Népszava, 1907. október (35. évfolyam, 233–258. sz.)
1907-10-25 / 253. szám
8 mázni. A szerencsétlenség áldozatait a közeli temető halottasházába szállították. Két nap óta vannak ott, azonban nem akad senki, aki eltemettesse őket. „Kenyéradójuk" erre gondolni sem akar. — Leégett vasúti kocsi. Szabadkáról -írják. Kedden este a Budapestről Szabadkára érkező tehervonat furcsa szállítmánnyal érkezett meg. Az egyik kocsi lángokban állt. A több mint száz kocsiból álló tehervonat a gyorsvonat gyorsaságával robogott be a pályaudvarra, hol természetesen nagy meglepetést keltett a vonat, melynek útját tűzkévék világították meg. A pályaudvaron gyorsan lekapcsolták az égő kocsit, mely messze világító lánggal égett. A vasúti személyzet megkísérelte oltani a tüzet, de fáradozása hiábavaló volt. A kocsi faalkatrészei teljesen elégtek, csupán a kerekek és a tengelyek maradtak épen. A kigyulladt kocsit Kunszentmártonon kapcsolták a vonathoz s az Temesvárra volt irányítva. A kocsi egy temesvári szállítócég butoroskocsija volt és egy temesvári államhivatalnok ingóságait szállította és igy csupa könnyen égő holmival volt tele. Valószínű, hogy vigyázatlanságból keletkezett a tűz. — Iskolás gyermekek szerencsétlensége. Dolováról (Torontálvármegye), irják, hogy a tanító és az iskolaszéki tagok hanyagsága következtében majdnem végzetes szerencsétlenség érte az ottani iskola egyik osztályába járó összes gyermekeket. Szünet közben ugyanis az egyik osztálynak majdnem az összes tanulói alatt leszakadt a pöcegödör padlózata és a gyermekek belezuhantak a pöcegödörbe. A rémes sikoltozásra azonnal több ember szaladt oda a szomszédból és létrák meg kötelek segítségével nagynehezen kihúzták a szerencsétlen gyermekeket, akik közt sokan teljesen elmerültek az ingoványban. A szerencsétlenség hírére a község minden részéből odafutottak az anyák és sokan ájultan terültek el földön, amikor gyermekeiket olyan rettenetes állapotban pillantották meg. Sok gyermek a szerencsétlenség következtében súlyosan megbetegedett. — Amikor a ló nem jön be, Bécsből jelentik . A lóversenytéren az egyforintos helyen az utolsó futam után egy Krausz nevű ember gutaütést kapott és menten meghalt. Ismerősei azt beszélik, hogy Krausz az utolsó versenyben egy lóra fogadott és mikor vesztett, nagy dühbe jött, szitkozódott. — Ellopták a szentséget. A gyöngyösi ferencrendiek templomában még tán most is oltári szentség nélkül imádják az urat, mert vasárnapra virradóra az ur testével együtt ismeretlen tettesek ellopták az oltári szentséget. Az isten a saját testire nem viselt vala akkora gondot, hogy ügyes betörök földi gyarló munkájukkal az isteni gondviselést meg ne csúfolják és most rendőrök, csendőrök bottal ütik a tettesek nyomát és keresik az ur testét, amit valószínűleg azért tüntettek el, mert ezüst volt a foglalatra. — Diák és katona.^Bécsből jelentik: Éjfél után az Opera-utca sarkán Báró Spielmann Antal, a harmadik landwehr-ulánusezred hadnagya egy hölggyel és egy tengerész-főtörzsorvossal beszélgetett ott, amikor diákcsoport jött arra és egyikük kihívóan rászólt a hadnagyra. Spielmann nem is hederített rá, hanem társaságával átment az utca másik oldalára. A diák oda is követte a tisztet. Erre Spielmann kardot rántott és végigvágott a diák fején. Közben rendőrök jöttek és valamennyiüket bekísérték a rendőrségre, ahol jegyzőkönyvet vettek fel a vérontásról. A joghallgató sebét, amely tizenöt centiméter hosszú, a mentők bekötözték, a diákot aztán kórházba vitték. Állapota súlyos. — A kisbíró tragédiája. A cinkotai kisbíróválasztást írásokkal egybekötött alkotmányos küzdelem előzte meg. Mészáros Pál lett a győztes. Az új hivatalos tekintély tegnap délelőtt betért borozni Weisz Ignác korcsmájába, ahol az ellenpártiak még mindig agyarkodó serege megtámadta és annyira elpüfölte, hogy lepedőben vitték haza. Most élet-halál között lebeg Cinkota kisbirája. A csendőrök a dühös ellenpártiak kinyomozásán fáradnak. — Nyilatkozat. A következő sorok közlésére kértek fel bennünket: „A Hir" folyó hó 24-én megjelent 49-ik számában Megvan a tüdővész széruma focim alatt napvilágot látott közleményben több ízben történik nevemre hivatkozás; ez arra késztet, hogy