt"e helyen bővebb magyarázatokba bocsájtkozni. Földműves elvtársaink régi óhaja megy teljesedésbe és egy rég érzett hiányon lesz ez által segítve. Közös együttműködésre kell az ország különböző tájain élő elvtársainknak találkát adni, hogy egy közösen kidolgozott munkaprogramul alapján a munkásság megszüntesse az úgynevezett „uzsorát", „robotot ", valamint a munkaidő és munkabér megállapítása ezután tekintettel a munkás életére és megélhetésére történjék és ez is közösen az egész országban végrehajtó Ikíta talágyal, valamint földműves elvtársaink szervezkedéséről kell igen fontos határozatokat hozni és az egész országban egyöntetűvé tenni és hogy ne történjék az, ami eléggé sajnos, megtörtént, hogy egyes személyek a pártfegyelem megszegésével, saját szakállukra akarnak pártot képezni és vezérszerepet játszani. Mindeme indokolt gyors munkára kényszerítettek bennünket és az ideiglenes napirendet nyilvánosságra hozzuk azzal a megjegyzéssel, hogy esetleges felszólamlások, módosítások január 15-ig okvetlen beküldendők. A napirend a következő: 1. Jelentés a földmivelő munkások helyzetéről. 2. A földmivelő munkások követelései. a) A munkaidő és napibér megállapítása. b) Aratási program. c) Védtörvények kiterjesztése a földmivelő munkásokra és új védtörvények alkotása iránti követelés. d) A cselédtörvény eltörlése. e) A politikai jogok kiterjesztése a földmivelő munkásokra. 3. A földmivelő munkások és a politikai pártok. 4. A földmivelő munkások szervezkedése. 5. A szaklap valamint a sajtó kérdése. 6. Végrehajtó bizottság választása. Tehát ez volna az ideiglenes napirend. Felkérjük elvtársainkat az ország minden vidékén, hogy tegyék meg az intézkedéseket és lehetőleg már jan. 15-én valamennyi község jelentse be, hogy kik által fogják magukat képviseltetni és esetleg indítványaikat is, melyek különállók, kérnénk még január 15-ig írásban hozzánk beküldeni. Elvtársaink haladéktalanul tegyék meg mindenütt az intézkedéseket, hogy közösóhajunk, a földmivelő munkásság részére egy alapot készíteni, melyen haladva, a jövőben megélhetésük és szervezkedésük biztosítva legyen, teljesüljön. Közérdek, millenniumi dáridó alkalmával egy emléket lepleztek le Magyarország északkeleti részén. Megjelent ezen a leleplezésen egy miniszter és mindazok, akik miniszterjárásból élnek. Sokan voltak e kelmék, vigan ettek-ittak, egymás nyakába borultak meghatottságból tósztokat tartottak, amelyeken a „történelem szelleme turul-madári suhogással" lebegett keresztül, magasztalták egymás részét az államfenntartás súlyos munkájában és végre — el nem mulasztották kierősíteni a szent liberalizmust, amely „felszabadította a lekötött gazdasági erőket" és a népnek oly szabadságot és jólétet adott. Nem tudom, hogy bennrekedt-e itt a szó a társadalom jól táplált támaszában, vagy végig deklamálta-e mondókáját, de azt tudom, hogy ha tovább szavalt, akkor hazudott, mert észrevette a szerény távolságban éhségtől villogó szemekkel bámészkodó népet, amelyet nagyon költséges lett volna az ünnepség tartamára a a millenniumi kompánia szemhatárából eltolonczolni. Ott állottak ők, az éhező ruthének rongyaikban, beesett, sápadt ábrázatukkal, a hosszú nemtáplálkozásból hagymázos agyvelővel ... ott álltak bambán, bámulták a ragyogó urakat, akik oly jól érzik magukat azon a földön, amely nekik csak fagyökereket és héjakat — a mulató uraknak pedig pecsenyét, pezsgőt és sok-sok pénzt teremt. Észrevették őket a mulató „gentleman"-ok, mert hiszen semmiképen sem lehetett őket — nem észrevenni. Megtették volna ezt otthon Budapesten, ahová Magyarország népének sóhaja nem hallatszik, követeltek volna kaueziót, ha fájdalmaikat papiroson panaszolták volna el, ügyészt uszítottak volna rájuk, ha beszéltek volna, csendőrséggel „szereztek volna érvényt" nyugalomszeretetüknek, ha összeálltak volna, hogy százezrek jajdulását majd csak meghallják a miniszterek és bankdirektorok kikárpitozott