Népszava, 1905. július (33. évfolyam, 116–141. sz.)

1905-07-01 / 116. szám

1905. Július 2. NÉPSZAVA 18 ingyen vacsorát elfogadni, mások pedig jelen vol­tak ugyan a pártvacsorán, de mert a vacsora árát senki sem kérte tőlük, azért nem is fizették azt meg. A Liptószentmiklósi mandátum. Hír szerint Liptószentmiklóson Lányi Bertalan igazságügyminisz­ter nem fog föllépni. Helyette a szabadelvűpártiak Szok­ol Gyulát jelölik pártonkívüli programmal, a tót nemzetiségi párti Szodola Emillel szemben. A függetlenségi párt is állít majd jelöltet. Az alkotmányválság. Budapest, junius 30. Ha nincsen politikai esemény, amin hajba kaphatnának az egyes pártok, keresnek ma­guknak tárgyat a társadalmi élet mozgalmas területén. Kapóra érkezett a marakodóknak az aratósztrájk s most az agyonsanyargatott nép éhséglázadásán töltik ki hiénaösztönü­ket. A szerencsétlen éhező munkások sorsát immár két napja ólálkodja körül a polgári sajtó mindenféle árnyalata. Ritka, aki a gaz­dasági és társadalmi hátterét kutatja. Fölös számmal akad azonban, aki flimet varr belőle a politikai bölcsességének. A kormánypárt az ellenzék nyakába, az ellen­zék a kormánypárt nyakába, a nemzeti irány sajtóuzsorása, a „Független Magyar­ország" Bécs nyakába varrja a felelősséget. A nyomorúság megszülte a maga gyerme­két, a nyomorúság, amit a kiváltságosok dajkáltak, dédelgettek s növeltek nagyra s most egyikük sem akarja vállalni az apa­ságot. Fejérváry a királynál. A sztrájk egyébként alapjában véve nem nagyon aggasztja a koalíciót, mert újból élednek reményeik. Fejérváry ma Bécsbe utazott a királyhoz, hogy jelentést tegyen a helyzetről. A tárgyalásokon, mint megbíz­ható forrásból jelentik, szóba kerülnek a béketárgyalások, amelyeknek alapját maga a király teremti meg, amennyiben az enge­dékenység terére lép. Dejszen fog ezért az engedékenységért dupla verejtéket hullatni a nép, akivel majd a koalíció urai megfizet­tetik a királyi engedékenységet. Fejérváry bécsi útjáról félhivatalosan a következőket jelentik: •„ Fejérváry Géza báró miniszterelnök, akit a mai délután folyamán a király magán­kihallgatáson fogadott, este 9 óra után visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnök kihallgatáson volt, hogy a királynak — Ischlbe való elutazása előtt — jelentést te­gyen a helyzetről. Hir szerint Fejérváry báró miniszterelnök valószínűleg a legközelebbi napokban hozzáfog feladatának ama részéhez, mely a szövetkezett ellenzékkel való megegyezés létrehozására vonatkozik." A félhivatalos kommünikét gyorsan nyo­mon követte a határozott hír, hogy a béke­tárgyalások vasárnap már meg is indulnak délután 4 órakor a miniszterelnöki palotában. A miniszterelnök a vasárnapi értekezletre a szövetkezeti baloldal vezérlőbizottságának huszonnégy tagja közül csak nyolc politi­kust hívott meg, még­pedig Kossuth Feren­cet, Apponyi Albert grófot, Thaly Kálmánt, Andrássy Gyula grófot, Darányi Ignácot, Zichy Aladár grófot, Rakovszky István és Bánffy Dezső bárót. A meghívás levélben történt meg. Apponyi Albert és Andrássy Gyula gró­fokat, akik távol vannak a fővárostól táv­iratilag értesítették a vasárnapi értekezletről. Mindkét politikus valószínűleg még a holnapi nap folyamán visszaérkezik a fővárosba. A csalás politikája. A „Magyarország", amely pedig az egész „nemzeti" küzdelemben az előcsapás szere­pét játszotta, ma szemérmetlenül piszkos megoldási módot ajánl. Törvényes, tehát a többségen alapuló koalíciós kormányt kö­vetel. Ez a kormány tegyen előterjesztést a parlamentnek a hadsereg vezényleti nyelvé­nek kérdésében, a parlament fogadja el, a király pedig járuljon hozzá ! Dehogy is. Az uralkodó éljen vétójogával. Ez az ő felségjoga. Ha egy kérdés nem tetszik az ural­kodónak, nem fogadja el erre vonatkozólag az országgyűlés előterjesztését. Gyakorolja vétó­jogát. Ezt ismeri a törvény és alkotmányosság. A király vétójogát akarja gyakorolni, ám tegye. Legyen pl. az Igazságügyi téren egy ellentét közte és a kormány