Népszava, 1907. augusztus (35. évfolyam, 182–207. sz.)
1907-08-01 / 182. szám
4 párt" érdekében tartózkodik Ischlben a Fejérváry társaságában úgy erre a célra, valamint a darabont-kormánynak már régóta vajúdó igazolási akciójára kér támogatást. A méltóságos hírlap leleplezése az ismert koalíciós taktikát szolgálja. Ugyanis mihelyt a koalíciós kormány ellen bármely oldalon ellenzéket akarnak alakítani a pausálés énekesek, rögtön a darabontokról csicseregnek és ezzel akarják a mozgalmat gyanússá tenni. A radikális pártról való leleplezés egyenesen nevetséges. Tudniillik ez a párt már hónapokkal ezelőtt megalakult. Céljait a röpiratok ezreivel nyilvánosan ismertette és még most is állandóan beszámol működéséről egy hetilapban. A radikális pártot tehát sokkal egyszerűbb lett volna a saját közlönyével leleplezni. Ami Kristóffy politikai pálfordulását illeti, arról még kevesebb oka lehet a méltóságos hírlapnak örömmel zengedezni, mert a szociáldemokrata pártra teljesen közömbös, hogy Kristóffy bízik-e benne, vagy nem. A szociáldemokrata párt teljesen a saját utain halad és már akkor is küzdött a választójogért, mikor Kristóffy ellenezte és akkor is, küzdeni fog érte, ha Kristóffy esetleg elfordul a népjogok ügyétől. A leleplezés különben csak használ az általános választójog ügyének. A koalíció ugyanis eddig azt hirdette, hogy az általános, titkos választójog megvalósítását azért kell jól megfontolni, mert a „bécsi körök" és Kristóffy is helyesnek tartják ezt a reformot. Nos tehát! Miután a „B. N." értesül, hogy a reform gyanús barátai elfordultak az ügytől, most már reméljük, hogy a koalíció lázas buzgalommal készül az általános, titkos választójog megvalósításához. Hisz közismert dolog, hogy a koalíció férfias bátorsággal dolgozik azon, ami Bécsnek nem tetszik. A leleplezés hitelességének jellemzésére említjük meg végül, hogy Fejérváry állítólag nincs is Ischlben. A " . H." csak azért tálalta fel a nyári melegben kis meséjét, hogy elterelje a figyelmet a koalíció szédelgéseiről és az úgynevezett alkotmánybztosítékok késedelmezését is a darabontokra foghassa. KÜLFÖLD. Ausztria. Az osztrák költségvetés. Bécsből jelentik . Az osztrák hivatalos lap mai száma közli a költségvetési provizóriumról szóló törvényt, melyet a király szentesített. Franciaország. A délvidéki mozgalom Parisból táviratozzák : Hír szerint a délvidéki zavargások folytán oda küldött csapatoknak mintegy fele visszatért állomáshelyére A montpellieri főállamügyész a tegnapi minisztertanácson hozott határozatok értelmében most már meg fogja engedni, hogy Ferroult, Marcelin Albertet és a vincellérmozgalom többi vezetőit ideiglenesen szabadon bocsássák. A kormány a vincellérek kívánságainak teljesítésére legközelebb további intézkedéseket tesz. Angolország: A belfasti rendőrség sztrájkja. Belfastból érkezett táviratokból kitűnik, hogy az ottani rendőrsztrájk, melyről röviden már hírt adtunk, nagyon komoly jellegű és minthogy más írországi helységek és városok rendőrsége rokonszenvüket fejezték ki a belfastiaknak, attól tartanak, hogy a sztrájk Belfastból máshova is átterjed. Corkban a rendőrlegénység engedelmet kért, hogy sérelmeinek megbeszélése végett gyűlést tarthasson. Belfastban, ahol a bányászok is sztrájkolnak, annyira veszedelmes a helyzet, hogy ostromállapotot akarnak a városban hirdetni. A helyőrséget már hétfőn megerősítették, de minthogy a város még mindig nagyon izgatott, tegnap még egy gyalogzászlóalj érkezett. Maximágyukkal Belfastba. NÉP&Z Alf Kft, 1907. augusztus 1. Tij hajók építése. Londonból jelentik. A gyarmatoknak a haditengerészet kiadásaihoz való hozzájárulása kérdésében Tweedmouth, az admiralitás első lordja jelentette a felső ház ülésein ki, hogy egy nagy cirkáló építésevetetett tervbe. A következő években újabb hajók fognak építtetni. Az alsóház ülése Londonból jelentik. Az alsóház ülésén a pénzügyi