Népszava, 1906. október (34. évfolyam, 232–257. sz.)
1906-10-02 / 232. szám
ZZZS7. évfolyam Budapest, 1996. október 2., kedd. NÉPSZAVA ELŐFIZETÉS ÁRA: MTK , . 19.20 kor. I negyed évre 4.80 kor. £3 évre , . 9.60 » I egy hóra . . 1.60 » Egyes öröm ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI Közlöm Megjelenik hétfő kivételével minden lap SZERKESZTŐSÉG: TÓ, Kerepesi út 32. (Telefon-vám 64—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Gyár-utca 1. as. (Telefon-szám 82—61.) . Október 10-én áll össze az a parlament, amelynek hivatása volna az új Magyarország megteremtése. Magyarország proletariátusa riadóval köszöntse ezt a napot, amely esetleg nagy és döntő küzdelmek kezdetét jelentheti. Az ország minden részéből jelentik az elvtársak, hogy a parlament megnyitása előtt való vasárnapon október 7-én , a rákövetkező napokon NYILVÁNOS ÉPGYŰLÉSEK egész sorozatán fogják követelni a választójogi törvényjavaslatnak az általános, titkos szavazati jog elvének becsületes megvalósításával való beterjesztését. Minden gyűlés a határozati javaslatot petíció formájában a képviselőház elnöksége elé juttatja. A határozati javaslat tiltakozik a kormánynak a betegség- és balesetbiztosításról szóló törvény, javaslatában paritás címén elkövetett szociálpolitikai jogfosztása ellen is. Budapesten, október 7-én, délelőtt kerületi gyűlések, délután tüntető felvonulás és az Aréna előtt közös népgyűlés lesz. Vidékről eddig a következő városokban jelentettek be gyűlést: Tolna, Temesvár, Kolozsvár, Jancsova, Debrecen, Szeged, Miskolc, Cegléd, Rózsahegy, Nagyvárad, Belényes, Margitta, Nagyszalonta, Berettyóújfalu, Kord, Mesetelegd, Székesfehérvár, Zsombolya, Veszprém, Jászberény, Hódmezővásárhely, Vecsés, Kispest, Szentendre, Szombathely, Körmend, Vasvár, Zalaegerszeg, Sopron, Szabadka, Eger, Kerecsend, Pátka, Felnémet, Felsőtárkány, Deménd, Kecskemét, Lugos, Kiskunhalas, Baja, Versec, Rudolfsgnad, Marosvásárhely. Október 10-én: Győr. Október 14-én: Resica, Oravica, Técs, Az építőmesterek munkatárlata. Tizennégy nap óta sztrájkolnak az építőmesterek anélkül, hogy erről akár a hatóság, akár a kereskedelmi minisztérium hivatalos tudomást szerzett volna. Az érdekeltek várakozó álláspontra helyezkedtek és nem közelednek egymáshoz. Az építőmesterek a polgári sajtóban azt hirdették, hogy a munkások a „lassú" munka elvével minden vállalati számítást tönkretesznek, ami azután a mesterek anyagi pusztulását idézi elő. Ez volt szerintük a kizárás egyedüli indoka. Mi nem nyugodtunk meg ebben az indokolásban, hanem kutattunk az igazi okok után és ezt meg is találtuk. Egy az építőipari és pénzügyi viszonyok terén működő szakember a következő felvilágosítást adta nekünk: Az építőmesterek munkatárlatánál, szerinte, a munkásoknak itt-ott felmerülő „amerikai" bojkottja nagyon alárendelt jelentőségű. Itt sokkal nagyobb okok játszanak közre. Tudniillik az egész kizárás nem más, mint pénzintézeti manőver. Ugyanis a lakásszükséglet beálltával néhány bank úgy a Szent László-úton, valamint a Sós-fürdő mellett és Kispest környékén nagy munkástelepeket akar építeni és már ezen célra a telkeket is megvásárolták. Ezeknek a bankoknak szükségük van arra, hogy a munkások „lassú" munkáját a laikus világ előtt felfújják és elriasszák a magánosokat az építkezési kedvtől és így a bankok által nagy költséggel emelt telepek értéke állandó maradna. Ezt a körülményt nem is lehet letagadni, mert arra vall a bankok és az építőmesterek megegyezése is. A kizárásba is ezért szédítették bele a nagy mesterek a kisebbeket, mert biztosították a bankok őket arról, hogy a kizárás alatt