Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)
1918-11-02 / 257. szám
királyság védelméről szóló törvény volt. És a törvény megtiltotta még a köztársasági eszme propagálását is. A köztársasági gondolat szabadsága föltámadt. A Nemzeti Tanácss határozata után, amely kimondotta, hogy az állam formája fölött Magyarország népe fog dönteni, mi megindítjuk a legerőteljesebb agitációnkat demokratikus pártprogramunknak a szabad népállam, a köztársaság megvalósításának érdekében. És mi ennek az agitációnak a sikere felől nem vagyunk kétségben. Mi kizártnak tartjuk, hogy a nagykorú magyar népet rabságban tarthassa az az eszme, amellyel csak kiskorú népeket lehet vezetni. Mert nagykorú emberek maguk döntenek afölött, hogy kire bízzák sorsuk intézését. Ha ügyvédet fogadnak, ha orvoshoz mennek, ha iparossal csináltatnak valamit, akkor vizsgálják, hogy becsületes ember-e és tehetséges ember-e as, akire a maguk ügyes-bajos dolgát rábízzák. De akkor, amikor az ország sorsát, az egész népesség érdekét érintő súlyos kérdésekről van szó, akkor az apró dolgokban is megkövetelt becsületesség, tehetség, érdem nem számít? Tehetségről, érdemről nem lehet szó akkor, amikor valamilyen hivatal viselőjét nem a szabad választás, hanem a születés véletlene jelöli ki. És nem fölháborító esztelenségre, hogy akkor, amikor az érdem kérdése dönt a falusi kisbíró kijelölésénél, akkor a születés véletlene határozza meg az ország legelső vezetőjének személyét? Az a nép, amelyik átment a forradalmon, kinőtt a gyermekcipőből. A népet, amelyik még gyermek volt a háború előtt, néhány év alatt megöregítette a háború. Belátta, hogy irtózatos szenvedések, milliók halála, nyomorékká válása, vagyoni javak óriási pusztulása következett be azért, mert királyok és oligarchák parancsszavára ment öldökölni a bábomba ahelyett, hogy maga vette volna a kezébe sorsának intézését. Ezzel szemben rosszkreemű okoskodás lenne az amerikai Egyesült Államokra való hivatkozás. Amerika igaz, hogy önként ment a háborúba. De Amerika háborúja fölszabadító háború, a népek szabadságáért folyó küzdelem, a német militarizmus megsemmisítéséért folyó harc volt A német militarizmus, amelyik a Hohenzollernek uralmán nyugodott, egy gőgös katona kaszt alá akarta hajtani a világ népeit. Aki nem akarta az egész világ szolgaságát, annak küzdenie kellett a Hohenzollernek uralma ellen. A Hohenzollernek ás csatlósaik, a Habsburgok, dobták Európa szemébe a keztyüt. Uralmuk napjai meg vannak számlálva. A háború előidézőit tönkreteszi a háború. A háború kábultságukból a szenvedés korbácsaival fölkeltette a népeket. S a fölkeltett nép nem tűr dinasztiákat. A cárizmus, összeomlott. Bulgária köztársaság. A Hohenzollernek és Habsburgok sem lesznek sokáig császárok és királyok. A magyar forradalom első lépése a népkormány volt. Második lépése a nép önrendelkező jogának és a békének proklamálása. [Biztosak vagyunk benne, hogy a harmadik lépése " köztársaság" lesz. Az a forradalom, amelyik meghozta a népnek a békét, rövidesen meg fogja hozni a wabadságot, a köztársaságot is. fi M kommüny tagjai a Nemzeti Tanács kezébe letették az esküt« Kunfi eívta beszéde* A „Politikai Híradó" jelenti: A Nemzeti Tanács intéző bizottsága este fél 8 órakor gróf Károlyi Mihály elnöklete alatt tanácskozást tartott a Városházán, amelyen gróf Károlyi Mihály miniszterelnök bejelentette, hogy a király a kormányt esküje alól felmentette és a kormány programjába felvette az államferirfi kérdését: aaí, váljon köztársaság vagy királyság legyen-e a jövőben. A Nemzeti Tanács intéző bizottsága egyhangúlag fogadta el Kunfi Zsigmond indítványát, amelyet azután az egész Nemzeti Tanács gyűlése elé terjesztettek, mint a kormány és az intéző bizottság javaslatát.!>éri alpolgármester tanácskozó termét szorongásig megtöltötte a közönség, amely viharos lelkesedéssel üdvözölte a kormány és az intéző bizottság bevonulását. Mecs János áhítatos csendben mondotta el rövid megnyitó beszédét és mutatott rá arra a felelősségre, amelynek tudatában kell a sorsdöntő órában határozni A nép által ideemelt kormány — mondotta — a képviselőházban nem tud nyilatkozatot tenni, de önök és a Nemzeti Tanács, amely konstituált szerve a népakaratnak, képeik azt a nyilvánosságot, amelynek kettős pillérén épült föl az új rendszer. Kérem hallgassák meg a hadügyminiszter urat, aki szólni kíván. Linier Béla hadügyminiszter mélyen meghatva mosdotta a következőket: A legnagyobb megindulással szólok önökhöz. A magyar kormány teljes felelősségének tudatában e nehéz viszonyok között elhatározta, hogy 5:1 ,> frontokon a katonák mindenütt azonnal tegyék le a fegyvert. Szomorúan, megtört szívvel jelentem ezt, mert négy esztendő keserves küzdelme a magyar Tibizetnek páratlan vitézséggel és önfeláldozással vivott harca után kellett megtenni ezt a lépést. De megtettük azzal az erős akarattal, hogy ilyen háborút pedig többé nem viselünk és a felelősséget ilyen háborúkért