Népszava, 1905. július (33. évfolyam, 116–141. sz.)
1905-07-01 / 116. szám
1905. Július 2. NÉPSZAVA 18 ingyen vacsorát elfogadni, mások pedig jelen voltak ugyan a pártvacsorán, de mert a vacsora árát senki sem kérte tőlük, azért nem is fizették azt meg. A Liptószentmiklósi mandátum. Hír szerint Liptószentmiklóson Lányi Bertalan igazságügyminiszter nem fog föllépni. Helyette a szabadelvűpártiak Szokol Gyulát jelölik pártonkívüli programmal, a tót nemzetiségi párti Szodola Emillel szemben. A függetlenségi párt is állít majd jelöltet. Az alkotmányválság. Budapest, junius 30. Ha nincsen politikai esemény, amin hajba kaphatnának az egyes pártok, keresnek maguknak tárgyat a társadalmi élet mozgalmas területén. Kapóra érkezett a marakodóknak az aratósztrájk s most az agyonsanyargatott nép éhséglázadásán töltik ki hiénaösztönüket. A szerencsétlen éhező munkások sorsát immár két napja ólálkodja körül a polgári sajtó mindenféle árnyalata. Ritka, aki a gazdasági és társadalmi hátterét kutatja. Fölös számmal akad azonban, aki flimet varr belőle a politikai bölcsességének. A kormánypárt az ellenzék nyakába, az ellenzék a kormánypárt nyakába, a nemzeti irány sajtóuzsorása, a „Független Magyarország" Bécs nyakába varrja a felelősséget. A nyomorúság megszülte a maga gyermekét, a nyomorúság, amit a kiváltságosok dajkáltak, dédelgettek s növeltek nagyra s most egyikük sem akarja vállalni az apaságot. Fejérváry a királynál. A sztrájk egyébként alapjában véve nem nagyon aggasztja a koalíciót, mert újból élednek reményeik. Fejérváry ma Bécsbe utazott a királyhoz, hogy jelentést tegyen a helyzetről. A tárgyalásokon, mint megbízható forrásból jelentik, szóba kerülnek a béketárgyalások, amelyeknek alapját maga a király teremti meg, amennyiben az engedékenység terére lép. Dejszen fog ezért az engedékenységért dupla verejtéket hullatni a nép, akivel majd a koalíció urai megfizettetik a királyi engedékenységet. Fejérváry bécsi útjáról félhivatalosan a következőket jelentik: •„ Fejérváry Géza báró miniszterelnök, akit a mai délután folyamán a király magánkihallgatáson fogadott, este 9 óra után visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnök kihallgatáson volt, hogy a királynak — Ischlbe való elutazása előtt — jelentést tegyen a helyzetről. Hir szerint Fejérváry báró miniszterelnök valószínűleg a legközelebbi napokban hozzáfog feladatának ama részéhez, mely a szövetkezett ellenzékkel való megegyezés létrehozására vonatkozik." A félhivatalos kommünikét gyorsan nyomon követte a határozott hír, hogy a béketárgyalások vasárnap már meg is indulnak délután 4 órakor a miniszterelnöki palotában. A miniszterelnök a vasárnapi értekezletre a szövetkezeti baloldal vezérlőbizottságának huszonnégy tagja közül csak nyolc politikust hívott meg, mégpedig Kossuth Ferencet, Apponyi Albert grófot, Thaly Kálmánt, Andrássy Gyula grófot, Darányi Ignácot, Zichy Aladár grófot, Rakovszky István és Bánffy Dezső bárót. A meghívás levélben történt meg. Apponyi Albert és Andrássy Gyula grófokat, akik távol vannak a fővárostól táviratilag értesítették a vasárnapi értekezletről. Mindkét politikus valószínűleg még a holnapi nap folyamán visszaérkezik a fővárosba. A csalás politikája. A „Magyarország", amely pedig az egész „nemzeti" küzdelemben az előcsapás szerepét játszotta, ma szemérmetlenül piszkos megoldási módot ajánl. Törvényes, tehát a többségen alapuló koalíciós kormányt követel. Ez a kormány tegyen előterjesztést a parlamentnek a hadsereg vezényleti nyelvének kérdésében, a parlament fogadja el, a király pedig járuljon hozzá ! Dehogy is. Az uralkodó éljen vétójogával. Ez az ő felségjoga. Ha egy kérdés nem tetszik az uralkodónak, nem fogadja el erre vonatkozólag az országgyűlés előterjesztését. Gyakorolja vétójogát. Ezt ismeri a törvény és alkotmányosság. A király vétójogát akarja gyakorolni, ám tegye. Legyen pl. az Igazságügyi téren egy ellentét közte és a kormány