kötelezettségeik teljesítésére nem szorítják, hanem mindent prolongálni fognak. A terv, amelyet így kifőztek, vállalkozási szempontból nem is olyan rossz. Mert a nagymesterek a telepek építése körül egymással megtudnak egyezni és a későbbi idők folyamán a magánosok annál jobban ki lesznek szolgáltatva a vállalkozóknak. Most azonban a pénzintézeteknek akarnak szívességet tenni, mert ha a telepek olcsó munkaerővel készülnének el, az a jövedelmet emelné. A munkások azonban szombati gyűlésük határozatával most már nyílt színvallásra kényszerítik az építőmestereket. Mert a mesterek kifogása, az úgynevezett „lassú" munka, csak addig használható fegyverül, amíg a munkáltatók nem kapnak szilárd alapot a vállalkozáshoz. Nos, a munkások minden előzetes kényszer nélkül teljesítették a munkáltatók kívánságát és megállapították azt a munkamennyiséget, amelyet a munkások kötelezően teljesíteni hajlandók. A munkásoknak ez az állásfoglalása kitűnő harci taktika, amellyel szemben a mesterek csak azt tehetik, hogy vagy elfogadják vagy kisül az a szemenszedett aljasság, ami emögött a mondvacsinált ipari krízis mögött rejlik. A munkások gyűlésén meglátszott, hogy semmi külső nyomás vagy félelem adta agyukba a mennyiség megállapításának a gondolatát, csak pusztán az, hogy átlátták, miszerint itt az ideje, hogy a vállalkozáshoz biztos alapot adjanak, a megélhetés biztosításához meg alkalmas eszközöket követeljenek. Nem volt nehéz a munkásoknak ezt a határozatot meghozni, mert úgyis már hoszszabb idő óta foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az egész építőipari termelést új alapokra fektetik le, ahol megrázkódtatás nélkül megkétszereződne a kőművesek keresete. A mostani megállapított elv egy lépés a cél felé. " A munkások ezen határozatukkal minden felelősséget elhárítottak magukról és nyugodtan várják, hogy mit fognak a mesterek határozni. Milyen hazugságokat fognak a közönségnek feltálalni. Némely polgári lap a munkások eme határozatát oda magyarázza, mintha a munkások megpuhultak volna. Tartozunk az igazságnak azzal a kijelentéssel, hogy a munkásoknak a kizárás erejüket mindig hatványozta, nemhogy törte volna. Minden kizárás után a munkások felemelték a sztrájkalapjukat és most sem rettegnek a bekövetkezendő harcoktól. Nem szabad azonkívül figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy amiként nem lehet taplóval sziklát hasogatni, épp ugy nem lehet a kőműveseket a szervezkedés terén visszavetni. Ennek a szakmának munkásai már megtették egyszer, 1904. év őszén, hogy négyheti kizárás után minden eredmény nélkül mentek vissza dolgozni és két hét múlva a mesterek örültek, mikor a munkások követeléseiket megkapva, újra visszamentek az épületekre dolgozni. A távol állók azt hiszik, hogy az építőmunkások most azért teljesítették a munkáltatók követeléseinek egy részét, mert félnek. Ez tévedés. A munkások, miután elvették az építőmesterek legerősebb fegyverét, miután a munkáltatók nem használhatják többé a „lassú" munka rágalmát, megkövetelik, hogy a díjazás ezentúl tisztességesebb legyen. Az építőmunkások nem okoskodhatnak sokat. Miután a téli hónapokban nem dolgoznak, nyáron kell megkeresniük a télire valót is. Ezért az építőmesterek minden furfangja hasztalan. Ha nem lesz megegyezés, akkor még bizonytalanabb lesz ezentúl a vállalkozás alapja. A munkások szilárdan el vannak tökélve, hogy addig folytatják a harcot, amíg győzni fognak. Béke, nyugalom addig nem lesz az építőiparban. A munkások dolgozni akarnak és becsületesen be akarják tartani a vállalt kötelezettségeket, csakhogy nem, ingyen! A Bifépssava mai száma 12 oldal.