Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)
1919-10-09 / 197. szám
laias« JiZtesz'Sixsii'eZgaCmazaSrZSIIJII CL iefisseiSs fo&ozelstSzsafseszSs&z&i —• Gezsissw aztpes2.es ígepata. Causey amerikai ezredes kedden Budapesten tartózkodott, hogy a budapesti szénellátás ügyében tájékozódjon. A napilapok ezekhez a tárgyalásokhoz különböző kommentárokat fűznek, legtöbbje azt reméli, hogy Causey intervenciójára nagyobb mennyiségű külföldi szenet fogunk kapni. Erre vonatkozóan nem sok reményt nyújt az ezredes kijelentése, aki egy hírlapírónak a kérdésére a következőt válaszolta: " Mindenesetre, Budapestnek sokkal jobb a helyzete, mint Bécsnek, mert még a mai határokon belül levő magyar bányák is anynyit termelnek, hogy a köznapi szükségletet elláthassák. Azt a szenet, amire a gázgyárnak és bizonyos speciális üzemeknek van szükségük, a mähriseh-ostraui szénbizottság fogja kiutalni Magyarországnak ,és Budapestrő is. Mindenesetre baj az, hogy körül-lbelül egész Európában a termelés hatvanhatvanöt százaléka a béketermelésnek, a magyar bányákban az arány talán még rosszabb. Í A a termelés fokozására vonatkozólag ugyancsak kijelentette az ezredes, hogy meg kell találni a módokat, hogy a munkásság teljes energiával végezze a termelést, mert véleménye szerint a magyar bányák teljesen fedezhetnék az ország szénellátását. Causey itt tartózkodása alatt tanácskozás volt a széntermelés fokozása kérdésében, amelyen részt vett az Országos Szénbizottság vezetője, Rau Gottlob, a Gyáriparosok Szövetsége megbízásából Hegedűs Lóránt, a bányatársaságok képviseletében pedig ifj. dr. Chorin Ferenc és Vida Jenő vezérigazgatók. Szóval mindenki ott volt ezen az értekezleten, csak azoknak a képviselői hiányoztak, akiktől több termelést várnak. A Friedrich-kormány nem tartotta szükségesnek a Bányamunkás Szövetség képviselőit meghívni, mert bizonyára félt, hogy azok őszintén és nyíltan elmondták volna, hogy Magyarországon mi tette tönkre a bányák termelését. Csodáljuk, hogy Causey ezredes egy ilyen tárgyalásba belement és nem követelte, hogy a magyar bányamunkások ezern az értekezleten részt vegyenek, noha úgy tudjuk, hogy Causey úr hazájában az ilyen kérdések tárgyalását el sem tudják képzelni az amerikai bányamunkások képviselői nélkül. Valószínűen bemutattak neki egy olyan Oláh Dániel-féle álmunkást, aki azután szó nélkül tűrte, hogy a széntermelés csökkenésének az okát a munkásokra kenjék. Bizonyára senki sem mondta azt meg, hogy a magyar bányák termelése elsősorban a bányatársaságok kapzsisága miatt ment tönkre, mert 1914 óta a magyar bányákba semmiféle nagyobb befektetést nem eszközöltek, úgy hogy a gép és egyéb fölszerelések teljesen tönkrementek. Nem mondották meg, hogy a magyar bányákba minimális 500 millió korotvát kellene befektetni, hogy a termelés meg tudjon indulni. A háború alatt nem nyitottak új aknákat, hanem, ráfeküdtek azokra a területekre, ahonnan nem annyira szenet, mint követ lehetett kikaparni, mert a háború alatt örült mindenki, hogy ilyent is kapott. Ez a rablóbányászat volt, az, amely a magyar bányák termelését a külföldi termelésnél még roszszabbá tette. A termelés csökkenésének másik oka azokban az állapotokban keresendő, amely ma a bányatelepeken van. Az egyik legnagyobb társulat vezérigazgatója, Vida Jenő bizonyára nem mondta meg Causey ezredesnek, hogy az ő munkásgyűlölő receptje szerint intézik,most a munkásügyet Tatabányán és ahogy ennek a receptnek az eredménye eddig tíz halott és harminc súlyos sebesült, akiket lakásra lőttek azért, mert nem akarták tudomásul venni azt, hogy a munkabéreiket 30 százalékkal leszállították és ugyanakkora munkaidejük meghosszabbítását rendelték el 8 óráról 12 órára. Bizonyára nem mondták meg Carpsey ezredesnek azt, hogy ezen vezérigazgató vezetése alatt a tisztviselők között is olyan kedélyes állapotok vannak, hogy a legutóbbi napokban is az egyik főmérnök agyonlőtte az igazgatót, azután önmaga lett öngyilkos. Nem mondták meg azt, hogy százai a bányamunkásoknak vannak lecsukva Komáromban, Esztergomban, akiknek