Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)
1920-09-19 / 222. szám
XLVIII. évf. 225. szám Budapest, 1920 szeptember 23. csütörtök. Ara 2 korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ........ SSO kor. I negyed évre ..... 140 kor. fél évre 280 kor. | egy hóra SO kor. Jugoszláviában egy szám ára S jugoszláv korona. EGYES SZÁM ARA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL:VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Hat e2so és második cikkünket a cenzúra nem engedélyezte. Elölti cáfolat a nemzetgyűlés tagjainak belgrádi látogatásáról. * — J nemzetgyűlés. — A szombati ülésen, mielőtt a megállapított napirendet tárgyalták volna, különböző dolgok intéződtek el. Elsősorban az elnöklő Rakovszky közölte, hogy a bécsi „Neue Freie Presse" szeptember 16-iki számában cikk jelent meg arról, hogy Rakovszky nemzetgyűlési elnök 13 képviselővel látogatást óhajt tenni Belgrádban s ezt az óhajtást tudatta a jugoszláv kormánnyal, ahol ez a bejelentés meglehetősen vegyes hatást keltett. A jugoszláv kormány azt válaszolta, hogy a látogatás a jugoszláv nemzetgyűlés ügye és ekkor, a bécsi lap szerint, a magyar képviselők a jugoszláv nemzetgyűléshez fordultak. Itt az volt a vélemény, hogy a látogatás nem időszerű, miután a békét még nem ratifikálták. — Me®r kell állapítanom — mondotta az elnök —, hogy a bécsi lap híre elejétől végig koholmány. Nem tételezi föl, hogy a nemzetgyűlés bármely tagja elhinné róla, hogy ilyen lépést elkövetett. Azért jelenti ezt ki, hogy a külföld lássa, hogy milyen eszközökkel dolgoznak ellenünk és az elnöki székből kell leszögeznie, hogy bár a magyar nemzet súlyos helyzetben van, de a nemzetgyűlés odáig még nem sülyedt, hogy bármiféle ajtón kopogtatnia kellene. Személyes kérdésben — különböző ügyekről. Ezután az utóbbi időben egészen megszokott bejelentés következett. Ugron Gábor állott föl szólásra, aki pénteken a numerus clausushoz demokratikus szellemben bátorkodott beszélni és bejelentette, hogy pénteken parlamenti beszéde után „ismeretlen tettesek" betörték lakásának ablakait. (Nagy zaj.) Azoknak, akik ezt elkövették, a keresztényi szeretetre hivatkozva azt üzente, kisebb kövekkel dobálódzanak, hogy gyermekei testi épsége veszedelemben ne forogjon. (A köveket, mint bűnjeleket be is mutatta a nemzetgyűlésnek. — Szterényi József közbeszólt: „A koronának ismét alacsonyabb kurzusa lesz!") Ugyancsak a pénteki vita folytatásakép Szterényi József személyes megtámadtatás címén válaszolt Bernolák Nándornak a Stefánia csesemővédő egyesületre tett megjegyzésére. Az egyesület elnöki állásáról még a Károlyikormány idején lemondott és csak 1920 januárjában tért vissza oda. Azóta, hogy januárban átvette az ügyek vezetését, maga is vizsgálatot indított de egyetlen terheltre sem bizonyult kommunista cselekedet. Az igazoló bizottság is megállapította, hogy egyetlen kommunista bűntény sem merült föl, csupán néhány védőnőt dorgáltak meg kisebb kihágások miatt. Bánóczy László, akit a munkásbiztosítónál fölfüggesztettek, Apponyi Albert kérelmére vezeti az intézetet, amíg ügyében ítélet nem lesz. Bernolák Nándor a kapott fölvilágosítás után is föntartotta azt, hogy a csecsemővédő egyesület élén kommunista áll. Miután ezt a roppant fontos problémát sem tudták tisztázni, folytatták a