Népszava, 1915. május (43. évfolyam, 184–213. sz.)
1915-05-30 / 212. szám
kor hagyta el állásait és csak ekkor vonult vissza a Mincio mögötti várnégyszögbe. Ekkor az osztrák hadvezetésben változás történt, Ferenc József császár mellé került Hesz táborszernagy, aki az 1849-iki hadjáratban Radetzkyvel együtt küzdött ezen a harctéren. Június 24-én az előnyomuló osztrákok összeütköztek a szintén előnyomuló szövetségesekkel. Egész sor kisebb csatározás támadt döntő eredmény nélkül, míg végre a franciák délután erélyes támadást intéztek Solferino falu ellen, amely az osztrák hadállás középpontja volt. Minthogy a franciák a jobbszárnyuk ellen intézett osztrák támadást visszautasították, az osztrákok, míg a csatateret rettentő vihar mély sötétségbe borította, visszavonultak a Minden túlra. A szövetségesek vesztesége 17 ezer halott és sebesült s 2500 fogoly, az osztrákoké 13 ezer halott és sebesült és 9000 fogoly volt. A véres csatatér látványa annyira megrázta a fiatal Ferenc József császárt, hogy a harc folytatását, amit Benedek tábornok javasolt, nem engedte meg. Néhány nappal ezután a világmeglepetésére megkötötték a békét. III-ik Napóleon tette meg erre az első lépést. De a hadjárat eredményei egyáltalán nem elégítették ki. A toscanai trónt nagybátyjának, Jeromenak szánta, azonban tekintettel az Itália egységére való mozgalmakra, erről le kellett mondania. Katonai nehézségek is támadtak, különösen a felsőolaszországi várnégyszög ostroma nagyon sok áldozatba került volna, amibe a franciák aligha egyeztek volna bele. Minthogy az osztrák főhadiszálláson is kívánták már a háború végét, 1859 július 11 -én .Villafrancában találkozott a két császár s az eredmény Franciaországra nézve lealázó lett, amennyiben Napóleon harcias frázisa, hogy „Itália szabad legyen Adriáig" frázis maradt. Lombardia Szardíniához csatlakozott ugyan,Velence azonban 1866-ig osztrák uralom alatt maradt. A síimet w A ssoeí£(c£eme»teraSák a toérce mellett és a hMtő törekvések ellen. — Vihar Liebknecht kösbessieiása teörääSU — Vajdasági és sxolieálpolitikai czépsülészok. (Berlin, május 29. — „Magyar Távirati Iroda".) A birodalmi gyűlés mai ülésén egész sereg kisebb javaslatot intézett el. A petíciók tárgyalásánál Ebert szociáldemokrata képviselő ezt mondja: " Ausztria-Magyarország messzemenő engedményeket tett Olaszországnak, amellyel békeszeretetéről tett tanúbizonyságot. Kis jóakarattal megtartható lett volna a béke, de az olasz népet beledöntötték frivol módon a háború borzalmaiba. Olaszország nem védelmi háborút folytat, hanem támadó és hódító hadjáratot. Németországot új erőpróba elé állították. A fokozott veszélyek eme órájában a szociáldemokraták föntartás nélkül ragaszkodnak az augusztus4-én itt e Házban tett nyilatkozatukhoz. (Élénk tetszés minden oldalon.) A német nép egységesen veti latba majd minden erejét, hogy ez új veszély ellen is védekezzék. A szociáldemokraták azonban mélyen fájlalják, hogy a háború növekedésével a közeli béke már-már fölcsillanó reménye a távoli jövőbe tolódott, el és híven a szocialista fölfogáshoz, ma is a békéért vágyakozásuknak adnak kifejezést. A szociáldemokraták együtt éreznek mindazokkal a népekkel, akik a békéért fáradoznak, amely minden kultúrnép együttműködését teszi majd lehetővé. Határozottan ama törekvések ellen fordulunk, amelyek a békét mindenféle hódításoktól teszik függővé. Kezdettől fogva azt az álláspontot képviseltük, hogy minden hódító politika elítélendő. (Helyeslés a