Népszava, 1912. november (40. évfolyam, 259–284. sz.)
1912-11-26 / 280. szám
1912. november 23. NÉPSZAVA rendelték és tegnap Konstantinápolyba érkezett. A tárgyaláson nem vesz részt. (Szófia, november 25.) Itteni politikai körökben elterjedt hírek szerint Bulgária a béketárgyalások alapjául a következő feltételeket állította föl: Törökországnak le kell mondania a balkáni szövetséges államoktól tényleg megszállott területekről a Midia—Szeraj— Csorlu—Marica-torkolat határáig; a szövetségesek ezenkívül okkupálják a Csataldzsaterületet San-Stefanóig és pedig mindaddig, míg Törökország a 700 millió frankban megállapított hadikárpótlást teljesen megfizeti. (Szófia, november 25. — „Bolgár Távirati Iroda"). Ma délután 1 órakor Bagcsikörben a Büjük-Csekmedzse közelében lévő semleges zónán a fegyverszünet érdekében tárgyaló török és bolgár meghatalmazottak első ízben találkoztak./ (Konstantinápoly, november 25.) A tegnapi minisztertanács, amely a fegyverszüneti és béketárgyalások számára az utasításokat állapította meg, este 10 óráig tartott. Kesid basa még a minisztertanács befejezte előtt elutazott a főhadiszállásról. Nyolcnapos fegyverszünet. (Konstantinápoly, november 25.) Az „Aleindar" jelentése szerint a minisztertanács tegnap a Nazim pasának adandó új utasításokról, amelyek Törökország legvégső békefeltételeit foglalják magukban, tanácskozott. Nyolc napi fegyverszünetet kötöttek írásban, amely idő alatt sem a török, sem a bolgár seregnek nem szabad a hadállását megváltoztatni vagy csapaterősítéseket, bevonni. A minisztertanács ezenfelül elhatározta, hogy az államtanácsba, amely a parlament elnapolásának ideje alatt annak a teendőit látja el, nagyszámú görögöt, örményt és más katolikust neveztet ki. A német császár segít . (London, november 25.) A „Daily Telegraph" jó forrásból szerezte azt az értesülését, hogy a szultán levelet írt Vilmos császárnak, amelyben felkérte a közvetítésre Bulgáriával, hogy jobb békefeltételeket eszközöljön ki. A szultán emlékezteti a császárt arra a régi barátságra, amely Konstantinápoly és Berlin között mindig fennállott és arrakéri a császárt, hogy ne engedje Törökország tekintélyét csorbítani. * Románia és Bulgária* Danev még nem volt Bukarestben. (Bukarest, nov. 25.) Néhány nap óta azt jelentik a külföldi lapok, hogy Danev dr. bolgárszobranje-elnök Bukarestben tárgyal a román kormánnyal a bolgár részről Romániának nyújtandó rekompenzáció dolgában. E hírekkel szemben megállapítható, hogy Danev még egyáltalán meg sem érkezett Bukarestbe és egyelőre az sem bizonyos, hogy a szobranje elnökét vagy pedig Tonsevet, a bolgár új liberálisok vezérét fogják-e a speciális küldetéssel Bukarestbe küldeni. Romániában mindenesetre rendkívül nagy várakozással tekintenek a tárgyalás elé és bíznak benne, hogy a megegyezés a két kormánnyal nem fog nagyobb nehézséget okozni. HIBBIC OOO Magyarországi munkahelyek. — A diósgyőri vasgyár. — A magyar állam mint munkáltató. — A zanulást, mint fogyasztót is kizsákmányolják. — A gyár „kulturája" és „szociálpolitikája." (Miskolci tudósítónktól. — Második cikk.) Mint minden bánya- és kohótelepen, igy Diósgyőrött is van úgynevezett konzum. Ez elmaradhatatlan kelléke, kiegészítője a bányatársládának a munkások kizsákmányolására és rabságban tartására való törekvésében. Amit amaz meghagy a munkás keresetéből, ez elveszi, kifosztja a jancsibankóval. Mert Diósgyőrben a jancsibankóval való manipuláció aranykorát éli még most is. Diósgyőr ki van kapcsolva ebben a tekintetben is a kultúrából, Diósgyőrtől egész bátran bezárhatná a kincstár a körmöci pénzverdét és az Osztrák-Magyar Bank beszüntethetné a bankjegyek kibocsátását, Diósgyőr nem jönne zavarba. Még ha valaki az örömtanyára megy, ott is