Népszava, 1915. május (43. évfolyam, 184–213. sz.)

1915-05-30 / 212. szám

kor hagyta el állásait és csak ekkor vonult vissza a Mincio mögötti várnégyszögbe. Ek­kor az osztrák hadvezetésben változás tör­tént, Ferenc József császár mellé került Hesz táborszernagy, aki az 1849-iki hadjá­ratban Radetzkyvel együtt küzdött ezen a harctéren. Június 24-én az előnyomuló osz­trákok összeütköztek a szintén előnyomuló szövetségesekkel. Egész sor kisebb csatározás támadt döntő eredmény nélkül, míg végre a franciák délután erélyes támadást intéztek Solferino falu ellen, amely az osztrák had­állás középpontja volt. Minthogy a franciák a jobbszárnyuk ellen intézett osztrák táma­dást visszautasították, az osztrákok, míg a csatateret rettentő vihar mély sötétségbe borította, visszavonultak a Mind­en túlra. A szövetségesek vesztesége 17 ezer halott és se­besült s 2500 fogoly, az osztrákoké 13 ezer halott és sebesült és 9000 fogoly volt. A véres csatatér látványa annyira megrázta a fiatal Ferenc József császárt, hogy a harc folyta­tását, amit Benedek tábornok javasolt, nem engedte meg. Néhány nappal ezután a világ­­meglepetésére megkötötték a békét. III-ik Napóleon tette meg erre az első lépést. De a hadjárat eredményei egyáltalán nem elégí­tették ki. A toscanai trónt nagybátyjának, Jeromenak szánta, azonban tekintettel az Itália egységére való mozgalmakra, erről le kellett mondania. Katonai nehézségek is tá­madtak, különösen a felsőolaszországi vár­négyszög ostroma nagyon sok áldozatba ke­rült volna, amibe a franciák aligha egyeztek volna bele. Minthogy az osztrák főhadiszál­láson is kívánták már a háború végét, 1859 július 11 -én .Villafrancában találkozott a két császár s az eredmény Franciaországra nézve lealázó lett, amennyiben Napóleon harcias frázisa, hogy „Itália szabad legyen Adriáig" frázis maradt. Lombardia Szardí­niához csatlakozott ugyan,­­Velence azonban 1866-ig osztrák uralom alatt maradt. A síimet w A ssoeí£(c£eme»teraSák a toérce mellett és a hM­tő törekvések ellen. — Vihar Lieb­knecht kösbessieiása teörääSU — Vajdasági és sxolieálpolitikai czépsülészok. (Berlin, május 29. — „Magyar Távirati Iroda".) A birodalmi gyűlés mai ülésén egész sereg kisebb javaslatot intézett el. A petíciók tárgyalásánál Ebert szociáldemokrata kép­viselő ezt mondja: " Ausztria-Magyarország messzemenő en­gedményeket tett Olaszországnak, amellyel békeszeretetéről tett tanúbizonyságot. Kis jó­akarattal megtartható lett volna a béke, de az olasz népet beledöntötték frivol módon a háború borzalmaiba. Olaszország nem vé­­delmi háborút folytat, hanem támadó és hó­dító hadjáratot. Németországot új erőpróba elé állították. A fokozott veszélyek eme órá­jában a szociáldemokraták föntartás nélkül ragaszkodnak az augusztus­­4-én itt e Házban tett nyilatkozatukhoz. (Élénk tetszés minden oldalon.) A német nép egységesen veti latba majd minden erejét, hogy ez új veszély ellen is védekezzék. A szociáldemokraták azonban mélyen fájlalják, hogy a háború növekedé­sével a közeli béke már-már fölcsillanó remé­nye a távoli jövőbe tolódott, el és híven a szocialista fölfogáshoz, ma is a békéért vá­gyakozásuknak adnak kifejezést. A szociál­demokraták együtt éreznek mindazokkal a népekkel, akik a békéért fáradoznak, amely minden kultúrnép együttműködését teszi majd lehetővé. Határozottan ama törekvések ellen fordulunk, amelyek a békét mindenféle hódításoktól teszik függővé. Kezdettől fogva azt az álláspontot képviseltük, hogy minden hódító politika elítélendő. (Helyeslés a