a nagyközönség tájékoztatására kinyilatkoztassam, hogy a Wettenstein-féle szerrel történt kísérletezésekből eddigelé semmi objektív és biztos eredményt felmutatni nem lehet. Magam részéről a kísérletezéshez az engedélyt adtam meg s az afeletti ellenőrzést tartottam fenn magamnak, azonban úgy a nyilvánosságra jutott publikációktól, melyek tudtom és beleegyezésem nélkül lettek közölve, továbbá minden egyéb ezen kísérletezésekkel kapcsolatos ténykedésektől személyem teljesen távol áll. Tisztelettel Budapest, 1907 október 24-én, Dr. Friedrich Vilmos, egyetemi magántanár, főorvos. — „Betörő káplán" címen lapunk első minapi számában írtunk Karlovszky Lajos káplán sikkasztás miatt történt letartóztatásáról. A Pázmányféle papi védőiroda annak a közlésére kér fel bennünket, hogy „Liptószentnyiklóson római katolikus plébános, káplán, sőt hitközség sincsen s hogy a letartóztatott Karlovszky nem római katolikus"..— Megjegyezzük, hogy a betörő káplán római katolikus voltáról forrásunk, egy esti újság irt és a tévedés innen került a Népszavába és egy-két más reggeli lapba. A vakok budapesti nevelő- és tanintézetével kapcsolatosan a közoktatásügyi miniszter óvót létesített 5—7 éves vak gyermekek részére. Felvételt nyer vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül minden magyar állampolgár gyermeke, aki a jelzett kort át nem lépte s aki a vakságon kivül más testi, vagy szellemi fogyatkozásban nem szenved. A szegénysorsú szülők gyermekei ingyenes helyekre vétetnek fel. Felvételi határidő folyó évi november hó 1-ében állapittatik meg. Kérvények a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszteriumnak cimezve az igazgatóságnál (Budapest, VII., István út 95) nyújtandók be. — Időjárás. Az országban tartósan derült, nappal enyhe és éjjel hűvös idő uralkodik ; gyenge éjjeli fagy északon és keleten csaknem általános volt. A hőmérséklet maximuma: ugyallán, meg Eszéken 19 C°, minimuma : Árvaváralján, Debrecenben és Botfalun 3 C° volt. Tegnap este fél 10 és 10 óra között közepes erejű, közeli földrengést jeleztek a budapesti, ógyallai és temesvári műszerek. jóslat : Az időjárásban egyelőre lényeges változás nem várható, később nyugatról növekedő felhőzet és némi csapadék valószínű. NÉPSZAVA 1907 október 30. Rövid hírek. A fegyverrel játszott. Zsebely, temes vármegyei községben a napokban Csurbai Péter tizenhatéves legény a Flóbert-puskájával lövöldözött és nyakszirten találta Drágán Szilárd ottani földmivest. Drágánt beszállították a temesvári közkórházba, ahol a halállal vívódik. A mézeshetekben szívenlőtte magát tegnap Marosvásárhelyen Végh József fodrász felesége, aki akkor hét hónapja volt férjnél. Véghné meghalt. Levelet hagyott hátra, amelyben tettének okául életuntságát említi. Összevagdalták egymást az aradi vasúti állomáson Danyicskó József huszár és Kozma szrátyás ,honvédbaka. A verekedés a katonaéletben már szokásossá vált kötekedésből, az egyes fegyvernemek lekicsinyléséből és kigúnyolásából keletkezett. A két katona súlyosan megsebesült. Tehervonat elgázolta csütörtökön Adamik Mihályt, Poprád állomás főnökét. Nyomban meghalt. A leánykereskedés leküzdésére alakult egyletek nemzetközi konferenciája csütörtökön Brüszszelben összeült. • A tengerbe dobta magát Voloscánál Klein Antal a littai (Krajna) kerületi főnökség főbiztosa. Észrevették és kimentették. Tettének okát nem tudják. Felrobbant egy lőporraktár Neusalz poroszországi város közelében. Megállapították, hogy a raktár bejáratánál egy kevés lőpor el volt szórva s azt fiatal gyermekek meggyújtották. Egyikük súlyosan meg is sérült. Összeomlott Vladivosztokban (Szibéria) az ottani partépítésnél, amely 8 millió rubelbe kerül, az építmények nagy része. Vizsgálat alkalmával a rakpartépítés dolgában nagy csalást fedeztek fel. A felségáruló és a nép. — Saját tudósítónktól. — Berlin, október 23. A város egynémely része néhány nap óta különös képet nyújt esténként: ama gyűlések környékén, ahol a másfél évi várfogságra itélt Liebknecht elvtárs beszél, a berlini munkások tízezrei nagy tüntetéseket rendeznek. Minthogy a legnagyobb gyűlési termek is csak korlátolt számban fogadhatják be a hallgatóságot, a munkások özönlése a gyűlések