Népszava, 1918. február (46. évfolyam, 27–50. sz.)
1918-02-01 / 27. szám
4 kelést folytatott az ellenséges tárgyakra. Az ellenség repülői számos felderítő és támadó kísérletet tettek. A mi repülőink gyorsan támadták az ellenséget jól irányítotttüzelésükkel, az elhárító tüzérség támogatásával 17 ellenségesépet lőttek le a legutóbbi hat napon. Két csapatsxalSätö «IsiWjfesxM*«5 811 halott. (London, január 31. — Hivataláé.) Az admiralitás jelenti: Az Arragon nevű 8588 bruttótonnás szállítógőzöst december 30-án a Földközi-tenger keleti részén megtorpedózták és elsülyesztették. Egy brit torpedóvadászt, amely azzal volt elfoglalva, hogy a hajótörötteket kihalássza, szintén megtorpedóztak. Amint már a január 7-iki kommünikében jelentettük, az Osmanje nevű 4041 bruttótonnás vezércirkáló, amely a Khedmal Mayl hajóstársaság tulajdona volt, december 31-én körülbelül ugyanazon a helyen aknára futott és elsülyedt. Az Arragon négy tisztje, közöttük a kapitány és a legénység tizenegy tagja, életét vesztette, utasai közül pedig 17 hadseregbeli tiszt és 581 közember halt, meg. Az Osmanje három tisztje, közöttük a kapitány és a legénység 25 embere vesztette életét, az utasok közül pedig 1 hadseregbeli tiszt, 165 közkatona és 8 ápolónő. Erről a két hajóról volt szó az alsóház 33-iki ülésében. (London, január 31. - Reuter.) Az admiralitás közli: A Mechanican nevű felfegyverzett kisérőhajót január 20-án megtorpedózták, majd az angol csatornában zátonyra futtatták. A hajó tönkrement, 3 tiszt és 10 ember életét vesztette. A Harvard nevű torpedónaszád az angol csatornáiban január 38-án összeütközés következtében elsülyedt. Három ember meghalt. A PSSaUKSsUCanserem elsi elveszített iralék, (Berlin, január 31. — Hivatalos.) A Földközitenger középső északkeleti részében nemrégiben 19.000 bruttó regisztertonna kereskedelmi hajótér esett tengeralattjáróinknak áldozatul. J5s különösen az olaszországi szállítási forgalmat sújtotta. Többek között két nagy gőzöst egy számos őrhajóval és búvárhajóvadásszal biztosított kisérő menetből lőttünk ki. * * Mivela a fB három*us országokból* * össsouiH a ver»9)Mesi haditanács. (•Versailles, január 31. —,M. T. I.") A szövetségesek haditanácsa ma délután kezdte meg tanácskozását. Amerikii félmillió fzalonát küld. (Rotterdam, január 7.) A Reuter-ügynökség jelenti Washingtonból. Baker, az Egyesült Államok hadügyminisztere kijelentette, hogy az Egyesült Államok még ez év elején félmillió embert küld Franciaországba. Harminckét divízió készen áll az útra Bulgária fő»«Li«é»»is. (Szófia, január 31.) A szobránye mai ülésén Radoszlavov miniszterelnök beszédet tartott Bulgária hadicéljairól és résztvételéről az Oroszországgal való béketárgyalásokon. Ha Bulgária hozzájárult azokhoz a fájdalmas áldozatokhoz, amelyeket a háborúban el kellett viselnie, ez azért történt, hogy az összes szétszórt fajrészeket egységes államba foglalja össze és a bolgár nép ethnográfiai határai között egyesítse. Ez az egyesítés tehát számít Dobrudzsának, a Morava-tartománynak és Macedóniának a bolgár anyaországhoz való csatolására, és semmiképen sem áll ellentétben „erőszakos területszerzések nélkül és a népek szabad önrendelkező joga békeformulával. Mert az említett vidékek lakossága már ismételten kinyilatkoztatta, hogy a bolgár néphez tartozik. A miniszterelnök ismertette a béketárgyalások történetét