Népszava, 1919. április (47. évfolyam, 77–103. sz.)
1919-04-10 / 86. szám
1913 április 19. NÉPSZAVA * * * Ellenforradalmi puccs Sárospatakon. Sárospatakról jelentik! A Budapestről kiinduló vesztegetés és néhány fanatikus ellenforradalmár pap lázítása ellenforradalmi puccs kísérletének színhelyévé tette Sárospatakot. Hétfőn délelőtt Hercegkút, Págyerdő és Bodroghalász községek férfilakossága, mintegy 150—200 ember, összegyűlt Sárospatakon a vörös gárda lefegyverzésére. A vezető Becker Antal konyhakéssel a szolgálatban lévő Czentner József vörös gárdista asába szúrt, utána pedig Browningból is rálőtt. Ez volt a jel, a kisgazdák sorra kést rántottak, rávetették magukat a vörös gárdistákra, éltették az ellenforradalmat és a proletárdiktatúra letörését. Az elősiető vörös gárdisták és munkás elvtársak csak a legnagyobb erőfeszítés árán tudták az ellenforradalmárokat ártalmatlanná tenni. Czentner elvtárs belehalt sebeibe. Két másik elvtárs kórházba szállítás közben halt meg, háromsúlyosan megsebesült és igen nagy a könnyen sebesültek száma. A sátoraljaújhelyi direktórium a legnagyobb eréllyel fojtotta el a lázadást A forradalmi törvényszék nyomban kiszállt Sárospatakra és Beckert kötél általi halálra ítélte, amit nyomban végre is hajtottak. Tizenkilenc társát megláncolva behozták Sátoraljaújhelyre, ahol a forradalmi törvényszék a második főcinkost is kivégeztette. Két másik összeesküvőt a legsúlyosabb fegyházbüntetésre ítélték, a többiek ellen pedig elrendelték a bizonyító eljárást További letartóztatások várhatók. Czentner József elvtárs temetése szerdán délelőtt óriási részvét mellett ment végbe Braunschweig is tanácsköztársaság lesz (Berlin, április 9.) Braunschweig munkássága ma délelőtt sztrájkba lépett. A bankok, újságok, vasutak és közúti vasutak üzeme szünetel, a posta részbem még működik. Merge, volt elnök, a Schlossplatzon tartott népgyűlésen kijelentette, hogy egyedül az orosz szovjet kormánnyal való szövetség mentheti meg Németországot, majd nagy tetszés közben a braunschweigi tanácsköztársaság kikiáltását, az orosz, magyar és bajor tanáccsal való szövetséget, az Ebert—Scheidemann—Noske-kormány lemondását, a nemzetgyűlés és a tartományi verytés föloszlatását követelte. A tartományi gyűlés bizonytalanidőre elnapolta üléseit. A újonnan választott munkástanács ma délután proklamálja szuverén hatalmát. * # * O vu&am laktál proletár és odúban lakol még ma is, mert odakényszerített a lelketlen burzsoázia, az üzérkedés, a kufárkodás, amely még a levegőt, a napot is elrabolta tőled. Tömegházakban lakol proletár, zsúfolt lakásokban, sötétben, levegőtlenben, férgesben és ágyrajárókat tartasz, hogy meg tudjad fizetni nyomorult hajlékodért a bért, a gyereked pedig a gangon áll, napfényt és levegőt sóvárogva vagyaz ideán szaladoz minden veszedelmek szabad prédájaként. Jia sok a gyermeked, proletár, a kültelkekre taszított ki a város — mert a háziúr nem tűrt sokgyerekes családot — és nedves, félig rothadt kunyhókban húzódtál meg és alattomos nyavalyáknak áldozata lettél, miket a nedves föld kipárolgása lopott bele csontodba, velődbe. Aki az életsorsodra volt kíváncsi, proletár, csak az otthonodba kellett bepillantania s láthatta rögtön, hogy urak kutyája különben él, mint te. És kinek fájt ez, ki törődött veled? A törvényhozók, képviselők, városatyák talán? Nem, igazán nem! Ezek az urak csak a gazdagok védelmére hoztak törvényt, ezek a képviselők csak az urakat képviselték és ezek a városatyák a nagy vállalkozóknak voltak atyái, akik busás jutalékokkal törötték teli a zsebüket. Nem volt menekvésed, nem volt barátod, proletár! ökölbeszorított kézzel tehetetlenül kellett nézned gyereked biztos pmzlett nézned a pénzes emberek lefüggönyözött ablakaira, amely mögött a jólét, a tisztaság, az egészség