Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)
1915-08-01 / 275. szám
275. szám. XTI00. évfolyam. Budapest, 1915 augusztus 1. vasárnap. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Wry im.. .— kor. I negyed I kor. fil orra. . . 12 kor. tegry hóra ........ 2.—kor. A nSZOCIAZIzmUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vitt, CONTX-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VXXL, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A pápa szava. A háború kitörése óta az első nemzetközi, minden országban megjelent és olvasható békenyilatkozat az, amelyet a római pápa kibocsátott.. Nem lehet megindultság nélkül olvasni ezt az írást, amely oly ékesszóló szavakkal bélyegzi meg a háború bűnét, festi le a háborúnak embereket és javakat pusztító hatásait s amely nagy erővel figyelmeztet arra, hogy minden nemzetnek joga van arra, hogy éljen s igy vétkes szándék az, amely el akar pusztítani egyes nemzeteket. De az a szándék nem valósulhat meg, mert, amint a pápa irja : „A nemzetele nem halandókEz más szóval azt jelenti, hogy azok a politikai és hatalmi kérdések, amelyek miatt a háború folyik, a pápa szemében nem élet és halál, vagyis nem a fönmaradás kérdései a nemzetekre nézve. *A nemzetek nem a kérdek — ez azt jelenti, hogy a háborúban való megveretés nagy politikai és állami baj lehet, de korántsem jelenti a nemzetek halálát, mert a nemzetek fönmaradásának föltétele : a föld, a munka és az ember. Semmiféle vereség nem tüntetheti el a földet, nem akadályozhatja meg az embereket abban, hogy dolgozzanak és nem irthatja ki annyira az emberi fajtát, hogy a nemzetképen való fönmaradás kétségessé váljon számukra. A nemzetek nem halandók — vagyis a munka, a föld és az ember halhatatlan és amikor most például egyes nemzetek — mondjuk, a franciák vagy törökök — azt állítják, hogy a háború élethalál kérdése számukra, a pápa szerint tévednek. A szocialisták és a józan ész ritkán szoktak egé véleményen lenni a pápával. De ebben igazat adnak neki. A pápa békeszózata arra is figyelmezteti a nemzeteket, hogy nem az erőszak és az erődvonalak, hanem a jog biztosíthatja legjobban mindannyiuk létezését. Rámutat arra a mérhetetlen életelvesztésre, amely mllyel a háború minden egyes napja" jár és arra a sok-sok szomorúságra, néma és hangos könnyre, amelyet a háború minden napja fakaszt. Mindennek alapján fölszólítja — vallásosérzésére hivatkozva — az összes államfőket és felelősségteljes politikusokat, hogy vessenek mielőbb véget a háborúnak, közöljék egymással, mely föltételek mellett hajlandók békét kötni. Noha a római pápa olyan politikai és szociális világfölforgást képvisel, amelynek mi ellenzői vagyunk , mégis örvendünk ezúttal annak, hogy a római pápának Magyarországon, Ausztriában és Németországon és valószínűleg az antantállamokban is megvan az a sajtószabadsága, amelyet a szocializmus mindeme államokban hiába követel a maga számára. Ha már azok, akik politikai és szociális törekvéseik legfontosabbikának a béke megteremtését tartották és akik a háború előtt minden erejük megfeszítésével küzdöttek az emberiségnek eme katasztrófája ellen, nincs módjukban ma azt tenni meg a béke érdekében, amit akarnak , akkor legalább hadd foglaljanak szabadon állást a háború ellen azok, akik semmit sem tettek megakadályozására és próbálják ily módon jóvátenni azt a bűnt, amely e mulasztásból reájuk esik.A késő bánat ebgondolati jelszó ma és ezen a területen nem érvényes, amelyen minden jóakarat munkáját meg kell becsülni. De ha örvendünk is, hogy a pápa, akinek van sajtószabadsága minden államban, elmondja egy részét annak, amit az emberek gondolnak, azért mégis gondolkodóba ejti az embert az, hogy miért adják meg az államok a római egyház fejének azt a szabadságot, amelyet saját polgáraiktól megtagadnak ? Íme a nagyobb szabadság első pillanatra a pápa hatalmának tett engedménynek tűnhetik föl, valójában azonban a pápaság politikai gyöngeségének és befolyástalanságának a jele. A magyar kormány például tisztában van azzal, hogy hiába szólítja föl a pápa a magyar katolikusokat, csakúgy, mint a világ összes