Népszava, 1916. október (44. évfolyam, 272–302. sz.)
1916-10-01 / 272. szám
XXIV. évfolyam. Budapest, 1916. október 1. vasárnap. 272. szám. AZ ELOFIZETÉS ARA: negyed évre...... kor. szor. egy hóra .....» ...51 kor. egy hétre 60 fillér. EGYES SZÁM ÁRA 20 PILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenise hétfő kivételével m minden nap. SZERKESZTŐSE»: VUL, COHTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓ HIVATAL: VHI., COSIXI-UTGA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Egy ívre ........ 30.— kot. fél évről.fwg. Munkásszék! Elvtársnők ! A munkásasszony már a háború előtt is nehezen vezethette háztartását. Mindenféle találékonyságra és sok kitartásra volt szüksége, hogy gazdasszonyi feladatának megfeleljen. Ma, a folyton emelkedő drágaság, az élelemszerzés gondja, a kevés kereset oly rettenetes teherként nehezedik a háztartást vezető munkásnőre, amely már-már elviselhetetlenné válik. De még súlyosabb ez a gond, ha a munkásnő dolgozni jár. A bérmunkát végző nő nem tud három hivatást teljesíteni. Nem tud kenyérkereső, anya és gazdasszony lenni egy személyben. A magyarországi munkásnők országos szervező bizottsága azért elhatározta, hogy a Központi Sztartás-Közös Sismuha megoldandó kérdéséről október 1-én, vasárnap délután24 órakor az Építőmunkás-Otthonban (Aréna út 68, Dembinszky utca sarok) nyilvános értekezletet rendez. Arra kérjük elvtársnőinket, jöjjenek el hozzánk nőismerőseikkel, hogy a proletárasszony számára annyira fontos és életbevágó kérdésről s annak megvalósításáról minél előbb határozhassunk. Testvéri üdvözlettel a nőmunkások országos szervező bizottsága. Mit akarnak az eddig jogfosztottak ? Mire akarják használni a kivívandó választójogot ! Tessék áttanulmányozni a programjukat! Biztosítani akarják a dolgozó emberek számára az elegendő kenyeret, az egészséges lakást, a minél nagyobb kultúrát, az egészség és épség védelmét, gyermekeiknek egészséges, művelt embereikké nevelését, a nyugodalmas öregséget, az emberhez méltó életet. Igazán attól fél Tisza, hogy ezek a törekvések a nemzetre károsak lehetnének? Komédia, komédia! Gyatra ürügy! Tisza a „történelmi osztályok" kizárólagos uralmát félti a demokratikus választójogtól. . Tehát gróf Tisza István úr csak annak ad szavazatai jogot, aki a jogait nem a „nemzet" kárára, vagyis nem a kiváltságok, és előjogok korlátozására, nem az elnyomott és kizsákmányolt osztályok fölemelésére akarja használni. Sa* a választójog konok agyonhallgatója és megmondta, hogy ő nem ad választójogot a népnek. Már az is sok, amit a múltkor adott. Tisza az érvek szavát nem érti. Az okos meggyőzéssel szemben ő süket. Hogy a jogfosztott osztályok szavát semmibe se vette, az még csak hagyján; de termelt az uralkodó osztály is néhány férfiút, akik megértették, mit követel tőlük az ország jövője, mit követel tőlük a „nemzet" jövője is és akik kezükbe vették a demokratikus választójognak magyar földön sok csatát megért zászlaját. Tisza az ő érvelésük előtt is süket maradt. Meggyőzni, eszerint, nem lehet Tiszát; nem marad tehát más hátra, mint legyőzni a népjognak ezt a konok ellenségét. Legyőzni és elsöpörni! Pártjával együtt. Legyőzni és elsöpörni mindenkit, aki útjába áll annak, hogy a „hősök népe" végre megszűnjék szolgák népa lenni. Magyarország öntudatos munkássága most nem ismer fontosabb és sürgősebb feladatot, mint erőt gyűjteni a Tiszák ellen való pusztító háborúhoz. Minden erőnket és minden eszközünket össze kell gyűjtenünk erre a harcra. A külső ellenséggel való harcnak valamikor csak vége lesz. És akkor Magyarország népe rögtön új harcot, kíméletlen harcot fog indítani a belső ellenség ellen. Szomorú, hogy ennek így kell lenni. De nem mi akartuk. Lapunk mai száma 22 oldal. Hamis beszédű történetírókés az Egyház hivatásos magasztalói azt mondják: a kereszténységnek egyik nagyon nagy érdeme, hogy véget vetett a rabszolgaságnak, amelyet nem lehetett összeegyeztetni az evangélium tanításaival. Nos, nem igaz, a kereszténység nem vetett véget a rabszolgaságnak, a rabszolgaság forma szerint is fönmaradt mindenütt, ahol és ameddig az uralkodó osztályok érdeke kívánta. Így például még 60 esztendeje sincs, hogy az evangéliumi erkölcstől csöpögő amerikaiak — a déli államok véres ellenállásának megtörése után — eltörülték a rabszolgatartást. Az európai államokban pedig — a legkifejezettebben keresztény jellegű középkorban — csak azért váltotta, föl a rabszolgaságot a jobbágyság, mivel az adott viszonyok között az utóbbi kedvezőbb volt az uralkodó osztályra nézve, mint amaz. A jobbágyok sorsa nem volt lényegesen kedvezőbb, mint a rabszolgáké, valamint a mai „szabad" bérmunkás sorsa sem lényegesen kedvezőbb (sőt némely tekintetben még roszszabb), mint a régi rabszolgáé. Általában, ameddig osztályuralom van, a tűzéokmányolás is megvan, csak a formája változik. (Marx azt mondja: „Csak a mód, amellyel az értéktöbbletet a közvetlen termelőtől — a munkástól — kicsikarják, különbözteti meg egymástól a gazdasági társadalomalakulatokat, például a rabszolgatartó társadalmat a bérmunka társadalmától.") És a kizsákmányolást a kereszténység még csak enyhíteni sem képes, de nem képes erre az úgynevezett humanizmus sem, valamint az uralkodó osztások egyes tagjainak a „jóakarata" sem ; a kizsákmányolás enyhítését és utóbb teljes megszűnését — vagyis az osztályuralom eltörlését — csak a kizsákmányoltak öntudatra ébredése és szervezkedése hozhatja meg. Minél öntudatosabbak és szervezettebbek a munkások, annál több engedményt, annál több szabadságot és gazdasági, előnyt tudnak maguknak kicsikarni az uralkodó osztálytól és annál közelebb jutnak a teljes gazdasági fölszabaduláshoz. • Miért beszélünk mi most erről a dologról? Időszerű? Érdekes?... A mi véleményünk szerint a gondolkozó munkás szemében mindig időszerűés mindig érdekes, mert hiszen életünk minden napján és minden órájában érezzük kizsákmányoltságunkat, érezzük a tőkétől, az uralkodó osztály hatalmától való függésünket, amely — Mars megállapítása szerint — csak formájában különbözik a rabszolgaságtól, de lényegében alig. Azonban éppen