Népszava, 1906. szeptember (34. évfolyam, 206–231. sz.)
1906-09-01 / 206. szám
27XIV. évfolyam Budapest, 1906. szeptember 1., szombat. 208. szám. egy évre . . 18 fi éne . . 80 AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: kor. I negyed évre 4.80 kor. »s egy hóra . . 1.60 » Egyes szám ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden naps. SZERKESZTŐSÉG: VII., Kerepesi út 39. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Gyár utca 1. sz. . (Telefon-szám 82—61.) ! Felhívás előfizetésre! A parlament több mint kéthónapos szünete nemsokára lejár. A kinevezett képviselők megkezdik „működésüket", ami azt jelenti, hogy a kizsákmányolás és jogfosztás nemzeti uralmát intézményes biztosítékokkal maradandóbbá akarják tenni. A politikai élet szünetelését arra használták fel a „nemzet vezérei" hogy a közhangulatot megnyerjék saját céljaiknak. Az általános, titkos választói jogról szóló törvényjavaslatot egyelőre nem szándékoznak benyújtani. E helyett tervszerűen hatnak megvett lapjaikkal saját programmjuk ellen. A hazafiiassággal és mesterségesen felidézett nemzetiségi rémmel igyekeznek már most megindokolni azt az elvonást és jogtiprást, amelyet később akarnak elkövetni. A polgári lapok legtöbbjét megvették vagy kibérelték, hogy a kormányt dicsőítsék és leggaládabb terveiket is „nemzeti vívmánynak" minősítsék. A nép kizsarolt adófilléreit még sohasem fordították oly nyílt szemérmetlenséggel vesztegetésekre, mint most a jelenlegi „nagy" minisztérium teszi. Néhány hónap alatt megették a Rónai Móricok a rendelkezési alapot. Most az államvasutak jövedelmét fogyasztják el kitűnő és egyre növekvő étvággyal az őrszemek és a polgári lapok. Október 10-én a betegsegélyző- és balesetbiztosító törvényt fogják tárgyalni. Mint a kormány minden eddigi cselekedete, úgy ez is a jogfosztást szolgálja. Megszüntetik a munkások kétharmad többségét az igazgatóságokban és a munkáltatók kezébe játsszák át a betegsegélyző pénztárt. A munkáltatók fogják megszabni a betegsegély magasságát, ők bírálják el, hogy a gyáraikban szerencsétlenül járt munkások mennyi segélyt kapjanak. A Népszava volt az, amely annak idején felvilágosította a népet a koalíció szemfényvesztő üzelmeiről. A Népszava közölte először Polónyi és Kossuth titkos rendeleteit, amelyekkel bilincsbe verték és megfojtották a sajtószabadságot. A Népszava rántotta le a leplet a vallás-és közoktatási minisztérium népbutító politikájáról és bebizonyította, hogy az iskolákat a csuhások kezébe akarják játszani. A Népszava bizonyította be, hogy az óriási papi birtokok hogyan úsznak el a Bubicsok kezén, hogyan pocsékolják el a dúsgazdag főpapok az ország pénzét, kitartottaikra és szeretőikre. A Népszava mutatta be a „nagy" minisztérium egyik tagjának erőszakos és brutális törvénytiprását. A csendőrminiszter zsarolása országos felháborodást keltett. A közeljövőben a Népszavára még nagyobb hivatás vár. A polgári lapok nagy többsége csengő pénzért az egész ország szellemi életét meg akarja mérgezni. Az agrárbetyárok zsaroló és jogfosztó törekvéseit, a klerikálisok népbutitását vakon dicsőíti a polgári lapok háromnegyed része, a kormány parancsszavára. A Népszava a jogokért küzdő munkások harci fegyvere. Megvenni, elhallgattatni nem lehet. A Népszavát a munkások ezrei tartják fenn. Nincs rászorulva a rendelkezési alapra, nincs szüksége nyereségre. A lap célja az, hogy a szabadság utáni vágyat és az osztályöntudatot felkeltse a munkások szívében, hogy a műveltség terjedését előmozdítsa Ezért fordulunk mi a szervezett munkásokhoz, hogy szaporítsák az előfizetők számát. Minden új előfizető rövid idő múlva lelkes harcosa lesz a szociáldemokrata párt törekvéseinek. Minden új előfizető eggyel szaporítja a mi táborunkat és gyengíti az ellenfelet. Elvtársak! Fogjunk erős