Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-23 / 172. szám
2 Quo vadis?... Ránk szakad-e a háborút Be kell-e rukkolni?. Le kell-e menni a Balkánra, a nagy embervágóhídra ?. Ezek a kérdések izgatják most megint a munkások százezreit, a fiaikért aggódó apákat és anyákat az apró gyermekeik jövője miatt reszkető, hadköteles családapákat, a férjeik bevonulására kétségbeeséssel gondoló proletárasszonyokat. Hat esztendő óta majdnem állandó ez a halálos félelem. Bosznia bekebelezése óta alig szűnik meg a rettegés, hogy el kell mennünk meghalni — miért? — bizony, nem egyébért, csak azért, hogy a dicsőséges osztrák-magyar abszolutizmus eggyel több népnek léphessen a torkára. És ha az abszolút kormányzatnak tetszik, holnap vagy holnapután be kell rukkolnunk, itt kell hagynunk mindent, munkát, családot?, és vagy jövünk többet vissza, vagy sem. Borzasztó elgondolni is, hogy tőlünk távoleső érdekeiért kelljen tönkre mennünk, elpusztulnunk százezrivel! Hát így kell ennek lenni? Hát nem tehetünk semmit sem ez ellen a rendszer ellen?. De igen. A német és a francia soviniszták annyiszor fölkészültek ai il.il borúra, annyiszor uszítottak a háborúra és a német-francia háborút annyiféle kapitalista és osztálypolitikai érdek kívánta, hogy az okvetetlenül kitört volna már, ha nem harsogna a két nagy ország szervezett munkásságának tiltakozó szava, amely megálljt kiált a háborúcsinálóknak. Hatalmas parlamenti befolyásuk van a két ország szociáldemokratáinak, de még nagyobb hatalom — különösen Németországban — az erős szervezettségük. Mikor ilyen hatalmak tiltakoznak, akkor a háború és béke urainak nagyon meg kell gondolniuk, mielőtt elvetnék a kockát ! A német és angol viszályok idején is hatalmas hangon szólt bele a dologba a két ország munkássága. És nehéz dolog ám egyazon időben két irányban háborút viselni: külső ellenség ellen és a nép belső szervezett ereje és akarata ellen. . A háborúnak legjobb ellenszere tehát a munkásság szervezett, háborúellenes akarata. Ez az akarat nálunk most szervezkedik erősebben, midőn a munkásság tízezrei az összeíró küldöttségek elé járulnak, hogy megszerezzék szavazati jogukat. Minél erősebben fog szervezkedni és megnyilvánulni a munkásság akarata, annál inkább fogy majd a háború lehetősége. Ha a parlamentben nagy és erős képviselete, kint pedig hatalmas szervezete lesz a munkásságnak, akkor a háborúcsinálók nem fognak olyan könnyelműen játszani a népek nyugalmával, százezrek életével. Azért kérdezzük most: Quo vadis? Hová mégy! Elvtárs, hová mégy? Minkástestvér, hová mégy? Voltál már az összeiró küldöttségnél! Ha megillet téged a választójog és még nem voltál ott, akkor most menj oda, rögtön, akkor ne legyen sürgősebb utad ! Mert meglehet, hogy az az út, amelyet most békésen és veszélytelenül teszel meg az összeiró küldöttséghez később egy háborúba vonulástól ment meg téged, vagy ha téged meg nem, hát a fiadat! Most jogot és ezzel hatalmat szerzel; hatalmat, amellyel később háborúkat akaszthatsz meg és végre egészen kitörülheted a háborút az emberiség életéből. Quo vadis? Nincs, nem lehet most sürgősebb utad, mint az összeíró küldött részhez. TÁRCA # M nemzet IMpe* Ix'tte ifttel. (Színhely: a népjóléti egyesület ülésterme. Oelig lelkész épp most hagyta el a szónoki emelvényt, a hallgatóság általános, zajos tetszésnyilvánításától kisérve. A következő szónok Nietenschlag gyáros. Emelt hangon beszél) . — Teljesen igaza van Delig lelkész úrnak, amikor azt mondja, hogy a nemzet üdve a nagyszámú, egészséges, erős utódokon nyugszik. Sok gyermek, sok áldás, amint már a biblia is hirdeti m a sol, gyermek áldást jelent a nemzetre nézve is. Nekünk katonák kellenek, ha a népek versenyében nem akarunk hátul maradni, szaporodnunk kell, mondom, hogy megállhassuk a helyünket. Ezért helyes és ha az a sötét ép, amit Oelig úr a születések számának csökkenéséről festett önök elé, le kell küzdenünk ezt a veszedelmet, úgy ahogy tudjuk. Minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy a születések arányszámát emeljük, el kell követnünk mindent, hogy megerősítsük a nemzetet. (Zajos tetszés.) * (Két nappal később. Nietenschlag gyáros kényelmesen terpeszkedik irodája széles, öblös karosszékében. Kopogás: Az ajtón egy munkás lép be, félénken, zavart tekintettel.) A gyáros: Maga csak velem akart beszélni, — no halljuk, mi az? TA munkás: Kérni akartam — gondoltam — gyáros úr, négy gyermekem van és a feleségem most cipeli az ötödiket és nincs... A gyáros (közbevág): Erről igazán nem tehetek. Vagy talán én vagyok az oka? A munkás: Nem, de úgy gondoltam, hogy mivel alig van kenyerünk a sok gyrerek számára és az ötödik is útban van ... A gyáros (türelmetlenül): De ember, én vagyok a hibás!? Nekem is van három darab. A munkás: Gondoltam, hogy ebből az alkalomból talán kaphatnék egy kevés pótlást, úgyis olyan ... A gyáros: Elég! Lehetetlen, ki van zárva! Éppen most lehetetlen. Szívesen tenném, de most nem lehet. A konkurrencia a nyakamon van, nekem ehhez kell igazodnom. Csak addig nyújtózzék az ember, ameddig a takarója ér. Nem szabad több gyermeket életre hívni, mint amennyit el tudunk tartani. 