közt, lényeges ellentét közte és a kormány álláspontja között. Mit tesz az uralkodó ? Küzd és vitáz, küzd, mondjuk, vallásos érzelmeivel. Nem hagyja jóvá a kormány és országgyűlés előterjesztését. A függetlenségi párt esti lapja, amelynek mai száma élén is Kossuth Ferenc írt vezércikket, megelégednék azzal, hogy a koalíció kormányrajutásáért cserében egy képviselőházi határozatot kapjanak, amit a király alkotmány adta jogánál fogva nem szentesít, így ugyan nem lesz magyar vezényszó, de lesz egy alkotmányos visszautasító királyi döntés és koalíciós minisztérium és a „Magyarországának szubvenció. Jóllakik a kecske, megmarad a káposzta s a „Magyarországának sem kopik föl az álla. Egyfolytában igazán nem illik még többet is követelni. Az osztrák vámbizottság ülése. Az osztrák képviselőház vámbizottsága ma kezdte meg a német kereskedelmi szerződés tárgyalását. Az ülés kezdetén Stein képviselő azt indítványozza, hogy a tárgyalást a magyarországi viszonyokra való tekintettel halasszák el addig, míg a Derschatt abizottság határoz. Az indítványt az összes szavazatokkal három ellenében elvetették. Azután Berk báró és Stössler, a kormány képviselői részletes felvilágosításokat adtak. Marchet udvari tanácsos határozati javaslatot nyújtott be, amelyben indítványozta, hogy ha a magyar törvényhozás december végéig nem fogadja el a német kereskedelmi szerződést, akkor az osztrák kormány azonnal kösse meg külön a szerződést és legyen rá gondja, hogy a reichsrath még március előtt befejezhesse a szerződés tárgyalását. Báró Call kereskedelmi miniszter azt válaszolta, hogy a decemberben lejáró svájci és bolgár kereskedelmi szerződések lesznek a kormány és Magyarország magatartásának próbaköve. A Fejérvárykormány hozzájárult e szerződések ideiglenes meghosszabbításához s valószínű, hogy a német kereskedelmi szerződést is még idejében el fogja fogadni. Ha ez a remény nem teljesedik, akkor az osztrák kormány minden lehetőt el fog követni, nehogy Ausztria mezőgazdasága károsodjék. A kereskedelmi miniszter e nyilatkozata után az agráriusok nevében Peschka az ülés berekesztését kérte. Ezt az indítványt elfogadták, noha már tervezték, hogy ma befejezik a szerződés tárgyalását. Hír szerint a kereskedelmi miniszter a bizottság holnapi ülésének elején ki fogja jelenteni, hogyha Magyarország nem járul a német szerződéshez, akkor Ausztria önállóan fog Németországgal szerződésre lépni; ha ez a nyilatkozat nem történik meg, akkor a bizottság nem tárgyalja le a szerződést. A passzív ellenállás. A bécsi „Neues Wiener Tagblatt" az adómegtagadás mind nagyobb hullámokat vető mozgalmának tárgyalásával kapcsolatban összehasonlítást tesz az 1903-iki ex-lex időszak s a mai állapot között s a következő eredményre lyukad ki: Kétségtelen, hogy a két év előtti adómegtagadás statisztikájával számolt az uj kormány — semmiképpen sem számolva azonban azzal a nagy eltéréssel, mely a két év előtti és a jelenlegi viszonyok között van. Az 1903-iki tizenegy hónapig tartó adómegtagadás következményeiről, 1903. október 22-iki expozéjában számolt be Lukács László akkori pénzügyminiszter. Az egyenes adók hiányát 45,5, az illetékek hiányát 6,2 millió koronára becsülte. Az illetékeknek ez a csekély hiánya — mintegy kilenc százalék — arra vezethető vissza, hogy bizonyos illetékek, mint örökségi adók, váltóbélyegek, technikai okokból nem tagadhatók meg, úgyszintén bizonyos bélyegilletékek sem. Annál nagyobb volt azonban már akkor is a hiány az egyenes adóknál — a teljes összegnek mintegy 25 százaléka. De egyébként sokkal kedvezőbbek is voltak akkor a viszonyok. A pénzügyminiszter kétszáz millió korona pénztári készlet fölött rendelkezett, a jó aratás jelentékenyen emelte a szállítási jövedelmeket és forgalmi adók jövedelmét és a nemzeti ellenállás, a nemzeti érzés megnyilatkozása sem volt olyan hatalmas, mint napjainkban. Az egyenes adók tekintetében volt csak nagyobb a hiány, mi az