semmi egyéb bűnük nincsen, minthogy valami alantas tisztviselő denunciálta őket, úgy beállítani a kérdést, hogy a munkásság azért nem termel eleget, mert ez politikai kérdés, enyhén kifejezve is, aljasság. A munkások bérét redukálták eddig úgyannyira, hogy azok a pisilt évi októberi bérekkel egyenlőek. Mondják meg a bányatulajdonosok őszintén, hogy ugyanakkor ők milyen áldozatot hoztak a szénárak tekintetében. Úgy tudjuk, hogy a szénárak oly magasak, mint a diktatúra alatt. Hát csak a munkásságnak kötelessége áldozatot hozni? A bányatulajdonosok pedig, akik az egész szovjetgarázdálkodást elég szárazon úszták meg, a dolog ódiumát a munkásokra akarják kenni, azért, hogy annál bőségesebb profitot tudjanak zsebre vágni. A bányák termelését lehet valamelyest fokozni, de arra semmiesetre sem alkalmas az a mód, amit Tatabányán csinálnak, hogy a munkásokat letartóztatják és akkor az ott levő tisztek kényszerítik az egyik munkást, hogy a másik szájába köpjön. Ezek az aljasságok elveszítik teljesen a bányamunkások kedvét a munkától és épp Vida úr telepéről tömegesen szöknek el a legjobb vájárok és lemennek Jugoszláviába vagy pedig a pécsvidéki telepekre, mert ott a széntermelést nem a Vida-féle módszerekkel akarják fejleszteni. A bányamunkás szövetség vezetősége különben is gondoskodott arról, hogy a tagjaival szemben elkövetett aljasságok a külföldi testvérszövetségek útján tudomására jussanak a cseh, német és lengyel bányamunkásoknak és ha majd megjelenik ott Budapest képviselője szénért, akkor majd ott fogják őt legelsősorban felelősségre vonni a magyar bányamunkásokkal szemben elkövetett kegyetlenkedésekért. NÉPSZAVA 1919 október 9. El akarták lopni a hati egyminisztérium tízkonektált. — A betörőnél Lovfissy Lioz «pmissef 15 évestaláltafe. — A nSMtt. Szerfölött furcsa, sőt gyanus betörésről ad hírt a rendőrség. A közlés szerint szeptember 30-án Borczik László miniszteri titkár, amikor a bfdügyminiszterium egyik vezető tanácsosának szobája előtt ment el, a szobában egy fiatalembert pillantott meg, aki az egyik iratszekrényt feszegette. A fiatalembert Hékai József joghallgatót, elfogták és megmotorlásakor rendkívül fontos, bizalmas akták, a hadügyminisztérium legbizalmasabb feljegyzései kerültek elő zsebéből. A szenzációs betörésről azonnal értesítették a rendőrséget, amely szigorú titokban megindította a nyomozást. A fiatal, jól öltözött betörő zsebében egy Lovászy Mártonhoz és Nagy Györgyhöz címzett borítékot is találtak, amiért is Lovászyt és Nagy Györgyöt beidézték a rendőrségre és ott kihallgatták őket. Mindketten kijelentették azonban, hogy a fiatalembert nem ismerik, az egész ügyről természetesen semmit sem tudnak. Hóltai kihallgatásakor elmondotta, hogy a betörésre Bécsben tartózkodó politikusok adtak neki megbízást. Hogy kik ezek a politikusok, azt nem akarta elárulni. A rendőrség, miután a titokzatos ügyben a maga részéről befejezte a vizsgálatot, Hókait az aktákkal együtt átkísértette az ügyészséghez. Hókai azonban útközben megszökött. A rendőrség most kénytelen tovább folytatni a vizsgálatot. Néhány nagyon szerény megjegyzést szeretnénk fűzni ehhez az épp oly szokatlan, mint rejtelmes esethez. A minisztériumban, úgy látszik, nem ismerte senki a titokzatos betörőt, tehát az idegen volt. Honnan tudhatta, hol vannak a legtitkosabb akták, amelyeket különben oly gyanúsan , gyöngén őriztek. Milyen furcsa dolog, hogy egy ember, aki politikai megbízásból betör a minisztériumiba, a betörés alkalmával magával cipelje a Lovászy Mártonhoz és Nagy Györgyhöz címzett bizalmas leveleket, hogy ha megcsípik őt, a két levelet nála találják. Rendkívül valószínűtlennek tartjuk, hogy ha a bécsi politikusok budapesti megbízottja bizalmas leveleket kap, nem siet azokat átadni, hanem magával viszi betörések alkalmával. És a sok gyanús, valószínűtlen és furcsa dolog között a legfurcsábbnak tartjuk, hogy ennek a titokzatos és veszedelmes embernek, aki a hadügyminisztérium legbizalmasabb aktáit ellopta, aki bécsi politikusokmegbízottja, akinek vallomása