Népszava, 1920. augusztus (48. évfolyam, 182–206. sz.)
1920-08-01 / 182. szám
XLVIII. évfolyam. Budapest, 1520 augusztus 1. vasárnap. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: este évre fél évre..•••••. 280 kor. 140 kor. negyed évre. egy hóra .... 70 kor.... 25 kor. EGYES SZÁMARA 1 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) m m v., ./ 182. szám. üss,v eszele is nagy kat * * Péntek este szalálkozttak a mcstisialmasonak. — Lloyd George nem Samogae^a Wrange!i Shomokot. — Szeretné, ha az orosz meghatalmiatottak a b£kér6l es tárg^aln QtnánaSi. — Kora, ari la lats^adja a békeajánlatot. (Varsó, julius 30.) Rosvadowski altábornagynak, kuutryol hadsereg vezérkari főnökének szikratávirata: Közlöm az orosz főparancsnoksággal, hogy a parlamentnlieknek a hágai egyezmény és az általános szokás alapján biztosítani kell azt a jogot, hogy a fegyverszüneti tárgyalások ideje alatt írásban szabadon érintkezhessenek a lengyel harcvonalparancsnoksággal. („M. T. I.") (Moszkva, július 30.) Tukacsevsld, a vörös csapatok főparancsnoka a lengyel főparancsnokság kérdésére azt a választ adta, hogy a vörös hadseregnek a parlamentairek fogadására vonatkozó szabályai nem térnek el a nemzetközi szokásoktól. („M. T. I.") (Bécs, július 31. — A „M. T. I." magánjelentése.) A „Neue Freie, Presse"-nek jelentik Páriából. A „Petit Parisien" londoni tudósítója írja: Mint értesülök, eddig még semmiféle válasz nem érkezett Londonba arra a két táviratra, amelyet július 26-án, illetve 28-án a brit kormány Csicserinhez intézett. A lengyel és a bolsevista meghatalmazottak tegnap este 6 órakor Zjaranovickiban elsőizben találkoztak a fegyverszüneti feltételek megbeszélésére. (Kopenhága, július 31. — „Bud. Tud.") Az „Aftonbladed" fielsingforst távirata szerint az oroszok augusztus 1-én megszüntetik a hadműveleteket, de azt követelik, hogy Wrangel operációit szintén szüntesse be. Azt hiszik, hogy nagyon rövid idő alatt sikerülni fog Oroszország és Lengyelország között a fegyverszünetet megteremteni. A bolsevikiek követelései azonban nagyon merészek. (London, július 30.) Azon az első jegyzéken kívül, amelynek szövegét Boulogneban készítették, másik jegyzéket küldtek a szovjet kormánynak. A második jegyzék Csicserinnek arra a jegyzékére vonatkozik, amely a gazdasági tárgyalások abbahagyásáról és Wrangel tábornokról szól. A brit kormány azt szeretné, ha Kemenev, Kraszin és a szovjet kormány többi delegátusa meghatalmazást kapna arra, hogy ne csupán kereskedelmi egyezményt kössön Szovjetoroszország nevében a szövetségesekkel, hanem az előkészületeket is megtehesse a tervezett békekonferenciára. (,JV M. T. I") (Berlin, július 31.) A Vorwärts jelenti Stokholmból. Az orosz megbízottak, Kamenev és Miljukov szerdán egy angol torpedónaszádhajó fedélzetén Révaiból Kopenhágán át elutaztak Londonba. („M. T. I.") (Kopenhága, július 31. — „Bud. Tad.") A „Westminster Grazette" kifejti, hogy Wnamgel támogatásának kérdése nem lehet akadálya az Oroszországgal való megegyezésnek. Ebben a tekintetben, miként az orosz kérdés egész komplexumának kezelése tekintetében, a Párisban és Londonban különböző a fölfogás és föltűnő az a sietség, amellyel Franciaország erősen kiélezett álláspontokhoz köti le magát. Múltkoriban Millerand 24 órával megelőztea kamarában tartott beszédével Lloyd Georget csak azért, hogy az orosz jegyzéket szemtelen hangúnak nevezze, mialatt azt Londonban minden forradalmi frázis ellenére a kibontakozás felé történt lépésnek tekintették és legalább is nem fogták föl annyira tragikusan. Milleriand Wrangelnek de facto kormányként való elismertetését szorgalmazza, azzal a feltétellel, hogy Wrrangel elismeri Oroszország pénzügyi kötelezettségeit Franciaországgal szemben. Angliában azonban az a fölfogás, hogy az