állam összes jövedelmeire elosztva, átlag mindössze 15 százalékot jelent. Az állami jövedelmek ugyanis a legutóbbi költségvetés szerint, következőképp alakulnak: Földadó 65.612 millió korona. Házadó 25.000 „ „ Kereseti adó 47.000 „ „ Részvényadó 8.000 „ „ Járadékadó 10.887 „ „ Szállítási adó 19.000 „ „ Jövedelmi adó 34.052 „ „ Az egyenes adóknak ebből a 217.163 millió koronányi összegéből a részvény-, szállítási és részben a járadékadóknak 37.887 millió koronányi összege meg nem tagadható. A közvetett adók 176.73 millió koronányi összegben így oszlanak meg: Szeszadó 87.3 millió korona, Boradó 16.7 „ „ Sör- és fogyasztási adó " 19.— „ „ Cukoradó 31.— „ „ Ilusadó 8.— „ „ Ásványolajadó 11.— „ „ Egyéb jövedelmek: bélyeg- és illetékek87.146, sóegyedáruság 33.522, dohányegyedáruság 119.903, lottójövedék 2.067, posta- és távíró 55.685, kincstári uradalmak 30.458, pénzverési jövedelmek 34.776, államvasutak 235.220, vasművek 36.013, vagyis jövedelmek 161.399 millió korona. Az összes előirányzott bevétel tehát 1.190.682 millió korona. Hogy hogyan alakult a helyzet 1903-ban, erről már megemlékeztünk. De mások a viszonyok ma. A pénztári készlet ma nem 200 millió korona, hanem csak mintegy 90 millió. Az adómegtagadás és az illetékek beszolgáltatásának megtagadása a törvényhatóságok már ismeretes egyértelmű állásfoglalása folytán azt fogja eredményezni, hogy az összes jövedelmeknek nem 15 százaléka, hanem mintegy 38 százaléka fog hiányozni. Az állami pénzkészlet hamar fogytán lesz a beavatottak szerint alig hat hétre elégséges. A megyék, városok és községek a közvetett adók jövedelmét sem fogják beszolgáltatni. Ezzel pedig aligha számolt a kormány. Számolt az 1903-i adatokkal, megfeledkezve arról, hogy mennyire nem analóg 1903. és 1905., az akkori viszonyok és a maiak. Egyéb hírek. Bánffy báró ma a Berliner Tageblatt-ban Németország és a magyar válság címen cikket írt, amelyben kifejti, hogy ha a német illetékes körök érdekükben állónak tartják, hogy életképes maradjon az osztrák monarkia, akkor rokonszenvezniök kell a magyar törekvésekkel. Két törvényhatóság szavazott ma ismét bizalmatlanságot az új kormánynak Versec és Szabadka. Versec csupán az egyszerű bizalmatlanságot mondta ki, Szabadka ellenben a passzív ellenállást is. Pest megye alispánja, Beniczky Lajos, az öszszes főszolgabíráknak rendeletet küldött, amelyben eltiltja, hogy belépési nyilatkozatot állítsanak ki azoknak, akik esetleg önként jelentkeznek katonai szolgálatra. Ilyen bizonyítvány kiszolgáltatása mindaddig tilos, míg a törvényhozás nem szavazza meg az újoncjutalékot. Az ellenzék egyik politikai kőnyomatosan politika halottja címen hozza az alábbi, a maga szomorúságában is hangulatos hírt. Nem vág ugyan tisztára ennek a rovatnak a keretébe, de közlését nem tagadhatjuk meg, hogy lássák a mi olvasóink is, hogy „az aktuális politika izgalmai mennyire befolyásolják a kedélyállapotokat". A politika hallatja. Hevesről jelenti tudósítónk, hogy az aktuális politika izgalmai mennyire befolyásolják a kedélyállapotokat, arra legjobb bizonyság Oláh József hevesi kertész esete. Annyira kétségbe esett a haza sorsa felett, oly sötétnek látta a feltornyosuló felhőket, hogy elkeseredésében a halálba menekült. A derék kertész hosszú időn keresztül a legnagyobb békességben élt családjával. Mióta azonban a legutóbb lezajlott politikai események előtte zsarnokság színezetével birtok az ivásnak adta magát, hogy részegségében elfeledje, ne érezze mindazon fájdalmat, melyet benne a hazafi aggodalmak keltettek. Egyre hajtogatta, hogy forradalom lesz, az osztrákok bevonulnak Magyarországba, újra rabszolgákká aljasítják a haza polgárait. Efelett elkeseredésében tegnap hajnalban felakasztotta magát. A hivatalos jelentés szerint tettét elmezavarodottságban követte el. TELEFONSZÁMAINK: Népszava szerkesztősége 54—94. Népszava kiadóhivatala : 82—61. Párttitkárság 83—41. Világosság könyvnyomda 85—59.