numerus clausus általános vitáját. Giesswein Sándor (keresztény-szociális) azzal a megállapítással kezdte, hogy a javaslat nem időszerű és nem alkalmas arra, hogy kenyeret adjon azoknak, akik tudományos pályára léptek. Elismeri, hogy az értelmi pályákon a zsidóság van leginkább képviselve az összes felekezetek között. A tudományos képzettségből azonban nem lehet kasztrendszert csinálni. Előbb a népnevelést kell intenzívebbé tenni, azután jön a felsőbb oktatás. Mennél kevesebb az analfabéta, annál kevésbé tud érvényesülni a zsidóság. (Ruppert Rezső közbeszól: „A törvény tulajdonképen a kereszténység ellen van!") A falu nem a zsidóra haragszik, hanem minden úrra. Ha a zsidót szidjuk, azzal csak erősítjük az úgynevezett zsidóuralmat. Nem szabad szakítani az egyetem régi tradícióival és nem szabad senki elől elzárni a tudomány ajtaját A tanulás szabadságára hivatkozva, visszautasította a javaslatot. Mikotay István (kormánypárt) a liberalizmust bírálta a javaslattal kapcsolatban, amelyet egyébként Bernolák módosításával elfogad. A vita félbeszakítása után Drózdy Győző mentelmi jogának megsértését jelentette be. Amikor Ónodra utazott a napokban Kerekes Mihály beszámolójára és ott beszédet mondott, detektívek követték, akik beszédét szóról-szóra lejegyezték. (Nagy zaj.) Kérdezte, kinek az intézkedésére történt ez? Csak nem az elnökség küldött figyelmeztetést, hogy képviselők beszámolót fognak tartani? — Rakovszky elnök megjegyezte, hogy a felszólaló téved, amikor az elnökség szerepére gondolt ez ügyben. A bejelentést különben átteszi a mentelmi bizottsághoz. Elhatározták ezután, hogy a legközelebbi ülést hétfőn tartják és azon folytatják a numerus clausus tárgyalását Az ülést rövidre fogott interpellációk előterjesztésével délutáni3 órakor fejezték be. Magdaléna éneke. Én vile jártam egykor S hallottam drága száját A Tiberiás partján. Amint bárkába szállott, A lábainál ültünk, mi boldog tanítványok És lestük ajkból a szeretet igéjét. A habok elpihentek Szép lassúdad szavára És anyai szelíden Ajnározták a bárkát S ő ekkor elsusogta örök próféciáját Koldus halászoknak, a nagy testvériségről. Fejünk fölött a kéklő Galileai égbolt. Olyan szelid és tiszta, Miként az Ő igéi: — Boldogok a szegények — boldog ki őt megérti; Az üldözöttek, busák, a szenvedők barátját. És volt-e más e földön, Ki mondott ily szelidet? — Szeressed, aki átkoz. Szeresd az ellenséged, de Ítélkezzél ember és nem Ítélnek téged S kivétek nélkül való, követ csak az emeljen. Mert bizony mondom annak, Aki az ő nevében ítéleteket teszen, A Mester mást parancsolt, Gyűlölség fegyverével és tőrrel sohase harcolt. Hanem ha mindenkor az ige erejével. A Kálvária utján Latornép megkövezte S ö megbocsátott nékik. Hisz lelkihez nem értek, De igéit csúfolni és megteszitni vétek, Mert ez az ő valója és bennük él a ttester. Én hallottam beszédjét És vallást teszek róla, tn ferdettem a lábát Kies Bethaniába", ,, , . , fi szeretetet mondott s tán nem mondta hiána. Hiszen ő volt a Krisztus és őt követni kéne. Csöndes Mária. * * * Vasárnap, írta Engtest ft Jhdnton. Meg kell állapítani, hogy a mamának egy idő óta megcsappant a tekintélye. A négy gyereket, a gondjához nőtt csemetéket nem mondhatnók túlvásottaknak és mégis alig-alig bírt velük: a háromesztendős Peti éppen olyan