javaslatot 232 szavazattal 91 ellenében elfogadták. Cambell Bannermann miniszterelnök azután azt javasolta, szavazza meg a Sláz Cromer lordnak a nemzeti ajándékképpen szánt 50.000 font sterlinget. Balfour csatlakozik Campbell-Bannerraan fejtegetéseihez. Sasson azzal az indokolással ellenzi a dróttalan távíróra vonatkozó konvenció ratifikálását, hogy azáltal a fennáló angol telepek károsodnának és hogy az megkötné Angolország kezeit oly időpontban, amikor a dróttalan táviró ipara a fejlődés mai stádiumában van. Haldano hadügyminiszter a konvenció mellett foglal állást és kijelenti, hogy "nem csak a mai szükségletek, hanem a nemzetközi kereskedelem és az emberiség érdekében áll, ha lehetővé teszik, hogy hajók és dróttalan táviróállomások között akadálytalanul történhessen meg a táviratváltás. Így az admiralitás, valamint a hadügyminisztérium és a főpostahivatal teljesen ki vannak elégítve a konvenció által, amely nagy előnyökkel jár. Az elnapolásra vonatkozó indítványt er-re elvetik. A Cromer lordnak szánt nemzeti ajándék ügyében William Redmond kifejti, hogy Cromernek semmi szempontból sincsen igénye ily nagy összegre, miért is a javaslat ellen szólalt fel. A vita további során Kettle a Deushavi-ügyből kifolyólag heves támadásokat intéz Cromer lord ellen. A külügyi államtitkár na£y hévvel foglal állást Cromer lord mellett és cáfolja az ügynek a nacionalisták részéről való kiszínezését. Végül a javaslatot 254 szavazattal 107 ellenében elfogadták. TEX.EFOH-SZÁMAIHK. • Népszava szerkesztősége 54-64. Népszava kiadóhivatala . 82—61. Párttitkárság 83—41. Világosság könyvnyomda 85—59. E Marokkó. Válságos helyzet Marokkóban. Az az akció, melyet a marokkói szultán kénytelenkelletlen Maclean kiszabadítására indított, megfosztotta a fővárost különben is csekély helyőrségének egy tekintélyes részétől, ami a trónkövetelőt arra indítja, hogy a fővárost meglepje és a szultánt zavarba hozza. A szultánnak valóban olyan kevés a katonája és olyan rossz az anyagi helyzete, hogy egyáltalán nem valami vermes fantázia kell ahoz, hogy a trónkövetelő egy sikerült katonai, művelettel a trón elfoglalását remélje. Az is meglehet, hogy a Marokkóban érdekelt külhatalmak egy része ezt az eseményt nem is fogná fel valami tragikusan. Tangerből jelentik : Az angol követhez ma Maeleantól levél érkezett, amely arról értesüi, hogy Raizuli halállal fenyegette, ha Mohammed El Torres nem rendeli el, hogy a Mehalla Elkmea területét elhagyja. Londonitól jelentik. A Daily Mail Alkazarba kiküldött külön tudósítója jelenti: A szultán nagybátyja tegnap reggel ideérkezett. Egy meallat hozott magával, vagyis hat-hétszáz kiképzetlen katonát, kik közül még puskája sincs mindegyiknek. Ez az ekszpedíció volna hivatva arra, hogy Macleant kiszabadítsa és Raizulit megbüntesse, de én azt hiszem, hogy 200 kabyluntig elegendő lesz arra, hogy ezt a diszes hadsereget megbüntesse. Ez a csapat a fezi híres hadőrségből került ki, melyre ráfogták, hogy a legválogatottabb legénységből áll. Van egy gépfegyverük és néhány tábori ágyujuk, mely utóbbiak olyan tisztes korúak, hogy bátran helyet foglalhatnának akármelyik múzeumban is. Ez tehát az a sereg, melyet a szultán kéthavi meggondolás után végre mozgósított, hogy hű szolgáját, Macleant megmentse. Minthogy azonban a főváros Fez, ennélfogva helyőrségének egy részét elvesztette, a trónkövetelő El Roghi elérkezettnek látja az időt arra, hogy a szultán ellen döntő csapást intézzen. A trónkövetelő a fővárost fenyegeti és megparancsolja a törzseknek, hogy álljanak készen, mert ő a szultánt meg akarja támadni. A szultán tehát nagy veszedelembe kerülhet, melytől csak gyors és erélyes cselekvés mentheti meg. Fez ma jóformán helyőrség nélkül áll és olyan helyzetben van, hogy valami elszánt felkelő vezér bármely pillanatban hatalmába kerülheti. Az idahoi por. — Meghiúsult merénylet. — Három hónapnál tovább tartó