angol nép nem állana a kormány mögött, ha Wrangelt az Oroszországgal való megegyezés rovására támogatnák. Az orosz ellenforradalmi tábornokokban már annyiszor csalódtak, hogy Wrangellel szemben is meglehetősen bizalmatlanok. Franciaország Németországgal szemben is, főleg az okkupáció kérdésében harcias álláspontot foglal el és Szíriában is háborút visel. Mi azonban, akiknek Mezopotámiában amúgy is elég dolgunk van, úgy véljük, hogy ha Oroszországgal is háborúba keverednénk, ez által a német békeszerződésmegvalósítását nagyon megnehezítenénk és Németország keleti határán mindenféle lehetőségeknek hagynánknyílt kaput. (London, július 30.) Lord Cecil kérdésére, hogy a vörös csapatok előrehaladása megszűnt-e, Lloyd George kijelentette, hogy értesülése szerint az előnyomulás lényegesen meglassult. Lloyd George kijelentette továbbá, hogy a brit kormány Wrangel tábornoknak Déloroszországban és Krímben harcoló csapatait egyáltalán nem támogatja és azokért semmiféle felelősséget sem vállal. („M. T. I.") (Zürich, július 31. — „Bud. Tud") A „Temps" amellett foglal állást, hogy a szövetségesek a fegyverszüneti tárgyalások ellenére megszakításnélkül segítsék Lengyelországot, annál inkább, mert az ellenségeskedések egy napig sem pihennek. Kötelességük a Wrangel-hadsereg támogatása is, hogy az esetleges lengyel fegyverszünet után a verts hadsereg teljes erővel Wrangelre ne vesse magát, megsemmisítse és azután zavartalanul folytathassa előnyomulását nyugat felé. (Zágráb, július 31. — „Bud. Tud.") Bukarestből jelentik. Megállapítják, hogy a szovjetkormány a román korrránynak, amely ezt hivatalosan letagadta, ismételten békeajánlatot tett. Valószínűnek látszik, hogy Románia a londoni konferenciáig nem fog tárgyalásokat kezdeni a szovjetkormánnyal, hogy szabad kezet tartson fönn magának. A muntrási kérdés az elmúlt héten különös elevenséggel uralta a hírlapirodalmat és a politikai életet. A keresztény újságok szorgosan szövögették tovább a szociáldemokrácia elleni rágalmak hímes takaróját, változatosság okából dörgő Schreckschuss-sortünekket rémítgették jámbor olvasóikat; az úgynevezett liberális sajtó a szappanbuborék-kombinációkkal tartotta felszínen a k kérdést, a nemzetgyűlésen pedig jóelőre bekonferált nyilatkozatok hangzottak el, amelyektől sokan, ha nem is a munkáskérdés megoldását, de legalább is a feszültség enyhülését remélték. Eredmény: érdemben semmi. A munkáskérdés égető problémájának megoldása egyetlen lépéssel sem haladt előre. X X X X X X XXXXXX X xxxxxx XXXXXX X xxxxxx x xxxxx X xxxxxx X XXXXX X X XX Neen akarjuk azt mondani, hogy a munkásoknak nem sürgős a dolog. A munkásság örömmel üdvözölné az európai konszolidált állapotokat, hat esztendei pusztító borzalmak után — megpihent idegzettel — szívesen látna hozzá a békés munkálkodáshoz. De meg kell állapítanunk, hogy az országnak még sokkal sürgősebb a mielőbbi megoldás, mert a száz nyelven tökéletesen beszélő kalapács forgatói esek segítenek magukon valahogy, az ország ellenben nemvándorolhat ki, marad, vonaglik a pusztító betegségeik gyötrelmeiben: belső megnyugvásra, külső megértésre, megújhodásra, új életre, tehát új életforrásokra van szüksége, ehhez pedig egyetlen út vezet: az őszinteség és tárgyilagosságkapuján túl kezdődő megértés — nem éppen rózsákkal telei hintett, de mindenesetre célhoz vezető útja. A szociáldemokrata munkásság álláspontját, készségét az újjáteremtés munkájában való részvételre nem kell újból hangsúlyoznunk: számtalanszor kifejezésre juttattuk, érthetően, határozottan — őszintén. Elvenni, vagy hozzátenni valónk mal más. Nem mondtunk és nem mondunk le jogainkról, nem adjuk föl törekvéseinket — szociáldemokraták maradunk, mert ezt tartjuk, hogy az ország szükséglete nem a munkások meggyőződésének és politi