színhelyére már délután öt órakor megkezdődik, hat órára a terem már túl van zsúfolva és azok, akik később érkeznek, elállják az utakat és nagy ovációkban részesítik a „kiközösített" felségárulót, így adva kifejezést ama gyűlöletnek, melyet a militarizmus ellen táplálnak. Ezek a tüntetések oly elemi erővel nyilvánulnak meg, hogy a berlini rendőrség, mely nem tűr semmiféle csoportosulást vagy tüntetést, mely még a császár ablaka alatt tüntető hazafiakat is a szó szoros értelmében széjjel verte — megelégszik azzal, hogy néhány század rendőrt felvonultat vagy készenlétben tartat, de a tüntetésbe nem avatkozik. Az antimilitarizmus, a cholera gallisa — ahogy a német császár nevezte, végre utat tör magának Németországban is — a birodalmi főtörvényszék jóvoltából. Amiért Liebknecht elvtárs éveken át hiába fáradozott, azt meghozta egy rövidke ítélet és az azt megelőző néhány napi tárgyalás. A hadseregellenes küzdelem eddigelé a német párt mostoha gyermeke volt. A párt mulasztásairól és az e téren való kötelességeiről Liebknecht elvtárs a következőket írja elkobzott könyvében: A német szociáldemokrácia még a hadsereg ellen való vádanyag összegyűjtésében sem tett valami sokat. Csak a katonai költségvetést, a közvetlen katonai terhek és a létszám emelését tárgyalták eddigelé behatóan. De már a katonai terhek és a vám, valamint az adópolitika között való összefüggés is beható vizsgálatra vár. De mindenekelőtt és elsősorban hiányzik a katonakínzások, a hadbírósági ítéletek, a katonai öngyilkosságok, a hadsereg egészségügyi viszonyainak, a szolgálat által szenvedett károk, a fizetési és nyugdíjviszonyok, a katonák, mint bérleszorítók alkalmazása és az erre vonatkozó hadtestparancsnoki rendeletek, a katonák sztrájktörőkül való alkalmazása, a katonai szabadságolások a sztrájktörő célokra, a katonák és felfegyverzett rendőrség sztrájkokba való beavatkozása, az ily alkalommal elhullott áldozatok, a katonaság beavatkozása a politikai akciókba, a hadastyán egyleteknek kihasználása a politikai és szociálpolitikai harcokban, a militarizmus tevékenysége minden fentemlített téren, különösen a gazdasági és politikai harcban a többi országokban is — hiányzik, mondom, mind e tények összefoglaló tárgyalása . . . Az anyag gyűjtését és feldolgozását rendszeresen kell űzni; ezt az általános "agitációban, mellétetek ttest lehet elvégezni." A pártgyűlések többsége tudvalevőleg mindig leszavazta Liebknecht elvtárs indítványát és most ? Az ítélet kihirdetése után a pártvezetőség első dolga volt, hogy elhatározta a tárgyalásoknak brosúra alakjában való közzétételét, mely már magában véve is oly vádanyag a militarizmus ellen, milyet egyetlen antimilitarista bizottság sem tudott volna egykönnyen összeállítani. Oly hatást, milyent e füzetecske fog elérni, tán száz antimilitarista irat sem tudott volna kelteni. Az antimilitarista hangulat még a tárgyalások alkalmával megnyilvánult; erről tanúskodott az a nagy érdeklődés, melyet a munkásság a tárgyalások iránt tanúsított. Az Ítélet kihirdetését az egész birodalom proletársága visszafojtott lélekzettel várta. Az Ítélet kihirdetése alkalmával a lipcsei munkások tízezrei vették körül a birodalmi törvényszék épületét, mely körül nagyszámú rendőrség vont kordont. Midőn a munkásság megtudta az ítéletet és mikor Liebknecht elvtárs elhagyta a törvényszéki palotát, a tömeg áttörte a kordont és zajos tüntetést rendezett. Itt foglalt a nép először állást az ítélet ellen. Mihelyt azonban a távíró szétröpítette a hírt a birodalomban, megkezdődtek a gyűlések és értekezletek — nap-nap után száz meg száz ilyet tartanak a birodalom minden részében — ahol feltárják a militarizmus bűneit és a proletárok százezrei tesznek fogadalmat, hogy az eddiginél hathatósabban fognak küzdeni az osztályállam utolsó mentsvára, a militarizmus ellen. De mindazon a gyűléseken is foglalkoznak a lipcsei perrel, ahol egyéb ügyeket tárgyalnak. Az egybegyűlt munkásság sehol sem oszlik szét anélkül, hogy háromszoros Hoch-ot ne kiáltana Liebknecht elvtársra, ami semmiesetre sem az embernek, hanem az ügynek szól. A birodalom minden részéből ezrével érkeznek a megrendelések a kiadandó füzetre, úgy, hogy ez oly példányszám.