Népszava, 1903. március (31. évfolyam, 27–38. sz.)
1903-03-03 / 27. szám
1903. márczius 3. NÉPSZAVA A hadsereg jelentékeny része a munkásokkal érez. Számos helyen a katonák szoczialista dalokat énekelve vonultak be a kaszárnyába. A múlt héten egy tengerészt fölmentettek a szolgálat alól, mert nyilvános gyűlésen a hadsereg ellen beszélt. Az összes hadihajók a kikötőkben vannak. A hadihajók legénysége egy kikötőmunkásokkal teli csolakot a következő kiáltással üdvözöltek : „Éljen a kikötőmunkások szövetsége !" A kormány törvényjavaslata kedden, márczius 3-án kerül tárgyalás alá. A táviróhivataloknak kiadták a parancsot, hogy a sztrájkra vonatkozó táviratokat ne továbbítsák. Az a hír is el van terjedve, hogy a hatóságok lepecsételt csomagokat kaptak, melyekben utasítások foglaltatnak. A csomagokat csak a sztrájk kitörésekor bonthatják föl . . . Az egész világ proletáriátusa kíváncsian várja a Hollandiából érkező híreket. Dánia. A kopenhágai polgármester szoczialista. A kopenhágai városi tanácsban elvtársaink vannak többségben — de csak egy szavazattal. Márczius 2-án lesz a polgármesterválasztás, melyre Jensen J. elvtársat jelölték. A győzelem minden bizonynyal elvtársainké lesz. t Ázsiából. Egy Sven Hedin nevű svéd tudós tart most felolvasást Budapesten ázsiai utazásáról, anélkül, hogy látta volna Ázsiát, mert az igazi Ázsia nincs túl Oroszországon, hanem itt van minálunk Árvától le Torontálig, Zalától föl Szatmárig. Pillantson be az a világot járó svéd a mi vármegyéink sivatagjaiba, mászsza meg a mi közigazgatásunk hegyeit és ha fölfedezte a magyar szolgabirákat, rendőrkapitányokat, akkor ismerni fogja Ázsiát. Példának okáért 1901. novemberében feloszlatják Ázsia egyik igen rothadt fészkében, Szatmár szabad kir. városban a szoczialisták „Petőfi"asztaltársaságát; ezt a feloszlatást elvtársaink megfelebbezik. 1902. januárában eszébe jut a rendőrfőkapitánynak, hogy meg nem engedett egylet alakítása miatt Perczel receptje szerint elzárásra és pénzbüntetésre ítélje a felebbezőket: megtörténik. Ezt a második ítéletet is megfeledbezik. Egyik hónap telik a másik után, míg végre 1902. deczemberében kihirdetik Mónus József elvtárs, az asztaltársaság volt elnöke előtt a tanács határozatát, hogy a második ítéletet megsemmisítették, az elsőt helybenhagyták. Mónus elvtársunk kérte a tanács döntését írásban, amelyet kézhez kapott 1903. évi fauár 24-én, vagyis tizenhat hónapig kellett várnunk, amíg elolvashattuk a következő bölcsességet: Másolat: 46/1902. kih. sz. Szatmárnémeti szab. kir. város tanácsa, szabályellenesen alakított egylet működésének megkezdése által vádolt Mónus József és társai, szatmári lakosok ellen az elsőfokú kihágási hatóság előtt hivatalból folyamatba tett s ugyanott 1901. évi november hó 12-én 1467/1901., valamint 1902. évi január hó 14-én ugyanezen szám alatt elintézett kihágási ügyet vádlottak felebbezése folytán, alulírott napon és helyen vizsgálat alá vévén, következőleg határozott . Az elsőfokú kihágási hatóság által 1902. január 14-én 1467/1901. kih. sz. alatt hozott s az 113611898. sz. belügyminiszteri rendeletre alapított marasztaló ítéletet megsemmisíti. Ellenben a Petőfiasztaltársaság czimen működő s szabályszerűen meg nem alakított egyesület föloszlatása iránt 1901 évi november 12-én ugyanazon szám alatt hozott határozatot indokainál fogva helybenhagyja. Indokok : Megsemmisítendő volt az 1902. évi január 14-én 1467/1901. sz. alatt hozott ítélet, mert az asztaltársaság föloszlatása tárgyában 1901. évi november hó 12-én ugyanazon szám alatt hozott határozat megfelebbeztetvén, jogerőre nem emelkedett. Minélfogva mindaddig, amig az asztaltársaság föloszlatását kimondó határozat jogerőre nem emelkedett, a kihágásnak minősíthető cselekmény büntető határozattal ellátható nem volt. Mert bár az elsőfokú hatóság az egyesület működésében vétséget