Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-01 / 153. szám
1914 .július 1. a névjegyzékösszeállítás előmunkálatainak kérdéseivel foglalkozott. Elhatározta a választmány, hogy a választókörzetenként működő összeíró küldöttségeket csütörtökön délelőtt választja meg. A küldöttségek munkájának idejére vonatkozóan a választmányban eleintén azt a felfogást hangoztatták, hogy a küldöttségek hétköznapokon a délelőtti órákban működjenek, ez ellen azonban az ülésen résztvett Buchinger és Weltner elvtársak, a központi választmány tagjai fölszólaltak. Hangoztatták, hogy azokat a választójogosultakat, akik a küldöttségek előtt, a délelőtti órákban megjelenhetnek, amúgy is bejelentik és ezeknek a választójogosultsága hivatalból is megállapítható; vannak azonban igen sokan olyanok is, akik a hétköznapok délelőttjein csak munkabérveszteségek árán jelenhetnének meg az összeíró küldöttségek előtt. Ezek érdekében leghelyesebb volna, ha a küldöttségek hétköznapokon délután á—1 óráig és ünnep- és vasárnapokon délelőtt 0—12-ig vagy 10—1-ig üléseznének. A munkaidőnek ehhez a beosztásához a központi választmány elvben hozzájárult és elhatározta, hogy az összeíró küldöttségeknek ennek a beosztásnak a betartását fogja ajánlani. * * * A soroksári ipartestületi jegyző, bizonyos Zsari vagy Szali is beállott a hatósági pumpolók sorába és csak pénzért akarja kiadni a törvény értelmében díjmentesen kiszolgáltatandó tanonciskolai bizonyítványt. A soroksári pumpoló „ipartestületi jegyző" azonban rekordot csinál a pumpolásával és 5 korona 65 fillért kér egy olyan bizonyítványért, amilyenért a többi hatósági pumpnak is csak 2,50, legföljebb 3 koronát mert követelni. Eltekintve attól, hogy ez a soroksári Szak egyenesen a törvény ellen cselekszik és a törvényt magyarázó belügyminiszteri rendeletre fütyül, roppant érdekes volna tudni, hogy mi a csudáért kér egy tanonciskolai bizonyítvány kiállításáért 5 korona 65 fillért? Hány sort ír" arra a papírlapra és hány óra alatt írja, hogy ennyire taksálja azt a munkát, amelyet kötelessége volna díjmentesen elvégezni? Talán hadilábon áll az irás mesterségével és másnak fizet érte munkadíjat a maga hasznának beszámításával? Mind olyan kérdés, amelyre választ követel e pompolásnak kivételes szemtelensége. Jól tudjuk, hogy Szali úr nem fog válaszolni erre önként, de majd a bíróság előtt felel, ha tovább folytatja ezt a törvényellenes pumpolást. Adózsebelés Kassán. A Népszava kassai tudósítója írja: A most folyó adókivetések alkalmával kitűnt, hogy az adókat olyan óriási mértékben akarják emelni, amilyenre még nem volt példa. Kassán például egyeseknek száz százalékkal is emelték az adóját. És az a legfölháborítóbb, hogy a legnagyobb mértékben a kisemberek adóját emelik. Ennek igazolására néhány adatot közlünk: Groszmann Ottó rézműves mester eddig 86 koronát fizetett, most 671 koronát róttak ki rá. Bene Istvánné italmérő a múlt évben 53 koronát fizetett, most 122 koronát akarnak rajta bevasalni. Schönfeld Ignác szatócsadóját 58 koronáról 387 koronára akarják emelni. Egy kisüzletű déligyümölcskereskedőre pedig 2000 koronát sóztak, noha az illető eddig csak 250 koronát fizetett. Ez a hallatlan zsebelés, amely különösen az úgyis megcsökkent jövedelmű kispolgárságot juttatja a végső kétségbeesésbe, nagy vihart keltett a törvényhatósági bizottság ülésén is, ahol Molnár Miklós elvtárs rámutatott arra, hogy a földbirtok jövedelme egyre fokozódik és a földbirtokosok mégis adókedvezményben részesülnek, míg a városi polgárságot a munkókormány valósággal kizsebeli. Azután kárhoztatta