Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)
1914-11-04 / 276. szám
• TM — — XLII. évfolyam. »-"'-"Mr Budapest, 1914 november 4. szerda, AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 14.— kor. I negyed évre 8.— kor. fél évre 12.— kor. egy hóra 2.— kor. A „SZOCIAliZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vmn., CONTI-TITCA 4. (Telefon: József 3-20 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vál., CONTI-TITCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) 276. szám. November elsején. A sok gond után, amely az utóbbi hónapokban ólomsúllyal szakadt reánk, újabb és az eddigieknél is nagyobb gondot hozott november elseje. A fővárosi lakásnyomor folytán még a béke idejében is a legnehezebb napja volt a proletárságnak a bérfizetés napja. A háborút megelőző hosszú munkanélküliség és az egyre magasabbra szökő lakásbérek a bérfizetés napjának keserveit mindig fokozták. A háború kitörése óta egyre növekedő drágaság, az élelmiszerek árainak elviselhetetlen magassága, a szén, petróleum megdrágulása minden fillérünket fölszívta már, minden segélyforrásunk be van már tömve. Keservesebb házbérnapunk alig volt még, mint a november elsejei. Aggódva vártuk azt a pillanatot, amikor betoppan hozzánk nyugtájával a házfelügyelő, szorongó szívvel gondoltunk azokra a következményekre, amelyek a nemfizetés nyomában járnak, a perre, a végrehajtóra, az utcára kidobott szegényes bútordarabokra. Mint a novemberi bérnegyed előhírnöke jelent meg a minisztériumnak a lakásbérkérdést rendezni kívánó rendelete, amelyet a minisztérium, a harmadik moratóriumi rendeletet kiegészítő rendeletnek nevez. Évesebi csalódással kell megállapítanunk, hogy ez a kiegészítő rendelet nem nyújt semmi vigasztalást, nem oszlatja el az aggodalmakat, nem gyógyítja meg a már számtalanszor föltakart sebeket A központi járásbíróság: kilakoltatási ügyeket tárgyaló bíróinál a lakók ezrei tolongtak az elmúlt negyedben is és bár a bírói emberség és jóakarat sok esetben megkönyörült a szerencsétleneken, százan és százan hagyták el a fényesen berendezett, cifra épületet azzal a lesújtó ítélettel, hogy a kibérelt helyiséget 24 óra alatt végrehajtás terhével elhagyni kötelesek. Szót is kár vesztegetni arra, hogy a lakásnyomort rendeletekkel megszüntetni nem lehet. Nem is ezt vártuk a rendelettől. A nyomorúságon rendeletekkel enyhíteni mégis lehet; a bajok elhárításának számtalan módját tartalmazhatja a rendelet. A különféle csoportok érdekeit teljes védelemben részesítették az eddig megjelentmoratóriumi rendeletek. A lakók annyi védelemben kétségkívül részesülhettek volna, mint a főbérlők. Azt reméltük, hogy a rendelet szárnyát szegi annak, hogy a havi és heti bérlőket, a főváros lakosságának igen nagy százalékát, megvédi a kilakoltatás veszedelmétől. A védelemre nemcsak a havi és heti bérlők nagy számánál fogva, hanem azért is szükség van, mert az ilyen bérlő alig kap lakást. Ha a férj katona, nincs háziúr, aki a katonacsaládnak lakást adjon. Ha munkanélküli, nem ad neki lakást bérbe, mert inkább üresen tartja a lakást, mintsem a bérveszteség és házbéradó kockázatát elvállalja. Reményünk hiábavaló volt. A rendelet kimondja, hogy havi vagy heti bérleteknél, a bér nemfizetése esetére a háziúr a bérletet nem bonthatja föl és rndkívüli fölmondással nem szüntetheti meg. Ez a rendelkezés azonban csak azt jelenti, hogy a háziúr a nemfizető havi bérlőnek három napra és a nemfizető heti bérlőnek egy napra nem mondhat föl, három és egy nap alatt nem dobhatja ki az utcára. A rendelet azonban meghagyta a lakásbérleti szabályrendeletnek azt az intézkedését, hogy a bérbeadó havi bérlőjének a hónap elején ugyanazon hónap 15-ére vagy 15-én ugyanazon hónap utolsó napjára, heti bérlőjének pedig minden hétfőn a következő hét hétfőjére fölmondhasson. Ettől az orvosságtól meghal a beteg. Évi lakásoknál a bérbeadó az első bérleti évben bérnemfizetés miatt nem mondhat föl. A rendelet még ezt a kedvezményt sem terjesztette ki a havi és heti lakóra. Az éves lakó, ha a bért — havi részletekben is — megfizeti, a rendelet szerint májusig kenn maradhat lakásában. A havi és heti lakót novemberben, decemberben vagy bármikor ki lehet tenni az utcára, még ha a bért meg is fizeti. A rendelet az évi lakóknál is igen szűk marokkal mér. Azt vártuk, hogy a rendelet legalább moratórium