Népszava, 1917. február (45. évfolyam, 32–59. sz.)

1917-02-01 / 32. szám

­ A törvényhozás A­ magyar törvényhozás és közélet egyik szégyenére, a Tisza-féle választójogi törvény és választási eljárás fölháborító visszássá­gaira mutatott rá Héderváry Itóhel kép-1 Ir-í-cr A-rssl fio hllol /-***•» T» A 1 OrrAlA fAfTTAn \T„ pot az, hogy a törvény rendelkezése alapján ki kell hagyni a választók névjegyzékéből mindazok­at­, akik katonai szolgálatot teljesí­tenek és nem vehetők föl a választók névjegyzékébe azok, akik elérik ugyan a tör­vény­ben megállapított korhatárt és megfelel­őek a töményben megszabott föltételeknek — de szerencsétlenségükre éppen katonák.­­Amíg ma minden belátó ember tisztában van, hogy a rommá lőtt és széttaposott világ fölépítéséhez az emberiség minden politikai erejére szükség van; amíg minden épeszű és épérzékű ember belátja, hogy az egész nép, tehát minden felnőtt férfi és nő vá­lasztójoga a szükséges következménye a nép hallatlan erőfeszítésének és töméntelen szen­vedésének; amíg a reakciósabb és nehézke­sebb elméjű politika is legalább a katonák számára követel választójogot, addig Tiszáék törvénye egyenesen politikai bűn­nek bélyegzi a­ háborúban való résztvételt és még­ azokat is megfosztja a háborúban való résztvétel, katonai szolgálat teljesítése miatt választójoguktól, akiknek­ egyébként a szűkmarkú törvény és a nehézkes választó­eljárás megadta ezt. Azt hisszük, Magyar­ország az egyetlen állam, amelyben a katonai szolgálat teljesítése a politikai jogfosztás büntetésével van összekötve. A most érvényes választójogi törvény világosan idmondja, hogy a választók név­jegyzékéből ki kell törölni azokat, akik fegyveres szolgálatot teljesítenek s­ a köz­ponti választmányok kötelességévé teszi, hogy ezekről a törlésekről gondoskodjanak. A törvénynek ezt a rendelkezését, amely­nek fonákságát és igaztalanságát mindenki érzi, meg kell szüntetni. A megszüntetés helyes módja az volna, ha a törvényhozás új választójogi törvényt hozna, amely a jogkiterjesztés terén legalább addig el­menne, ameddig a nép elment a kötelesség­teljesítés és áldozathozatal terén. De ha az igazságosságnak és észszerűségnek erre a fokára a Tiszáék képviselőháza nem tud fölemelkedni, legalább mest kell mentenie­ a politikai lefokozástól azokat, akiket azért akarnak jogaiktól megfosztani, mert a leg­súlyosabb állampolgári kötelességet teljesí­tik. A kormány most kivételes hatalmának új területekre való kiterjesztésére kér föl­hatalmazást a képviselőháztól. Szerencsés gondolat volt az,, amelynek Héderváry Lehel adott hangot, amikor határozati ja­vaslatában azt követelte, hogy­ a kormány kivételes hatalmát ne csak saját befolyásá­nak öregbítésére és közszabadságok el­kobzására használja föl, hanem kivételesen arra is, hogy a törvénynek ezeket a jog­fosztó intézkedéseit fölfüggessze és a ma­gyar törvényhozásnak ezt­ a szégyenét megszüntesse! Valóban, alig képzelhető annál szerényebb követelés, minthogy a kormány gondoskodjék arról, hogy senki választójogát a háború ténye, katonásko­dása és­ a háborúval összefüggő gazdasági változások miatt el ne veszíthesse. Érdekes jelenség, hogy ellenzéki kép­viselő és párt kínálja föl a kormánynak azt, hogy növelje meg kivételes hatalmát és ter­jessze ki oly területekre, amelyekre eddig ez a hatalom nem ért el. Noha az olyan abszolutista hajlandóságú kormányok, mint amilyen Tisza Istváné, kapnak rendszerint az efajta alkalmakon, szerfölött