Népszava, 1912. március (40. évfolyam, 52–78. sz.)
1912-03-21 / 69. szám
6 tett a részvényeseknek, mivelhogy a súlyos helyzet palástolására állandóan hamis mérleget állítottak össze. Néhány hét előtt Somló Gyulát választották meg vezérigazgatóul, aki, amikor megcsinálta a bank igazi mérlegét, konstatálta, hogy a Törlesztési Banknak igen nagy deficitje van és hogy az ügykezelés körül évek hosszú sora óta a legnagyobb mértékű szabálytalanságok és inkorrektségek történtek. Azt a veszteséget, ami a bankot e szabálytalanságokból kifolyóan érte, az új vezérigazgató három millió koronára becsülte, szóval csaknem az egész részvénytőke elúszott. Ezt a lesújtó valóságot Somló azonnal közölte Szivák Imrével és a végrehajtó bizottsággal és kijelentette Sziváknak, hogy vagy rendelkezésére bocsátja azonnal a hiány pótlására szükséges összeget, amely nélkül a bank korrekt vezetését nem vállalhatja, vagy pedig nyomban kilép a bank kötelékéből. Szivák néhány napi időt kért gondolkodásra, de természetesen a roppant hiányt nem tudta pótolni. Somló erre lemondott állásáról és Szivák méltán rettegett attól, hogy a botrány nyilvánosságra kerül, a bank összeomlik, s nemcsak vagyonilag megy tönkre, de kompromittált ember lesz, aki társadalmi és politikai pozíciójában is lehetetlenné válik. Nem volt más kivezető út, végzett magával. Baross János a háttérben. A tragédia hátterében Szivák vejének, Baross János képviselőnek alakja húzódik meg. Baross János teljesen a sajátjának tekintette a Törlesztési Bankot, amelyet szerencsétlen spekulációkba vitt. Baross János teljesen hatalmába kerítette Szivákot és a bankban az történt, amit ő akart. A bank igazgatóságában ugyanis Baross Jánoson kívül bent ülnek az ő politikai cimborái is, név szerint: Héderváry Lehel, Rudnyánszky György (ezeknek a Baross legújabb botrányában való szerepét ismerik az elvtársaink), Szmrecsányi György és Bottlik István országgyűlési képviselők. A bank ügyésze Molnár Jenő dr. volt országgyűlési képviselő. A Törlesztési Bank ez év januárjában rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen Baross János kibuktatta a neki kellemetlen zsidó igazgatósági tagokat, hogy ő aztán zavartalanul, minden ellenőrzés nélkül űzhesse kisded játékait. Baross János maga rendkívül nagy hitelt vett igénybe és a bankot belevitte két nagy parcellázó üzletbe. A parcellák a zemplén megyei Topcsány és Kluknó községek mentén fekszenek és mind akettő a Baross nevén áll. Az úgynevezett parcellázási érdekeltség elnöke Szivák Imre, tagjai Baross János, dr. Molnár Jenő, Rudnyánszky György és dr. Rudnyánszky Jenő. Az üzletet Baross János kötötte meg, ő igen szépen keresett is a parcella-gseften, de a Törlesztési Banknak a szerencsétlen parcellázásból kifolyóan ma is hétszázezer koronával tartoznak. A bank fizette ugyanis ki a parcellákat, amelyeknek nagy részére vevő egyáltalán nem akad. Ez a szerencsétlen parcellázási üzlet végképpen megrázta a bankot, amelyet egyébként Baross János egyik veszteségből a másikba vezetett. Szivák Imre, aki korrekt és jóhiszemű ember volt, kétségbeesetten látta a rohanva közeledő nagy összeomlást. Barossal akárhányszor szenvedélyes jelenetei voltak Sziváknak. Szivák az élete megrontójának, tönkretevőjének tartotta Barosst és az após egyszer tanult jelenlétében gazemberezte le a vejét. Baross ezzel nem igen törődött, anélkül, hogy egyetlen arcizma megrándult volna, nyugodtan keresett és zsebelt, amíg a Törlesztési Bank összeomlott és maga alá temette Szivák Imrét. Íme, megoldódott a rejtély, amelyet idáig senki sem értett, miért van ennek az agyonkompromittált és a magyar viszonyokhoz képest is túlságosan jelentéktelen Baross Jánosnak szerepe a politikában és döntő szava a Kossuth Ferenc pártjában. NÉPSZAVA 1912 március 21 —S. Hogy meri ez a sötét férfiú kinyitni a száját, üres és súlytalan egyénisége miért tolakodott folyton a fórumra, hogy merészelt ez a morálról, a családi szentélyről és a keresztény szellemről szavalni, nem kell többé csodálkozva kérdezni, mindent, mindent meg lehet érteni. Baross