alá helyezi a bértartozást vagy annak egy részét olyanoknál, akiknek jövedelme a háborús viszonyok folytán teljesen megszűnt vagy megcsappant. Ez azonban nem következett be. A bértartozás továbbra is csak akkor esik moratórium alá, ha a bérlő katonai szolgálatot teljesít és szolgálati vagy alkalmazási viszonyából kifolyóan lakpénzben nem részesül. Azt is vártuk, hogy a rendelet minden feltétel nélkül megengedi az évi bérnek havi részletekben való fizetését. Ennél a pontnál is keserűen csalódtunk. A mai állapot szerint a bérbeadó, ha a november elsején esedékes bért meg nem kapja, perelhet, biztosítási végrehajtást vezethet a bérlő ingóságaira és fölmondhat február elsejére. A rendelet a háziúr ezen jogai közül csak egyet vesz el: a február elsejére való fölmondás jogát. Ezt is csak akkor, ha a bérlő a folyó bérösszegnek egy-egy hónapra eső részét minden hó ötödik napjáig meg nem fizeti. A bérbeadó másik két joga csorbítatlan. Más szóval, a bérlő fizetheti ugyan havi részletekben a bért, hogy február elsejére lakásából ki ne dobják. Ha azonban ezen jogával élni merészel, nyakába szakad a bérper, annak költsége, a biztosítási végrehajtás és annak költsége, úgyszintén az elmarasztalt alperes tartozásának behajtásával járó sok költség. Fizethet tehát a bérlő havi részletben, de jaj annak, aki ezt meg meri tenni. Ez a harmadik moratóriumi rendelet kiegészítése tárgyában kibocsátott miniszteri rendelet. A rendelet tulajdonképen csak a főbérlőknek, akik között igen sok a lakás -nyomorúság parazitája, nyújt csak kézzelfogható kedvezményt. A rendeletet megelőző jelentések sokkal több kedvezményről adtak hírt. Ezekkel a jelentésekkel egyidejűleg a budapesti kh. tábla is a bérlőkre nézve nagyon kedvező jogi álláspontot foglalt el egy konkrét kilakoltatási ügy kapcsán. Azzal az eddigi gyakorlattal szemben ugyanis, amely szerint a kilakoltatásoknál a végrehajtó váratlanul megjelent a helyszínen és a bérlő bútorait kihordatta az utcára, kimondotta, hogy a kilakoltatás idejéről a végrehajtó a bérlőt legalább nyolc nappal a határnap előtt ajánlott levélben értesíteni köteles. A budapesti központi járásbíróság végrehajtási csoportjának bírái ezen végzés folytán ülést tartottak és kimondották, hogy ezt a táblai határozatot nem respektálják. A kilakoltatásra szánt bérlők tehát ezt a kis kedvezményt is elvesztették, egyéb reményeiktől pedig megfosztotta őket a minisztériumi rendelet. A házbérpörök száma igen nagy. A kilakoltatások rendkívüli módon meg fognak szaporodni. Ha a kormány nem akarja, hogy Budapest dolgozni akaró, de a munkahiány miatt dolgozni nem tudó lakossága ezrével bolyongjon télvíz idején hajléktalanul az utcákon, akkor félre kell tennie a lakásnyomorúságon mit sem segítő moratórium-rendeletet és gyökeres reformmunkával kell segítenie a háború okozta szociális bajokon. Lapunk mai száma 18 oldal. * * * Harc az oroszok,angolok,franciák ellen. — A törökök megszállották Berbera angol kikötőt. — Az angolok bombázták Jaffát. — Törökország az angolok egyiptomi uralma ellen. — Szerbia is megszakítja a diplomáciai viszonyt Törökországgal. Törökországot az antant kényszerítette a háborúra, mégis az antánt az, amelyet a törökök erélyes föllépése meglepett. Oroszország kezde-e meg a provokálást a Feketetengeren, ahol meg is indult nyomban a harc. A Fekete-tengeri csaták az oroszok vereségével végződtek. A tengeri háborút nyomon követte a szárazföldi csata, amely a kaukázusi határon kezdődött. A törökorosz ellenségeskedés kitörésével megindult a háború az angolokkal és franciákkal is. A kaukázusi határon is az oroszok kezdték a támadást, de a törökök visszavonulásra kényszerítették őket. Az oroszok itt is, mint a tengeren, nagy veszteséget szenvedtek. Újabb hírek szerint az angolokkal való ellenségeskedés nagy arányokat öltött. Két angol cirkáló megkezdte Jaffa bombázását a Földközi-tengeren. Az afrikai angol Somali tartományban pedig a mohamedán lakosság és a benszülöttek csapatai megszállották a tartomány angol fővárosát és az angol hivatalnokokat letartóztatták. Ez azt mutatja, hogy az afrikai mohamedánok is elérkezettnek látják az időt, hogy angol elnyomóikkal leszámoljanak. Ugyanerre törekszenek Egyiptomban is. A törökök Egyiptomot föl akarják szabadítani az angol járom alól és vissza akarják állítani a kalifa uralmát. Az antánt köve-