Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-04 / 317. szám

39 1914 "december 5. Az angol munkásmozgalom és a háború. * A független munkáspárt a bék­éért. a. alsóház m­nkáscsoportjának hirte­len megváltozott magatartása ugyanabban a körülményben leli magyarázatát, amely megingatta és tehetetlenségre ítélte Angol­ország minden békére törekvő elemét, amely egyébként bizonyára nagyon fontos szerepet játszott volna a világháborúban; ez a körülmény Belgium semlegességének a megsértése. Ez a formális háborús ok po­litikailag megrendíthetetlenné tette Grey külügyminiszter állását Az angol kormány a német kormányhoz intézett ultimátumá­ban Belgium semlegességének tiszteletben tartására ugyanolyan biztosítékot köve­telt, mint amilyet a francia kormány már megadott. A német kormány azonban az­zal felelt az ultimátumra, hogy bevonult Belgiumba és ostrom alá vette Li­ttichet. A belga kormány Angolország támogatását kérte a túlnyomó erejű támadóval szemben. Így állt a helyzet a döntő pillanatban az angol néptömegek előtt és egész Angol­országban nagyon kevés ember volt, akinek nem az lett volna a meggyőződése, hogy Angolországnak lehetetlen mást tennie, minthogy háborút üzenjen Németország­nak. Ebben az általános néphangulatban osztozott az alsóház munkáspárti csoport­jának nagy­ többsége is. Miután a munkáspárt, bár hallgatólag, tudomás­ul vette a háborús állapotot, nem gondolhatott többé arra, hogy elvi ellenál­lást fejtsen ki a háborús politikával szem­ben és tevékenységét csak arra korlátoz­hatta, hogy a háborús intézkedéseknél le­hetőleg érvényesítse fölfogását és a há­ború alatt, általában megvédje a munkás­ság általános érdekeit. Így a munkáspárt­­— hogy megszüntessen minden okot az általános védkötelezettség bevezetésére — a kisebbség tiltakozása ellenére arra szánta magát, hogy részt vesz az ujonctoborzó mozgalomban, ami szükségképen nemcsak a háború jogosultságának az elismerésére vezetett, hanem Angolország ezt megelőző politikájának az elismerésére is. A mun­káspártnak csak néggy ta­gja tiltakozott ha­tározottan a párt ezen magatartása ellen, nevezetesen Ramsay Macdonald, Keir Har­die, Jowett és Tom Richardson elvtársak, valamennyien a független munkáspárt kép­viselői; néhányan minden tiltakozás nélkül legalább attól tartózkodtak, hogy támogas­sák a háborús politikát. A szakszervezeti mozgalom vezető testületei csakhamar kö­vették a munkáspárt példáját. Egészen más magatartást követ a f­üg­getlen munkáspárt, a munkáspárt szocia­lista szárnya, amely régidőktől a brit mun­kásság szellemi és agitációs főereje. Ami­kor ez a gyilkos háború már a történelemé lesz, az angol független munkáspárt maga­tartását bizonyára a legfényesebb jelen­ségnek fogják elismerni a kimondhatatla­nul szomorú időkben. A független munkás­párt sziklaszilárdan áll a fölkorbácsolt népszenvedélyek lángoló hullámai között. Kiáltványa, amelyet a hadüzenet után adott ki, minden időkre egyike lesz a nem­zetközi proletárság fölszabadulásra irá­nyuló törekvése legfényesebb dokumentu­mának. A manifesztumot később a száraz­földi munkássajtó is közölte; itten csak egy pontját idézzük : A mélységből és sötétségből küldjük üd­vözletünket elvtársainkhoz, valamennyi or­szág munkásaihoz. Az ágyuk dörgésén ke­resztül küldjük rokonszenvünket és üdvöz­letünket a német szocialistáknak. Szakadat­lanul fáradoztak azon, hogy barátságot hoz­zanak létre Nagybritanniával éppen úgy, mint mi tettünk Németországgal szemben. Nem ellenségeink ők, hanem barátaink. Ennek a kiáltványnak a közreadása óta a független munkáspárt bátran és fáradhatat­lanul folytatta elvi politikáját a béke érde­kében. Tiltakozott a munkáspártnak az ujonctoborzó mozgalomban való részvétele ellen. Feladatát nem abban találta, hogy Németországot tegye felelőssé a jelen világ­katasztrófáért, hanem igyekezett saját kor­mányának a bűnösségét kideríteni ebb­en a borzalmas bűncselekményben.