Jánosnak bankja volt, ő igazgatósági tagságokat tudott szerezni és le tudta számítoltatni politikai cimboráinak gavallér váltóit. Baross János szabadon rendelkezett az apósa pénzével, a gyanútlan és osztalékkal megvakított részvényesek pénzével, mi kell Magyarországon más a politikai érvényesüléshez, mint pénz?! És mert Baross János jó üzletember, ő a más pénzén vásárolta a befolyását, az összeköttetéseit. Ezért kellett Szivák Imrének elvéreznie. ... És halljuk majd még, hogy Baross János szónokol a tisztességről, a morálról ... Mi lesz a Törlesztési Bankkal? A pénzpiacon most kíváncsian várják, hogy mi lesz most a Törlesztési Bankkal? Olyan körökben, amelyekben a helyzetet ismerik, biztosra veszik, hogy a bank csöndesen fölszámol, mert az árnyak, amit Szivák Imre szomorú esete vetett a szerencsétlen intézetre, nem lehet többé lemosni. A bank igazgatósága szánalmas információt tesz közzé. Az igazgatóság — mondja — az intézet pénzügyi helyzetével foglalkozott és azon esetleges hatásokat mérlegelte, amelyek az intézetet egyrészt elnökének tragikus halála, másrészt lemondott vezérigazgatójának, Somló Gyulának egy délutáni lapban megjelent s az üzleti életben legalább is szokatlan nyilatkozata folytán álltak elő. Az igazgatóság mindenekelőtt az intézet státusának pontos megállapításával foglalkozott. Ezen munkálat, tekintettel a szorgos vizsgálatot igénylő óriási anyagra, még részletes befejezést nem nyert, de azt a kétséget kizáró tényt az igazgatóság máris megállapította, hogy volt vezérigazgatójának említett nyilatkozata, amely pénzügyi körökben s különösen a közönség köreiben méltán kelthetne bizalmatlanságot, nem felel meg a valóságnak, mert az intézet a jelenlegi állapot szerint még fölszámolás esetén is mindennemű üzetési kötelezettségeinek eleget tehet. Ez a naiv kommünikézés éppen úgy nem támasztja föl a Törlesztési Bankot, mint ahogy nem támasztja föl annak szomorú véget ért elnökét, Szivák Imrét. Bizony, a tragikus eset és az annak nyomán kipattant bús igazságok méltán kelthetnek bizalmatlanságot. De ki beszél itt „bizalmatlanság"ról? Azon már túl vagyunk, hiszen a Törlesztési Bank már egyszerűen nem létezik, önmagával együtt azt is agyonlőtte dr. Szivák Imre és mindkettőjüket elparcellázta Baross János. A fölszámolás van már csak hátra, az is vajmi csekély érdeklődés mellett fog végbemenni, különös tekintettel arra, hogy a részvénytőke elúszott és a jobb sorsra méltó részvényeseknek már egyáltalán nincs kapnivalójuk .. HÍREJO Udvary Ferenc a néppárti sikkasztó hurokra került. Öt esztendei üldözés után Szmirnában elfogták. Százezrekkel csalta meg a hiszékeny népet. Évekkel ezelőtt a néppárt katolikus főurak és püspökök támogatásával egész sereg bankot és takarékpénztárat alapított. Ezeknek a bankoknak természetesen nem az volt a céljuk, hogy a kölcsönre szoruló embereken segítsenek, hanem, hogy a „nép"-párt népellenes politikai törekvéseit szolgálják a kölcsönre szorulók lekötésével. A bankok élén legtöbbnyire néppárti képviselők állottak. Ilyen bank volt a „Központi Néptakarékpénztár” is, amelynek Udvary Ferenc országgyűlési képviselő volt a vezérigazgatója. Arról az úrról a Népszava már jóval a szökése előtt megírta, hogy közönséges szélhámos, csaló, hamisító, sikkasztó, aki képviselői mivoltát arra használja föl, hogy tapasztalatlan és tudatlan embertársait undok módon becsapja és kifossza. Nagy volt akkor a burzsoázia fölháborodása, de nem Udvary ellen, hanem ellenünk, mert ezt megírtuk. A zsivány néppárti képviselőnek gratuláltak, kezeltek, kártyáztak vele tovább is, sőt hogy teljes legyen a komikum, sajtópert is indított a Népszava ellen. A tárgyalást azonban már nem tudta bevárni a nagyságos képviselő úr és egy szép napon — megugrott. Akkor aztán hamarosan tisztázódott az egész ügy. A „Központi Néptakarékpénztár" — vele együtt a többi hasonszőrű néppárti bank is — csődbe jutott és egész sereg bűnügy keletkezett a megszökött csaló képviselő nyomán. Több százezer koronára rúgott az az összeg amellyel Udvary Ferenc a takarékpénztár