és hangsúlyozta azokat, a nehézségeket, amelyek a szemben álló küldöttségek egyenlőtlenségéből következnek, mert ezek nem egyetlen országot, hanem független köztársaságok egy csoportját képviselik, mindamellett ama reményének adott kifejezést, hogy a tárgyalások az Oroszországgal való különbékére fognak vezetni, amelynek az lesz a hatása, hogy közelebb hoz minket az általános békéhez. Radoszlavov beszéde után az összes ellenzéki csoportok vezérei fölszólaltak, és feljelentették, hogy pártjaik föltétlenül csatlakoznak a nemzeti egység programjához, amelyet a kormány kifejtett végül Blagejev, a marxista szocialisták vezére, egy balkán szövetség megalkotásának eszméjét fejtegette, amely szövetségben a szónok elvtársai egyetlen eszközét látják annak, hogy a balkáni népek egyesüljenek és hogy jövőjük biztosittassék. Anjtttst nem aulla Cyprnis* a gtfrtf«*e$fM«lt (Bern, január 31.) Venizelos megcáfolja a Jttestiá"-bali angol és francia lapoknak azt a hitet, hogy Anglia Ciprus szigetét átengedte Görögországnak. Azt mondja nyilatkozatában Venizelos, hogy londoni tartózkodása idején nem volt alkalma a brit kormánnyal erről a kérdésről tárgyalni. A Kormány programja Tisr.u irlftutlGxsaS afaa.v* a wiStasxiófowrit, M-pftonyf íJs.frciífosiíffli A képviselőház és a főrendiház ülése. Az új Wekerle-kormány csütörtökön mutatkozott be. Délelőtt a képviselőházban, délután a főrendiházban. A vita a képviselőházban megindult és kedden még folytatódik. A főrendiházban hallgatólagosan tudomásul vették. A program politikai, főként választójogi részével, vezércikkünkben foglalkozunk, gazdasági részére pedig legközelebb visszatérünk. Itt csak annak a megjegyzésére szorítkozunk, hogy nagy meglepetést keltett bennünk, a Károlyi-párt viselkedése. Mintha elfeledték volna a választójogi priuszt, amelyet eddig velünk együtt olyan becsületes nyíltsággal, a soviniszta támadásokkal sem törődve hangoztattak, most az önálló magyar hadseregről követeltek törvényt. Ezzel a szomorú jelenettel szemben valósággal vigasztaló volt Apponyi fölszólalása, amelyben erélyesen és őszintén visszautasította Tiszának azt az ajánlatát, hogy a választójogi kompromisszum ellenében hajlandó a kormányt támogatni. Apponyi a saját és a kormány becsületét kötötte le ahhoz, hogy a a javaslatot nem engedik megcsorbítani. Jó volt ez az egyenes kijelentés azokkal a gazdátlan híresztelésekkel szemben is, mintha Wekerle és Tisza már megegyeztek volna a munkapárt belépése dolgában. Még jobb lett volna, ha a választójog reakciós ellenségei a házföloszlatásról is hallottak volna nekik bizonyára igen kellemetlen kijelentést. * Tudósításunk a következő: Az elnöki előterjesztések az új kormány kinevezéséről szóló királyi kéziratok fölolvasása után a Kormány programját Wekerle a következő beszédben fejtette ki: Népek létért való küzdelmek nagy korszakét éljük. Államalakulatok bomlanak föl, útak keletkeznek. Európa, összes népeinek egész erejét negyedik éve vetik a küzdelembe. A népek nagy erőfeszítése elmossa a társadalmi osztályoknak, a jogoknak megállapított határait, kiegyenlítőleg hat az egész közéletre, a terhekkel együtt a jogoknak általánossá, tételét tolja előtérbe. A mi közéletünkben nem az a világküzdelem vetette föl a jogkiterjesztések nagy kérdését, hanem a történelmi fejlődés rendes folyamata már a háború előtt tolta, azt előtérbe. Ez a nagy küzdelem, csak igazolta ezeket a törekvéseket s azt a tanulságot, azt az intelmet állítja elénk, hogy nem szabad a kérdés megoldásával késlekednünk, nyugvópontra, kell azt mielőbb juttatni. (felénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) És azért törekvésünk az, hogy mindenekelőtt e kérdés megoldását siettessük. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A nagy politikai kiegyenlítő műveletnek első láncszemét, • a választójog általánosítását történelmi fejlődésünknek megfelelő alapon készítettük elő, általánosítani kívánjuk a jogokat, s megóvni nemzeti érdekeinket biztosítani az erkölcsi, műveltségi iránynak vezető szerepét. (Helyeslés jobbfelől.) Csak fél munkát végezünk, ha a nagy politikai kiegyenlítő műveletnek ennél az első lépésénél megállnánk. Hanyatló irányú népesedési mozgalmunk fejlesztése, munkaerőnk fokozása, értékének, védelmének, biztosítottságának nemzetközi színvonalra, való emelése sok és nagy feladatot szabnak elénk. A haladó kornak megfelelő szociálpolitikát akarunk követni és a szociális érzést a nemzet szélesebb rétegeibe átültetni. Fokozott gondossággal kell munkálnunk az anya- és gyermekvédelmet, a közegészségügyet, a szociális biztosítást, a betegsegélyezést, a balesetek elleni és az aggkori és rokkantbiztosítást és a lakásügyet. Ezután a közoktatásra szükséges áldozatokról, majd a közigazgatás egyszerűsítéséről beszél. A községekben magasabb színvonal biztosítása végett elöljárói állások betöltése fölös számú ügyvédi karunknak kiván elsőbbséget biztosítani s ezúton oly intézkedéseket is létesíteni, amelyek igazságszolgáltatásunk teendőinek megkönnyebbítésére is vezetnek. A megyei törvényhatósági választott tisztviselők élethossziglan való választását tervezi, a városok és főként a főváros fejlesztését ígéri. Az igazságszolgáltatás után áttér a gazdaságikérdésekre. Nemzeti érdekeink első követelménye, hogy a földbirtok kezünkön maradjon, hogy a kisebb birtokok megszerzését lehetővé tegyük. E cél elérését a tulajdon szentségének föltétlen megóvása mellett kell megvalósítanunk, de másfelől a kisajátítás jogát nemcsak a kötött birtok, hanem a községek, társulatok, sőt egyesek kezén lévő nagyobb birtokokra nézve is fönn kell tartanunk mindenütt (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.), ahol a telepítés, földarabolás vagy különösen a hadirokkantak elhelyező akciója ezt meglehetetlenné teszi. A kisajátítás jogán túl a hitbizományokat is annyiban kívánjuk korlátozni, hogy ujak ne legyenek fölállíthatók, a meglévők pedig csak a szűkebb családi körre korlátoztassanak s azontúl a tulajdoni jogosultság megóvása mellett szabad birtokokká váljanak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A földbirtokpolitika terén elénk táruló második legnagyobb feladat a fokozottabb hasznosítás leend. A tulajdoni érdekekmegóvása szempontjából minden kényszerintézkedést egy közjogilag szervezett független tanács hozzájárulásával kívánunk végrehajtani s a törvényhozás közvetlen ellenőrzése alá helyezni. A mezőgazdasági érdekképviselet szervezése is szükséges. (Helyeslés balfelél) Az iparfejlesztést egyebeken kívül technikai és vegyészeti főiskola, fölállításával fogja siettetni. A nagyobbszabású ipari fejlődésnek talán egyik hatékony eszközét alkothatjuk meg azáltal, ha a vasutak kivételével egyes, az állam kezén