2. (Városi szülészeti intézet. A főorvos fogadószobája. Egy terhes asszony, kétségbeesett, könyörgő arccal.) A főorvos: Kedves asszonyom, nagyon sajnálom, de az intézet tele van és a szabályok szigorúan tiltják, hogy létszámon fölül akárkit is fölvegyek. Menjen szépen haza, de siessen, mert a dolog egy óra múlva bekövetkezhetik... Az asszony: Mit csináljak otthon, főorvos úr! Nincs, aki ápoljon, három gyermekemet már ki kellett adnom, olyan gyönge vagyok, nem tudna legalább valamelyik kórházba beutalni? A főorvos: Ha tud fizetni napi két márka ötvenet, akkor igen. Szülőnőt csak úgy vesznek föl. Mondom, siessen haza, mert a dolog sürgősnek látszik.,, , Egy órával később". A külvárosban. A másállapotos asszony nem bírja tovább a terhet. Halott halványan dúl az egyik ház falához. Segítséget kérően körülnéz, nem jön senki, az asszony a fal tövében összeesik. Szoknyája alól vércsík ömlik elő ... Az utcai gyerekek összeszaladnak, körülállják az ájult asszonyt Felnőttek is érkeznek, anyát és gyermekét beviszik egy kapu alá, kocsit hoznak és az asszonyt meg a gyermeket beszállítják a legközelebbi kórházba. Este értesül egy ember, hogy felesége gyermekágyi lázban haldoklik a kórház szalmazsákján... a O. Törvényszék. Az esküdtek szigorú tekintettel merednek a vádlottra, egy kicsi, sovány asszonyra, aki szemlesütve felel az elnök kérdéseire. A vádlónak föntartott helyen föláll az államügyész és szól: — A bizonyítás kimutatta, hogy a vádlott tudatában volt cselekménye horderejének. Tudta, hogy a büntetőtörvénykönyvbe ütköző tettet, bűnt követ el, amikor magzatát elhajtotta. Gondolják csak meg, esküdt uraim, hogy a születések arányszáma egyre csökken és a nemzet üdve forog veszedelemben. Ez ellen vétett a vádlott. És mit tudott fölhozni védelmére? Semmit, egyáltalán semmit! Hogy férje hosszabb ideje munka nélkül volt, hogy ő már négyszer szült és vérszegénységben szenved — komolyan ve,hetjük-e mindezt? Ma, amikor annyi betegpénztár, jótékonysági egyesület és szülészeti intézet buzgólkodik minden terhes as-szony körül, amikor, de minek részletez-zem tovább, engedjék el, hogy egyenként fölsoroljam államunk szegényjóléti intézményeit, nem élek vissza az igen tisztelt esküdt urak türelmével, hanem az elmondottak alapján egyszerűen és röviden kérem önöket, sújtsanak be a vádlottra a törvény teljes szigorával, mert jól jegyezzék meg, a nemzet üdve forog kockán ... ••• Képszava ti az összeíró küldöttség előtt okvetlenül a munkakönyvét és lakásbejelentő lapját! Misitiercki vigye el ezeken kívül egyéb okmányait is, amelyekkel választójogosultságát igazolhatja! figyelmesen „A választók összeírása" címűl fölhívást mai lapunkban ! 1914 július 22. Munka helyett frázis és ígéret az, amit Tisza a munkanélküliség enyhítésére nyújt. A székesfőváros közönségéhez ugyanis ezt a feiratot intézte: A város közönségének a folyó évi május hó 27-én tartott üléséből kelt feliratára válaszolva megnyugtathatom (!) a város tisztelt közönségét, hogy a kormány teljes mértékben méltányolja a munkanélküliség kérdésének nagy fontosságát és annak megfelelő intézkedések általi lehető orvoslását egyik fontos feladatának tekinti. Midőn pedig másrészről a kormány is reméli, hogy a tervbe vett középítkezések foganatosítása az e téren fönnálló helyzet javítására nagy mértékben fog járulni, arra törekszik, hogy ez a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök határain belül mielőbb és minél szélesebb alapon eszközöltessék. Budapest, 1911 julius 16. Tisza, s. k." Harmadik éve gyötri, sanyargatja már az országot a szörnyű munkanélküliség és az országnak ez a földi gondviselése még mindig ott tart, hogy méltányol, remél, tervbe vesz és törekszik, de nem tesz semmit. Pedig a közmunkákra szükség van, milliókat szavaztak már meg — és munka még sincs. Mert sokkal fontosabb dolga van a kormánynak és törvényhozásnak. Hetek óta kell az ellenzéknek küzdenie az ellen, hogy a bélyegsarctól lehetőleg megvédje a jogkereső közönséget. De minek is munkát adni a népnek, hátha holnapután vágóhidan viszik az épkézláb embereket? Újabb érvágás fenyeget katonáék felől. A bécsi „Militaerische Rundschau" című katonai szaklap értesülése szerint az őszi delegációktól a hadvezetőség egyrészt a tiszti fizetések emelése, másrészt pedig az új modellű acéltarackütegek beszerzése céljából nagyobb arányú hitel megszavazását fogja kérni. A kért hiteleket természetesen néhány évre osztják föl és közülük már maga a tiszti fizetések emelésére vonatkozó hitel körülbelül tizenöt millió túlkiadást jelent. Tiszt urak fizetését emelni, újfajta ágyukat vásárolni , — erre vann pénz, erre kell lenni, ha fölfordul is az ország népe.