Népszava, 1903. augusztus (31. évfolyam, 87–99. sz.)
1903-08-01 / 87. szám
1903. augusztus 8. fontolni, hogy ne oszlassa-e fel ex-lexben a képviselőházat. Ily szemérmetlenség valóban csak olyan laptól telik, mely sohase idegenkedett a pausaléktól, s minden sorát ahhoz szabta, hogy megfizetik-e vagy sem. Pausalékról tárgyalt-e a lap főszerkesztője szerdán a miniszterelnökkel, kinél az ülés alkalmával mintegy tíz perczig időzött, ezt nem tudjuk, mert, nem hallottuk. De a lap csütörtöki számának vezérczikke nyilvános nyugta arról, hogy a főszerkesztő úr kiejtette orrából a sajtot, amit ő nem szokott barátságból megcselekedni. Az ügynökök. A főúri gőg leereszkedett a piszokba. Ügynököket bérelt képviselők megvesztegetésére, hogy hosszú és tartós életet biztosítson kormányzásának. Az arisztokrata gőg, mely a nép legtisztességesebb gyermekét is lenézi, ha az becsületes munkával keresi kenyerét, leszállott olyan egyének közé, akikkel az ember csak úgy mer tárgyalni, hogy kezeit zsebre dugja. Dienes Márton, volt függetlenségi párti képviselő az egyik és Singer Artúr, egy krajczáros mocsoklapnak szerkesztője a másik ügynök, aki nem egy ízben törülte mi hozzánk is mosdatlan száját, ha különleges érdekei és a mások parancsai úgy kívánták. Dienes Márton még néhány év előtt nagy párbajhős és lapszerkesztő volt. Együtt dolgozott Kossuth Ferenczcel az „ Egyetértés"-nél, ahol az ő vezérlete alatt a szó szoros értelmében meglopták Eötvös Károlyt, a lap akkori tulajdonosát. Eötvös Károly őt, meg egynehány munkatársát kidobta s ekkor Dienes Márton megcsinálta a Független Magyarországot, ahonnan ugyanilyen okok miatt kellett távoznia. Hogy mostani foglalkozása miből áll? Nem tudjuk. De minek is annak foglalkozás, aki váltókat hamisít. Singer Artúrról kevesebb a mondanivalónk. Ő esztendők óta abból élősködik, hogy Bánffyt barátjának vallja. Ezt a barátságot azzal bizonyítgatja, hogy úgy vakarózik, mintha a Bánffy bolhái csípnék őt. Pedig hát vannak saját bolhái is, melyektől eléggé vakarózhatik. Párbaja — úgy tudjuk — még nem volt, noha már sokszor szeretett volna karddal verekedni, de eddig nem akadt ember, még a mi párbajmániás országunkban sem, aki hajlandóságot érzett volna ahhoz, hogy csak két vagy három lépés távolságra maradjon tőle. Az emberek nagyobb, sokkal nagyobb távolságra szeretnek tőle állni s így lehetetlen, hogy kardjukat összemérjék vele. S ezekre az alakokra esett Khuen-Héderváry gróf választásai „Mondd meg, hogy kik a te barátaid s én megmondom, hogy ki vagy te." Budapest, julius 31. A képviselőház szerdai ülésének egy részéről már múlt számunkban beszámoltunk. Papp Zoltán 10.000 koronát tett le a Ház asztalára, amely összeggel őt arra akarták bírni, hogy ne vegyen részt az obstrukcióban és utazzon el. Lovászy Márton hasonló esetet jelentett be. Szerinte a Magyarország című lapnak ajánlottak fel pénzt, arra az esetre, ha „leszerel". A Ház ezen bejelentések hatása alatt parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését határozta el. Az ülés ezen részével lapunk más helyén foglalkozunk. Ezután szünet következett, amely után a miniszterelnök be akarta terjeszteni azon indítványát, hogy kezdjék el az indemniti tárgyalását. Az ellenzék nem engedte szóhoz jutni, amire ő írásban terjesztette be indítványát. Néhány ellenzéki képviselő azonban fölszaladt az elnöki emelvényre és ott eltépte az indítványt. Ezután éjfélutánig egymást váltották föl a zárt és nyilvános ülések. Az ellenzék elhatározta, hogy nem engedi meg ezen indítványnak, amely szájkosarat akar rakni az