szociáldemokratáknál.) Szónok végül rámutat arra, hogy a nép milyen óriási erőfeszítéseket tett ebben a háborúban, miért is teljes egyenjogúsítást követel minden téren, mert csak,ezáltal lesz lehetséges egy egészséges belső politika. (Élénk tetszés a baloldalon.) Westarp gróf konzervatív képviselő az előtte szóló ama érvelése ellen fordul, hogy semmi körülmények között sem szabad hódító politikát űzni és hangsúlyozza, hogy a konzervatívok teljesen osztják a birodalmi kancellárnak tegnap kifejtett álláspontját, hogy tudniillik minden garanciát el kell érni arra nézve, hogy senki többé fegyverrel ne merjen támadni Németország ellen. Emellett területi nagyobbodást sem szabad visszautasítani. Különben szóló csak annak a meggyőződésének akart kifejezést adni, hogy Olaszország eljárása nem jelent mást, mint hogy új csapást akartak mérni a német nép szilárd egységére. (Élénk tetszés a konzervatívoknél.) Schiffer képviselő(nemzeti liberális) kijelenti, hogy teljesen osztja az előtte szóló szavait. Valamennyien egyetértenek abban, hogy a győzelemig ki kell tartani. Ha azonban a szociáldemokraták minden területi nagyobbodást kizárnak, akkor a szociáldemokratákat szólótól és barátaitól mély örvény választja el. Hódító háborút nem akar senki. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy olyan területeket akarnak megszerezni, amelyek szintén biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy újabb támadástól védve lesznek. Liebknecht képviselő (szociáldemokrata): Kapitalista érdekek. Ez a közbekiáltás a Házban nagy vihart keltett. Liebknecht képviselő felé mindenfelől „Pfus"-kiáltások hallatszanak. Az elnök végül is rendreutasítja Liebknechtet, mire a rend helyreáll. Schiffer képviselő erre befejezi beszédét, amelynek végén hangsúlyozza, hogy ezt a véres háborút végig kell küzdeni. Scheidemanni képviselő (szociáldemokrata) Westarp gróf képviselővel polemizál és visszautasítja azt, hogy a gróf leckéket adjon a szocialistáknak. "A német népet legjobban az védi meg, ha a jövőben szomszédaikkal békességben élnek. Ezzel befejeződik a vita, mire a gazdasági és szociálpolitikai hadi intézkedéseket tárgyalják. A szociálpolitikai intézkedések megbeszélésénél Sachse képviselő (demokrata) a bányamunkások kívánságait és panaszait terjesztette a Ház elé. Delbrück dr. államtitkár kijelentette, hogy a visszaéléseket nyomban megszünteti. Angliával szemben, ahol a bányaviszonyok sokkal rosszabbak, megállapítja az államtitkár, hogy a háború kezdetével a német munkások és munkáltatók békét kötöttek és hazafias kötelességüket minden téren teljesítették. A bérdifferenciákat a drágaságnak megfelelő bérjavítással rendezték. A bányászat a háborúban épp oly fontos, mint a munka a lövészárokban. Az élelmezési kérdések megbeszélésénél Wurm képviselő (szocialista) megállapítja, hogy ő és pártja meg vannak győződve arról, hogy az élelmicikkek most és az aratás után teljesen elegendők lesznek arra, hogy az ellenség kiéheztetési tervét meghiúsítsák. Az ülés végén Kampf elnök záróbeszédében többek között a következőket mondotta: — A mai nap augusztus 4-ére emlékeztet, amikor a világháborúba kényszerültünk. Az olasz kormánynak jutott feladatul, hogy e szörnyű háborúhoz a hitszegést fűzze. Nem Franciaország bosszúja, nem Anglia kiéheztetési terve keserítette el a német népet, hanem egy olyan ország kormányának árulása, amely 33 évig szövetségben élt velünk. Büszke megvetéssel és nyugodt elszántsággal állunk meg Olaszország gyalázatos tettével 1915 május 26. 