Népszava, 1912. október (40. évfolyam, 232–258. sz.)
1912-10-01 / 232. szám
XL. évfolyam. Budapest, 1992 október 1. kedd, AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 14.— kor. 1 negyed évre 3.— kornél évre 12.— kor. | egy hóra 3.- kor A „SZOCIALIZMUS"-val együtt havonta 40 fillérrel több, EGTEK SZÁMÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. -A • ) -V m^is SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon-számok 54—94 és 169-10.) KIADÓHIVATAL: VIH., CONTI-UTCA 4. SZ (Telefon-számok 82—61 és 130-21.) Békét akarunk! Belgrádban és Szófiában hétfőn délután elrendelték a szerb, illetve bolgár hadsereg általános mozgósítását. Ez, hacsak az utolsó pillanatban meg nem történik az, aminek már régen meg kellett volna történnie, a háborút jelenti Törökország ellen. Aminek meg kellett volna már történnie, az a nagyhatalmaknak, elsősorban Ausztria-Magyarországnak erővel teljes föllépése nem Törökországnál, hanem a kis balkáni nemzeteknél, amelyek Európa és elsősorban az osztrák-magyar monarchia akarata ellenére háborút nem viselhetnek, mert nem tudnak és nem mernek viselni. Mindeddig persze ennek az ellenkezője történt. Az osztrák-magyar monarchia és elsősorban Berchtold gróf politikája nem megnyugtatta, hanem uszította és izgatta a balkáni népeket. Amikor Berchtold gróf hirtelen a török birodalom területén élő szláv és keresztény népek nemzeti sérelmeinek a szócsövévé léptette elő magát és nemzeti önkormányzatot követelt a török birodalom területén élő bulgárok, szerbek, albánok, görögök számára, akkor olajat öntött a Balkánon amúgy is állandóan izzó nemzeti szenvedélyekbe és az amúgy is rosszul fékezett rablóösztönöket egy csapásra fölszabadította. Noha csak az albánok vannak különösen szorosan odanőve Berchtold gróf szivéhez , az albánoknak szóló protekcióját általános formulába öltöztette és decentralizációt, meg nemzeti önkormányzatot követelt az összes nem-török népek számára. Elképzelhető, milyen hatással volt ez a föllépése a balkáni államok politikájára általában. A kisebb Balkán-államok nemzeti egységüknek és terjeszkedésüknek legnagyobb akadályát amúgy is Törökországban látják. Nagybulgária, Nagyszerbia — ennek, ha nem is egyetlen, de mindenesetre igen nagy akadálya Törökország. A bolgár, szerb nemzeti nagyságnak és vele ezen államok megerősödésének és fölvirágzásának nagy előmozdítója volna, ha a török fenhatóság alatt élő szerbek és bulgárok és az általuk lakott területek Szerbia és Bulgária birtokába jutnának. Éppen olyan megerősödését jelentené ez ezeknek az államoknak, mint amennyire megnövekednék például Románia, ha Erdélyt sikerülne neki valahogy megszereznie. És képzeljük el, hogy Franciaországnak vagy Angliának külügyminisztere azzal a tervvel fordulna az európai hatalmakhoz, hogy tekintettel a Romániában és Erdélyben észlelhető izgalomra, szólítsák föl Magyarország kormányát arra, hogy adjon önkormányzatot Erdélynek. Berchtold gróf ajánlata, hogy szólítsák föl a török kormányt a nemzeti önkormányzatés decentralizáció megvalósítására, ugyanilyen hatással volt egyrészt, a török birodalom területén lakó szerbekre és bolgárokra, másrészt Szerbiára és Bulgáriára. Ha hétfőn Szófiában és Belgrádban mozgósítottak, ha — ami nagyon valószínű — Montenegró és Görögország szintén követni fogják ezt a példát, akkor a háború veszedelmének fölidézéséért elsősorban Berchtold grófot és az osztrák-magyar monarchia nagyképű, de tehetetlen és tehetségtelen diplomatáit illeti a felelősség. A Balkán-államok és népek koalíciója van készülőfélben és hogy ebből háború, mégpedig nemcsak Balkán, hanem európai háború nőhet ki,az egészen kétségtelen. Mi sem könnyebb ebben a helyzetben, mint az, hogy a szófiai, belgrádi, athéni, cettinjei és konstantinápolyi mozgósítást igen rövid időn belül a bécsi és budapesti mozgósítási parancs fogja követni. Ennek az őrületnek és gazságnak pedig nem szabad megtörténnie. Berchtold gróf bűnös és