látott fönforogni, az ezt megállapító s fölebbezéssel megtámadott határozatot köteles lett volna a felülbírálás végett a felettes hatósághoz fölterjeszteni s csak ennek érdemleges elbírálása után lett volna jogosult az iratokat a kir. ügyészséghez áttenni, illetőleg a jogerős határozat értelmében eljárni. Továbbá megsemmisítendő volt a marasztaló ítélet, mert az ítéletet nem a tárgyalást vezető hatósági személy, hanem a főkapitány hozta meg. Ellenben helybenhagyandó volt az egyesület föloszlatására vonatkozó határozat a fölsorolt indokokon kívül még azért is, mert Kiss Károly vallomásából kitűnik, hogy gyűléseken közművelődési és szocziáldemokrata elvek fejtegetésén kívül politikai beszédek tartatnak, s azon nemcsak az egyesület tagjai, hanem azon kívül álló nők és serdületlen gyermekek is részt vesznek. Ily körülmények között a hatóságnak nemcsak joga, de kötelessége is a nyilvánosság jellegével bíró gyülekezések működését figyelemmel kísérni, s a társadalmi rend érdekében a meg nem engedett üzelmeknek korlátokat szabni. És bár szociáldemokrata elveiért és annak terjesztéséért senki felelősségre nem vonható, azonban nyilvánossági jelleggel biró gyűlésen bejelentés és hatósági engedély nélkül ily eszmék nem tárgyalhatók. Amennyiben pedig az 1875. évi 1508. sz. belügyminiszteri rendelet értelmében mindennemű egyesület megalakulhatásának főkelléke, hogy alapszabály-tervezetét a m. kir. kormánynak láttamozás végett felterjessze, a Mónus József elnöklete alatt a szabályok mellőzésével megalakult úgynevezett „Petőfi-asztaltársaságnak", amelynek sem megalakulása, sem gyűlései a rendőrhatóságnál bejelentve nem voltak, mint törvényellenesen alakult egyletnek feloszlatása iránt hozott határozat helybenhagyandó volt. Mely határozat a vonatkozó iratokkal, további szabályszerű eljárás végett a községi bírónak, tudomás végett a kapitányi hivatalnak kiadatik. Szatmárnémetiben, 1902. évi február hó 28-án tartott tanács-ülésből. Ferencz s. k., jegyző. 10.461. iksz./1902. Határozat. A megküldött Il-od fokú határozat eredetben levéltárba tétetni, másolatban hivatalos használatra főkapitányhoz és Mónus Józsefnek kiadatni rendeltetik. Szatmártt, 1902. deczember 26. Tankóczi s. k., h. főkapitány. Úgy vesszük észre, hogy a tanács restelhette a teljes igazságadást, különben megsemmisítette volna az első ítéletet is, mert — idézzük szavait — szocziáldemokrata elveiért és annak terjesztéséért senki felelősségre nem vonható. Nem tette, pedig az első ítélet meghozatala éppoly szabálytalan volt, mint a másodiké; no de ez nem tartozik olvasóinkra, ezt majd eldönti a kegyelmes belügyminiszter úr, aki újabb 16 hónap múlva talán felülvizsgálja a szatmári kupaktanács ostobaságát. Utazzunk Ázsia másik fészkébe, Jászberénybe, ahol Taposi főmarhának sok kellemetlen perczet szereznek azok a békétlen szoczialisták, akiktől minden áron meg kell védeni a fennálló jogrendet. Taposi februári ukázát már közöltük, elvtársaink azt megfelebbezték és márczius elsejére újabb népgyűlést jelentettek be. Minél kitartóbbak elvtársaink, annál keményebb lesz Taposi koponyája, amelyből a márczius elsejei bejelentésre ez a jogáncs pattant ki: 548/1903. rk. Mori István és társai bejelentik, hogy 1903. év márczius hó 1-én délután a vásártéren népgyűlést akarnak tartani. Végzés: Ezen bejelentést tudomásul nem veszem, a gyűlés megtartására engedélyt nem adok. A gyűlést néhány iparos és legnagyobb részt iparossegédek, egészen idegen és vagyontalan egyén kéri, kikben semmi biztosíték nincsen arra, hogy egy ily gyűlés békésen, minden zavargás nélkül foly le. A nép, a kis és nagyobb gazdák ily gyűléseket nem kívánnak, sőt azt határozottan ellenzik. Az általános béke és nyugalom köztekintetéből sem engedhető meg, hogy itt a vásártéren oly népgyűlések tartassanak, melyek előreláthatólag a közrendet veszélyeztetik