Népszava, 1915. május (43. évfolyam, 184–213. sz.)
1915-05-04 / 186. szám
XXIX. évfolyam. Budapest, 1915 május 4. kedd. 186. szám« • -1^ / AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: így évra........ 24.— kor. 1 negyed évre...»»..—kor. tél évre 12.— kor. fogy hóra 2.— ker. A „SZOCIALIZMUS'*-sal együtt havonta « fillérrel több, EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VI., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A választójog és gróf Tisza István. Gróf Károlyi Mihály május 3-iki képviselőházi beszédéből: Megszűntek már azok az idők, amikor csak kötelességek voltak és jogok nem jártak azok fejében. (Ugy van ! balfelől.) Ma a kötelességeket a jogoktól elválasztani márnem lehet. (Ugy van! balfelől.) A háború után az a katona igenis azt fogja kérdezni magától, amidőn hazajön, hogy hát tulajdonképen miért is lettem én nyomorék ? (Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Kérdezni fogja magától, hogy tulajdonképen mi is az a haza, amelyért én küzdöttem (Mozgás jobb felől.), amely engem küldött a háborúba ágyútölteléknek, (Úgy van ! balfelől.), amely most, amidőn viszszajöttem, ki akar tagadni a maga közösségéből (Taps a bal- és szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.), amely nem akar nekem beleszólást adni az állam ügyeinek intézésébe. (Mozgás jobbfelől.) Lehetetlen, hogy a háborúról és békéről, az életről és halálról ezentúl csak diplomaták határozzanak. (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Lehetetlen, hogy csak titokban kötött, nem ismert szerződéseknek legyen továbbra is kitéve az egész emberiség, hogy belesodródjék a háborúba, amelynek nem is tudja a tulajdonképeni okát. A választójog megint kellemetlenkedik gróf Tisza István miniszterelnök úrnak. Tulajdonképen azt kell mondanunk, hogy a háború kellemetlenkedik neki. Mert a háború teremtette meg azt a helyzetet, hogy a választójoggal foglalkozni muszáj. "A gróf úr főképen azért iparkodott hatalomra jutni és a pár ezer főnyi kiváltságos „nemzet" azért emelte őt a hatalom magas polcára, hogy a politikai demokrácia érvényesülésének gáncsot vessen és a mai rideg osztályuralmat föntartsa. Látszat szerint ez sikerült is neki. De, ime, ma már odáig jutottunk, hogy sok cikk-cakkos rókaút beszaladása után — a miniszterelnök úr hajlandónak nyilatkozott arra, hogy az ő kétszer szent választójogát megbolygassa, azon rést üssön, ha csak egy ici-pici résecskét is. Gróf Tisza István az ő legsajátabb választójogi törvényében az igazságtalanés tarthatatlan adócenzus-korlátot nagyjában elejtette. De helyébe állította az „érettségi" és a „megbízhatósági" korlátokat. Ezeket pedig a háború döntötte le. Most, a háború tizedik hónapjában elemi erővel támad a reakció lovagjaira ez a kérdés: éretlen-e politikai jogok gyakorlására az, aki a harctéren és itthon elég érett arra, hogy az állam létének és nemlétének kérdésében sokkal többet köteles tenni a szavazásnál, cselekedniésáldozni köteles, az életét köteles kockára tenni, a legnagyobb lelki és fizikai szenvedéseket kénytelen elviselni!? Erre a kérdésre senki sem felelhet nemmel, még gróf Tisza István sem, hiszen ismételten elismerte ő is, hogy milyen nagyszerűen teljesíti kötelességét az egész lakosság, osztály, nemzeti és felekezeti különbség nélkül. De a miniszterelnök úr nem akarja a választójog semmiféle kiterjesztését sem, tehát iparkodik kitérni a kérdés elől egy frázissal meg egy logikai bakugrással. A frázis ez: az általános választójog nemzeti szerencsétlenség lenne; hogy miért, azzal adós marad a miniszterelnök úr. Azonban neki a nem általános jogkiterjesztés sem kell, neki még a „hősök választójoga" sem kell, tehát kijelenti, hogy ez igazságtalanság lenne a fizikailag gyöngébbel szemben, akik nem mehetnek a harctérre. Azonban a rókatempó nem használ, amikor nagy népmozgalmak, reális népkövetelések kielégítéséről van szó. Erről meggyőzhette a miniszterelnök urat gróf Károlyi Mihály hétfői