könynyelmü politikájának megálljt kell kiáltani. Mert a nemzetközi féltékenység, feszültség és általános versengés mai állapota mellett ez a politika igen könnyen egy világháború örvényének a szélére sodorhatja Európa valamennyi nemzetét. Márpedig fontos lehet nemzeti, emberi, gazdasági és szociális szempontból, hogy az albánoknak vagy a török abszolutizmus alatt szenvedő többi népeknek nemzeti sérelmei orvosoltassanak; de semmiesetre sem olyan nagy érdekek ezek, hogy miattuk akárcsak egyetlen egy magyar bakának is a balkáni csatatéren volna szabad elvéreznie. Ha Berchtold grófnak és az osztrák-magyar diplomáciának volt elég ereje arra, hogy a háború őrületébe belehajszolja a balkáni népeket, akkor most az utolsó pillanatban a háborút nem akaró közvélemény egész erejével arra kell szorítani Berchtold grófot, hogy vétkes és könnyelmű munkáját csinálja vissza. Egészen bizonyos, hogy az osztrák-magyar monarchia akarata ellenére nincsen háború a Balkánon. Törökország belső zavaraival, pártharcaival és a tripoliszi háborúval annyira el van foglalva, hogy föltétlenül minden áldozatra hajlandó a Balkán-béke megóvása érdekében. Az európai nagyhatalmak közül Oroszország, Anglia, és Franciaország föltétlenül a balkáni háború ellen vannak. Oroszország még mindig nem heverte ki a japán győzelem és a forradalom csapásait. Anglia egész figyelme és ereje Perzsiában, Indiában és Kínában van lekötve. Franciaország, amelynek tőkései óriási pénzeket fektettek be török államkölcsönökbe és beruházásokba, a béke föntartását kívánja, Olaszországnak elég dolga van Tripolisszal és most bizonyára nem kívánja a Balkán-kérdés fölvetését. A kis balkáni államok önmagukban pedig a nagyhatalmak támogatása és engedélye nélkül háborút indítani nem mernek, így hát az igazi háborúszerző, ha ide kerülne a dolog, a német diplomáciától támogatott osztrák-magyar monarchia volna, amely elérkezettnek látja az időt arra, hogy az annexióval megkezdett terjeszkedő politikáját tovább folytassa. Az osztrák-magyar monarchia népeinek semmi köze nincsen és nem volna az ilyen háborúhoz. Itt mindenki békét akar, kivéve a hivatásos háborúcsinálókat, azokat a lelkiismeretlen kalandorokat, akik a legyilkolt proletárok hulláin keresztül akarnak karriereket csinálni, kivéve azokat a szállítókat és spekulánsokat, tőkéseket és nagybirtokosokat, akik a nagy vérontásokból mindenütt nagy pénzeket csináltak maguknak. És kivéve talán azokat a lelkiismeretlen és alávaló konzervatív kalandorokat, akik a nép elégedetlenségét és egyre növekvő forradalmi erejét úgy akarják ellensúlyozni, hogy eret vágatnak rajta. De ma, amikor még talán nem késő, minden erőnkkel és a legelszántabb, cselekvésre való készségünkkel föl kell emelnünk tiltakozó szavunkat a készülő vérengzés ellen és hangoztatnunk kell a dolgozó nép nevében azt a követelést, amely ma minden tisztességes, emberies érzésű ember lelkében él. Békét akarunk. Követeljük, hogy az osztrák-magyar diplomácia minden rendelkezésre álló erejével hasson oda, hogy a háborúra készülő balkáni államok tegyenek le vakmerő és gonosz tervükről, amellyel egyszerre tűzbeboríthatják egész Európát. Követeljük, hogy az osztrák-magyar diplomácia haladéktalanul lépjen közbe és követelje a háborús készülődéseknek beszüntetését és adja értésére alkalmas módon a háború őrületétől elkapott Balkán-népeknek, hogy semmi tekintetben nem számíthatnak az osztrák-magyar monarchia támogatására. Berchtold gróf dobta oda a csóvát a háztetőre. Neki kötelessége a kitörni készülő tűzvészt elfojtania és megakadályozni azt, hogy a Balkán lángba boruljon és ez a láng esetleg átcsapjon egész Európára. A magyar proletárságnak, amelynek annyi baja van itthon, ebben a pillanatban nincsen fontosabb kötelessége önmaga iránt és az egész nemzetközi szocializmus iránt, mint teljes erejével a béke nagy és szociális szempontból is elsőrangú követelésének zászlóját kibontani. Lapunk mai száma 20 oldal. ) • •T