Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)
1914-11-28 / 305. szám
1914 november 28. NÉPSZAVA sok Sonnino külügyminiszter és Esszad basa között történtek. Olaszország és Románia. (Kopenhága, november 27.) Rómából jelentik a „Politiken"-nnk. Az itteni román követ bukaresti tartózkodása után visszatért Rómába. Hiteles hír szerint a román követnek az a törekvése, hogy az olasz és román kormány között intimebb viszonyt teremtsen. A háborús világ hírei. * * * A rokkantak és nélkülözők ebédje. A Gyorssegély-Auguszta-Alap pénteken küldte ki a kerületi elöljáróságokhoz azokat az igazolványokat, amelyek birtokosai a Gyorssegély-Auguszta-Alap éttermében a háború tartamára ingyen ebédet kapnak. A kerületi elöljáróságokon a szegénygyámok bírálják el, hogy a jelentkezők jogosultak-e az ebédre. A segítségben azok részesüülnek, akik a háborúban megrokkantak és munkára képtelenek, valamint a háború által sújtott családok. Az ebédre, amely naponta háromfogásos, az Auguszta Alap központi irodájában (Károly körút 3) is jelentkezhetnek azok, akik el akarják kerülni a hivatalos fórumokat. Az étterem december elsején nyílik meg. A nőtlen embereknek az étteremben szolgálják föl az ebédet, a családok hazavihetik. Önkéntes kerékpárosok. A budapesti katonai parancsnokság területén legközelebb önként jelentkező és népfölkelő kötelezettség alatt nem álló egyénekből kerékpár-osztagokat állítanak föl. Fölvéteznek oly állampolgárok, akik 17. életévüket már betöltötték, feddhetetlen előéletűek és katonai kötelezettségüknek eleget tettek. Népfölkelő köteles egyének, akik 1878—1900 évig születtek és a bemutatási szemlén még nem voltak, csak a szemle után jelentkezhetnek, ha azon „alkalmatlanoknak" vagy "icsak őrzési szolgálatra alkalmasoknak" találtattak. Kiskorúak az önkéntes belépéshez írásbeli szülői (gyámi) beleegyező nyilatkozatot tartoznak a jelentkezésnél fölmutatni. Ezenkívül a jelentkezők lakhelyük rendőrhatósága által kiállított erkölcsi bizonyítványt is tartoznak fölmutatni. Jelentkezni folyó évi december hó 3-ig naponta (vasárnap is) délelőtt 11 órától délután 3 óráig és délután 5 órától este 8 óráig a Károly főherceg-laktanyában (V., Falk Miksa utca 9) Kislinger Károly századosnál lehet, aki a további felvilágosításokat is megadja * — Szabadalmi díjakat fizetni kell az ellenséges országokban. A kereskedelmi és a pénzügyminiszter közös rendeletet bocsátottak ki, amelyben a minisztérium által a pénz és értékpapír elvonásának Angliával és Franciaországgal szemben való tilalma iránt kiadott rendeletben nyert felhatalmazás alapján a szabadalmi védjegy és mintajogok megszerzése, megtartása vagy meghosszabbítása céljából Angliában teljesített fizetéseket az ezen országgal szemben elrendelt általános fizetési tilalom hatálya alól további intézkedésig kiveszik. A karácsonyi postacsomagok küldése. A hadügyminisztérium sajtóirodája a karácsonyi postacsomagok küldését illetőleg a következőket teszi közhírré: A hadvezetőség, dacára minden esetleges nehézségnek, amely a tábori csomagok kézbesítésével jár, elhatározta, hogy december 5. és december 15. közötti időben az összes csapatok számára engedélyezi a csomagküldést, a következő megszorításokkal: A csomagnak az öt kilogramnyi súlyt és a hatvan centiméternyire terjedelmet (minden irányban) nem szabad meghaladniok. A csomagoknak ruhaneműeken kívül romlásnak ki nem tett ételneműeket is szabad tartalmazniok, például füstölthúst, száraz