értéke van a jancsibankónak. Korcsmákban, vendéglőkben jancsibankót tesznek a kártyára. Egy néhány ezer munkás úgyszólván hónapokig nem lát egy büdös fillért sem a keresetéből, mind elnyeli a konzum, amely olyan számítással dolgozik, hogy csak éppen annyi árut ad, amennyire az előrelátható keresete rúg a munkásnak, legföljebb egy néhány koronával többet. Ez is úgy van megcsinálva, mint a társláda, a munkások pénzén, de azért a munkásoknak ehhez is kevés közük van. Az igazgatóságban a munkások részéről nyolc, a gyárvezetőség részéről tizenhat tag ül. Minden úgy történik tehát, amiként a gyárvezetőség akarja. A vendéglős, a mészáros, a pék és a kis kantintulajdonos híznak a nép zsírján. Ha véletlenül valamelyik elmegy (igaz, hogy csak akkor szoktak elmenni, ha muszáj), valóságos élet-halál harc folyik a zsíros üzletért, mert egy pár év alatt százezreket lehet keresni minden nagyobb befektetés nélkül. A vendéglő undorítóan piszkos. Nyáron milliónyi légy röpköd az ételekről a sörös kancsókra és onnan a tüdővészes köpetekre. De a munkában elcsigázott nép ezt nem veszi észre, neki az a fő, hogy elcsigázott testét és nyomorúságát elzsibbassza az alkohol. Szinte hátborzongató dolgokat lát az ember minden hónap 29-én, akkor van a jancsibankó legvirágzóbb napja, mert rendesen már a hónap elején anynyit kiszed mindenki, amennyit csak adnak, tehát már 5—10-ike felé nincs még jancsibankó se és akkor kezdődik a nélkülözés. A 29-én kiváltott jancsibankó már az uj hónapra szól. Az élelmes kufárok ilyen alkalomra jópénzzel állítanak oda és a jópénz hijjával való munkástól 30—50%-kal olcsóbban veszik meg a jancsibankót, hogy azután a rendes értékének megfelelően, sőt többször még a rendes áron fölül 10—20%-kal drágábban hitelbe eladják. És még ennél sokkal hajmeresztőbb dolgok vannak. Így van ez a konzumi vásárlásoknál is. A vásárolt élelmi- és egyéb cikkeket fele áron adja el a munkásság nagy része az uzsorásoknak, mert kénytelen ezt tenni, hiszen nyakig úszik a nyomorúságban, annyira tönk székbre vitte már a konzum és a jancsibankó. És ez naprólnapra, jobban és jobban rántja magával a népet s hogyha még soká késik a segítség, akkor a teljes romlás fog bekövetkezni. Nem kell 10—15 év és Diósgyőr népe el van veszve, kipusztul és akkor dolgozhatnak az urak. Az önkéntelenül fokozódó kulturigények kielégítésére alakította a gyárvezetőség a munkások részére a „Jószerencse" dal- és önképzőkört Természetesen itt is az volt a cél: elterelni a munkásság figyelmét a szabadszellemben és egyúttal a munkásság fölvilágosításában tevékenykedő kultúregyesületek működéséről, hogy így a tőke szolgálatába állítsa őket. Nagyhivatalnokok díszelnöksége kellett az élére, hogy egyes tekintélyre vágyó munkások parolázási dicsvágyának kielégítése árán egész nagy tömegmunkásból kiölték az öntudatra való ébredés legutolsó szikráját is. A félrevezetett munkásság pedig eldobva magától minden jóérzésre való hajlamot, kötélnek állt és valóságos tülekedés folyt közöttük, hogy ki juthasson közelebb az elnök vagy a díszelnök sokat jelentő személyéhez. Újabban beteg- és temetkezési segélyegyletté kombinálták. Itt is akaratlanul szemünkbe ötlik a bányatárspénztár gyalázatossága, mert ahelyett, hogy elegendő táppénzt adna a tagjainak, még egy másik nyizóegyesület létjogosultságának nyújt tápot. Ilyen körülmények között azután nem csoda, ha a munkásság nagy része nem tud szabadon gondolkodni és nehezen vetkőzik ki az urak gyámsága alól. Ez azonban nem tart örökké. Nyolc-tízezer munkás és ezek hozzátartozói részére 36 ágyas kórház áll rendelkezésre. Ez maga is elég magyarázat volna ahhoz, hogy Diósgyőrben, de különösen a vasgyárban miért otthonos annyira egyikmásik fertőző betegség, különösen