30 szemben s meg vagyok győződve, hogy a német nép nem fog visszariadni az ujabb áldozatoktól. Végül kifejezi bizalmát a szövetségesben s a német haza katonai és gazdasági erejében. Az elnök beszéde végeztével a polgári pártok állva tapsolnak, mire az ülés 10 óra után véget ér. A birodalmi gyűlés augusztus 10-ig elnapolta magát. Junius Hffi-átőí jm'bus 3-áig lesz a sz eowte. Más évfoi^asnak cs&tpák népifinkerjeit is hívják. * Hirdetés Az 1915. évi 11. tc. alapján, valamint az Öfelaz 1897., 1891., 1893., 1892., 1890., 1889., 1888., 1887., 1886., 1885., 1884., 1883., 1882., 1881., 1880., 1879. és 1878. években született osztrák állampolgárok és az ugyanezen években született bosznia-hercegovinai tartományi illetőségű népfölkelésre kötelezettek összeírása, bemutatása és behívása ügyében Az 1915. évi II. tc. alapján, valamint az Őfelsége uralkodása alatt álló összes országokban Ö cs. és Apostoli kir. Felsége által a 18 éves népfölkelésre kötelezetteknek fölhívása és a m. kir. honvédelmi miniszter urnak folyó évi 6000. évi. sz. alatt kelt rendelete folytán utasítjuk mindazokat a Budapesten tartózkodó népfölkelésre kötelezetteket, akik 1. az 1897. évben születtek, magyar vagy osztrák állampolgárok, illetve bosznia-hercegovinai tartományi illetőségűek; 2. az 1891. születésű évfolyambeli népfölkelésre kötelezettek közül azokat, akik önkéntes belépés utján besoroztattak, de fölülvizsgálaton 1914. december hó 31-ig elbocsáttattak; 3. azokat a többi évfolyamba tartozó (1873. évi január hó 1-je és 1896. évi december hó 31-ike között született) népfölkelésre kötelezetteket, akiknek a mult évi szeptember 11-én 394.163/1914. IV. sz. alatt, a mult évi október 17-én 415.903/914. IV. sz. a., folyó évi január hó 26-án 210.000/1915. IV. sz. a. s végül folyó évi március hó 4-én 233.000/1915. IV. sz. a. kell hirdetéseink értelmében összeírásra jelentkezniük és a népfölkelési bemutató szemlén megjelenniük kellett volna, azonban e kötelezettségüknek nem tettek eleget; végül 4. as 1892., 1893., 1891. évben és az 1878. évi január hó 1-je és 1890. évi december hó 31-ike közötti időben született népfölkelésre kötelezett osztrák honosságú, illetve bosznia-hercegovinai tartományi illetőségű egyének közül azokat, akik a népfölkelési bemutató szemlén népfölkelési fegyveres szolgálatra alkalmatlanoknak találtattak, akár alkalmasságuk folytán bevonultak és később a népfölkelési tényleges szolgálatból alkalmatlanságuk folytán szabadságoltattak, tekintet nélkül a szemlebizottsági határozat vagy az elszabadságolás időpontjára — amennyiben az időközben tartott pótszemlén nem vizsgáltattak meg —, hogy a székesfőváros kerületi elöljáróságai által a házfelügyelők útján folyó évi június hó 1-én házanként és lakásonként szétosztandó népfölkelési igazolványi és utalási lap megfelelő rovatait 24 óra alatt töltsék ki és a házfelügyelőnek átvételi elismervény ellenében adják át. Aki a házfelügyelőtől népfölkelési lapot nem kap, az a lakása szerint illetékes kerületi elöljáróságon jelentkezzék érte. A kerületi elöljáróságok ezeket a népfölkelési lapokat folyó évi június hó 2-án házanként fogják összeszedni. Mindazok a népfölkelésre kötelezettek, akik ekként összeirattak, kötelesek a folyó évi június hó 18-ától július hó 3-áig terjedő időben szemlére jelentkezni, ahol alkalmasságukhoz képest osztályoztatni fognak. A szemlére való idézés behívási paranccsal történik: aki behívási parancsot folyó évi jó-