s a nép azon rétegére, mely vagyontalan, napszámos, felbujtólag hat, veszélyt hozhat a mai békés, vallásos, és erkölcsös egyetértésre, de nem is áll rendelkezésemre oly rendőri erő, mely esetleges izgatások és kihágásokkal szemben a hatósági tekintély megóvására elegendő volna. Megtagadom az engedély megadását azért is, mert a tárgyalni kivánt dolgok olyanok, melyek a fennálló jogrendbe ütköznek és a paraszt nép értelmiségének fokához nem valók stb. Kelt Jászberény, 1903. február hó 25-én. Taposi M. s. k., P. H. rkapitány. Az első olvasásra éppúgy hangzik ez az ukáz is, mint a múltkori, pedig a feje egészen új találmány, tegyük hozzá vadonatúj hazugság. Taposi ugyanis azt hazudja, hogy a gyűlést vagyontalan, idegen egyének kérik, pedig a bejelentők közül Mari István és Bakos Mihály vagyonos, odavaló emberek. Ez még csak hagyján. De kitől tudja a jászberényi főmarha, hogy a nép, a kis és nagyobb gazdák nem kívánják, sőt határozottan ellenzik a gyűlés megtartását ? Nem sült le a bőr az arczáról, amikor ezt a szenérmetlen hazug rágalmat aláírta ? Ha ellenzi a nép a szoczialisták gyűlését, akkor miért fél Taposi tőle; ha csak néhány iparos és iparossegéd akar zavarogni, akkor miért nem elegendő a főpandúrnak a rendőri erő a zavargás meggátlására ? Nem nagyzolunk, ha azt hiszszük, hogy kényszerzubbonyba illő Taposi bátyánk erős mozgalmat fog mielőbb teremteni Jászberényben. Kényszerzubbony, hideg víz, mikor jön el a te országod ? Kérdezzük régesrég nem is a jászberényi főmarha miatt, aki még nem sok vizet zavart, hanem a bánlaki főszolgabíró, Häuser báró miatt. Ezt a bárót nehezen bírjuk megszelídeni, éppúgy, mint Torontál megye egyéb vadjait. Häuser báró doláczi elvtársaink márczius elsejére bejelentett népgyülésére ezzel a véghatározattal felelt: 1280/1903. sz. Vinkov József és társa doláczi lakosok kérelme 1. évi márczius hó 1-én, délután 2 órakor a doláczi nagykorcsma összes helyiségeiben tartandó nyilvános népgyűlés engedélyezése iránt. Véghatározat: A tervezett népgyűlés megtartását nem engedélyezem. Indokok: Vinkov József és társa doláczi lakosok bejelentették, hogy a doláczi nagykorcsmában folyó évi márczius hó 1-én, d. u. 2 órakor nyilvános népgyűlést tartanak a következő napirenddel : 1. A nép gazdasági helyzete és politikai jogai. 2. Mit akarnak a szocziáldemokraták ? 3. A sajtó. Tekintettel arra, hogy a bejelentés nem szabályszerű, amennyiben a szónokok megnevezve nincsenek tekintettel arra, hogy a kérelmezők személyei a megkívánt nyugalom és rend megőrzésére elegendő biztosítékot nem nyújtanak; tekintettel továbbá arra, hogy az országban mind veszélyesebb mértékben terjedő szocialista izgatók, különösen felhasználva a köznép tudatlanságát, azt mindenféle teljesíthetlen ígéretekkel tévútra vezetik és belőle a törvények iránti tiszteletet, sőt a hazaszeretetet igyekeznek kiirtani, s tekintettel végül arra, hogy ezen működésükkel a köznépet folytonos izgatottságban tartják, mi a közbékére s a személy- és vagyonbiztonságra súlyos veszélyt rejt magában (Szóról-szóra kilopva Perczel rendeletéből I A szerk.), a kérelmezett népgyűlés megtartására az engedélyt meg kellett tagadni stb. Bánlak, 1903. évi február 25-én. Hauser s. k., főszolgabíró. Amig Széll Kálmán egyetlen torontáli főmarhának sem hág a nyakára, addig igaza van Hausernek, hogy nem szabályszerű az a bejelentés, amelyben a szónokok megnevezve nincsenek. De ha mégis nevezzük a szónokokat, akkor sem szabad kiirtani a szoczialista izgatóknak a törvények iránti tiszteletet, a hazaszeretetet és a többit a torontáliak szívéből ? Hauser báró még farsangol és bohóczsipkáját dobálja a levegőbe, különben nem irná le a törvénytisztelet és hazaszeretet szór uházában. Ilyen is van Torontálban, amikor mi csak sikkasztásról, felfüggesztésről, zendülésről, kivándorlásról hallunk nap-nap után?! 3. oldal.