­­ Egyetlen szemrehányó szava nem volt Németország, ennek kormánya s népe ellen, annál éleseb­ben támadta az orosz despotizmust s az an­golok árulásait Perzsiában és Egyiptomban. Ennek a magatartásnak semmi köze a né­metbarátsághoz. A független munkáspárt nem tartja a szociáldemokraták feladatá­nak, hogy németbarátok legyenek. A füg­getlen munkáspárt azt sem kérdezte, milyen állást foglal el a szociáldemokrácia Német­országban. Csendben reménykedett... de nem kérdezősködött és nem nyilvánított kí­vánságokat. A saját országában aszerint cselekedett, amint szocialista kötelessége szerint cselekednie kellett; küzdött a saját kormányának háborús politikája ellen nap­ról-napra és hétről-hétre e­télte a háború gyűlöletességeit, gyalázatosságait és alávaló­ságait, amelyeket a legfényesebb frázisok sem tudnak enyhíteni. Mint Angolország és az emberiség legfőbb javát védte meg a proletárság nemzetközi szolidaritását. A független munkáspárt tagjai nehéz körül­mények között foglalják el ezt az álláspont­jukat; természetes szocialista kötelességük­nek tartják ezt. Ők volnának az elsők, akik elismernék, hogy azok a nehézségek, ame­lyekkel meg kell küzdeniök, össze sem ha­sonlíthatók azokkal a nehézségekkel, ame­lyekkel pé­lául a német szociáldemokráciá­nak meg kell küzdenie. Az angol nép nem tartja ezt a háborút élet-halál harcnak, az ellenséges invázió legföljebb csak távoli, de nem komoly lehetőség és a politikai hagyo­mányok, valamint az angol demokrácia ha­talma mellett nem lehet könnyen elnyomni a szabad véleménynyilvánítást. Ez a magatartás azért mégis a legnagyobb egyéni és politikai bátorságot követelte. De a független munkáspárt magatartása már is azzal a kitűnő eredménnyel jár, hogy Angolország valamennyi béke- és kultúr­barátai zászlója alá sorakoznak. Elérkezik az az idő, amikor a kijózanodott nép ahhoz a párthoz fordul tanácsért és vezetésért, amely a nehéz időkben szembe mert szállni a soviniszta áradattal: a független munkás­párthoz. Ez az idő nagyon közeledik. VEGYES Köszönetnyilvánítás. Itt mondok köszönetet azoknak, akik férjem, Zim­m Albert tölténygyári n­affylstreeor.z­tálybeli csoportvezető szerencsé­tlen halála fölött érzete lesújtó fájdalmamat részvétükkel enyhítették és ré­szemre följebbvalói és munkástársai adományaképen 177 korona 20 fillért gyűjtöttek. -- özvegy Zimra Alberta, Kovács Mária. EGYLETI HÍREK A „Szabad»»*" budapesti munkásképző egylet vala­mennyi befizetőhelyének bevonásával e hó 6-án, vasárnap délután, saját helyiségében (VII. Kertész-utca 'J'J, föld­szint) „Az Ifjúmunkás" lap tízéves fennállásának év­fordulója alkalmával nagyszabású emlékünnepséget ren­dez. Kezdete délután 8 órakor. Ilelépődij nincs. A műsor ára az ifjúmunkásoknak 30 fillér, felnőtt munkásoknak 10 fillér. Fölülfizetéseket a könyvtár alapja javára köszö­nettel fogadunk és „Az Ifjúmunkáis"-ban nyugtázunk. MINDEN CÍMVÁLTOZÁS alkalmával szöksé­ges az előbbi lakcím pontos megadása. Vig nékre utazó olvasóinknak is csak azon eset­­ben küldhetünk lapot, ha fővárosi lakcímü­­­ket közlik vel­üink. A kiadóhivatal. i • • i­iMnmiiMuHMMai^Maw A magyarországi szociáldemokrata párt tulajdona. Felelős szerkesztő: GARAMI ERNŐ. Kiadó: SALT ENDRE. Nyomtáj: a Világosság-könyvnyomda r.-t. közforrógépben Budapest, VIII, Conti-utea 4. HIRDETÉSEK A hirdetések rovatában közöltekért nem vállal felettit. Iz­ael nem a szerkesztesés, sent a kiadóhivatal. TT A Bersonm­űvek a magyar hadikölcsönre 100.000 koronát, az osztrák hadikölcsönre u­g­y­an­csak 100.000 koronát jegyeztek. küLcSsanto­­­mm üveg valódi ZESZT Nincs célszerűbb és na­gyobb örömet okozó ajándék az esőben, fagyban, kimerülésig küzdő katonának. A német hadvezetőség minden katona hadi felszereléséhez hiva­talosan ad­­ üveg sósborszeszt.

Next