Népszava, 1910. augusztus (38. évfolyam, 182–206. sz.)
1910-08-23 / 199. szám
6 — Gáspár Imre. Hosszú szenvedés után elhagyottan, elfeledetten halt meg a Rókus-kórházban pénteken este Gáspár Imre. Június óta kínlódott a kórházban, gyomorrák pusztította el. Három napig feküdt a rideg kórház halottaskamrájában és a temetéséről sem a családja, sem az ismerősei részéről nem történt intézkedés. Már a szegényalapból akarták eltemettetni, amikor megjelent egy barátja, aki eltemettetése ügyét magára vállalta. Volt kollégái, az újságírók vagy az Újságírók Egyesülete temetteti el vagy már el is temettette. — Újságíró volt. Egészen fiatal korában szép verseivel tűnt föl; sokat fordított a tót és a lengyel költőkből és maga is több kötetet adott ki. Egészen fiatalon került bele a szociáldemokrata mozgalomba is. Állítólag előkelő felvidéki családból származott és a családja akarata ellenére nem vármegyei hivatalnok lett, vonzotta az újságírás és nagyon közel jutott az akkor, évtizedekkel ezelőtt még meglehetősen gyönge szociáldemokrata sajtóhoz. Úgy járt, mint nagyon sok fiatalember. Lelkesedett, tüzelt a dolgok megértése és megvizsgálása nélkül. Nagyon fiatal ember, nagyon tüzes fiatal ember volt. Egyre-másra írta a tüzes forradalmi verseket a munkáslapokba, izgatott, lázított. Ő írta a Marseillaise munkásszövegét is („Föl dalra társak, zengje ajkunk a munka bus, de szent dalát...") és ezzel a szöveggel énekelték a forradalmi dalt, amíg Csizmadia elvtárs nem írt jobb és szocialistább szöveget. Írt cikkeket a pártlapba, eljárt a munkások közé, tartott fölolvasásokat. Nem sokáig volt „szocialista", pedig szocialista versei szereztek neki nevet és népszerűséget és nem szerelmi dalai vagy újságírói munkája. Kikerült a mozgalomból, renegát lett, amint renegátok lesznek azok az emberek, akiket impressziók és nem meggyőződés visz a szociáldemokrata táborba. Elment polgári újságírónak, több lapot — klerikális lapot — szerkesztett, csúnyán megtagadta a múltját, gyűlölködött és uszított. Három-négy esztendővel ezelőtt még Debrecenben működött. Azután valami szaktudósító-féle állást kapott a miniszterelnökségi sajtóirodában. Visszavonultan, keserűségben, elfeledetten halt meg ötvenöt esztendős korában. — Nyolc siketnéma a vízbe falt. A berlini siketnéma-intézet tagjai vasárnap kirándultak Grünewaldba. A szomorú társaság mindenfelé nagy föltűnést keltett, amint hangtalanul, egymásnak jelekkel integetve vonultak odébb a főváros sok ezer kiránduló népe között. A Spree partján csolnakokat béreltek a siketnémák maguknak. Nyolcasával ültek ladikba és eveztek le a Havel felé. Mikor az utolsó csalnak is útnak indult, nagy szerencsétlenség történt. Körülbelül 50 méternyire lehetett a parttól ez a ladik s egyszerre fölbillent. A nyolc siketnéma a folyóba esett. Segítségért egyikük sem tudott kiáltani és egyetlenegy sem tudott úszni. A szerencsétlenek hangtalanul, kétségbeesetten küzködtek. Mire az elsőknek indult csolnakok siketnémái körülnéztek, hogy hol marad az utolsó ladik, már késő volt a segítség. Mind a nyolc siketnéma a vízbe falt. — A vasúti munkás élete. Hétfőn délután a nyugati pályaudvaron a Bécsből jövő gyorsvonat elütötte Győri Sándor 44 éves pályamunkást, akit a mentők életveszedelmes sérülésekkel a Rókus-kórházba vittek. A vonatvezető ellen a rendőrség megindította az eljárást. — A koronaőrség pénze. A koronaőrségi laktanyában péntek este történt betörés ügyében — szombaton írtunk róla — a rendőrség a maga részéről befejezte a vizsgálatot és nem folytatja tovább a nyomozást. A két napon át tartó nyomozás adatai szerint a betörést más nem követhette el, csak a laktanyában lakó katonák. Polgári egyénről szó sem lehet, így tehát a rendőrség nem illetékes arra, hogy a betörőt nyomozza. A rendőrség csupán figyelő állást foglal, hogy ha esetleg gyanús körülményt venne észre, amely a hadbíróság figyelmét elkerüli, a hadbíróságot erre figyelmeztesse. — Elaludt a bakon szombaton a Kőbányaiúton Csuzdy János kocsis. A lovai közé leesett, a kerekek alá került, melyek keresztülmentek rajta és megölték. — Szerencsétlenül járt röpülőgépesek. Folyton szaporodik