szobáiban, utasították volna hivatalos tudósaikat, hogy bizonyítsák be könyveikben, hogy nincs nyomor és hogy remek az állam szervezete, melylyel helyreállították volna a rendet, ha rendetlenkedtek volna — de ők nem tettek semmit. Nem jöttek deputácziókban, nem politizáltak, nem beszéltek, nem gyűléseztek, tanokat nem hirdettek, nem rendetlenkedtek — csak ott álltak volna testükkel, mint különös ornamentikája a kapitalista stílusban renovált ezer éves magyar állam épületének. Észrevették őket a fényes urak és összenéztek. Nem is nevettek, mert hiszen ez az augur-tradíczió! Nem tudom, hogy tovább tosztoztak-e vagy ellankadt-e beszélő kedvük, de azt tudom, hogy étvágyuk nem lankadt el, mert ebédjüket megették, pezsgőiket kiitták és a szivarokat zsebrevigták. Mégis csak szép az az ezeréves magyarillem. Ezután hazautaztak, mert a „hon"-ért folytatott súlyos munka — sokoldalú és nagyon lehetséges, hogy míg a hon egyik részét megmentik, addig a másik tönkre megy. Már pedig megfogadták, hogy az államot még ezer évig épségben megtámogatják és „fenn fogják tartani". Az egyik úr azonban, aki ismeretes üzleti hajlamairól és akinek ideje szörnyen drága, útközben elgondolkodott a vasúti kocsiban, hogy hát nyomorult néhány tál ételért és pár palack pezsgőért szánjon két-három napot az „ezredéves haza fentartására." Nem, a hazafiságnak ez a faja értéktelen. Ő szaporítani fogja a magánvagyonosodást és ezzel emelni fogja a közvagyont, — ez lesz a valóban hazafias cselekedet. Milyen fényes újságczikkanyag fog válni azokból a szegény ruthénekből! Mily megható érzelmekkel lehet majd a lap hasábjait megtölteni. Mily kellemesen fogja csiklandozni a „kontraszt" a jóllakott előfizetői, az ebéd utáni pikkolónál. Diktum-faktum. Megjelent az első czikk. Le volt abban írva, hogy mily hazafiasak a ruthének és mégis ki kell vándorolniok. Gyengéd útmutatást ad az ottani szolgabírónak, hogy fogja el és tolonczolja vissza a jámborokat, jóakaratú tanácscsal szolgál a föld ottani urának Schönborn Erwin grófnak, hogy a czélszerű gazdasági politika is megkívánja, hogy kapjon ennivalót az ember, mert különben elpusztul és még alacsonyabb lesz a földjáradék, mint a mai szomorú agrárvilágban. Ankéteket rendez, hogy mily módon lehetne tovább megtartani a monarchia nagyhatalmi állása és a kereskedelem valamint nagyipar érdekeinek megvédésére szükséges adófizető, munkás és katona „anyagot". Mert borzasztó még ki is ejteni — a kiéhezett fajnak nincs már testi ereje sem a föld megmunkálására, vézna testét katona-anyagnak használni nem lehet és adófizetni — majd ha behozzák a koporsó-fogyasztási adót, akkor lesz adóalap, most azonban a legjobb akarat mellett sincs. Végre nagy diadallal hozza, hogy a kormány bérbe fogja venni a Schönborn gróf uradalmait és azt albérletbe fogja adni a mihéneknek. Ad azonkívül nekik igénymarhát részletfizetésre. Nem bizonyos, hogy igaz-e az a hir és ha igaz, várjon minden ruthén fog-e bérletet kapni, vagy csak annyi, amennyi tartozik — fundus instruktusa — a gróf uradalmainak. De felteszszük, hogy a hir igaz és hogy a kormány tényleg bérelni száindékozik. Foglalkozzunk tehát a kormány ezen cselekedetének jogpolitikai és gazdasági jelentőségével. Vizsgáljuk meg, hogy mily viszonyban van az a kormány-akció az állam és társadalom kapitalista, manchesteri dogmáival. A dogma úgy tartja, hogy az államnak mással törődnie nem szabad, mint hogy biztosítsa azon „általános lehetőségeket", amely mellett a gazdaság erők „szabadon" érvényesülhessenek. Közelebbi értelmezésben ez alatt azt kell érteni, hogy az állam a gazdasági javai csereforgalmából zárja ki a testi erőszakot, törvényeit állítsa oda örökül az aréna kapujába, hogy a ravaszság, hazugság, lelkiismeretlenség, embertelenség, kapzsiság minél korlátlanabbal köthesse meg a gazdasági kényszerhelyzetek, az úgynevezett konjunktúrák és monopolok hurokját és azt zavartalanul húzhassa