és a szépség tanyázott. Levegő, egészség, szépség! Elérhetetlen álmok a számodra, de csak a mai napig volt elérhetetlen, proletár, mert most a te időd következik. Magad vetted kezedbe a sorsodat, egy végtelen nagy egységgé tömörültél, amely félelmes, hatalmas, erős így együtt és előtted fároszok járnak, lánglelkü férfiak, az új apostolok, akik messzire világolva mutatják neked az utat. Mert merni mertél, mert tudatára ébredtél gigászi erődnek, emberré lettél, proletár. Ki- emelkedtél az állati sorból, amelybe a burzsoázia sülyesztett, kinyílt a lelked és vágyakozza, kívánja, követeli mindazokat a javakat, amelyhez mint embernek jogod van. És mert követeled, mert jogod van hozzá, máris a tied. Beköltözöl a napfényes otthonokba, ahol eddig henye burzsoák, ficsurók és kitartott nők éltek, megfürdöl a tisztaságban, levegőben, fényben, a gyerek sápadt kis arca kigömbölyödik majd és te érezni fogod, hogy ember vagy. * * * — Az új mesékből. (A csavargók.) Még nem bukott alá a nap. Még visszapislant a határra, amelynek erre-arra kanyarodó országútján két vándorember összetalálkozik. Az egyik mankón bicegő, toprongyos öreg, akinek zsirosfoltos tarisznyájában egy kis elemózsia lötyög. A másik jóval fiatalabb, de valamikor elegáns ruhája most gyűrött, kopott és egyetlen ingósága a testén hordozottakon kívül az a kis sétapálca, amivel a lábszárát csapkodja, mintha gyorsabb menetelésre ösztökélné magát. — Hová, hová, öregem. Az öreg megáll. Bozontos szemöldökének ernyője alól rápillant a kérdezőre, erősen nézegeti és csak aztán felel: — Előre, az orrom után. Majd csak falut érek, aztán lepihenek. — Pihenésre vágyom én is, mert veszettül elfáradtam ebben a kutyagolásban. — Tán nem szoktad meg? — Nem bizony. Egész életemben csak egy helyre jártam gyalog, oda, ahova mindenki gyalog jár, még a király is — mondja a fiatalabb vándor szomorkás-keserű mosolygással. — Hm... Úgy látszik, hogy valami nagy úr lehettél — Nem tagadom. Hát te? — Magam sem adtam alább: nekem adózott mindenki, amerre csak jártam. Az adózásból éltem, mert hát a munkát világéletemben rettenetesen gyűlöltem. — Akárcsak én. A mások adóztatása terítette meg az én asztalomat és mindeddig egy gázszálat sem tettem egymáson keresztül. Úgy tartottam, hogy mind bolond az, aki akkor is dolgozik, amikor nem muszáj. — Ez volt az én fölfogásom is. — A henyélést szerettem és az élvezetekért majd megbolondultam. A pezsgőt úgy ittam, mint a vizet. — Mint én a pálinkát. A környék minden kocsmájában úgy ismernek, mint a rossz pénzt — mondta az öreg. — Engem is, mert minden valamire való kocsmában ott lógott az arcképem. Nem ismersz? — kérdezte a fiatal. — Csak úgy formázok rád, de nem tudom, hogy ki az ördög vagy, fiatal ember. Azt már látom, hogy a munkának te sem voltál a barátja. • — Szívesen elmentem volna a dolog temetésére, hidd el, öreg. — Magam is. Gyerekkorom óta utáltam a munkával való kenyérkeresetet. Azt tartottam, hogy dolgozzanak mások, engem pedig tartsanak el. — Ezt az elvet vallottam én is, kedves öregem. A mások verejtékezésén biztam meg és nem adj isten, hogy ezért csak egyszer is panaszkodtam volna. — Ha bolond lettél volna. Egyszer-másszor próbáltam dolgozni, de csakhamar beláttam, hogy a munkával szerzett kenyér keserűbb, mint a fáradtság nélkül szerzett. Na valamit a lábamat is kitörtem. De nem fizettem rá, mert így még jobban ment az üzletem. — Szakasztott így voltam én. A lábam ugyan nem törtem ki, de az eszem kibicsaklott. Mindjárt belátta mindenki, hogy ennyi ésszel nem lehet kenyeret keresni, hát adtak nekem anynyit, de annyit, hogy két szájjal, három bendővel sem tudtam volna elfogyasztani, édes öregem. — Nézd, az én tarisznyámban még most is van, mcsém! — Nekem már egy falat sincs, adhatnál, mert ma még nem volt a