hideg kicsinyléssel tagadta meg az engedelmességet, akár a tizenegyéves Gyuri és a kis Sárika makrancosabb volt mint az ugyancsak huncut Sanyi, a bátyja, aki nyolc áprilist látott mindössze. Mondom a szegény mamának nagyon lekopott a respektusa és volt is miért A mamának, mint száz közül kilencvenkilencnek, volt egy ismerős gyöngéje. A mama — hogy is mondjam? — könnyelmű volt. Igen. Könnyelműen megígért sokszor olyan dolgokat amelyeknek kivitele többnyire meghaladta tehetségét, már mint a pénzbeli tehetségét A jó nő egyéb, igazi javak híján lévén, különféle fényes ígéretekkel igyekezett a gyerekekbe kedvet önteni így, a példa kedvéért kilátásba helyezett a kis Petinek egy pár cipőt, méghozzá vadonatújat vagy megígérte Sárikának, hogy tavaszra vesz neki csipkeruhácskát..., de persze ezek mindig ígéretek maradtak vagy a legkedvezőbb esetben annyiban váltotta be a mama a szavát hogy állhatatos sürgetés, gyakori pityergés révén kapott a Peti cipőt de az félig elnyűtt, sőt kissé csámpás volt; hasonlóképen a Sárika, neki a csipkeruha helyett közönséges kartonból való jutott... A szegény mama nem tudta vagy nem gondolt arra, hogy ezzel a módszerrel lejáratja majd az amúgy sem elismert tekintélyét. A sok beváltatlan ígéret idővel olybá alakította a gyerekekhez való viszonyát hogy az igen hasonlatos volt a gondos, de nem méltányolt csibemamáéhoz, amelynek kicsinyei már megtollasodtak és nemigen hajlanak az anyjuk hívó szavára, hanem tovább kapargálnak a magaik buksi feje után, sőt föl se néznek, mintha azt gondolnák: — Már megint híú az öreg... Alighanem valami ostoba bogárral vesződik! Bizony, a gyerkőcök se vették komoly számba az anyjuk szavát, engedetlenek voltak, mint némely picike, gőgös-durvás kolibripapagály, amelyik, bár rá van tanítva, még sem végzi a szokott művészetét míg meg nem vesztegetik valami csemegével. Gondolnivaló, hogy a mamának nehéz volt a helyzete, hiszen napjában százszor is szükségét látta annak, hogy jóba legyen a kis haszontalanokkal. Négy gyerek és családapa mellett mindig akad munka és a segítség sohse fölösleges, hanem nélkülözhetetlen. Tehát rá volt szorulva a gyerekek munkájára és érthető, hogy már ezért is kedvükbe szeretett járni. De bárhogy gondolkozott, nem látott célravezetőbb csábot mint az igérgetést; elmondható, hogy ez volt az egyetlen eszköze, amellyel, úgy vélte, serkentheti a gyerekeit mert megverni őket — ehhez határozottan gyönge volt Hátha volna még a papa. Az meg éppen különös ember. Szigorú ember, de csak a szavával. Örá persze inkább hallgat a gyereknépség, de lehet hogy ez azért van, mert egész nap munkába jár és este, az alatt a néhány óra alatt el vannak a gyerekek valahogy csöndben. Néha megtörténik, hogy a mama bepanaszolja a rossz betyárokat, hogy: „verd meg őket papa, nem fogadnak szót!" Ilyenkor a papa fagyosan végigmustrálja a porontyokat Olyan zordul néz rájuk, mintha mindjárt igen nagy veszedelem következnék, pedig csak annyit mond: „majd egyszer..., ha annyit keresek, hogy jóllakhassanak, akkor minden nap elpáholom őket". Ezt németül szokta mondani a papa és a gyerekek, noha nem értik, valami súlyos fenyegetést sejdítenek a szavak mögött és ilyenkor nem ritkaság. mi a BSepssaga és kitartás és m munkásság enellettt- fössze hŰség erősebb lesz, mint valahai