Népszava, 1903. augusztus (31. évfolyam, 87–99. sz.)

1903-08-01 / 87. szám

1903. augusztus 8. fontolni, hogy ne oszlassa-e fel ex-lexben a képviselőházat. Ily szemérmetlenség valóban csak olyan laptól telik, mely sohase idegenke­dett a pausaléktól, s minden sorát ahhoz szabta, hogy megfizetik-e vagy sem. Pau­salékról tárgyalt-e a lap főszerkesztője szerdán a miniszterelnökkel, kinél az ülés alkalmával mintegy tíz perczig időzött, ezt nem tudjuk, mert, nem hallottuk. De a lap csütörtöki számának vezérczikke nyilvános nyugta arról, hogy a főszer­kesztő úr kiejtette orrából a sajtot, amit ő nem szokott barátságból megcselekedni. Az ügynökök. A főúri gőg leereszkedett a piszokba. Ügynököket bérelt képviselők megveszte­getésére, hogy hosszú és tartós életet biz­tosítson kormányzásának. Az arisztokrata gőg, mely a nép legtisztességesebb gyer­mekét is lenézi, ha az becsületes munká­val keresi kenyerét, leszállott olyan egyé­nek közé, akikkel az ember csak úgy mer tárgyalni, hogy kezeit­­ zsebre dugja. Dienes Márton, volt függetlenségi párti képviselő az egyik és Singer Artúr, egy krajczáros mocsoklapnak szerkesztője a másik ügynök, aki nem egy ízben törülte mi hozzánk is mosdatlan száját, ha kü­lönleges érdekei és a mások parancsai úgy kívánták. Dienes Márton még néhány év előtt nagy párbajhős és lapszerkesztő volt. Együtt dolgozott Kossuth Ferenczc­el az „ Egyetértés"-nél, ahol az ő vezérlete alatt a szó szoros értelmében meglopták Eötvös Károlyt, a lap akkori tulajdonosát. Eötvös Károly őt, meg egynehány munkatársát kidobta s ekkor Dienes Márton megcsinálta a Független Magyarországot, a­honnan ugyanilyen okok miatt kellett távoznia. Hogy mostani foglalkozása miből áll? Nem tudjuk. De minek is annak foglal­kozás, aki váltókat hamisít. Singer Artúrról kevesebb a mondani­valónk. Ő esztendők óta abból élősködik, hogy Bánffyt b­arátjának vallja. Ezt a ba­rátságot azzal bizonyítgatja, hogy úgy vakarózik, mintha a Bánffy bolhái csípnék őt. Pedig hát vannak saját bolhái is, me­lyektől eléggé vakarózhatik. Párbaja — úgy tudjuk — még nem volt, noha már sokszor szeretett volna karddal verekedni, de eddig nem akadt ember, még a mi párbajmániás országunkban sem, aki haj­landóságot érzett volna ahhoz, hogy csak két vagy három lépés távolságra maradjon tőle. Az emberek nagyobb, sokkal nagyobb távolságra szeretnek tőle állni s így lehe­tetlen, hogy kardjukat összemérjék vele. S ezekre az alakokra esett Khuen-Hé­derváry gróf választásai „Mondd meg, hogy kik a te barátaid s én megmondom, hogy ki vagy te." Budapest, julius 31. A képviselőház szerdai ülésének egy részéről már múlt számunkban beszámol­tunk. Papp Zoltán 10.000 koronát tett le a Ház asztalára, amely összeggel őt arra akarták bírni, hogy ne vegyen részt az obstrukc­ióban és utazzon el. Lovászy Márton hasonló esetet jelentett be. Sze­rinte a Magyarország c­ímű lapnak ajánlot­tak fel pénzt, arra az esetre, ha „lesze­rel". A Ház ezen bejelentések hatása alatt parlamenti vizsgáló­bizottság kikül­dését határozta el. Az ülés ezen részével lapunk más helyén foglalkozunk. Ezután szünet következett, amely után a miniszter­elnök be akarta terjeszteni azon indítvá­nyát, hogy kezdjék el az indemniti tár­gyalását. Az ellenzék nem engedte szó­hoz jutni, amire ő írásban terjesztette be indítványát. Néhány ellenzéki képviselő azonban fölszaladt az elnöki emelvényre és ott eltépte az indítványt. Ezután éjfél­utánig egymást váltották föl a zárt­ és nyilvános ülések. Az ellenzék elhatározta, hogy nem engedi meg ezen indítvány­nak, amely szájkosarat akar rakni az ellenzékre, tárgyalását. Éjjeli 