számban egy falat. Az öreg kimarkolt a tarisznyájából egy marék száradt kenyeret és a fiatalabbnak adta, aki mohón nekiesett és harapdálta. Azt mondja az öreg: — A fene egye meg, ecsém, ezt az új világrendet Azt mondják, hogy az jön a divatba, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. — Akkor mi csakugyan éhen döglünk, édes öregem. De mondjad csak, mi voltál te, Király? — A fene! Csavargó, naplopó voltam és most koldus volnék. Te is az voltál? — Az ördög! Én király voltam... Az öreg valamit dörmög, hogy no, nem baj, hiszen az se olyan nagy szégyen. Aztán hozzáteszi: — Te arra menj koldulni, én meg majd erre tartok. Ne rongáljuk egymás üzletét. A nap lebukik és az esti homályban a két alak különböző irányban elindul... — Nincs többé törvénytelen gyermek! A főváros árvaszékének vezetője fölszólítja a proletártestvéreket, hogy aki tenni akar házasságon kívül született gyereke érdekében, menjen az árvaszékhez (V. Deák Ferenc tér 1, LesiLe.). Az árvaszék ezekben az ügyekben minden nap délelőtt 9—12 óra között a proletártestvérek rendelkezésére áll, akiket kér, hogy okvetlenül jelentkezzenek, mert máskülönben a házasságon kívül született gyermekek jogairól szóló rendelet papíron marad. — Szombaton Vörös Katona-est. Szombaton ismét Vörös Katona-est lesz a színházakban. Vörös szint élt valamennyi színház, kabaré és orfeum színpada." Új alkalmi darabokat, költeményeket adnak elő a színészeik. Bartha Lajos, Színi Gyulla, Kaczér Illés, Halasi Andor, Tóth Árpád, Somlyó Zoltán, Szegedi István, Újhelyi Nándor, Kőváry Gyula írták a Vörös Katonaest műsorát. A Magyarországi Szocialista Párt szónokai beszédet intéznek a közönséghez a Vörös Hadsereg hivatásáról. — A zsirjegyek beváltása. A fővárosi népbiztosság közélelmezési ügyosztálya a következőket közli: A közellátási népbiztosság rendelkezése folytán a fővárosi április—június havi egyesített élelmezési jegy 2. számú zsírszelvényét az április 11—20-ig terjedő időközben 10 deka sertészsírra fogják beváltani. Az olvasztott dizsnózsír ára kilónként 16 korona, a szalonna ára kilónként 13 korona lesz. Az elárusítónak a 2. számú szelvény beváltásakor az 1. számú szelvényt levágnia nem szabad és ezért figyelmeztetjük a közönséget, hogy azt levágni ne engedje. Amennyiben az elárusító a most beváltásra kerülő szelvényen kívül más "-szelvényt is levágna, cselekménye kihágást képez, melyet megfelelőképen meg fognak torolni. — Az utolsó álom. A Vígszínházban kedden este nagy sikere volt Halasi Andor „Utolsó álom" szcenírozott költeményének. A színpad a segesvári síkot ábrázolta, amelyen a haldokló Petőfi prófétai lélekkel látja a jövőt. Fenyő Emil művészettel tolmácsolta a költői szépségekben gazdag viziót, amely a világszabadság diadalát hirdeti. A hallgatóság lelkesedéssel, éljenzéssel fogadta a költeményt. — Az írók az új társadalomban. Az írói "direktórium mellé kirendelt kataszteri bizottság ezúton is fölhívja a Budapesten lak' írókat (költők, szépprózaírók, műfordítók, kritikusok), hogy az Otthon írók és Hírlapírók Körében (VIII Eszterházy utca 4.sz.) és az írói direktórium helyiségében (V. Szemereutca 6. sz.) az írói törzslapokat folyó hó 11-től kezdve 15-ig bezárólag naponta 10—1 óra között vegyék át és kitöltve saját érdekükben öt napon belül az írói direktóriumnak (V. Szemereutca 6. sz.) szolgáltassák vissza, az írók gazdasági ügyeinek az új társadalomban való rendezése céljából. — A faipari üzemek leltára. Valamennyi faipari üzem és vállalat, valamint fakereskedés és bútorraktár, amely raktárának leltárát nem a szociális termelési népbiztosság .Iakottá- J ifc Az írek kikiáltják a Köztársaságot. (Berlin, április 9.) A független ír köztársaság kikiáltása küszöbön áll. Az új köztársaságnak DeValera, a sinnjeinek vezére, lesz az elnöke. * # *