a szerencsétlenül járt röpülőgépesek szomorú listája. Ismét három katasztrófa történt. Vival hadnagy, az olasz katonai csapat tagja, vasárnap Civitavecchiából Rómába akart röpülni. A főváros határában, a magiinai rétek fölött szélroham kapta el a gépet, amely lezuhant, Vival szörnyethalt. Más jelentés szerint a katasztrófát benzinhiány okozta. Vival di Pasqua az első olasz, aki halállal áldozott a repülés tudományának. Simon wienerneustadti aviatikus vasárnap délután Zágráb közelében a gyakorlótéren fölszállt. A gép három méter magasságban fölmondta a szolgálatot, lezuhant és összetört. Simon sértetlen maradt. Dehaeder aviatikus vasárnap este Cambray (északnyugati Franciaország) közelében fölszállásokat kísérelt meg biplánjával. A gép csekély magasságból lezuhant és összetört. Dehaeder súlyos sérüléseket szenvedett. — A szerelem. Seb. István villanyszerelő szerelmes volt, még pedig B. Verona utcai leányba. A szerelmes legény nagyon féltékeny is volt és folyton ostromolta a leányt. Vasárnap a Lujzautcában találkoztak. Alig váltottak néhány szót, amikor Sebbicskát rántott és össze-vissza szurkálta szerelmesét, akit a mentők haldokolva vittek a Rókus-kórházba. Sch. Istvánt a rendőrség letartóztatta. Véres szerelmi dráma történt a fejérvármegyei Jenő községben. Csépi Mihály 27 éves földbirtokos két évvel ezelőtt nősült, de legénykori szeretőjével továbbra is föntartotta viszonyát. Csépi felesége, aki tudott a viszonyról, az utóbbi időben mind gyakrabban sürgette az urát, hogy szakítson a szeretőjével, mert különben elhagyja. Csépi, aki nagyon szerette két kis gyermekét, félt, hogy ha az asszony beváltja fenyegetését, úgy ezektől is el kell válnia. Ezért azután szörnyű tettre határozta el magát. E hó 19-én délután kihívta kedvesét, Szentes Máriát a szőllőhegyen levő présházába. Beszélgetés közben Csépi hirtelen revolvert rántott elő és azt a leányra sütötte. Szentes Mária összeesett. Csépi erre szíven lőtte magát, nyomban meghalt. Szentes Mária sérülése életveszedelmes. — Becsapták a közönséget. Szentistván napján úgynevezett nagy ünnepélyt rendeztek a Margitszigeten. Erről az „ünnepély"-ről a „Politikai Híradó" ezeket írja: „Régi szokás az Budapesten, hogy valahányszor nagyobb szabású ünnepélyt rendeznek, az mindig a közönség becsapásával végződik. Ez történt szombaton a Margitszigeti ünnepséggel is. Az úton-útfélen elhelyezett reklámok és hirdetések szerint este, a tűzijáték végeztével, a Henry-cirkusz néger mutatványosai szerepeltek volna, utána pedig nagy táncmulatság. Azonban az történt, hogy este tizenegy óra után, mikor a tűzijáték véget ért, a szigeten eloltogatták az ívlámpákat, alig hagytak néhányat égve. A közönség persze várakozott a táncmulatságra, végül megunta a hosszas várakozást és a rendezőség szidalmazása közben eltávozott. Éjfél utáni egy órakor megjelent a cirkusz néhány néger táncosa, de ezek sem akartak föllépni, állítólag azért, mert „szűk volt a hely"; végül a még ottmaradt kétháromszáz főnyi türelmetlen közönség követelésére a zenekari emelvényen néhány táncot mutattak be és ezzel a híres ünnepély véget ért. Hogy valóban így történt-e, nem tudjuk, de hogy nem sok valószínűtlenség van az elmondottakban, az bizonyos. Föltörték az összes pincéket és padlásokat az Alföldi utca 2. számú bérházban az elmúlt éjszaka; elvittek mindent, ami csak elemelhető. A szó teljes értelmében mindent, a szárításra kitett ruhákat, a köteleket, a szőnyegeket, a dézsákat, teknőket, zöldségneműeket, fölraktározták társzekerekre a fát és szenet is. Úgy látszik, a tolvajok igen kényelmesen dolgozhattak, amit annál is inkább megtehettek, mert a kapukat trágyadombok helyettesítik a házban. — Szerencsétlenség a tengeren. Londonból jelentik, hogy az admiralitás jelentése szerint a „Bedford" nevű cirkálót katasztrófa érte. Tizennyolc tengerész vesztette életét. — Megtámadták és kirabolták szombaton éjszaka a Soroksári-úton Szarvas János szűcsöt. Az egyik útonállót, T. János kocsist letartóztatták, a másik, D. Gábor, megszökött. — Kis panamák, nagy panamisták. Zenta városa sok minden egyéb mellett nevezetes a panamáiról is. Zentán esett meg, hogy