12 óra előtt ért véget az utolsó zárt ülés. A nyílt ülésben Polónyi Géza tiltakozot­t az ellen, hogy 12 óránál tovább tárgyaljon a Ház, kijelentette, hogy az akkor hozott határoza­tok törvénytelenek lesznek. Polónyi beszé­dének végén az egész ellenzék — a nép­párt kivételével — fölállt s énekelve el­hagyta a termet. Ezután a néppárt és a kormánypárt gyorsan végzett. „Elfogad­ták" a miniszterelnök indítványát, de beleegyeztek abba is, hogy a legközelebbi ülés csak pénteken legyen. Az ülés éjjeli 1 órakor ért véget. Parlamenti vizsgálóbizottságot küldött ki a képviselőház, amelynek tagjaivá megválasztják a szabadelvű párt részéről Andrássy Gyula grófot, Hadik János grófot, Hainz Hugót, Ivánka Oszkárt, Kubinyi Gézát, Mandel Pált, Miklós Ödönt, Nagy Ferenczet, Rohonyi Gyulát és Szivák Imrét, az ellenzék részéről pedig Tóth Jánost, Rátkay Lászlót, Polónyi Gézát, Beöthy Ákost és Zichy János grófot. A kormány nem tesz bün­­fenyítő fel­jelentést. Arra a leleplezésre vonatkozóan, melyet Pap Zoltán a Házban tett, Visontai Soma mutatott rá a mai második zárt ülé­sen, hogy a leleplezés által a kormány jutott a legsúlyosabb gyanúba s ennek egyetlen tisztázási módja, hogy ha bün­fenyítő feljelentést tesznek Ritter és Dienes Márton ellen, kik nem mondták meg, hogy kitől kapták a megvesztegetés czéljára szánt pénzt, de erről az ismeretlenről úgy beszéltek, hogy ez csak növeli a kormány iránt a gyanút. Visontai felszólalása után az a hír terjedt el, hogy ezt a felfogást a kormány is magáévá tette és Plósz Sán­dor igazságügyminiszter reggel utasítani fogja a királyi ügyészséget, hogy indítsa meg a bünfen­t­ető eljárást Dienes Márton és Ritter Imre ellen, mint akinek tettei és szavai a kormányt súlyosan meggyanúsít­ják azzal, hogy képviselői kötelessége tel­jesítésének abbahagyása végett meg akar­tak vesztegetni.­­ Ez a hír azonban nem soká tartotta magát, mert mint kitűnt, a kormány semmiféle utasítást nem adott az ügyészségnek a per megindítására. A kor­mány nem keresi a becsületét­ Somló Bódognak, akinek ügye a klerikálisok vad támadása révén a múltkor oly nagy port vert fel, a kolozsvári egyetemre történt magántanárrá képesítését a közoktatásügyi miniszter megerő­sítette. NÉPSZAVA Ázsiából. Budapest, július 31. Ismét figyelmeztetjük vidéki elvtársain­kat, hogy küldjék be nekünk azonnal ere­detben a szolgabírák és rendőrkapitányok ukázait. Ne könyörögjenek sehol sem en­gedélyért, sohase adják tudtul a szónokok neveit előre, ne hirdessenek gyűléseket zárt helyiségekbe, vendéglőkbe ott, ahol van nyílt, szabad terük. A felebbezést meg rögtön jelentsék be szóval akár a jegy­zőnél, akár a szolgabiróságnál vagy rendőrkapitányságon. Az alispánok és városi tanácsok , az úgynevezett másod­fokú hatóságok egy húron pendülnek a basákkal. Ezeknek soha sincsen kifogá­suk a gyűlés betiltása ellen, legyen bár­minő égrengető szamárság is a jogtiprá­sok indokolása. Jellemző bizonyíték erre a következő eset. A szolnoki rendőrkapitány, Hasitz Kál­mán ezzel a határozattal tiltotta be ottani elvtársaink által bejelentett népgyűlést: 3512—r. 903. Szolnok vár­os rendőrkapitány rr­tói, Biró János, Szokolai Géza és Braun Vilmos munkásgyűlés tartására folyó hó 28-án d. u. 3 órára engedélyt kérnek. Végzés. Kérelmezőket ezen bejelentésben foglalt kérel­mekkel elutasítom, mert eltekintve attól, h­ogy a bejelentésben felsorolt tárgyak előadói megnevezve nincsenek, de azokat szó­beli felhívásra sem nevezték meg és mert felsőbb jóváhagyással ellátott alapszabálylyal nem rendelkez­nek, ennélfogva bejelentésük­­ tudomásul nem vehe­tem stb. Szolnok, 