Népszava, 1908. szeptember (36. évfolyam, 208–233. sz.)
1908-09-29 / 232. szám
XXLXVI. évfolyam- Budapest, 1908 szeptember 39. kedd. 2831. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁR A: évre. .. 18.30 kor. negyed évre. 4.80 kor. ívre . . . S.ao , . I egy hóra . .. 1.6© VEGYES SZÁK ÁRA 6 FEUVÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZSORYL Megjelenik hétfő kivételivel minden nap. EZERKESZTŐEÁE: VZL, &AXÓQZX-VTML (Telefon-szám 54—M.) NADÓMAXAZRT VTL, SVÁB UTCA I. sz. (Telefon - txkm 83—61.) munkások! Elvtársak! Az általános, egyenlő, titkos választójogért s a plurális jogfosztás ellen folyó küzdelmünket egy pillanatra sem szabad beszüntetnünk. Az ország minden városában folytatnunk kell a legerőteljesebb agitációt. Gyűlések százain kell tiltakoznunk a szégyenletes jogfosztás ellen és folyton fokozódó tüntetésekkel kényszerítenünk kell a kormányt a becsületes választójogi reform megalkotására. Folyó hó 30-án, szerdán este fél nyolc órakor a fővárosi munkások a következő helyeken tartanak gyűlést: VI Hungária körút 101, Csermák-féle vendéglő. VII., Szövetség-utca 24, Ilienes-féle vendéglő. VIII., Práter- és Futó-utca sarok, Böhm-féle vendéglő. Jelenjetek meg tömegesen a gyűléseken ! A magyarországi szociáldemokrata párt. ( v A bécsi hazaárulás. A magyar választójog ügye két nap óta két ország munkálkodó népének védelme alatt áll. Az osztrák szociáldemokrata párt vasárnapi értekezlete új és hatalmas erőkkel növelte meg a magyar választójog harcosainak táborát: az osztrák munkások erkölcsi támogatásának, proletár rokonszenvének és politikai befolyásának, súlyának erejével. A tényleges összefüggések és való érdekek hatalma erősebb minden közjogi finomkodásnál, államjogi szőrszálhasogatásnál és keresztültör minden papiros korláton. Hiába mondják és irják, hogy a magyar választójog Magyarország belügye, amelynek miként való elintézésébe nincsen joga beleszólani senkinek, aki Magyarország határain kívül lakik, a minden közjogi elméletnek fittyet hányó tényleges viszonyok és érdekek igen hatalmas szóval keresik az érvényesülés útját. Minden ember tudja azt, hogy Magyarországon valamirevaló dologról intézkedő törvényt még nem hoztak úgy, hogy a törvény hozatalába osztrák érdekkörök ne szólottak volna bele. Hiába jelentik ki magyar törvények gyors ismétlődéssel, hogy Magyarország szabad és független állam, ügyeinek elintézésében más államnak beleszólása nincsen, a történelmi élet folyamán kialakult gazdasági és politikai viszonyok írott malaszttá tették ezt a függetlenséget. Tábornokoknak, főhercegeknek, jezsuita atyáknak, Schönberger báróéknak szabad beleszólani magyar ügyekbe. Főrangú szalonokban és grófi bálokon megengedett dolog a magyar állami élet vitelére befolyást gyakorolni. Hátulsó lépcsőkön, rejtett és bizalmas utakon száz és száz módja van annak, hogy az arisztokratikus és militarisztikus befolyások érvényesüljenek. Hiszen mindenki tudja, hogy minő egyetértő párhuzamos munka folyt a budapesti és bécsi főnemesi palotákban az egyházpolitikai reformok ellen. Az is közismert dolog, hogy amikor a koalíciós nemzeti szédelgés idején a korona elfogadta az eseményektől reákényszerített általános választójogot, a magyar nemzeti államférfiak s főképpen az arisztokraták minden családi és egyéb összeköttetésüket fölhasználták és az osztrák főnemesség útján el akarták terelni a koronát az általános választójog programmjától. Sőt most is, mint miniszterek és parlamenti politikusok, akik pedig állandóan a nemzeti önállóság jelszavával házalnak, a