bizonyta­lan, hogy elfogadja-e a hatalomgyarapítás­nak ezt­­az ajánlatát Tisza István kormá­nya. Ők hatalmukat mindig a nép jogainak kurtítására, a közszabadságok eltiprására szokták kihasználni. Ha a képviselőház többsége leszavazza a függetlenségi (Ká­rolyi) pártnak azt a szerény és méltányos indítványát, legalább mindenki tisztán látja, hogy Tiszáék nemcsak új jogot nem akarnak adni a küzdő katonáknak, hanem még azokat i®­ el akarják ütni joguktól, akiknek régebben kénytelenek voltak meg­adni. A háború zűrzavara jó alkalom szá­mukra: visszaszívni azt a parányi jogkiter­jesztést, amely elől még ők sem zárkózhat­tak a). Helyes volna, ha a Héderváry Le­heltől beterjesztett indítványa fölött név­szerinti szavazás volna, hadd ismerje meg személy szerint is az egész ország, kik azok, akik a hadiszolgálat fejében a politikai jog­fosztás szégyenbélyegét akarják a katonák homlokára nyomni, az orosz harctereken. * Sikerrel tárpadt&­ észaKcmi­l németeül, délebben az oroszok. * 7Sx ofosxofg ttia&És sSk­e­ve a vesSepitt­al országútiés eSéiTfft — M Seiletk­tof»fcoiat Mfzelé&an a töftiRiZfe orosz oszStXffofeaS ví$sz*svms*tcS*. — Mz st&enes német wollam volt: 9CO fogoly, IS gép-fegyver, — Mx gfgsxoR a. SeMa&anrf­vlde&v&i lOGG foglyot fe/vmtenvFi. Csak a szerdai lapunkban ismertettük azt a hivatalosnak vehető katonai felfogást, amely szerint a Mackensen-sereg harcai te­rületén az előző hetekben volt sikerek biz­tosítása után olyan helyzet teremtődött, amely lehetetlenné teszi, hogy az oroszok a Sereth-vonal közepén (Fundeni—Nanesti vidékén) támadást intézzenek; a katonai helynek a fölfogása az is, hogy az alsó Se­reth és a Dim­a határolta vidéken sem vár­ható nagyobb akció azután, hogy az oroszok a Serethtől délre, Vadeninél főállásaikba szorították vissza az itt előrenyomult ozmán csapatokat. Most Mackensen hadcsoportjá­ról azt közlik a jelentések, hogy e Sereb­— Duna-vidéken erős orosz (földerítő) oszta­gok kísérelték meg az előnyom­ulást, bizo­nyára Vadekiin túl,­­ de a törökök vissza­verték őket. Az, hogy a hivatalos jelentések mindegyike erős osztagok föllépéséről ad hírt, ellentmond annak a megállapításnak, hogy az alsó Sereb­ vidéke is tartósabb nyu­galom színhelye lesz. Az oroszokkal való háború vidékei egyéb­ként is megélénkültek. A József főherceg parancsnoksága alatt álló seregnek ama része, amely Bukovina legdélibb csücskében, közel a három országhatár találkozása vidé­kéhez, áll ellene az oroszok támadásainak, kedden ismét nagy munkában volt. Déli Bukovinában h­etek óta folynak már az erős csatározások. Legutóbb a vasárnapi jelenté­sek közölték, hogy Valeputnától nyugatra a túlerőben levő oroszok támadásai elöl a vé­dők harcvonalát a legközelebbi kúpra kellett áthelyezni. Erről — déli Bukovina vidékét a romániai harcvonalba kebelezvén — a 29-iki orosz jelentés azt közli, hogy Kimpo­lungtól délnyugatra (tehát Valeputnától nyugatra) az orosz támadások 1000 legény­ségbelit és 30 tisztet juttattak fogolyként az oroszok kezére. Szól ez az orosz jelentés a galiciai harcterek egy vidékéről is, arról, amelyről a középhatalmiak vezérkarai a 28-iki jelentésükben szóltak, hogy a törökök a Zlota-Lipánál az oroszok nagy erővel inté­zett támadásait visszaverték. A január 30-iki török jelentés is ad hírt erről. Ez is hangoztatja az oroszok túlnyomó erejét, de egyúttal azt is, hogy a törökök nemcsak visszaverték a támadó oroszokat, hanem ellentámadásuk eljuttatta