lévő s kevésbé jövedelmező üzemeket a magántevékenységgel, egyesítve alakítunk át nagy és döntő súlyú ipari vállalatokká. A kereskedelem terén a túlkapásokat korlátozni kell. A világkereskedelemnek egyik nagy transito útvonala északról délnek és keletről nyugatnak a mi testünkön vonul keresztül. Kontinentális fekvésünk egyenesen a közvetítő szerepére predesztinál, nagy viziutunk, egyéb közvetítő vonalaink egyenesen kezünkbe adják a fonalat, hogy hajózásunknak, egyéb közlekedési vonalainknak fejlesztése és kihasználása által osztályosai legyünk a világgazdaság nagy forgalmának. Hogy a most folyamatban ló béketárgyalások eredményre fognak-e vezetni, s az általános és tartós békét juttatják-e osztályrészünkül, ez idő szerint határozottan megmondani képes nem vagyok. Egyet azonban tudok és ez az, hogy a mi békekészségünk őszinte és komoly. Nem célunk, soha nem is volt célunk a hóditág, készek vagyunk méltányos és tisztességes megegyezésre, amely tartós békére vezet s az ennek biztosítására szolgáló nemzetközi megegyezéshez is szívesen hozzájárulunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Egyetlen föltételünk integritásunknak sértetlen megóvása. (Általános élénk helyeslés. Taps a bal-és a szélsőbaloldalon.) Csak egy tilalomfát ismerünk, s ez ennek az integritásnak föltétlen megóvása, belügyeink rendezésének sértetlen szabadsága. (Általános élénk helyeslés.) Mi az államok tartós és tisztességes békéjét óhajtjuk, de a fölbomlás csiráit tenyészteni nem engedjük. (Hosszantartó élénk helyeslés, a Ház minden oldalán. Taps a baloldalon és a középen, az államok helyett most alakuló népcsoportoknak a béke hamis jelszó alatti bomlasztó érvényesülését meg;- nem engedhetjük, mert ez annyit tenne, hogy a béke jelszava alatt a nép állandó küzdelme lépne a mai helyzet nyomába. Általában a népjogok tiszteletben tutása mellett a társadalmi, rend szigorú megóvását, és minden bomlasztó tünetnek csírájában való elfojtását kötelességünknél tekintjük,filénk helyeslése a Ház minden oldalán. De akár a béke olajágát, akár a kényszerű küzdelmet hozzameg a közes jövő, egy bizonyos, hogy Németországba való szövetségünket, mint a béke leghathatósabb biztosítékát, föntartani és megerősíteni kívánjuk. (Élénk »helyeslés a jobb- és baloldalon. Ez vezetett bennünket arra, hogy az előbbi kormány által Ausztriával megkötött megegyezés alapján a német birodalomhoz való gazda-sági viszonyunk újraszabályozása végett tárgyalásokat folytassunk. Azon fáradozunk, hogy politikai szövetségünknek gazdasági irányban való mélyítésére utakat és módokat találjunk. Törekvésünknek, hogy a német birodalomhoz való benső gazdasági vonatkozásaink előfeltételeit megteremtsük, nincsen más államok ellen irányuló éles célja egyedül a szorosabb csatlakozás azon téren, amelyen ez a csatlakozás saját termelésünk feltételeinek megóvása mellett mindkét félnek kölcsönös előnyöket nyújt anélkül, hogy oly más államok érdekeit károsítaná, amelyekkel a jövőben is éppen úgy, mint a múltban, barátságos kereskedelmi viszonyt akarunk föntartani. (Helyeslés.) Ha ez alapon meginduló tárgyalásaink eredményre is vezetnek, az Ausztriával kötött kiegyezés tekintetében azt a biztosítékot föltétlenül megvóvjuk, hogy lekötöttségünk harmadik államokkal szemben ne vonhasson reánk lekötöttséget Ausztriával szemben (Taps balfelől.) é- ne 1918 február 1.