legnagyobb erőfeszítéseket teszik meg arra nézve, hogy Aerenthal és Schönaich közös miniszterek szóljanak bele az általános választójog körül folyó udvari harcba, de persze olyan módon, amely a jogfosztóknak és szószegőknek kedvére van! Nos hát, ha nem tilos, sőt szokott és kedves dolog hátsólépcsőkön, intrikákkal, cselszövésekkel, kerülve a napvilágot, a magyar politika fontos kérdéseinek eldöntésénél osztrák befolyásokat mozgósítani, mi csak követtük a magyar hazafiakat e téren, azzal az egy különbséggel, hogy nyíltan, őszintén, becsületesen cselekedtünk, úgy, amint az pártunk természetének és az általunk képviselt nagy eszmének egyaránt megfelel. Ha a kiváltságok védelmezői, az igazságtalanság apostolai, a demokrácia ellenségei segítségül hívják a bécsi nagytőkések lapjától kezdve a közös külügyminiszterig az ellenforradalom minden tényezőjét, akkor senki sem veheti mitőlünk rossz néven, ha ugyanebben az ügyben mi meg örömmel fogadjuk el a hatalmas osztrák proletariátus pártjának istápolását. Az uralkodó osztályoktól megteremtett közös ügyek mellé a vasárnapi értekezlet ünnepélyes formák között proklamálta a népjogok közösségének gondolatát és megmutatta, hogy ez a gondolat az, amely egyforma erősen él minden proletár szívében, bármilyen államkötelék tagja és bárminő nyelvű is egyébként. Az uralkodó és kizsákmányoló osztályok elleni küzdelmet különkülön folytatja mindegyik országnak munkássága, de aki látta a bécsi értekezlet lefolyását és hallotta az ott elhangzott beszédeket, abban önkénytelenül is föltámadt az az érzés, hogy az uralkodó osztályok érdekeinek törvényben védett közössége mellett nagy és magasztos erővel él e két országban lakó népek mindegyikének lelkében a fölszabadulás vágyának, a demokrácia, szabadság és művelődés vágyának a közössége is s ennek volt nagyszerű megnyilvánulása a szeptember 27-iki ünnep. Politikai fontosságát és jelentőségét érezni fogjuk választójogi harcunk folyamán jó sokáig. Most csak azt akarjuk kiemelni a szép és nagy nap tanulságai közül, amelyek a legszembeszökőbbek. Egyrészt azt, hogy amint az osztrák szociáldemokratákkal összekerültünk, éreznünk, látnunk kellett, hogy nekik éppen az általános, titkos, egyenlő választójog megszerzése óta és megszerzése következtében az osztrák állam fönmaradása nem közömbös, hogy ők érdekelve vannak ezen állam fönmaradásában, mivel éppen a politikai demokrácia által megteremtődtek reájuk nézve a boldogulás és előrehaladás keretei. Bármilyen kevéssé kielégítő is kívánságainkhoz, vagy fejlettebb viszonyokhoz mérten az osztrák munkásság helyzete, a mi viszonyainkhoz mérten már vannak nekik porcellánjaik, amiket félteni lehet valamely földrengéstől és amelyet féltenek is. Az osztrák munkásságnak már érdeke Ausztriának államul való fönmaradása; a magyarországi munkásságnak még nem érdeke ilyen formában a magyar állam fönmaradása. Éppen ennek a szempontnak figyelembevételéből következik a bécsi értekezletnek másik tanulsága: mi, hazaáruló szociáldemokraták, akik Bécsbe mentünk cimborálni az osztrákokkal, mi dolgozunk igazán Magyarország független állami létének megalapozásán és az itthon hazafias lánggörcsökben vonagló nemzeti államférfiak ásták meg ennek a függetlenségnek a sirját. Nincsen jobb és megbízhatóbb propaganda a magyar állami függetlenség számára, mint amely demokratikus jogokat követel minden polgár számára s nem lehet semmivel olyan biztosan kihúzni a gyékényt minden Grosspesztrioid-os törekvés alól, mint azzal, ha itthon megkapja a nép azt, legalább K^p.vatai rr^—fi 2011**-1