azoknak a polgároknak az eljárását, akik egyegy csipetnyi előnyért uszályhordozóivá lesznek az oligarchikus érdekeket istápoló kormánynak. A függetlenségi párt részéről dr. Glück Lipót szólalt föl és kemény szavakkal ítélte el azt a politikát, amely megtámadja az adózó polgárok létalapját és is megakasztja az ipari és kereskedelmi élet fejlődését. Indítványára a közgyűlés kimondta, hogy a jogállamokban szinte példátlan adóemelés ellen fölír a pénzügyminiszterhez. Az amerikai ut. Newyorkból táviratozzák a „Politikai Híradó"-nak. Károlyi Mihály gróf vasárnap Cherbourgban fölszállva a „Waterland"-ra, kábelsürgönyt intézett az Előre, a „Szabadság" és az „Amerikai Magyar Népszava" szerkesztőségéhez, jelezve, hogy társaival június 4 én érnek az amerikai partra. A fogadó bizottság azonnal összeült, táviratokat küldöttek szét a vidék nagyobb városaiba, magyar telepeire és fölkérték az ott már megalakult bizottságokat, hogy a fogadásnál valamennyiük két-két taggal képviseltesse magát. A newyorki, pitsburgi, clevelandi, chicagói és walshi központi bizottságok megbízottai külön értekezletet tartottak és ezen összeállítottak egy részletes kimutatást arról, hogy Károlyi távolléte alatt hány helyütt tartottak gyűlést, mulatságot vagy bármily más akciót és mennyi anyagi támogatást nyertek. Egyben az értekezletből közzétették, hogy nem igaz az a híresztelés, mintha a magyar képviselők most csak azokat a telepeket és városokat látogatnák meg, ahol Károlyi még nem járt, minden magyar lakta vidéken kivétel nélkül ott lesznek. Kimondotta a bizottság, hogy a jelzett öt kerület mindegyikében 7-8 napig fog tartani az agitáció, az egész körút tehát körülbelül 40 napos lesz. NÉPSZAVA • • 19 * * * Az albán veszedelem. * A monarchia és Olaszország megszállják Albániát? (London, június 30.) Rómából érkező távirati jelentések szerint Ausztria-Magyarország és Olaszország elhatározták, hogy Albániában helyre fogják állítani a rendet és ebből a célból egy 20.000 főből álló kombinált hadtestet küldenek Albániába. Az erre vonatkozó tárgyalások Rómában az osztrákmagyar nagykövet és San Giuliano külügyminiszter, Bécsben pedig az olasz nagykövet és gróf Berchtold külügyminiszter között folytak és végleges megegyezésre vezettek. Ausztria-Magyarország és Olaszország erről az elhatározásról közösen értesítették a nagyhatalmakat.Németország nem csatlakozik a monarchia és Olaszország akciójához, de kifogást sem emel ellene. A kombinált olaszosztrák-magyar hadtest vezényletét egy „angol tábornokra bízzák". Cáfolják a megszállás hírét. (Bécs, június 30.) Egy olasz—osztrák-magyar közös hadtestnek Albániába való kirendelésére vonatkozó londoni hírt illetékes helyen megcáfolják. A fejedelem helyzete tarthatatlan. (Róma, június 30.) Az esti lapoknak jelentik Durazzóból. Philipps ezredes és Traubridge angol tengernagy tegnap kijelentették a fejedelemnek, hogy helyzete tarthatatlan és tanácsolták, hogy mondjon le. .Vilmos fejedelem gondolkozási időt kért. Ostromállapot Valonában. (Valona, június 30.) Itt kihirdették az ostromállapotot. Innen önkéntesek mentek Vurusába. Az albán miniszterelnök Rómában. (Róma, június 30.) Turkhan Kasa miniszterelnök ma délelőtt a külügyminisztériumban tanácskozott San Giuliano külügyminiszterrel és De Marchino vezető államtitkárral. A tanácskozás több mint két óra hosszáig tartott. Az athéni amerikai követ Albániáról. (Athén, június 30.) Williams amerikai követ, aki Durazzóban járt, hogy a fejedelem és a fölkelők között való közvetítésre ajánlkozzék, visszatért és nyílt levélben fölháborodással ismerteti