ellenzékre, tárgyalását. Éjjeli 12 óra előtt ért véget az utolsó zárt ülés. A nyílt ülésben Polónyi Géza tiltakozott az ellen, hogy 12 óránál tovább tárgyaljon a Ház, kijelentette, hogy az akkor hozott határozatok törvénytelenek lesznek. Polónyi beszédének végén az egész ellenzék — a néppárt kivételével — fölállt s énekelve elhagyta a termet. Ezután a néppárt és a kormánypárt gyorsan végzett. „Elfogadták" a miniszterelnök indítványát, de beleegyeztek abba is, hogy a legközelebbi ülés csak pénteken legyen. Az ülés éjjeli 1 órakor ért véget. Parlamenti vizsgálóbizottságot küldött ki a képviselőház, amelynek tagjaivá megválasztják a szabadelvű párt részéről Andrássy Gyula grófot, Hadik János grófot, Hainz Hugót, Ivánka Oszkárt, Kubinyi Gézát, Mandel Pált, Miklós Ödönt, Nagy Ferenczet, Rohonyi Gyulát és Szivák Imrét, az ellenzék részéről pedig Tóth Jánost, Rátkay Lászlót, Polónyi Gézát, Beöthy Ákost és Zichy János grófot. A kormány nem tesz bünfenyítő feljelentést. Arra a leleplezésre vonatkozóan, melyet Pap Zoltán a Házban tett, Visontai Soma mutatott rá a mai második zárt ülésen, hogy a leleplezés által a kormány jutott a legsúlyosabb gyanúba s ennek egyetlen tisztázási módja, hogy ha bünfenyítő feljelentést tesznek Ritter és Dienes Márton ellen, kik nem mondták meg, hogy kitől kapták a megvesztegetés czéljára szánt pénzt, de erről az ismeretlenről úgy beszéltek, hogy ez csak növeli a kormány iránt a gyanút. Visontai felszólalása után az a hír terjedt el, hogy ezt a felfogást a kormány is magáévá tette és Plósz Sándor igazságügyminiszter reggel utasítani fogja a királyi ügyészséget, hogy indítsa meg a bünfentető eljárást Dienes Márton és Ritter Imre ellen, mint akinek tettei és szavai a kormányt súlyosan meggyanúsítják azzal, hogy képviselői kötelessége teljesítésének abbahagyása végett meg akartak vesztegetni. Ez a hír azonban nem soká tartotta magát, mert mint kitűnt, a kormány semmiféle utasítást nem adott az ügyészségnek a per megindítására. A kormány nem keresi a becsületét Somló Bódognak, akinek ügye a klerikálisok vad támadása révén a múltkor oly nagy port vert fel, a kolozsvári egyetemre történt magántanárrá képesítését a közoktatásügyi miniszter megerősítette. NÉPSZAVA Ázsiából. Budapest, július 31. Ismét figyelmeztetjük vidéki elvtársainkat, hogy küldjék be nekünk azonnal eredetben a szolgabírák és rendőrkapitányok ukázait. Ne könyörögjenek sehol sem engedélyért, sohase adják tudtul a szónokok neveit előre, ne hirdessenek gyűléseket zárt helyiségekbe, vendéglőkbe ott, ahol van nyílt, szabad terük. A felebbezést meg rögtön jelentsék be szóval akár a jegyzőnél, akár a szolgabiróságnál vagy rendőrkapitányságon. Az alispánok és városi tanácsok , az úgynevezett másodfokú hatóságok egy húron pendülnek a basákkal. Ezeknek soha sincsen kifogásuk a gyűlés betiltása ellen, legyen bárminő égrengető szamárság is a jogtiprások indokolása. Jellemző bizonyíték erre a következő eset. A szolnoki rendőrkapitány, Hasitz Kálmán ezzel a határozattal tiltotta be ottani elvtársaink által bejelentett népgyűlést: 3512—r. 903. Szolnok város rendőrkapitány rrtói, Biró János, Szokolai Géza és Braun Vilmos munkásgyűlés tartására folyó hó 28-án d. u. 3 órára engedélyt kérnek. Végzés. Kérelmezőket ezen bejelentésben foglalt kérelmekkel elutasítom, mert eltekintve attól, hogy a bejelentésben felsorolt tárgyak előadói megnevezve nincsenek, de azokat szóbeli felhívásra sem nevezték meg és mert felsőbb jóváhagyással ellátott alapszabálylyal nem rendelkeznek, ennélfogva bejelentésük tudomásul nem vehetem