szo­ciáldemokratáknál.) Szónok végül rámutat arra, h­ogy a nép milyen óriási erőfeszítése­ket tett ebben a háborúban, miért is teljes egyenjogúsítást követel minden téren, mert csak,ezáltal lesz lehetséges egy egészséges belső politika. (Élénk tetszés a baloldalon.) Westarp gróf konzervatív képviselő az előtte szóló ama érvelése ellen fordul, hogy semmi körülmények között sem szabad hódító politikát űzni és hangsúlyozza, hogy a konzervatívok teljesen osztják a birodalmi kancellárnak tegnap kifejtett álláspontját, hogy tudniillik minden garanciát el kell érni arra nézve, hogy senki többé fegyver­rel ne merjen támadni Németország ellen. Emellett területi nagyobbodást sem szabad visszautasítani. Különben szóló csak annak a meggyőződésének akart kifejezést adni, hogy Olaszország eljárása nem jelent mást, mint hogy új csapást akartak mérni a német nép szilárd egységére. (Élénk tetszés a kon­zervatívoknél.) Schiffer képviselő­­(nemzeti liberális) ki­jelenti, hogy teljesen osztja az előtte szóló szavait. Valamennyien egyetértenek abban, hogy a győzelemig ki kell tartani. Ha azon­ban a szociáldemokraták minden területi nagyobbodást kizárnak, akkor a szociál­demokratákat szólótól és barátaitól mély örvény választja el. Hódító háborút nem akar senki. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy olyan területeket akarnak megszerezni, amelyek szintén biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy újabb támadástól védve lesznek. Liebknecht képviselő (szociáldemokrata): Kapitalista érdekek. Ez a közbekiáltás a Házban nagy vihart keltett. Liebknecht képviselő felé minden­felől „Pfus"-kiáltások hallatszanak. Az elnök végül is rendreutasítja Liebknechtet, mire a rend helyreáll. Schiffer képviselő erre be­fejezi beszédét, amelynek végén hangsú­lyozza, h­ogy ezt a véres háborút végig kell küzdeni. Scheidemanni képviselő (szociáldemokrata) Westarp gróf képviselővel polemizál és visszautasítja azt, hogy a gróf leckéket ad­jon a szocialistáknak. "A német népet legjob­ban az védi meg, ha a jövőben szomszédaik­kal békességben élnek. Ezzel befejeződik a vita, mire a gazdasági és szociálpolitikai hadi intézkedéseket tár­gyalják. A szociálpolitika­i intézkedések megbeszé­lésénél Sachse képviselő (demokrata) a bá­nyamunkások kívánságait és panaszait ter­jesztette a Ház elé. Delbrück dr. államtitkár kijelentette, hogy a visszaéléseket nyomban megszünteti. Angliával szemben, ahol a bá­nyaviszonyok sokkal rosszabbak, megálla­pítja az államtitkár, hogy a háború kezdeté­vel a német munkások és munkáltatók békét kötöttek és hazafias kötelességüket minden téren teljesítették. A bérdifferenciákat a drá­gaságnak megfelelő bérjavítással rendezték. A bányászat a háborúban épp oly fontos, mint a munka a lövészárokban. Az élelmezési kérdések megbeszélésénél Wurm képviselő (szocialista) megállapítja, hogy ő és pártja meg vannak győződve arról, hogy az élelmicikkek most és az aratás után teljesen elegendők lesznek arra­, hogy az el­lenség kiéheztetési tervét meghiúsítsák. Az ülés végén Kampf elnök záróbeszédé­ben többek között a következőket mondotta: — A mai nap augusztus 4-ére emlékeztet, amikor a világháborúba kényszerültünk. Az olasz kormánynak jutott feladatul, hogy e szörnyű háborúhoz a hitszegést fűzze. Nem Franciaország bosszúja, nem Anglia kiéhez­tetési terve keserítette el a német népet, ha­nem egy olyan ország kormányának árulása, amely 33 évig szövetségben élt velünk. Büsz­ke megvetéssel és nyugodt elszántsággal ál­lunk meg Olaszország gyalázatos tettével 1915 május 26. 