tagjait megkárosította. Eleinte azt beszélték, hogy Udvary Amerikába szökött. Körülbelül két hónappal ezelőtt, akkor jelentettük is, kapta a budapesti rendőrség az első biztos híradást, amelyUdvary Ferenc nyomára vezette. Akkor történt, hogy a bukaresti rendőrség átiratban értesítette a budapesti főkapitányságot, hogy azzal a gyanúperrel él, hogy Kecskemélty Győző, a hírhedt félmilliós sikkasztó, álnéven Bukarestben rejtőzik. Kérte az ottani rendőrség, hogy a budapesti főkapitányság küldje meg Kecskeméthy fotográfiáját és a személyének megállapítására szükséges adatokat. A budapesti főkapitányság a felvilágosítást és a fényképeket elküldötte és a nyomozás további folyamán azután kiderült, hogy a Bukarestben álnéven rejtőző magyar ember nem Kecskeméthy Győző, de a két hatóság munkássága mégsem veszett kárba. A budapesti rendőrség ugyanis a bukaresti rendőrség előadásából és átirataiból megállapította, hogy a Bukarestben álnéven rejtőzködő ember nem lehet más, mint Udvardy Ferenc volt néppárti képviselő. Amikor ezt kétségtelenül megállapította, táviratot küldött a bukaresti rendőrségnek, kérve a gyanús ember letartóztatását. De a bukaresti rendőrség a megkeresésnek nem tehetett eleget, mert az idegen kevéssel előbb megszökött. Kiderült, hogy Bukarestben hajójegyet váltott Konstantinápolyba és onnan újra Amerikába készült. De azt is megállapította a nyomozás, hogy a szökevénynek nem volt pénze és így nagyon valószínű, hogy kényszerűségből mondott le amerikai utazásáról és ehelyett inkább Szmirnába igyekezett. Egyelőre azonban teljesen nyoma veszett. Napokkal ezelőtt azután a budapesti főkapitányság egy református lelkész özvegyétől levelet kapott. Ehhez Udvary Ferencnek egy hosszú levele volt mellékelve — erről írtunk is akkor — amelyet Udvary egy marosvásárhelyi ismerőséhez intézett. A levélben Udvary leírja, hogy Bukarestből Konstantinápolyba ment, ahol éppen a budapesti rendőrség nyomozása következtében elfogták és vallatták. Ő —amint a levélben mondja — kijelentette, hogy politikai áldozat, akinek csalásban vagy sikkasztásban semmiféle része sincs és az egész bűnügy csak ráfogás, hogy ilyen módon kiadják. „A basa — mondja tovább a levélben — annyira elérzékenyült, amikor a mesét hallotta, hogy majdnem állást is kínált, mindenesetre azonban eldugott a konzulátus elöl és szökni engedte". A rendőrség természetesen nem hitt teljesen a levélben foglaltaknak, de az írásból most már bizonyossá lett, hogy Udvary Ferenc Szmirnában tartózkodik, ahonnan levele is keltezve volt. A főkapitányság erre távirati intézkedést tett a szmírnai osztrák és magyar konzulátus útján és szerdán délben megérkezett a konzulátus válasza. A rövid, kétsoros távirat mindössze annyit mond, hogy Udvary Ferencet Szmirnában kedden este elfogták. Letartóztatásakor nagy ellenállást fejtett ki. Biztosság kedvéért a török fogházba szállították. Most hát hazakerül a jeles férfiú és bizonyos, hogy vallomásai nyomán bontakozik majd ki egész teljességében a néppárti bankok szennyese. poo — Rendőr az Akadémiában. Parisból jött távirat tudatja az egész világgal, hogy a francia Akadémiának a politikai és erkölcsi tudományokkal foglalkozó osztálya tagjai közé választotta Lépine-t, a párisi rendőrfőnököt. Az egész világ csodálkozik ezen a furcsa híradáson. Mi az ördög, hát ez az öreg rendőr bácsi olyan tudós bácsi volna, mint egyikmásik francia halhatatlan ? A nevét csak akkor olvasta az ember, amikor egy-egy párisi botrányt vagy rendőrségi skandalumot szellőztettek az újságok. Mi a fészkesfenét keres ez az öreg rendőr a tudós tanárok és érdemes író urak társaságában? A párisi távirat a beválasztás mentegetésére indokokat talál ki, azt mondván, hogy felelősségteljes és kényes állásában különösen azzal nyerte meg a közszeretetet, hogy a szociális kérdések körül kitört zavargásokat nagy tapintattal kezelte és a munkáltatókat meg a munkásokat sokszor békéltette ki. Ne tessék! Higgyük el, hogyha nem is éppen úgy van, ahogy ez a távirat mondja, hogy Lépine úrnak a szociális kérdések megoldása