kolbászokat, szalámit, sajtot, kétszersültet, cakest, csokoládét, teát, konzervet. Cigaretták és szivarok is küldhetők. A csomagokat az időjárásnak ellenállóan kell elkészíteni, leginkább viaszvászonba, vízhatlan szövetbe kell göngyölni, vagy ládába helyezni. A címet magára a göngyölegre kell szembetűnően ráírni, s benn a csomagban is el kell helyezni egy címmel ellátott papírlapot. Értéktárgyak küldésevel lőzendő. Ha a csomag netán elvész, azért felelősségre senki sem vonható. Egy ilyen ötkilogramos csomag küldési díja hatvan fillér, amelyet bélyegekben kell leróni. A nem kézbesíthető csomagokat nem juttatják vissza a feladónak, hanem azok tartalmát a legénység között osztják szét. Az angol intelligencia ébredése. Bernard Shaw díjaszozása A Angolországnak a Háborúban való résztvétele ellen. Bernard Shaw a „Nash's Magazine" szeptemberi háborús számában élesen tiltakozik az ellen, hogy Angolország részt vesz a háborúban Oroszország javára. Szomorú valóság marad — mondja Shaw — hogy olyan helyzetbe vittük magunkat, amely, ha nem akarunk gyáva árulónak mutatkozni, arra kényszerít bennünket, hogy ebben a háborúban minden erőnkkel Franciaország mellé álljunk. De mind a hárman, Franciaország, Anglia és Németország bűnt követünk el a civilizáció ellen Oroszország javára. Őrültség engemet és más okos embert arra késztetni, hogy ezt a bűntényt a tiszta és nemes hazafiság mázával bevonjuk. Harcolunk és szenvedünk és meghalnunk kell most abban a borzalmas tudatban, hogy őrületes ügyért áldozzuk magunkat. Csak kitűnő harcok árán tudunk becsülettel kikerülni ebből a háborúból. Magam csak azt kívánhatom, hogy valamennyi nyugati állam olyan hősiesen harcoljon, hogy kénytelen legyen becsülettel megosztozni a sikereken, hogy azután örök békét köthessenek egymással. Mi történhetne akkor, ha Németországot megsemmisítenénk? Németországot meg kellene védelmeznünk Oroszországgal szemben és meg kellene kísérelnünk ezt a védelmet annak ellenére, hogy magunk is kimerültünk ebben a testvérháborúban. Ha azonban Németország semmisítene meg benünket és annektálná az északi tenger partjait, milyen alárendelt helyzetbe jutnánk Franciaországgal együtt? Mi, akik Nyugateurópa sorsát irányítottuk volna, ha a civilizáció mellé állunk, ahelyett, hogy erőnket orosz kölcsönökre és perzsa tőkespekulációkra fordítottuk. Szerencse reánk nézve, hogy a megsemmisülés csak gyerekes beszéd. Hallatlan bátorságot bizonyíthatunk ugyan és kölcsönösen kimeríthetjük egymást a kimeríthetetlen Oroszországgal szemben (amely természetesen épp oly kevéssé kimeríthetetlen, mint mi hárman, ha egyesülünk), de kölcsönösen nem semmisíthetjük meg egymást. Most már csak egy dolog marad számunkra azonkívül, hogy minden erőnkkel harcolunk, nehogy gyáváknak és gyöngéknek, bolondoknak és őrülteknek lássunk, amíg csak meg nem tanuljuk egymást kölcsönösen becsülni, mindenekelőtt azonban fölismerni nagy feladatunkat, amely abból áll, hogy a civilizáció egyesült zászlóvivői legyünk a keleti hatalmakkal szemben, amelyeket magunk tanítottunk meg arra a művészetre, hogy halált hozó gépekkel háborút viseljenek. Ezenkívül az egyetlen, amit még tennünk kell, az, hogy nyomban megkezdjük az elmaradhatatlan békeszerződés munkáját, amelyet egyszer , valamennyiünknek mégis csak alá kell írnunk, amikor mindannyian megelégedtünk a borzalmas gyúllással és pusztítással. sztélytudatos munkás csak munkáslapokat vesztOlvas és terjeszt mindenütt Ramsay Macdonald a háborúval Az angol szocialista vezér fölfogása. Ramsay Macdonald, a