stb. Szolnok, 1903. junius hó 26-án. P. H. Hasitz, s. k. h. rendőrkapitány. Azon meg sem ütközünk már, hogy ha a piripócsi bakterek a szónokok bejelentését kivánják. Utóvégre régi jó szokás a pógárságnál, ha valami czéczót vagy bankvótot rendeztek, előre megállapodnak abban, ki köszönti fel a hölgykoszorút, ki ürít poharat a „katonaság és polgárság közötti zavartalan egyetértés" virágzására, ki élteti az ezeréves magyar szabadságot ?! De hogy népgyűlés tartására felsőbb jóváhagyással ellátott alapszabálylyal is kell rendelkeznünk, ez még Kamcsatkában vagy Klájd szigetén is fejtörést okozna. Mit akart ezzel mondani a szolnoki rendőrség lángeszű feje, az talán örök titok marad. Micsoda alapszabályokat gondolt Haász Kálmán a népgyűléshez és mit szólna az a felsőbb hatóság azokhoz az alapszabályokhoz ? Szépen hangzanék például: „Népgyűlést rendező egylet alapszabályai. Elvtársaink természetesen felebbeztek a szolnoki csodabogár ellen. Az alispáni hivatalban bizonyára el nem olvasták az ukázt, különben józan embertől nagy könnyelműség számba megy az, amit Jásznagykunszolnok megye alispánjának helyettese, Benkó főjegyző, eképpen követett el: 15822-903. szám. Biró János, Szokolai Géza és Braun Vilmos szolnoki lakosok felebbezése Szolnok város rendőrkapitányának 3512—903. szám alatt hozott azon végzése ellen, amelylyel a Szolnokon munkásgyűlés megtartása iránti kérelmekkel elutasította. Határozat Szolnok város rendőrkapitányának 3512—903. sz. alatt hozott végzését indokainál fogva helybenhagyom. — Miről Szolnok város rendőrkapitányát megfelelő további eljárás végett értesítem. Szolnok, 1903. évi julius 16 án. Alispán helyett: Dr. Benkó, s. k., vármegyei főjegyző. Ezt alaposan helybenhagyta Benkó uram. Most még csak az van hátra, hogy a legfelsőbb ázsiai hatóság, a belügyminiszter is helybenhagyással feleljen a szolnoki csalamádéra. Akkor aztán megkérjük komolyan a rendőrkapitányt, hogy szerkeszsze is meg azokat az alapszabályokat. A verseczi járás szolgabirája, Vácz János, Temesvármegyében nagyszredistyei elvtársainknak eddig három népgyűlést „nem engedélyezett." A legutolsó ukáz igy hangzik: A verseczi járás főszolgabírájától. 2991. szám/1903. Ipacs József, Szijánov Arsza és Staniszáv Axentia nagyszredistyei lakosok bejelentése a NI.-Szredistye községben f. évi julius hó 26-án megtartandó népgyülésről. Véghatározat. A bejelentést tudomásul nem veszem s a népgyülés megtartását nem engedélyezem. Indokok. A bejelentést elsősorban aláírt Ipaics József f. évi 2275. és 2311. sz. alatt, tehát már két izben utasíttatott el hasonló kérelmével, azért, mert az első izben 2125.903. sz. a. engedélyezett és ugyancsak általa bejelentett népgyűlést szónokok hiányában meg nem tartották s igy úgy a hatóság, mint a csendőrség félre vezetgettek, a nép a sürgős gazdasági munkaidő daczára a munkától minden ok nélkül elvonatott és a hatóság, valamint a csendőrség fölösleges munkával terheltettek. Minthogy a fentemlítettekből következtetve, semmi biztosíték nincs arra nézve, hogy fenti eset újból ismétlődni nem fog, a gyűlés megtartását nem engedélyezhettem, annál is inkább, mert jelen esetben bejelentők az esetleges szónokok neveit sem közölték, stb. Versecz, 1903. évi julius 17-én. P. h. Vácz, s. k., szolgabíró. Julius hó 26-ika vasárnapra esett, a verseczi szolgabíró mégis azt akarja, hogy a munkások vasárnap inkább dolgozzanak, mint a népbolondító beszédeket hallgassák. Legalább az „esetleges szónokok" neveit közölték volna. Nem tették, nem is volt gyűlés Nagyezredistem. No lesz még ott is. ___ S. oldal. T|