albániai benyomásait. "A fejedelmet olyan hercegnek jellemzik ,aki 8 királynak nevezi magát, hatalma nincs és semmi egyebe, mint felesége és gyermekei. Csak egyet ért el a Wied-uralom : véres vallási polgárháborút. A hollandus tisztek az egyetlen férfiak Durazzóban. A fejedelem vonakodott a harcba induló csapatok fölött szemlét tartani. Végül a követ kérve-kéri a hatalmakat, különösen Franciaországot és Angliát, hogy csapatok küldésével ne járuljanak hozzá a békés albán pásztornép elnyomásához. A német szakszervezeti Kongresszus. * Ötödik nap. A kongresszus negyedik napjáról való még az itt következő tudósításunk . Bauer a „Népjólét" munkásbiztosító társaság működéséről és fejlődéséről referál. Utal arra, hogy a társaságnak sok nehézséggel kellett már eddig is megküzdenie a polgári pártok és a kormány ellenséges magatartása miatt. A kormány magatartása világosan rácáfol arra a föltevésre, hogy a kormány az osztályok és a pártok fölött áll. A társasággal szemben tanúsított viselkedése félreérthetetlen bizonysága annak, hogy a kormány az uralkodó osztályok egyszerű megbízottjának tekinti magát. A társaság a jelentés idejében 74.644 biztosítást kötött 13,2 millió márka összegben. A biztosítottak száma ebben az esztendőben 140 ezerre emelkedett. Ez azt mutatja, hogy a társaság ellen megindított gyűlöletes hadjárattal épp az ellenkezőjét érik el annak, amire törekszenek. A jelentést rövid vita után tudomásul veszik. Brey az egyesülési törvény kezeléséről szólva, rámutat arra, hogy a hatósági szekatúrák és visszaélések még mindig nem szűntek meg. A panaszok teljesen hatástalanok, mert a hatóságok erőszakoskodásait nem büntetik. A munkássággal szemben fütyülnek a törvényre és jogra, így akarják a munkásságot haladásában meggátolni. A kormány vazallusa a vállalkozóknak. Az üldözés annyira megy, hogy még a bizalmas gyári értekezleteket is megfigyelik. Végül határozati javaslatot terjeszt elő, amelyben a kongresszus korlátlan egyesülési és gyülekezési jogot követel. A rezoluciót egyhangúlag elfogadják. Következik „a dolgozni akarók védelméről és a vállalkozók terrorizmusáról" szóló jelentés. Schlicke előadó mindenekelőtt az úgynevezett dolgozni akarók védelméről szól. Megemlíti, hogy ezek maguk sohasem támasztottak ilyen követelést a kormánnyal szemben. De mert a hatóságok semmiképen nem tudnak a szakszervezetekkel kikezdeni, hát ilyen módon gondolják céljaikat megközelíteni. A szakszervezetek terrorizmusa csak a hatósági emberek és a tőkések koponyáiban él. Ezeknek a szemében mindaz terrorizmus, amit a szakszervezetek csinálnak. Pedig ők tudják legjobban, hogy ilyen terrorizmus nincsen. A vállalkozók terrorizmusát ellenben léptennyomon érzik a szervezett munkások. A vállalkozók érdekeit nem kell külön törvényben megvédeni, mert hiszen ezt eléggé jól elvégzik már most is a különböző hatóságok és a bíróság. Ezután határozati javaslatot nyújt be, amely fölháborodással utasítja vissza a vállalkozóknak az úgynevezett dolgozni akarók törvényhozási védelmét sürgető követelését. A negyedik nap tanácskozása ezzel végetért. * Az ötödik napon megindítják avitát a Schlickétől benyújtott határozati javaslat fölött. Liebmann indítványozza, egészíttessék ki a határozati javaslat még azzal, miszerint a kongresszus kijelenti, hogy a munkásság kulturális haladása előfeltételének tekinti a korlátlan egyesülési szabadságot és ezt a szabadságot adott esetben a tömegsztrájk fegyverével is kész megvédeni. Leipart elnök nem tartja taktikusnak, hogy az ellenállás módját és eszközeit a nyilvánosság előtt megállapítsák.