brit munkáspárt parlamenti csoportjának volt elnöke, aki közvetlenül a háború kitörése után lemondott a pártban viselt tisztségéről, a Socialist Review legújabb számában kifejti fölfogását arról a kérdésről, milyen állást kell az angol szocialistáknak elfoglalniuk a háborúval szemben és miként kell viselkedniök a háború alatt. Macdonald kifejti, hogy az angol szocialistáknak a háború előtt elfoglalt háborúellenes magatartása parányit sem változott. Az angol szocialisták ma is undorodnak a háborútól és azt még mindig a diplomaták és annak az osztály fölfogása művének tartják, amelyből a diplomaták kikerülnek. Az angol szocialisták meggyőződése, hogy mindazok az okok, amelyek a háború kitörésére vezettek, megmaradnak és újabb háborúkat okoznak mindaddig, amíg az európai népek pártjaik és szervezeteik akciója útján meg nem szüntetik ezeket az okokat. A háború borzalmait nem írják az egyik vagy a mai sík nemzet barbársága, hanem pusztán magának a háborúnak a rovására. Mi egyebet kell még tennünk ! — kérdi Macdonald és felel is rá. ...A munkásosztályt állandóan fenyegetik, állandóan gazdasági harcban áll. Stratégiailag bekerítik, összeköttetését elvágják ésatöbbi. Helyzetét drámai módon írhatnánk le ugyanazzal a szólásmóddal, amellyel az újságok a hadtestek műveleteit és taktikáját leírják. Ezért azok a lépések, amelyeket a megfenyegetett állam tett az uralkodó osztályok beismerése szerint is helyesek a megfenyegetett munkásosztály részéről. Ennek a gondolatnak a kidolgozása és közelebbi megbeszélése azonban olyan útra vezetne, amelyre nem akarok rátérni jelen cikkemben. Ezt csak futólag említem. Macdonald kifejti továbbá, hogy egyáltalán nem meglepő az a magatartás, amelyet a különböző országok szociáldemokráciája követ, mert minden beavatott csak ilyenre számíthatott. De mindezen erőszakosságok, pusztítás, gyűlölet és mészárlások közepette, a szocialistának épségben kell tartania nemzetközi szellemét. Meg kell őriznie szárazföldi elvtársaiba vetett hitét; nem szabad elhinnie, hogy a háború keserű gyümölcsei hűséges képét adják valamely nemzet szellemének; meg kell őriznie bizalmát azokkal az emberekkel szemben, akikkel találkozott, akiket ismert és elvtársnak nevezett; harcba kell szállnia a békéért, amelynek érdekében teljes szívből közreműködhetik... Az a szocialista, akinek agya tiszta, a legjobban tudja, hogy nincs az a katonai művelet, amely Európában a békét biztosítja. A katonai műveletek közepett nagyon nehéz bizonyosságot szereznünk az ellenség leverése nélkül. Itten az erőszak uralkodik minden egyéb mérlegelés fölött. A politikai szempontok elvesznek. Ebben rejlik állandóan az erőszakos tervek csődje. Németország mostani ereje drámai színben mutatja ezt. A német militarizmus a világ legnagyobb képességekkel bíró militarizmusa és ezt a tökéletességet azzal érte el, hogy a saját érdekei alá rendelte minden megfontolását. Minden katonai autoritása azt mondotta, hogy Németország legjobb taktikája, ha Franciaországot Belgiumon keresztül támadja. A brit kormány azonban nyomban azt látta, hogy ez a politikai esztelenség lehetővé teszi neki, hogy ne csak a megfenyegetett kis nemzetek, hanem a megsértett egyezmények érdekében is szót emeljen. A békekötésnél óvakodnunk kell a hasonló politikai hibák elkövetésétől. A német nép csakhamar eléggé fölszabadul a poroszság alól, föltéve, hogy a poroszság nem nélkülözhetetlen nemzeti büszkeségéhez és önbecsüléséhez. Több jó barátom arra kért — fejezi be Mac- t