Népszava, 1921. július (49. évfolyam, 142–168. sz.)

1921-07-31 / 168. szám

0 . SÍLaSS. 66vff. 18. sz. ^Msa&pesis, 13213 fsalSu­s 31g vasárnap. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 530 kor. I negyed évre 100 kor. fél évre SS015 kor.­­ egy hóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A munkásintézmények ellen indított politikai roham újabb stációhoz ér­kezett: az Általános Fogyasztási Szövetke­zethez a kormány hatósági gondnokot neve­zett ki. Az erre vonatkozóan három minisz­térium (kereskedelelmi ügy, belügy, pénzügy) részéről kiadott közös végzés szerint a meg­bízatás a rendelet megjelenésétől számított 6 hétig tart, amely határidő azonban „legföl­jebb egyizben és legföljebb 3 hónapig meg­hosszabbítható". A hatósági gondnok fel­adata a már megtartott és a szóban forgó végzésben hatálytalanított „körzeti válasz­tások előkészítése és lefolytatása, valamint a közgyűlés megtartása". Megemlíti még a végzés, hogy a hatósági gondnokot a pénz­ügyminiszter fogja utasításokkal ellátni. E­unkásofc, szeeiaBSsták! M. Kapsseawa na fi msrccseira sora neErtek és értetek széBS Erre elhallgatott a kórus egy darabig. Már-már úgy látszott, hogy elsompolyognak a szövetkezet falai alól, mignem egyszerre újra kitört rajtuk a m. falánkság dühe, újra megindult az ocsmány és hazug rágalomhul­lám, aminek eredménye az a hármas mi­niszteri végzés, amelyről az elején szóltunk. Eddig van. A rágalmakért a bíróság előtt fognak felelni a rágalmazók. A szövetkezetbe hat hétre be fog ülni a hatósági gondnok és módja lesz konstatálni, hogy a dolog moz­gatói hazudtak és rágalmaztak. A szövetke­zet tovább fogja végezni a maga hivatását, úgy mint eddig, a fogyasztótömegek érde­keinek megfelelően, azok irányítása mellett, mintaüzemek, példás munka- és bérviszonyok föntartásával és lehetően csökkenő árszabá­lyozó hatást gyakorolva a kereskedelemre. áldatok a Népszava meSES! A Mapssawa opera a­­ti elvh­sségítek! Aláírták a hadifoglyok hazatéréséről szóló egyezményt. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: Ha­netski követ, mint az orosz szovjet kormány megbízottja és dr. Jungerth osztálytanácsos, mint a magyar kormány meghatalmazottja, folyó hó 28-án Rigában aláírták az egyez­ményt, amelynek értelmében az összes ma­gyar hadifoglyok, beleértve a visszatartott túszokat és polgári internáltakat, továbbá a halálraítélt Marschall századost, még az év vége előtt vissza fognak térhetni hazájukba. „Nem lehet.. .A nemzetközi munkaügyi hivatal október­ben teljes ülést tart, amelyen a mezőgazda­sági munkások munkaidejéről és jogviszo­nyairól fog tanácskozni. Azt kell megállapí­tani ezen a tanácskozáson, hogy a békeszer­ződésekben kötelezőnek elismert nyolcórás munkanapot miképen lehet a mezőgazdaság­ban is megvalósítani. Ezenkívül pedig a mezőgazdasági munkások egyesülési és gyü­lekezési jogának biztosítására szükséges in­tézkedésekről is fognak tárgyalni. A munkaügyi hivatal az ügyek előkészí­tése céljából bekérte az egyes államok véle­ményét, közöttük Magyarországot is. A ma­gyar kormány viszont a szaktestületektől kért véleményt A Földmunkásszövetség ál­láspontját nemrég ismertettük e helyen. Most arról érkezik hír, hogy a gazdatestü­le­tek véleménye is beérkezett már a minisz­tériumban és „az összes beérkezett válaszok majdnem kivétel nélkül lehetetlennek tart­ják, hogy a mezőgazdaságban a munkások munkaidejének tartamát megkössék vagy pláne napi tíz órára korlátozzák". Ugyan­csak lehetetlennek tartják a gazdák azt is, hogy a mezőgazdasági munkásoknak az egyesülés és gyülekezés jogát biztosítsák. A magyar agrárérdekeltségnek ez az ál­láspontja nem új, de annál inkább csodála­tos. Egyetlen lépést sem akarnak ezek az urak előre menni, egy jottányit sem akar­nak engedni azokból az egyoldalú előnyök­ből, amelyek a múltban is állandó összeüt­közéseknek voltak a forrásai és amelyek most is csak arra jók, hogy a feszültség meg ne szűnjék a mezőgazdaságban a mun­kás és munkáltató között, sőt állandóan na­gyobb legyen. Nem lehet — mondják a mezőgazdasági munkáltatók. Nem lehet a munkaidőt sza­bályozni, nem lehet a föld robotosát egyenlő jogú embernek elismerni, nem lehet neki azt a jogot megadni, hogy társaival egyesülhessen, hogy velük közösen megbe­szélhesse, hogy mit tegyenek, mint ne te­gyenek, úgy, amint azt például­­ a gazdák is teszik különféle egyesületeikben. A meg­gondolás és a tapasztalat pedig azt mondja: lehet. A mezőgazdasági munkának meg­van­nak a maga különleges feltételei, ezek azon­ban nem zárják ki a munka szabályozásá­nak a lehetőségét. Ezt igazolják a külföldi példák is. A Földmívesek Lapja most