tárgyalás után végre befejeződött a nyugatamerikai bányászszövetség alkalmazottja, Haywood ellen megindított bünper. Tulajdonképpen nem is bünper volt ez, hanem a tőke és munka közötti elkeseredett harc. A munkásság szervezetét lerombolni törekvő vérszomjas tőke a legrafináltabb módon megtett mindent, amit a pénz hatalma megtehet, hogy legyilkoltassa a rá nézve kényelmetlen ellenfelet. Százezrekre menő költséggel egész sereg hamis tanút állítottak a vádlott legyilkolására kirendelt államügyész rendelkezésére. Befolyásos emberek, bányatulajdonosok, bírák, sőt maga Roosevelt, a köztársaság elnöke is nyíltan a munkások ellen lépett fel, csakhogy a vádlott elítéltetését biztosítsa. Az igazság azonban mégis hatalmasabb volt, mint a korrupt tőke összeesküvése és Raywoodot felmentették. Főbb vonásaiban az egész bűnpör eredete a következő: Sternenberg, Idaho állam kormányzója a leghatározottabban a koloradoi és idahoi bányatulajdonosok szolgája volt. Amikor a bányamunkások szervezkedni kezdtek s sztrájkba léptek, a bányatulajdonosok parancsára minden habozás nélkül — többnyire szerecsenekből álló — katonaságot küldött ellenük. Ezek azután a legbrutálisabb vérengzéssel, sortűzzel érveltek a kapitalisták igaza mellett. Később azonban Steinenberg visszalépett s bármily gyűlölt és veszedelmes ellenfél volt is azelőtt, a bányamunkásoknak nem volt többé okuk arra, hogy tőle féljenek. Visszavonultan állattenyésztéssel foglalkozott s nem vett többé részt a politikában. Évekkel később, 1905 december 30-án meggyilkolták. Bombát helyeztek ajtaja elé, amely darabokra tépte. A bányászokra nézve már régebben holt ember volt, tehát őrület lett volna fellendülőben levő szervezetüknek ilyen véres bosszúval ártani. Sokkal valószínűbb, hogy a környékbeli kisbirtokosok — akiket földspekulációjával tönkre tett — követték el a gyilkosságot. Nem is jutott senkinek eszébe, hogy a bányászokat gyanúsítsa. Azonban váratlan események következtek. 1906 február 17-én, tehát majdnem két hónappal a gyilkosság után, azzal a hírrel lepték meg a világot, hogy Meyert, a bányászszövetség elnökét, Haywoodot, a szövetség titkárát és Pettibono bútorkereskedőt, aki különben az időben nem volt tagja a szervezetnek. Denverben, Koloradóban éjnek idején elfogták s a készen tartott különvonaton erős katonai fedezet alatt Idaho államba szállították. Magában véve már az is törvénysértés volt, hogy lakóhelyükről más állam területére cipelték őket, de ez csak csekélység volt ahoz képest, amit a tőke szolgálatában álló hatóságok velük szemben később elkövettek. Mindhármukat Steinenberg meggyilkolásával vádolták. A vád képviseletének egyetlen tanúja volt: Orchard, aki egész cinikusan kijelentette, hogy annyi gyilkosságot követett már el, hogy össze sem tudja mind számlálni. A börtönben leírt vallomásában elmondta, hogy őt a bányászszövetség kizárólag gyilkosságok és merényletek végrehajtására alkalmazta. Előadta, hogy Sternenberg meggyikoltatását a bányászszövetség vezetősége Haywood lakásán határozta el s neki háromezer dollárt fizettek a határozat végrehajtásáért. Ezen gyilkosság beismerése után a büntettek egész katalógusát sorolta fel, amelyeket állítólag mind a szövetség megbízásából hajtott végre. Mindenkor készen volt — mondta — egy-egy vonatot felrobbantani, vagy egy kormányzót leszúrni. Vagy „istenfélelmet" ojtani a nem szervezett munkásokba olyformán, hogy néhányat legyilkolt közülök. Elvágta a liftnek kötelét, amelyben 15 bányász akart leszállni és zuhant a bányafenékre. Detiektiveket gyilkolt le, vasúti állomást robbantott fel, ahol 14-en haltak meg, bányatulajdonosokat mérgezett meg. Valósággal büszke dicsekvéssel adta elő több mint 26 bűntény elkövetését, amelynek áldozata száznál több volt. A legelső pillanatra nyilvánvaló volt, hogy ezen önbeismerések alaptalanok s hogy ha Orchard követett is el hasonló gaztetteket, azt a saját sza