akarattal kitartó, sohasem lankadó munkával az előfizetők szaporításához. Minden szervezett munkásnak kötelessége a lap megvétele és terjesztése. Tegyék elvtársaink lehetővé, hogy mindennap tízezreket bátorítsunk és buzdítsunk a harcra, hogy mindennap tízezrek szívében fokozzuk a gyűlöletet azok ellen, akik rabszolgává és koldussá akarják tenni az ország népének millióit. Nem uzsoratörvényt — sztrájktörvényt! A fővárosi bizottság mai tanácskozásán még sötétebb tónusokat festettek alá a turkesztáni börtön képe budapesti másolatának. Hétfőn kimutatta a fővárosi statisztikai hivatal igazgató-helyettese, hogy ebben a városban, amelyben az ország népességének huszonötöd része zsúfolódik össze, minden ötödik felnőtt férfiembernek még lakása sincs. Csak egy ágyat bérel. Kimutatta, hogy a borzalmas lakásárak miatt tizenhét ember is lakik egyetlen odúban. Kimutatta, hogy nincs város, amelyben ekkora lakásínség és ekkora házbéruzsora volna. Ma pedig a főváros tisztiorvosa számol be a hofstádterek garázdálkodásának következményeiről egészségügyi tekintetben. A tüdővész mindig jobban pusztít a fővárosban. Évről-évre több embert gyilkolnak meg a szolgálatukba fogadott bacillushadsereggel a háziurak. Ma már ott tartunk, hogy a fővárosban minden harmadik halott halálának oka a proletárbetegség. Minden harmadik ember halála jórészt a háziurak lelkiismeretét terheli. Hát volt olyan középkori rablólovag, akadt valaha olyan akasztófára került kapcabetyár, akinek fekete lelkén annyi embervér száradt, amennyi embert kipusztított a világból egy-egy tízszeres háziúr ? Hát ne szoruljon az ember keze ökölbe arra a gondolatra, hogy ebben az isten rendelte társadalmi rendben a rablógyilkost, aki egyetlen embert üt agyon a pénzéért, Balikézre adnak s a száz és száz család kirablói s minden harmadik fővárosi ember gyilkosai nemcsak szabadon járnak, nemcsak szabadon rabolnak és gyilkolnak, hanem egyenesen parancsolói a fővárosnak ! A jámbor Angyal Bandik bokáját a szél veregette össze a faluszéli akasztófán s a budapesti háziurak örömükben maguk verik össze a bokájukat, mikor minden házbérnegyedkor több és több embert zsúfolhatnak össze a folyton emelt bérekkel a mérgezett levegőjű odúkba, amelyekben minden harmadik halott az ő szabadon űzött, rendszeres rablógyilkosságuk áldozata . Nem rettenetes bármelyikünkre az a gondolat, hogy én is, te is, meg a harmadik is beletartozhatunk abba a 31 százalékba, a háziurak vetésébe, amelyet a tüdővész, az ólomlábon járó halál arat le ? ! Nem borzadhat össze bármelyikünk, ha eszébe jut az a hivatalos úton teremtett anarkia, amelyben néhány embernek hatalma van nemcsak kizsarolásunkra, hanem minden harmadiknak közülünk lassú halállal kivégzésére is ? ! Hát jogállam lehet az, amelynek fővárosa ilyen tömeggyilkosok kezében van ?! Hát nem képtelenség tovább tűrnünk, hogy a szánktól elvont uzsorabér fejében hálából egyenként oltsák belénk a legborzalmasabb, legkevésbé gyógyítható, legellenállhatatlanabb betegség csiráit?! Hát nem volna tisztára őrültség a birkák nemes erényét gyakorolnunk, mikor a tömeggyilkosok még provokálnak is?! Pedig azok, akik minden harmadik koporsóban saját áldozatuk viaszsárga arcát láthatnák, nemhogy visszavonulnának elsőemeleti hatszobás bakonyaikba és kerülnék a leendő áldozatoknak tekintetét, hanem kiállanak a fórumra és azt követelik, hogy rablógyilkosságuk áldozatait előbb az állam bilincselje össze, nehogy kapálózhassanak, amikor ők fosztogatni és ölni akarnak. Angyal Bandi és Sobri Jóska nem követelték, hogy a pandúrok az ő kergetésük helyett a kiszemelt utasokat kötözzék számukra a fához; a hofstadterek ellenben annyira biztosak a dolgukban, hogy a tömeges rablógyilkossághoz az államot merik pribéknek invitálni. Pocakos hasuknak ké- A Népszava mai száma 12 oldal