nem is vállaljuk. Polgárok, katonák és munkások! Fölolvasom azt a proklamációt, amelyet mint hadügyminiszter a katonákhoz intézek, amelyben a kormány lépését velük tudatom. Az összes pontokon utasítást kaptak a hadseregparancsnokságok, beleértve az Armee-Oberkommandot, hogy valamennyi magyar csapat tegye le a fegyvert, rögtön kezdjék meg a tárgyalást az ellenséggel és amennyiben az ellenségnek Magyarországot meg kell szállnia, azt is követeljék a tárgyaláson, hogy ide angol vagy francia megszálló csapatokat küldjenek. W^i 1819 november 2, A prokramáció a következőkép hangzik: — Katonák! Több mint négy évi dicsőséges küzdelem után Magyarország válságos helyzete és más világnézet, amely megdönti az erőszak uralmát és a népek békés szövetségét akarja, a felelős magyar kormányt arra az elhatározásra késztette, hogy a további harcot valamennyi harctéren beszüntesse. A magyar kormány elhatározásából a rendelkezéseket erre egyidejűen megtettem. Nem vagytok legyőzöttek! Emelt fővel, férfias öntudattal kövessétek a parancsot. Nehéz küzdelmetek nem volt haszontalan, mert meghozta az emberiség legszebb diadalát. Véretekkel és kitartásotokkal váltottátok meg Magyarországot, fiaitokat és unokáitokat egy jövő háború véres borzalmaitól. Meghoztátok az áhítozó emberiség legszebb álmát, a világbékét. A jelen és jövő Nemzedék hálája lesz kiérdemelt jutalmatok. A magyar kormány tudja kötelességét és , gondoskodni fog, hogy benneteket munkával, élelemmel és ruhával várjon, hogy visszatérés után ki is folytathassa becsületes, békés munkás életét és hogy elfeledtesse veletek hosszú szenvedésteket. Hogy ez az átmenet a mai viszonyokból a nyugodt békés életre biztosítva legyen, katonatanácsokat és nemzetőrséget szervezünk, amely őrködni fog a belrend fölött hogy végre átvehesse mindnyájunk fölött kiengesztelő uralmát az örök béke. Miután a hadügyminiszter a proklamációt fölolvasta, gróf Károlyi Mikly állott, föl szólásra. — Alig 24 órája vagyunk kormányon — mondotta, — és máris súlyos helyzetben vagyunk, amelyben a kormány szükségét látta annak, hogy programját azonnal kibővitse. Érezve azt, hogy a közhangulat ereje szerint a nép nemcsak afölött akar most már dönteni, hogy a demokrácia és a függetlenség kivívható legyen,, hanem a közhangulatnak szinte elementáris ereje követeli, hogy az államformára nézve is döntés történjék, mégpedig az egész nép döntése. Nem akartuk, hogy az eskü, amelyet a királynak letettünk, bennünket szabad elhatározásunkban és cselekvésünkben korlátozzon, mert a királyságra történt eskü kötötte kezünket. Belátva a közóhajt, meg kellett kérnünk a királyt, hogy mentsen föl bennünket a neki tett eskü alól. Indokoltuk ezt azzal, hogy az egész magyar kormány úgy látja, hogy az ország létére, a nép megnyugvására nézve rendkívül fontos az, hogy a kormány programjába fölvegyük az államformának kérdését. A választ megkaptuk: a király fölmentette a magyar kormányt esküje alól. (Zajos? fölkiáltások: Éljen a magyar kormány.) Mi tudatában vagyunk annak, hogy bármily formák közt foglalta el helyét a komÁH*''*1?* hatalmát a néptől kapta, helyét a nép akaratából foglalta el, tehát csak a nép akaratából és akaratával maradhat itt. (Éljenzés.) Kunfi Zsigmondot kérem föl, olvassa föl a kormánynak és a Nemzeti Tanács intéző bizottságának egyhangúlag elfogadott javaslatát ebben a kérdésben. Kunfi Zsigmond: “ A javaslat, amelyhez a kormány és a Nemzeti Tanács intéző bizottsága egyhangúlag hozzájárult és amelynek elfogadását önöktől is kérjük, a következő: A nép legszélesebb tömegeiben megnyilvánult köztársasági hangulat alapján a kormány elhatározta annak a kérdésnek a kormány programjába való fölvételét, milyen legyen Magyarország államformája: monarchia vagy köztársaság. E kérdés eldöntését a kormány arra az alkotmányozó gyűlésre bízza, amely az általános, egyenlő, titkos, a nőkre is kiterjedő választójog alapján a legrövidebb idő alatt legfeljebb hat héten belül össze fog ülni Ennek a választójognak életbeléptetését a kormány, ha lehetséges, a törvényes formák betartásával, ha ellenben ez akadályokba ütköznék, más alkalmas eszközökkel fogja biztosítani. (Zajos helyeslés.) A kormány el van határozva, hogy olyan után, amelyet az adott viszonyokhoz képest célszerűnek tart intézkedni, hogy az a választójog, amelynek alapján összeül az alkotmányozó gyűlés, néhány napon belül, akár a képviselőházban való szavazás, akár oktroj utján a nép akaratából törvénnyé emelkedjen. Nézetünk szerint csak azt az álláspontot lehetett elfogadni, hogy arról a sorsdöntő kérdésről, köztársaság vagy monarchia legyen-e Magyarország, nincs jogosítva dönteni más, mint az egész magyar nép és nemzet. (Taps.) Ebben az igazán történelmi pillanatban megmondjuk önöknek azt, hogy az a föladat, amely az önök akaratából, a nép akaratából, a polgároknak és katonáknak akaratából ránk bízatott, minden emberi erőt és képzeletet fölülmúló munka és ezt, a munkát más-