közt, lényeges ellen­tét közte és a kormány álláspontja között. Mit tesz az uralkodó ? Küzd és vitáz, küzd, mond­juk, vallásos érzelmeivel. Nem hagyja jóvá a kormány és országgyűlés előterjesztését. A függetlenségi párt esti lapja, amely­nek mai száma élén is Kossuth Ferenc írt vezércikket, megelégednék azzal, hogy a koalíció kormányrajutásáért cserében egy képviselőházi határozatot kapjanak, amit a király alkotmány adta jogánál fogva nem szentesít, így ugyan nem lesz magyar vezényszó, de lesz egy alkotmányos visszautasító ki­rályi döntés és koalíciós minisztérium és a „Magyarországának szubvenció. Jóllakik a kecske, megmarad a káposzta s a „Magyarországának sem kopik föl az álla. Egyfolytában igazán nem illik még többet is követelni. Az osztrák vámbizottság ülése. Az osztrák képviselőház vámbizottsága ma kezdte meg a német kereskedelmi szerződés tárgyalását. Az ü­lés kezdetén Stein képviselő azt indítványozza, hogy a tárgyalást a magyarországi viszonyokra való tekintettel halasszák el addig, míg a Derschatt a­bizottság határoz. Az indítványt az összes szava­zatokkal három ellenében elvetették. Azután Berk báró és Stössler, a kormány képviselői részletes felvilágosításokat adtak. Marchet udvari tanácsos határozati javaslatot nyújtott be, amelyben indítványozta, hogy ha a magyar törvényhozás december végéig nem fogadja el a német kereskedelmi szerződést, akkor az osztrák kormány azonnal kösse meg külön a szer­ződést és legyen rá gondja, hogy a reichsrath még március előtt befejezhesse a szerződés tár­gyalását. Báró Call kereskedelmi miniszter azt válaszolta, hogy a decemberben lejáró svájci és bolgár keres­kedelmi szerződések lesznek a kormány és Magyar­ország magatartásának próbaköve. A Fejérváry­kormány hozzájárult e szerződések ideiglenes meghosszabbításához s valószínű, hogy a német kereskedelmi szerződést is még idejében el fogja fogadni. Ha ez a remény nem teljesedik, akkor az osztrák kormány minden lehetőt el fog követni, nehogy Ausztria mezőgazdasága károsodjék. A kereskedelmi miniszter e nyilatkozata után az agráriusok nevében Peschka az ülés berekeszté­sét kérte. Ezt az indítványt elfogadták, noha már tervezték, hogy ma befejezik a szerződés tár­gyalását. Hír szerint a kereskedelmi miniszter a bizottság holnapi ülésének elején ki fogja jelenteni, hogyha Magyarország nem járul a német szerződéshez, akkor Ausztria önállóan fog Németországgal szer­ződésre lépni; ha ez a nyilatkozat nem történik meg, akkor a bizottság nem tárgyalja le a szer­ződést. A passzív ellenállás. A bécsi „Neues Wiener Tagblatt" az adó­megtagadás mind nagyobb hullámokat vető mozgalmának tárgyalásával kapcsolatban összehasonlítást tesz az 1903-iki ex-lex idő­szak s a mai állapot között s a következő eredményre lyukad ki: Kétségtelen, hogy a két év előtti adómegtaga­dás statisztikájával számolt az uj kormány — semmiképpen sem számolva azonban azzal a nagy eltéréssel, mely a két év előtti és a jelenlegi vi­szonyok között van. Az 1903-iki tizenegy hónapig tartó adómegtaga­dás következményeiről, 1903. október 22-iki expo­zéjában számolt be Lukács László akkori pénzügy­miniszter. Az egyenes adók hiányát 45,5,­­ az illetékek hiányát 6,2 millió koronára becsülte. Az illetékeknek ez a csekély hiánya — mint­egy kilenc százalék — arra vezethető vissza, hogy bizonyos illetékek, mint örökségi adók, váltó­bélyegek, technikai okokból nem tagadhatók meg, úgyszintén bizonyos bélyegilletékek sem. Annál nagyobb volt azonban már akkor is a hiány az egyenes adóknál — a teljes összegnek mintegy 25 százaléka. De egyébként sokkal kedvezőbbek is voltak akkor a viszonyok. A pénzügy­miniszter kétszáz millió korona pénztári készlet fölött rendelkezett, a jó aratás jelenté­kenyen emelte a szállítási jövedelmeket és for­galmi adók jövedelmét és a nemzeti ellenállás, a nemzeti érzés megnyilatkozása sem volt olyan­­ hatalmas, mint napjainkban. Az egyenes adók te­kintetében volt csak nagyobb a hiány, mi az állam