a vörheny. Ettől azonban eltekintve a napról-napra előforduló súlyos balesetek is parancsolólag követelnék meg, hogy a gyárvezetőség, illetve a társláda megfelelő kórházat állítson a megnyomorított munkások részére. De arra nincs pénze, noha több mint öt millió tőkéje van, arra azonban mégis akad százezer koronácskája, hogy a konzumnak kölcsön adjon építkezésre. A fürdő is a bányapénztár torzszülöttje. Mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a munkásság egészségügyét szolgálja. Hat-nyolc kádfürdőszobán kívül egy közös fürdőterem is van benne gőzkamrával, de olyan kicsiny, hogy még 25—30 munkás sem tud benne kényelmesen megtisztálkodni. El lehet képzelni, hogy micsoda egészséges állapotok vannak ott, ha minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy állandóan 40—50 ember, sőt több is fürdik egyszerre benne, azonkívül pedig úgy néz ki, hogy undor fogja el az embert, ha széjjelnéz benne. A piszok talán magával a fürdővel egyidős. Egyelőre legyen elég ennyi. Ha Vajkay úr rendet akar teremteni ezen a rabszolgatelepen, ezek után tehet valamit, mert van mit tennie, csak akarni kell. OOO — Szerkesztői üzenet. (Aggódó szülőnek.) Nagyon szép öntől, kedves szülő, hogy gyermekének jövője fölött nem így aggodalmaskodik: — Hallja csak, Halajkáné, csukja be egy kicsit a konyhaajtót, hogy aggódom zavartalanul gyermekem jövője fölött, mert ez a klopfolás nagyon zavar az ilyesmiben, édes Halajkáné! Nem, édes szülő, ön nemcsak klopfolás közben szereti a gyermekeit, hanem klopfolás nélkül is. Ön, mint gondos szülő, a napilapokat is olvassa, hogy az ezekből megszerezhető tanulságokat a kedves gyermekei jövőjének az érdekében érvényesíthesse. És most ön, édes szülő, a következő hátborzongató históriát olvashatta a lapokban: — Jókai erkölcstelen és eretnek. A budapesti angolkisasszonyok tanítónőképző intézetében történt az alábbi eset. A III. évfolyam egyik növendéke óraszünetben Jókai valamelyik regényét olvasta. Meglátta a könyvet az egyik angolkisasszony. — Mit olvas? — kérdezte a növendéket, aki nyugodtan válaszolta: — Jókait. Az apáca erre ,rendkívül mérges lett, izgatottan kapta, ki a leány kezéből a könyvet és dühösen kiabálta : — Hogy mer ilyen erkölcstelen könyvet olvasni ! Jókai eretnek, nem szabad könyveit kézbe venni. A növendék meglepetten hallgatta végig az apácának ezt a furcsa kijelentését, de még nagyobb volt a többiek meglepetése, amikor másnap az igazgatónő az egész intézet növendékeinek megtiltotta Jókai Mór regényeinek olvasását. No most, édes szülő, ön azt kérdi tőlünk, hogy mi a csoda szerzet az az angol kisaszszonyokból álló szerzet, amelynél ön a lányát drága pénzért taníttatja és amelytől elvárja, hogy ellenszolgáltatásképpen a lányából intelligens, modern nőt neveljenek, aki nem esik össze, nem ájul el arra a kijelentésre, ha például leendő vőlegénye bevallja: — Igen, én télen dupla alsónadrágot viselek. Ön, édes szülő, az angol kisasszonyokat úgy képzeli el, hogy igen műveitek, szárazok és vének, akik egy kissé barátságtalanok a férfiakkal szemben, már csak azért is, mert a férfiak századokon keresztül pártában hagyták őket és ők bánatukban nőnevelésre adták a fejüket. Nincs igaza, édes szülő. Az angol kisasszonyok vének, műveitek, de hát ők a férfiakat nem szeretik. Az angol kisasszonyok többnyire negyven esztendős korukban születtek és már ez a természeti jelenség eleve kizárja azt, hogy a társadalomszaporítás munkájában tevékeny részt akarnának venni. Az angol kisasszonyok csupán nevelnek. Hogyan nevelnek ! Arra nézvést édes szülő tudnia kell azt, hogy az angol kisasszonyok intézete voltaképpen Mária-intézet, amelyet Ward Mária angol katolikus kisasszony alapozott meg akkor, amikor 1609-ben az anglia 11