összébb a kétségbeesett milliók torkán ! A kapitalista államelmélet" szerint az államnak meg kell akadályoznia büntető törvényekkel, valamint a nagy fojtogatás szabályszerűségét biztosító magán- és kereskedelmi jogi törvényekkel, hogy a létfentartás ösztönéből őrjöngésbe vitt milliók a hurkot tartók arczába ne csapjanak. Csak semmi erőszak. Szabad akaratból kötöttétek meg a munkabér-szerződést, mely még állati táplálkozástokat sem biztosítja, tehát kötelezve vagytok. Szabad akaratból és tudva írtátok alá a váltót, tehát végrehajtják. Szabad akaratból és tudva tettetek számtalan oly dolgot, amelyhez gazdasági elzülléstek van fűzve. De hát ez mind szabad akaratból, tudva és az ellenérték öntudatos mérlegelésével történt. Mi pedig csak akkor ismerjük el a gazdasági javak forgalmát közvetítő szerződést kötelezőnek, ha az öntudatosan, szabad akaratból, kényszertől és tévedéstől mentesen történt. így beszélnek a kapitalista állam törvényei. És ha szembeálltok a kapitalista állam jogszerkezetével és azt mondjátok, hogy: a munkabér-szerződést, mely kizsákmányol, nem kötöttem szabad akaratból, mert hiszen kényszerhatása alatt álltam, mert hiszen életem fenyegetésével kényszentett a társadalom a szerződés megkötésére; — meghalsz éhen vagy rabszolgám leszsz —, akkor azt feleli a kapitalista állam, hogy az ő szerződéstanában csak a bunkó és balta kényszer, csak azon halál elől véd, amelyet baltával okoznak; a kiéheztetés jogintézményei közé tartozik és a kiéheztetés általi halállal való fenyegetés kényszere alatt létrejött szerződés érvényes. Hiszen ez a kényszer az uralkodó osztályok közt nem létezik, ergo az ez ellen való védelem felesleges. Öntudatosan, tudva a következményeket irtatok alá a váltót, mulasztottatok el cselekményeket, amelyekhez a mai állam jogokat fűz, kötöttetek biztosítási szerződést , és védekezésieket visszautasítják, a csalók gazságait helybenhagyják, végrehajtják, mert nektek a törvényt ismernetek kell, holott soha sem tették lehetővé azok megismerését. De hiszen az uralkodó osztályok ezen törvényeket ismerik, ők ilyet nem tehetnek, tehát az az ellen való védelem felesleges. De ha öklötök összeszorul és bosszúra emelkedik, akkor a kapitalista állam felmutatja a büntető kódexét, hogy ide nézzétek és tudjátok meg, hogy államelméletben a testi erőszakot kizárja, a kézzel való fojtogatást meg nem engedi, de a gazdasági konjuktúrák és törvények finom gépezetével való lenyakazást megengedi! A dogma tehát csak végrehajtót és börtönt követel az államtól és ime a kormány uradalmakat akar bérelni, hogy biztosítsa legalább a minimumot a teljesen kifosztott tömegnek. Nem társadalmmosit, nem sajátít ki semmit — az isten mentsen! —csak bérbe vesz és — bérbe ad. Mióta állami funkczió ez? No hiszen nem történt még azért semmi baj ! Az állam csak mint gazdag privát persona járt el. Megkéri szépen a nagyméltóságú gróf urat, kegyeskedjék a jól fizető és biztos államnak földjét bérbe adni. A gróf ur természetesen nem fog húzódzkodni ily tisztességes bérlőtől. Eddig annyi gondja és dolga volt a haszonbér behajtásával és az oly egyszerű lesz most. . De ha a gróf úr véletlenül bele nem egyezik és azt óhajtja, hogy az ő uradalma vadászterület legyen, mert ő ez a mulatságot nagyon kedveli, mit fog akkor tenni a kormány ? Mert hiszen a tulajdonjog nemcsak abban áll, hogy valaki a dolog gyümölcseit, hanem abban is, hogy bárki mást annak élvezetétől eltiltson. Ha a eléggé gazdag csehorszagból, ő Magyarországon éső szolgákra nincs itt szüksége Hát mit tesz akkor a korom gyakorol? És ha a gróf kemény a szelid nyomásnak ellenáll? Ha hivu, tulajdon „szentségére" ? Nohát akkor. . . egy fél millió ruthén meghal éhen és lista állam rosszszagú lesz ! Pedig ne ijedjen meg annyira a korma manchesteri elvek kövér képviselőitől. Ismerte Magyarországon a „köz" jogát szemben az egyénnel és annak tulajdonával. Csakhogy a „köz"-t egyszer l& I.