30 szemben s meg vagyok győződve, hogy a né­met nép nem fog visszariadni az ujabb áldo­zatoktól. Végül kifejezi bizalmát a szövetsé­gesben s a német haza katonai és gazdasági erejében. Az elnök beszéde végeztével a polgári pár­tok állva tapsolnak, mire az ülés 10 óra után véget ér. A birodalmi gyűlés augusztus 10-ig elnapolta magát. Junius Hffi-át­őí jm'b­us 3-áig lesz a sz eowte. Más évfoi^asnak cs&tpák népifinkerjeit is hívják. * Hirdetés Az 1915. évi 11. tc. alapján, valamint az Öfel­az 1897., 1891., 1893., 1892., 1890., 1889., 1888., 1887., 1886., 1885., 1884., 1883., 1882., 1881., 1880., 1879. és 1878. években született osztrák állampolgárok és az ugyanezen években született bosznia-her­cegovinai tartományi illetőségű népfölkelésre kötelezettek összeírása, bemutatása és behívása ügyében Az 1915. évi II. tc. alapján, valamint az Őfel­sége uralkodása alatt álló összes országokban Ö cs. és Apostoli kir. Felsége által a 18 éves népfölkelésre kötelezetteknek fölhívása és a m. kir. honvédelmi miniszter urnak folyó évi 6000. évi. sz. alatt kelt rendelete folytán utasít­juk mindazokat a Budapesten tartózkodó nép­fölkelésre kötelezetteket, akik 1. az 1897. évben születtek, magyar vagy osztrák állampolgárok, illetve bosznia-hercego­vinai tartományi illetőségűek­; 2. az 1891. születésű évfolyambeli népfölkelésre kötelezettek közül azokat, akik önkéntes belé­pés utján besoroztattak, de fölülvizsgálaton 1914. december hó 31-ig elbocsáttattak; 3. azokat a többi évfolyamba tartozó (1873. évi január hó 1-je és 1896. évi december hó 31-ike között született) népfölkelésre kötelezetteket, akiknek a mult évi szeptember 11-én 394.163/1914. IV. sz. alatt, a mult évi október 17-én 415.903/914. IV. sz. a., folyó évi január hó 26-án 210.000/1915. IV. sz. a. s végül folyó évi március hó 4-én 233.000/1915. IV. sz. a. kell hirdetéseink értelmé­ben összeírásra jelentkezniük és a népfölkelési bemutató szemlén megjelenniük kellett volna, azonban e kötelezettségüknek nem tettek eleget; végül 4. as 1892., 1893., 1891. évben és az 1878. évi ja­nuár hó 1-je és 1890. évi december hó 31-ike kö­zötti időben született népfölkelésre kötelezett osztrák honosságú, illetve bosznia-hercegovinai tartományi illetőségű egyének közül azokat, akik a népfölkelési bemutató szemlén népföl­kelési fegyveres szolgálatra alkalmatlanoknak találtattak, akár alkalmasságuk folytán bevo­nultak és később a népfölkelési tényleges szol­gálatból alkalmatlanságuk folytán szabadsá­goltattak, tekintet nélkül a szemlebizottsági határozat vagy az elszabadságolás időpont­jára — amennyiben az időközben tartott pót­szemlén nem vizsgáltattak meg —, hogy a szé­kesfőváros kerületi elöljáróságai által a házfel­ügyelők útján folyó évi június hó 1-én házan­ként és lakásonként szétosztandó népfölkelési igazolványi és utalási lap megfelelő rovatait 24 óra alatt töltsék ki és a házfelügyelőnek átvételi elis­mervény ellenében adják át. Aki a házfelügyelőtől népfölkelési lapot nem kap, az a lakása szerint illetékes kerületi elöl­járóságon jelentkezzék érte. A kerületi elöljáróságok ezeket a népfölke­lési lapokat folyó évi június hó 2-án házan­ként fogják összeszedni. Mindazok a népfölkelésre kötelezettek, akik ekként összeirattak, kötelesek a folyó évi jú­nius hó 18-ától július hó 3-áig terjedő időben szemlére jelentkezni, ahol alkalmasságukhoz képest osztályoztatni fognak. A szemlére való idézés behívási paranccsal történik: aki behívási parancsot folyó évi jó-

Next