1903. junius hó 26-án. P. H. Hasitz, s. k. h. rendőrkapitány. Azon meg sem ütközünk már, hogy ha a piripócsi bakterek a szónokok bejelentését kivánják. Utóvégre régi jó szokás a pógárságnál, ha valami czéczót vagy bank­vótot rendeztek, előre megállapodnak abban, ki köszönti fel a hölgykoszorút, ki ürít poharat a „katonaság és polgár­ság közötti zavartalan egyetértés" virág­zására, ki élteti az ezeréves magyar szabadságot ?! De hogy népgyűlés tartására felsőbb jóváhagyással ellátott alapszabálylyal is kell rendelkeznünk, ez még Kamcsatká­ban vagy K­lájd szigetén is fejtörést okozna. Mit akart ezzel mondani a szolnoki rendőrség lángeszű feje, az talán örök titok marad. Micsoda alapszabályokat gondolt Haás­z Kálmán a népgyűléshez és mit szólna az a felsőbb hatóság azokhoz az alapszabályokhoz ? Szépen hangzanék például: „Népgyűlést rendező egylet alap­szabályai. Elvtársaink természetesen felebbeztek a szolnoki csodabogár ellen. Az alispáni hivatalban bizonyára el nem olvasták az ukázt, különben józan embertől nagy könnyelműség számba megy az, amit Jász­nagykunszolnok megye alispánjának helyet­tese, Benkó főjegyző, eképpen követett el: 15822-903. szám. Biró János, Szokolai Géza és Braun Vilmos szolnoki lakosok felebbezése Szolnok város rendőr­kapitányának 3512—903. szám alatt hozott azon végzése ellen, amelylyel a Szolnokon munkás­gyűlés megtartása iránti kérelmekkel elutasította. Határozat­­ Szolnok város rendőrkapitányának 3512—903. sz. alatt hozott végzését indokainál fogva helyben­hagyom. — Miről Szolnok város rendőrkapitányát megfelelő további eljárás végett értesítem. Szolnok, 1903. évi julius 16 án. Alispán helyett: Dr. Benkó, s. k., vármegyei főjegyző. Ezt alaposan helybenhagyta Benkó uram. Most még csak az van hátra, hogy a leg­felsőbb ázsiai hatóság, a belügyminiszter is helybenhagyással feleljen a szolnoki csa­lamádéra. Akkor aztán megkérjük komo­lyan a rendőrkapitányt, hogy szerkeszsze is meg azokat az alapszabályokat. A verseczi járás szolgabirája, Vácz Já­nos, Temesvármegyében nagyszredistyei elvtársainknak eddig három népgyűlést „nem engedélyezett." A legutolsó ukáz igy hangzik: A verseczi járás főszolgabírájától. 2991. szám/1903. Ipacs József, Szi­jánov Arsza és Staniszáv Axentia nagyszredistyei lakosok bejelentése a NI.-Szredistye községben f. évi julius hó 26-án megtartandó nép­gyülésről. Véghatározat. A bejelentést tudomásul nem veszem s a nép­gy­ülés megtartását nem engedélyezem. Indokok. A bejelentést első­sorban aláírt Ipaics József f. évi 2275. és 2311. sz. alatt, tehát már két izben uta­síttatott el hasonló kérelmével, azért, mert az első izben 2125.903. sz. a. engedélyezett és ugyancsak általa bejelentett népgyűlést szónokok hiányában meg nem tartották s igy úgy a hatóság, mint a csendőrség félre vezetgettek, a nép a sürgős gaz­dasági munkaidő daczára a munkától minden ok nélkül elvonatott és a hatóság, valamint a csend­őrség fölösleges munkával terheltettek. Minthogy a fentemlítettekből következtetve, semmi biztosíték nincs arra nézve, hogy fenti eset újból ismétlődni nem fog, a gyűlés megtartását nem engedélyez­hettem, annál is inkább, mert jelen esetben bejelen­tők az esetleges szónokok neveit sem közölték, stb. Versecz, 1903. évi julius 17-én. P. h. Vácz, s. k., szolgabíró. Julius hó 26-ika vasárnapra esett, a verseczi szolgabíró mégis azt akarja, hogy a munkások vasárnap inkább dolgozzanak, mint a népbolondító beszédeket hallgassák. Legalább az „esetleges szónokok" neveit közölték volna. Nem tették, nem is volt gyűlés Nagyezredis­te­m. No lesz még ott is. ___ S. oldal. T­|

Next