őket az oroszok második vonaláig. Az orosz jelentés nem így mondja, ez azt erősíti, hogy elfoglalták a török védőcsapatok első árokvonalát és a törökök minden ellentámadását visszaver­ték. Egyébként erről a galiciai vidékről az orosz élénkség jeleivel szolgáló szerdai hiva­talos jelentések nem közölnek semmit. Még északabbra, Volhyniában nincs változás. De a legészakabbi területen, az Aa-vidé­ket­ folytatták a németek a sikeres akcióikat. Nemcsak visszafoglalták azt a területet, amit a legutóbbi hetekben volt orosz táma­dások során kénytelenek voltak — amíg erői­ket megfelelően csoportosíthatják — áten­gedni az oroszoknak, hanem néhány napi szünet után, miközben minden orosz ellen­támadást visszavertek, az előnyomulásukkal megszerzett terü­letet jóval ki is bővíthet­ték. Az erdővidéken való harcok során most ismét elfoglaltak egy orosz állást és a múlt támadások alkalmával elfogott vagy 2000 orosz fogolyhoz ismét 900-nal többet számít­hatnak. Ezt a sikert egyébként nagyjában már jelezte a német nagyvezérkar keddi éj­szakai jelentése is, amely az Aa mellett fej­lődött új harcokról röviden azt közölte, hogy azok a német csapatokra nézve kedvezően végződtek. A nyugati harctéren a fotharingiai határ mentén volt erős tüzérségi harc és ezt köve­tően francia támadás, amelyet azonban a németek visszavertek. Ennek a kapcsán utalhatunk arra, hogy az „Echo de Paris" katonai szakértője arról ír, hogy a franciák El­szászban offenzívára készülnek. IfF ÉF SZAVA * * A telek­ Sorc­ér* Az oroszok Valeputnánál elfoglaltak egy támaszpontot (Az­ osztrák-magyar vezérkar hivatalos jelentése. — Január 31.) Mackensen vezértábornagy hadcso­portja. A Sereth torkolata közelében török csapatok visszavertek erős orosz felderítő osztagokat. József főherceg vezérezredes hadser­eg­arcvonala: A mestikanestii szakaszon az oroszok újra megkezdték támadásaikat. Két rohamukat teljesen visszavertük, a harmadiknál a válestinnai országúttól délre elvesztettünk egy támaszpontot. Lipót bajor herceg vezértábornak 1/ hadsereg arcvonala: A Pripjatitól délre nine® különös esemény. Höf­er altábornagy, a vezérkar főnökének his­ettese. A németek aa Aa-folyónál elfoglaltak egy orosz állást; kilencszáznál több fogoly és 15 gépfegyver. (A német nagy főhadiszállás hivatalos jelentése. — Január 31.) Lipót bajor herceg vezértábornagy hadseregarcvomja. Az Aa keleti partján csapataink rohammal elfoglaltak egy orosz erdőállást és abban több erős ellen­támadást visszavertek. 11 tisztet és több mint 900 főnyi legénységet elfogtunk, 15 gépfegyvert zsákmányoltunk. József főherceg vezérezredes harc­vonala. Az oroszok heves tüzelés után a valeputaai országúttól délre fekvő állá­sainkat többször megtámadták. Két nagy támadás meghiusult, a harmadik rob­im­nál sikerült egy orosz osztagnak egyik támaszpontunj­ba benyomulni. Mackensen vezértábornagy Itadcso­portja: A Duna közelében erős ellensé­ges osztagok előrenyomultak. A török őrsök visszaverték őket. Ludendorff tábornok, első fősi vilagmester. Brzezanynál előnyomultak az oroszok. (Az orosz vezérkar hivatalos jelentése, Január 20.) Nyugati harcvonal: Riga vidékén az el­lenség tevékenysége árkaink ellen irá­nyuló egyes lövésekre szorítkozott Potu­tor­y falutól délnyugatra, Brzezanytól 10 versztnyire délre, osztagaink a 27-re vir­radó éjjelen szuronytárpadás után hatal­mukba kerítették az első árokvonalat, an­nak ellenére­, hogy a törökök egész sor szí- 1917 február 1

Next