katolikusait arra, hogy működjenek közre a világbéke mielőbb való helyreállításán, egyetlen tábori lelkész sem lesz azért, aki emiatt ne áldaná meg a harcba induló ezredek lobogóit és ne imádkozna le vallásos hitének egész érzésével és bensőségével a győzelmet az osztrák-magyar seregek számára. A magyar kormány tisztában van azzal, hogy a pápa békeszózata nem fogja a katolikus magyar főpapokat megakadályozni abban, hogy a legközelebbi hadikölcsön jegyzése alkalmával ne tegyék meg azt a kötelességet, amelyet a közfelfogás szerint is teljesítenie kell a „hazafias nagy vagyonnak". A magyar kormány tisztában van azzal, hogy a pápa békeszózata egyáltalán nem fogja arra ösztökélni a katolikus lelkészeket, hogy az egyházi szószékekről a háború ellen izgassanak, sem a hívő katolikus katonák millióit megakadályozni abban, hogy az ellenséget a legkíméletlenebbül ne üldözzék és ne üssenek agyon annyi ellenséges katonát, amennyit éppen bírnak és muszáj. Az az idő, amikor az államok külső politikáját az egyházi átkok és pápai enciklikák szabályozták, úgy látszik visszavonhatatlanul elmúlott. A római pápával úgy bánnak a kormányok, mint nagyon előkelő idegennel: ha beszélni akar, megadják neki a módot rá, tudván azt, hogy a haditervek és hadicélok a vezérkarok irodáiban, a diplomáciai összejöveteleken, a nagyiparosok rés bankok irodáiban készülnek, nem pedig a kongregációkban. Mióta a politikai életet figyelemmel kísérhetjük, most van először okunk sajnálni, hogy a modern államszervezetek fejlődése olyan lett, hogy egyáltalán mindegy, mit mond a pápa. Milyen kár, milyen kár!... De talán mégsem kár, mert aki a modern államnak és egyháznak egymáshoz való viszonyát ismeri, az határozottan állíthatja, hogyha nem volna mindegy, akkor ez a szép, épületesés bátor pápai békeszózat megíratlan maradt volna, így hát mégis csak jobb, hogy a mai államokban a fági hatalmak, a törvényes hatalomletéten kényesek döntenek ,és hogy a pápa nem határoz. Lapunk mai száma 20 oldal Az érem két oldala. Az európai bonyodalom, amelynek megrázó eredménye a világháború, a negyven évnél hosszabb békés korszak összeomlása, sok oknak eredménye, számtalan erőnek hatásaitól ésellenhatásából keletkezik és a vérnek és könnynek olyan tengerébe szakad, hogy ennek láttára az emberi szellem újra meg újra magyarázatot keres. Mi, szocialisták, nem szégyeljük, hogy a végső ítélettel nem készülünk el gyorsan, hogy, a fölfogások vitájában újra meg újra keressük az igazságot. Azt sem szégyeljük, hogy ebben a küzdelemben, amely a biztos fölismerésért és a végső megállapításért folyik, a párt egysége átmenetileg szenved. A pártokról is áll az, hogy nincs annak esze, aki bizonyos dolgokkal szemben el nem veszti az eszét. A világ egyetlen borzalommá vált, amellyel szemben a népvándorlás és a harmincéves háború csak gyerekjáték. Aki most visszavonul az ő jobbantudásának álláspontjára és a más véleménye fölött hidegen pálcát tör, az csak szellemének silányságát és szívének szegénységét bizonyítja. A nemzetközi szocializmus ennek a háborúnak rettenetes problémájával súlyosan viaskodik. Az ellentmondások saját soraiban és az egyes pártok közötti ellentétek természetesen úgy az egyeseket, mint az egészet sújtják és semmi sem volna tévesebb, mint az a fölfogás, hogy két vélemény, két cél küzd itt egymással. Némely polgári vélemény és reménység szerint a párt kétfelé fog szakadni s ez a két rész egymást marcangolja s ezzel az egész munkásmozgalmat lehetetlenné teszi. A dolog nem igy áll. Németországban buzgó vita fejlődik ki előttünk, minden lehetségest elgondoló olyan vita, amely alkalmas a tömegek fölvilágosítására, a nehéz kérdések minden oldalról való megvilágosítására és a határozat megérlelésére. Ismerjük az önmegértésnek azt a csodálatraméltó módját, amely a német szociáldemokrácia sajátja s amely ezt nagggyá tette. Nem más ez, mint a társadalmi indokolás folyamata, a társadalmi tett elengedhetetlen előkészítő munkája, amely az öntudatos tömegek elhatározását a nyáj reakciójától megkülönbözteti. Minden országban csalódni fog a burzsoázia, mert a proletárság ennek a jó-