összes jövedelmeire elosztva, átlag mind­össze 15 százalékot jelent. Az állami jövedelmek ugyanis a legutóbbi költ­ségvetés szerint, következőképp alakulnak: Földadó 65.612 millió korona. Házadó 25.000 „ „ Kereseti adó 47.000 „ „ Részvényadó 8.000 „ „ Járadékadó 10.887 „ „ Szállítási adó 19.000 „ „ Jövedelmi adó 34.052 „ „ Az­­ egyenes adóknak ebből a 217.163 millió koronányi összegéből a részvény-, szállítási és részben a járadékadóknak 37.887 millió koronányi összege meg nem tagadható. A közvetett adók 176.73 millió koronányi összeg­ben így oszlanak meg: Szeszadó 87.3 millió korona, Boradó 16.7 „ „ Sör- és fogyasz­tási adó " 19.— „ „ Cukoradó 31.— „ „ Ilusadó 8.— „ „ Ásványolajadó 11.— „ „ Egyéb jövedelmek: bélyeg- és illetékek­­87.146, sóegyedáruság 33.522, dohányegyedáruság 119.903, lottójövedék 2.067, posta- és távíró 55.685, kincs­tári uradalmak 30.458, pénzverési jövedelmek 34.776, államvasutak 235.220, vasművek 36.013, vagyis jövedelmek 161.399 millió korona. Az összes előirányzott bevétel tehát 1.190.682 millió korona. Hogy hogyan alakult a helyzet 1903-ban, erről már megemlékeztünk. De mások a viszonyok ma. A pénztári készlet ma nem 200 millió korona, hanem csak mintegy 90 millió. Az adómegtagadás és az illetékek beszolgáltatásának megtagadása a törvényhatóságok már ismeretes egyértelmű ál­lásfoglalása folytán azt fogja eredményezni, hogy az összes jövedelmeknek nem 15 százaléka, ha­nem mintegy 38 százaléka fog hiányozni. Az állami pénzkészlet hamar fogytán lesz a beavatottak szerint alig hat hétre elégséges. A megyék, váro­sok és községek a közvetett adók jövedelmét sem fogják beszolgáltatni. Ezzel pedig aligha számolt a kormány. Számolt az 1903-i adatokkal, megfeledkezve arról, hogy mennyire nem analóg 1903. és 1905., az akkori viszonyok és a maiak. Eg­yéb hírek. Bánffy báró ma a Berliner Tageblatt-ban Németország és a magyar válság címen cikket írt, amelyben kifejti, hogy ha a német illetékes körök érdekükben állónak tartják, hogy életképes maradjon az osztrák monarkia, akkor rokon­szenvezniök kell a magyar törekvésekkel. Két törvényhatóság szavazott ma ismét bizal­matlanságot az új kormánynak Versec és Sza­badka. Versec csupán az egyszerű bizalmatlan­ságot mondta ki, Szabadka ellenben a passzív ellenállást is. Pest megye alispánja, Beniczky Lajos, az ösz­szes főszolgabíráknak rendeletet küldött, amelyben eltiltja, hogy belépési nyilatkozatot állítsanak ki azoknak, akik esetleg önként jelentkeznek ka­tonai szolgálatra. Ilyen bizonyítvány kiszolgál­tatása mindaddig tilos, míg a törvényhozás nem szavazza meg az újoncjutalékot. Az ellenzék egyik politikai kőnyomatosa­n po­litika halottja címen hozza az alábbi, a maga szomorúságában is hangulatos hírt. Nem vág ugyan tisztára ennek a rovatnak a keretébe, de közlését nem tagadhatjuk meg, hogy lássák a mi olvasóink is, hogy „az aktuális politika iz­galmai mennyire befolyásolják a kedélyállapo­tokat". A politika hallatja. Hevesről jelenti tudósítónk, hogy az aktuális politika izgalmai mennyire be­folyásolják a kedélyállapotokat, arra legjobb bi­zonyság Oláh József hevesi kertész esete. Annyira kétségbe esett a haza sorsa felett, oly sötétnek látta a feltornyosuló felhőket, hogy elkeseredésé­ben a halálba menekült. A derék kertész hosszú időn keresztül a legnagyobb békességben élt családjá­val. Mióta azonban a legutóbb lezajlott politikai események előtte zsarnokság színezetével birtok az ivásnak adta magát, hogy részegségében elfe­ledje, ne érezze mindazon fájdalmat, melyet benne a hazafi aggodalmak keltettek. Egyre hajtogatta, hogy forradalom lesz, az osztrákok bevonulnak Magyarországba, újra rabszolgákká aljasítják a haza polgárait. Efelett­ elkeseredésében tegnap hajnalban felakasztotta magát.­­ A hivatalos je­lentés szerint tettét elmezavarodottságban kö­vette el. TELEFON­SZÁMAINK: Népszava szerkesztősége 54—94. Népszava kiadóhivatala : 82—61. Párttitkárság 83—41. Világosság könyvnyomda 85—59.

Next