Népszava, 1921. október (49. évfolyam, 218–243. sz.)
1921-10-01 / 218. szám
1921 október 1.NÉPSZAVA nyereménykölcsön árát az állampénztárba lefizette. Azután következik egy másik intézkedés, amely szerint állami érdekből bármely lakást el lehet kobozni Egy további rendelkezés szerint a népjóléti miniszter elrendelheti a használatban nem levő épületek átalakítását. Az utolsó pontja a rendelettervezetnek a föllebbezhetetlenségét állapítja meg. Ide azt megengedi, hogy a laikilisdiktátor a saját intézkedését 15 napon belül fölülvizsgálhatja. Ha más lakásügyi hatóságok intézkedése ellen 3 napon belül panasszal élnek, a népjóléti miniszter által felülvizsgálati joggal fölruházott miniszteri biztos dönt a panaszok dolgában. Az új lakás rendelettervezet ügyében a népjóléti minisztériumban pénteken ankét volt, amelyen az igazsászügyminiszter és a belügyminiszter képviselője is erősen ellenezte a rendelettervezet intézkedéseit. A főváros képviseletében Filkarházy Lajos alpolgármesterarra kérte a népjóléti miniisztert, hogy a péntek esti minisztertanácson még ne foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, mert a főváros föltétlenül bele akar szólni. Rendkívüli közgyűlést kértek, amelyet a jövő szerdára egybe is hívtak. Az ankéten a felszólalók valamennyien a rendelet ellen foglaltak álllát. A minisztertanács úgy határozott, hogy mindaddig nem tárgyalja érdemben az új lakásrendeletet, amíg a főváros állást nem foglalt a rendelettervezettel szemben. MŰVÉSZET, IRODALOM * * * (*) „A császár anyja." (Bemutató a Magyar Színházban.) Danifscó lengyel Laura írónő színpadi kísérletét mutatták be pénteken este a Mr.-Ivar Színház művészei. A darab műfaját talán így lehet ma a legtalálóbban kifejezni, és övegesek három fölvonásban. Magában a darabban ugyanis alig történik valami, a szereplők elbeszélik egymásnak és a publikumnak a maguk és mások viselt dolgait. Napóleon tízszári udvarába az angliai számkivetésből beleszédül egy grófkisasszony, hogy jó nevelése, cealídi tradíciói, sőt jóakarójának, a „császár anyjának" elég sűrű figyelmeztetései ellenére odadobja magát a császárnak, akit a különböző nagyon ártatlan vérmérsékletű és naiv leányzó titokban imád. Nem történik baj, Napóleon — e kisseóriácska ebe az é-i és e a darab fordulópontja — megcibálja a lányka fülét és hazakergeti, természetesen a császári mamához, aki a nagy ijedelmek után Honoriát sietve férjhez adja. E há Izasság gyors elintézését Foucké rendőrminiszter úrnak köszönhetjük, aki a fogas kérdés fölvetésekor a nagy diplomaták mosolyával és anatómiailag egészen szokatlan gerincgörbületekkel nyújtja át a szükséges — csodás előrelátással beszerzett — iratokat. Nagy zavar lett volna, ha ezek az iratok nincsenek a késnél. A minden bajt jóraigazító, sokat elmélkedő és a „feminista" közmondásokban nem járatlan idős hölgy szerepét Rákosi Szidi játszotta, ez a nagyszerű színésznő, aki művészi egyéniségének gazdagságával itt is mozgást, melegséget, életet árasztott maga körül. Honoria szerepében Darvas Lili adta újabb bizonyítékát gyorsan és széles alapokon kibontakozó tehetségének. Nagy elismeréssel kell megemlékeznünk Péchy Blankáról, akinek kiforrott, fölényes művészete eseménye az előadásnak. Uray, Z. Molnár, Simon Marcsa, de a többi szereplők játékáról és Ditrói Mór rendezéséről is csak jót lehet írni. (*) „A bor." (Repriz a Nemzeti*Szinházban.) Abban a nekibuzdulásban, amivel a népszínmű elavult műfaját szeretnék életre galvanizálni, pénteken este sokkal üdébb, élettel teltebb állomáshoz tért vissza a Nemzeti Színház, amikor új szereposztásban Gárdonyi Géza munkáját, „A bor"-t adta elő. Gárdonyi és még inkább Móricz Zsigmond az útmutatók ma azon az ösvényen, amelyet féldrámák s durva hatást