mikor a város a szomszédos Marczibányi-féle uradalmat meg akarta vásárolni, a kiküldöttek kezéből a Tiszába fújta a szél a pénzt s így a vásárból nem lett semmi. Ez még 1875-ben történt. Azóta sem szűntek meg a panamázások. Vastag köteteket lehetne megtölteni a zentai nagy panamák történetével. Az óriás ősöket utánozzák a törpe utódok. Ma már nincs nagy panama, ellenben annál több van kicsi. Újabb időben a városig alkalmazottak közé kellő honorárium nélkül nem juthatott senki. Egy kézbesítői állás: 500 korona, egy tanítói állás 400 korona ésatöbbi. Divatba jött, hogy egyes képviselő urak némely határozatot megfölebbeztek, aztán jó pénzért visszavonták a fölebbezést. Az sem volt utolsó eset, hogy egy „tekintélyes" képviselőről kiderült, hogy képviselői tekintélyénél fogva olcsón kibérelte a város földjeit, aztán tovább adta híveinek holdanként 10 korona haszonnal. Zentán esett meg, hogy az ellenzéki országgyűlési képviselőjelölt — a Népszava megírta — valahány ezer koronákért visszalépett a jelöltségtől a kormánypárti jelölt javára, amikor már biztosnak látszott a győzelme. És most legutóbb megesett, amit az adott viszonyok között már régen várhattak a zentaiak: egyik tisztviselőről panamás hírek pattantak ki. Katonát szabadított a szerencsétlen. Nem egyet, nem is kettőt, hanem — mint az egyik zentai lapban, az „Összetartásában, közzétett följelentésből kitűnik — tömegesen. Egy-egy katonaszabadítás ára 400—600 korona. A viszonyokhoz képest néha kevesebb is. Sok esetben sikerült a szabadítás, sok esetben nem sikerült. És hogy nem sikerült, ez okozza a katonaszabadító zentai tisztviselő, H. E., vesztét. Akiknek ugyanis nem sikerült a szabadulás, feljelentést tettek ellene. Megöltek egy kémet. Párisi jelentés szerint Chatillonban vasárnap egy ember holttestére bukkantak, amelyet mint egy Simán nevű emberét agnoszkáltak. Ez a Simán Elszászból származik és körülbelül egy évvel ezelőtt ment Párisba, ahol egy hordógyárban dolgozott. A csendőrök, akik holttestét megtalálták, annak zsebeiben egy német és francia nyelven írott jegyzőkönyvet találtak, amely több francia erősség leírását és egyéb katonai természetű dolgokat tartalmazott. Azt hiszik, hogy Simán kém volt, akit társai öltek meg, mert nem tudott megférni velük. A meggyilkolt ember kém voltát igazolja, hogy olyan fényűző életmódot folytatott, amely semmiképp sem volt összhangban jövedelmével. Erdőégés következtében Wallace Idahoi (Északamerika) város fele leégett. Huszonnégy ember életét vesztette. A tűz tovább pusztít és más városokat is fenyeget. A „Frankfurter Zeitung" newyorki jelentése szerint 25 holttestet találtak, amelyeket a tűz teljesen összeégetett. 180 ember hiányzik. A tűz hétfőn 100 négyzetmértföldnél nagyobb területen pusztít. — Montana nyugati részében nagy erdőégések pusztítanak. Menekülők érkeztek ide s ezek közül sokan igen ínséges állapotban vannak. 180 erdészeti alkalmazott hiányzik. Attól tartanak, hogy a tűzben lelték halálukat. A washingtoni erdészeti kormány hivatalnokai kijelentették, hogy bizonyítékaik vannak arra nézve, hogy Oregonban sok erdőégés vezethető vissza gyújtogatásra. A „kiewi pogrom", Fabiansky festőművész híressé vált festménye, amelynek eltávolítását kérte a frankfurti rendőrség egy műkiállítás vezetőségétől, mégis végérvényesen eltávolodik. Eltávolítják pedig igen nevezetes alkalomból: a cár érkezésének előestéjén. „Nem a jó sor elöl" címmel csütörtöki lapunkban megjelent hírünkre vonatkozólag H. István, akiről abban a hírben volt szó, annak a közlésére kért bennünket, hogy a munkáltatója, Zoboki János pestújhelyi iparos jól bánt vele; szerelmi bánata miatt követett el öngyilkossági kísérletet. — Gyógyszerészsegédek mozgalma. A gyógyszerészsegédek pénteken este a „Fehér ló" nagyszálloda éttermében értekezletet tartottak, amelyen igen elkeseredett hangon vitatták meg a legutóbb történt patikajog-adományozásokat. — A „Zeppelin VI." hétfőn reggel 5 órakor Friedrichshafenben fölszállott; tíz órakor Baden-Badenben kikötött. — A Jungfrauról lezuhant három turista holttestét megtalálták. Lautenburgba szállították. NÉPSZAVA 1910 augusztus 23.