képviselőházi beszéde, amely hangot adott milliók érzelmeinek, milliók régi és jogos követeléseinek. "A miniszterelnök úr kicsinyes kibúvótaktikája egész szánalmas mivoltában áll az ország előtt Károlyi beszéde után, amely igazi államférfiúi megnyilatkozás. Károlyi beszédét, a demokratikus választójog mellett mondott súlyos érveit örömmel fogja tudomásul venni Magyarország egész népe, az a rész is, amely a lövészárkokban harcol, meg az is, amely itthon küzd az ország fönmaradásáért, a jobb jövendőért. És tudomásul fogja venni az ország gróf Tisza István úr derék viselkedését is, azért a nagyszerű férfinét, aki a jogokra és kenyérre éhező magyar népet a közveszedelem idején szép szavakkal akarja kifizetni — mint a hatalomban való elődei a századok folyamán oly sokszor tették — és amikor a szép szavakat a nép nem hajlandó csengő ércpénzül elfogadni, akkor egyszerűen kitér a legyőzhetetlen igazság elől, nem száll vele vitába, hiszen ez hasztalan volna, hanem mivel övé a hatalom, azt mondja : beszélhettek, amennyit akartok, mégis az történik, amit én akarok. valóban, Károlyi hatalmas érvelésével szemben a miniszterelnöknek — miután jogot adni nem akar a népnek — nem volt más útja, mint kitérni a parlamenti vitatkozás elől és kijelenteni... most már nem azt, hogy „nemzeti szerencsétlenség" satöbbi, hanem hogy a választójog kérdését nem tartja időszerűnek. Holott Károlyi bebizonyította, hogy, éppen most a legidőszerűbb. Ezzel a miniszterelnök úr talán el is intézte volna egy napra a kellemetlen kérdést. De a diktátor, amikor ingatagnak érzi maga alatt a talajt, rendszerint elköveti azt a hibát, hogy enged valamit a merev tagadás elvéből és valami ringy-rongy koncocskát lök oda a kellemetlenül követelődző „csőcselék"-nek és ezzel elismeri a maga álláspontjának helytelenségét, a követelések jogosságát. Ebbe a hibába esett gróf Tisza István úr is. Ő, aki a minap megtagadta még a „hősök választójogát" is, most kijelentette, hogy nincs kifogása az ellen, hogy akik a harctéren kitüntették magukat, választójogot kapjanak. A miniszterelnök úr ezzel nemcsak nagy taktikai hibát követett el, hanem ráadásul rácáfolt Magyarország legkiválóbb, legbölcsebb, legkövetkezetesebb államférfiára is: magamagára. A kegyelmes úr ugyanis április 29-iki beszédében a „hősök" választójogát ezzel a kijelentéssel ütötte el: én nem tudnám megegyeztetni lelkiismeretemmel, hogy a fizikailag erősnek, a fizikailag egészségesnek megadjam a választójogot és annak, aki csupán gyöngébb fizikai szervezeténél fogva nem jutott a harctérre, meg ne adjam." Tehát a minap még háborgott a miniszterelnök úr lelkiismerete az ellen, hogy a harctérre menőket — a fizikailag erőseket — politikai előnyben részesítse a fizikailag gyöngébbekkel szemben. Most pedig hajlandó az ellenkező után a legvégsőkig elmenni: hajlandó a fizikailag erősek közül kiválogatni a fizikailag legerősebbeket, akik különös nagy, erejükkel, kitartásukkal (sokszor persze véletlenségek 16l is támogatva) ki tudtak válni a hősök nylliónyi tömegéből. Ugyan mi ennek a logikai ellenbukfencnek a magyarázata??: Az, hogy a kitüntetett hősök aránylag kevesen vannak és így nem befolyásolhatják a politikai hatalom mostani eloszlási arányát; pláne, ha — következetesen tovább haladva a következetlenség útján — a választójog megadását például a nagy, arany vitézségi éremnél kezdjük. Ez a vígjátéki hangulatot keltő „engedmény" azértérdemli meg a különös leszögezést, mert nemcsak a miniszterelnök úr politikáját jellemzi kitűnően, hanem a helyzetet is. Íme, pár nappal a föntebb idézett kijelentése után, Károlyi érveinek súlyos csapásai alatt, Magyarország nyakas diktátora érzi — és annyira megpuhult, hogy be is ismeri —, hogy teljesen semmivel, csupa csengő frázissal mégsem lehet már többé elintézni azt a népet, amely a világtörténelemben eddigelé páratlanul álló áldozatokat hozott az államért. A választójog eltemetettnek hitt kérdését a Lapunk mai száma 18 oldal.