kompromittálta volna Lovászyt és Nagy Györgyöt, a Friedrich kormány ellenségeit, éppen ennek sikerült megszöknie, holott egész ártatlan emberek, akiket a rendőrségen vallattak, még járni sem bírtak a vallatás után, hanem a mentőknek kellett őket elszállítani. Ennyi különös, titokzatos és valószínűtlen esemény találkozása nagyon-nagyon gyanús. Ha nem tudnók azt, hogy a rendőrség minden gyanún fölül áll és a hatóságok semmiféle inkorrektségre nem képesek, szinte azt hinnék, hogy mesterségesen rendezték a betörést és megszöktették az álbetörőt, hogy vádat kovácsolhassanak Lovászy és Nagy György ellen. De mi tudjuk, hogy Magyarországon ilyesmi nem lehetséges és ezért nem is álítunk ilyeneket. Vidéki lapkezelőinkhez. Tisztelettel kérjük vidéki lapkezelőinket, hogy tudassák velünk, várjon megkapják-e rendszeresen a „Népszava"-t, hány példányra van szükségük naponként, hogy a kiadóhivatal a kívánt mennyiséget megküldhesse. Tisztelettel A „Népszava" kiadóhivatala. -HÍREK. * * * — Ezeky enni ad. A hűvös őszi nap rálehet a proletárra: jön a tél A nincsetlen, munkátalan proletár áll a komor reménytelenség előtt és hallgatja a zajgást, zenebonás tervezgetést róla, körülötte. Szén, ruha, munkaialkalom, garral, vastag betűkkel cikkeznek a lapok és ma fölröpíti gondozó kormányunk a hírt is: ötszázmilliót a munkanélküliek élelmezésére! Vággyal megkorog az éhes proletár gyomra. Á szovjet-Friedrich-bankó ez az ötszázmillió. Tudni illik, amiint publikálják, Eréky Károly közélelmezési miniszter azzal a tervvel „foglalkozik", hogy társadalmi úton összehozzon ötszázmillió koronát és abból közös konyhákon 80—100.000 munkást élelmezzenek. A cifck azt is elmondja," hogy „a kormány nincsen abban a helyzetben, hogy erre a célra ilyen nagy összegeket áldozhasson". A terv olyan grandiózus, amilyen csak ettől a kormánytól kitelik, nem tudjuk pontosan a részleteit, de reméljük, hogy a közélelmezési miniszter a félmilliárd összeverbulására nem feledkezett meg a jótékernyőévi szüreti ünnepélyekről, a Ritaszállóban eltáncolandó estélyekről Bern és talán valamelyik verőfényes fezi napon az előkelő dámák is perselyezhetnének erre a célra az utcasarkokon. Hát ettől aközélelmezési ténykedéstől jóllakhatsz, proletár! Kotlanak, spekulálnak Friedrichék, hogy oldják meg a rájukzúgó rengeteg, a munkátalanok százezreinek félelmes követelődzését. Hát kotródjanak, akik elzárják tőlünk az antant segítségét. Egyediül csak ők az okai, hogy nem juthatunk a gyors békéhez, mely megindítaná az elájult ország vérkeringését és föltápázkodhatnék e szomorú földön is a lebunkózott élet. — Rendőrségi hirek. (Gázmérgezések.) Az Attila utca 64. számú házban eszméletlen állapotban találták Ross Julia és Ross Zsuzsanna segédházmesternőket. Mindkettő a Rókus-kórházba került. — Keil Teréz 20 éves cseléd nyitva felejtette a gázcsapot és súlyos mérgezési tünetek között vitték a Rókus-kórházba. Novák Ferenc vállalkozó lakásában kéngázt használtak a poloskairtáshoz. A gáz meggyulladt és a lakásban tűz keletkezett Kivonultak a mentők és a tűzoltók is. Az egész családot eszméletlen állapotban találták, de sikerült valamennyit eszméletre téríteni. A tüzet is hamarosan eloltották. — (Életuntak.) A Margitszigeten egy 25—30 év körüli férfi mellbelőtte magát és meghalt. Személyazonosságát megállapítani nem tudták. — A Mátyástér 18. számú házban M. Mária 19 éves nevelőnő lysoformmal megmérgezte magát. Súlyosan megsérült. — Németh Gáza 38 éves kárpitos nyakán és kezein az ereket fölvágta, bevitték a kórházba, ahol meghalt. — V. Gézáné a Mészáros utca 44. számú házban levő lakásán gázzal megmérgezte magát. Súlyos állapotban került a kórházba. — (A villamos.) A Margitköruton Bolló Gyula munkás leesett a villamosról, a kocsi elgázolta és Bolló sérülésébe belehalt. — A Fehérvári- és Átlós-út sarkán Nagy Mihály 15 éves tanuló leesett egy villamosról, amely a fiú mindkét lábát levágta. — A Maglódi-úton Miklós János 34 éves napszámos fölkapaszkodott egy túlzsúfolt villamosra, leesett és súlyos agyrázkódást szenvedett.