meg­jelent számában ismerteti éppen ezeket a külföldi példákat. Szabályozták a munka­időt Dániában, Angliában, Belgiumban, Csehországban, nem is szólva Ausztráliáról és Amerikáról, ahol egészen más rendszer szerint folyik a mezőgazdasági munka, mint Európában. A porosz junkerek is azt állították min­dig, hogy a mezőgazdasági munka nem tű­ri meg a szabályozást, az utóbbi években mégis egész szépen szabályozzák a munkaidőt, a munkabért és egyéb kérdéseket kollektív szerződések útján. Az olasz mezőgazdaság­ban ugyancsak lehetségesek a kollektív úton történő szabályozások. Világos tehát, hogy Magyarországon sem lehetetlen a munkaidő szabályozása, sem törvényes kor-­­lá­tozása, annál is inkább, mert hiszen most is bizonyos előzetes szabályozás szerint dol­goznak a mezőgazdasági munkások is. Csak­hogy azok, akik a szabályozást lehetetlennek mondják, ezt mindig úgy érzik, hogy az a szabályozás lehetetlen, amelyik nem egyol­dalúan, önkényesen történik. Most is szabá­lyozzák a munkaidőt, most is megállapítják, hogy ki mennyit dolgozzon és mennyi fize­tést kapjon, de ez parancs alakjában törté­nik és nem közös megállapodással. És éppen ez az, amit meg kell szüntetni a mezőgazda­ságban, ha azt akarják, hogy végre egyszer tartós nyugalom és viszonylagos megelége­dés legyen a mezőgazdasági munkások kö­zött is. És ehhez kell az egyesülési és gyü­lekezési jog biztosítása. A munkaidő szabályozása ellen fölhozott álokokat ismerjük. A gyakorlat bebizonyí­totta, hogy azok sem helytállók. Angliában is, Dániában is szabályozva van a munka­idő. Télen 8 óra, nyáron 9Vr—1.0 óra éa mégis elvégzik a munkát rendesen és a dán mezőgazdaság is meg az angol is láttathatja magát a magyar mellett. Szeretnénk azon­ban ismerni azokat az okokat, amelyeket az egyesülés és gyülekezés joga ellen tudtak fölhozni. Talán azt, hogy az aratást biztosí­tani kell az esetleges sztrájkok ellen? Hát erre azt mondjuk, hogy csakis az egyesülés és gyülekezés szabadsága, csakis a szabad, szerződéses alapon megkötött munkaszerző­dés az, amely az aratást és minden egyéb időhöz kötött munkának az elvégzését bizto­síthatja. Hiszen megpróbálták a Darányi­féle törvényekkel. Vallják be őszintén, el tudták hárítani a sztrájkok, sőt a véres sztrájkok veszedelmét? Nem fölemelő látvány és nincs semmi biztató, semmi reményt keltő abban a szűk­keblűségben, abban az elfogultságban, és az úri kiváltságokhoz való csökönyös ragaszko­dásban, amit a gazdatestületek állásfogla­lása dokumentál. Sokkal inkább volna az ország érdekében, ha egyszer már nem abban keresnék a magyar gazdák és a ma­gyar kormány az ambíciójukat, hogy a ma­radiságnak és minden haladás ellen való hadakozásnak álljanak az élére. A szüksé­geset idejekorán fölismerni és elfogadni sokkal szebb és hasznosabb dolog, mint a végtelenségig akadályozni minden haladást, amelyet föltartóztatni végül még sem lehet. „Az elvétve előfordult rendelle­nességen" nemzetgyűlési szellőztetése miatt háborgó Kecskemét szombaton küldöttségben járt a belügyminiszternél. Kiváló belügyminiszterünk barátságosan fogadta a méltatlankodó kecske­métieket, ő maga is csodálkozását fejezte ki a Duna—Tisza köze eseményeinek nyilvános föl­tárása miatt, amikor a kormány „az állítóla­gos visszaélések"­ miatt a vizsgálatot megindí­totta. De ezzel nem fejeződött be a dolog. Kecske­mét memorandumot is adott át a belügyminisz­ternek, amely a nemzetgyűlés elnökének van címezve és egyebek között a következőket mondja: A tünetek, amelyekről Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselő július 15-iki interpellációjában megemléke­zett, a lezárt korszak természetes jelenségei. A jog­rendet mi föltétlenül akarjuk és ha bárki aljas in­dokból bűncselekményt követett el, az vegye el meg­érdemelt büntetését, de élesen tiltakoznunk kell az ellen, hogy annak idején elvétve előfordult rendelle­­nességek ürügye alatt tiszta lelkiismeretű hazafiak becsülete kérdésessé tétessék, hogy maga a Duna—Tisza közének népe általánosító gyanúsításokkal illettessék és hogy mindenek fölött a jelenlegi rendszert tartó oszlopok, „akik" erős vállakkal nemzetünket a vörös­gyalázatból kiemelték, ilyen okokból intézett aljat hajózók célpontjává tétessenek. Amint látható, Kecskemét nagyon haragszik Nemes haragja különösen a következő sorok­ban kulminál: Mélységes megvetésünket fejezzük ki Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselővel szemben és tiltakozunk am ellen, hogy a mentelmi jog mögé bújva, felelősség nélkül, gyáva módon, háborítatlanul folytathassa­­Ofc forgató üzelmeit.­­ Milyen idők! Millen erkölcsök! a Népszavát! A Népszava a tiéd is mi

Next