kereső operettek műparasztjainak félretolásával ez a műfaj a jövőben adhar. Ma mindannyiunkban ott rezeg a vágyódás a tiszta, békességes emberi élet felé a abban a levegőben, amit Gárdonyi lehelt „falusi történetébe", igaz, örök érzések élnek. Valami dickensi mélységes nyugalommal hömpölyög el itt a férfi és a nő találkozásának vissza-visszatérő egyetlen meséje s a zökkenés után a magyar paraszt mélységes, atavisztikus önérzete odahajlik az Érzés egyetemes ereje alá. Mint a szigetet megkerülő folyam árja, úgy trljnlkozik ismét egy csendes ölelésben az elénk állított morrpár. Kürti József Baracs Imréje tisztastílusban hozta közel hozzánk a magyar temperamentumot, Kiss Ferenc Matyi alakjában adott igaz színeket a parasztlegény elképzeléséhez. Rózsahegyi Göre Gáborja megfoghatóvá tette a bíró ismert derűs figuráját. Az új szereposztásban még Aghy Erzsi, Ligeti Juliska, és Nagy Teréz vették ki részüket az előadás sikeréből. A rendezés értékes munkáját Csathó Kálmán végezte. ny. i. (") „A kék egér." (Bemutató a Renaissanceszínházban.) A Renaissance-Színház új színház, mégis régi, poros színházi könyvek után kutat és láthatóan nagy az öröme, ha sikerül 30—49 esztendő előtti műsordarabokat előkotorni. Pedig magasabbrendű ambíciói is lehetnének ennek a színháznak, amelynek jó a helyisége, szép a színpada és van egynéhány kitűnő «knész» is. Pénteken este Engel és Horst három féle»ná«os bohózatával jelentkezett. A bohózat mulatságos jelenetekben bővelkedő volt ugyan, de a színház valahogyan arra is való, hogy itt-estt, némi kis irodalom is leára dj«a aszínpadról. A bemutató azért jól sikerült, a kenéssek sikerre vitték a darabot, a közönség jól mulatott és mi kell ma egyébb... A címszerepet Mészáros Gizi játszotta, némi kis túlzással itt-ott, de egészében vérre jól. Kőváry Gyula a kabaré színpadról ebben a darabban lépett először a nagy színpad deszkáira és itt is változatlanul az a kedves humorú színész maradt, akit a budapestiek a kabaré színpadáról olyan jól ismernek. Dezsén Gyula játéka darabos volt, a többi színész és színésznő igyekezettel játszott, több-kevesebb sikerrel. („t. rt.) (•) A csepeli Munkásotthon-színházban szombaton este színre kerül az „Aranyvirág" című operett. (•) „Kaláris." (Kárpáti Aurél könyve.) Versben és prózában megírt költemények vannak ebbe£ a kis könyvben, amely a „Pán" kiadásában jelent meg. Hangulatok, színek apró gyöngyszemei ezek a rövid írások, tisztán, pirosra éretten peregve ki az alkotás tüzéből. Akik igaz hittel keresik a színek, szavak, hangok labirintusában a lét problémáit, előbb vagy utóbb rájönnek arra, hogy az egész komplikált élet apró dolgoknak a sorozatából van összetéve. Egy végtelen füzér, amelyben egymás mellett sorakoznak föl az elmúlt idők keserű és boldog emlékei. És a györgyszemek egyformák, csak a színük változó. Férfias nyugalom szól ki az apró, cikornyátlan sorokból, egy lehiggadt, megtisztult világnézet csöndes eltűnődései a dolgok fölött. Emlékek, amelyek a múlt ködén keresztül megszépülve csillognak föl, régi keserűségek leszelidülve egy-egy halk sóhajjá, magános kószálások látomásai, tiszta érzések, tiszta eszközökkel kifejezve. Fölényes, mindent értő mosoly sugárzik keresztül a szavakon, mint őszi délutánok napsütése, de az őszi kert fái érett gyümölcsöket ringatnak. A csinosan kiállított kis könyv a Népszava-könyvkereskedésben is kapható. fb._ ny.) Mit kérdeztek a Marsbeliek? — Vidéki tudósítás. — Községünkben általános megdöbbenést keltett az a Marconi-jelentés, hogy az „Elektra" nevű cirkáló hajó árattalan távirókészüléke a Marsból érkező radiohullámokat fogott volna föl. Bakafántos Péter, aki több évet töltött olasz hadifogságban, tehát az olaszokat nagyon jól ismeri, nem késett azzal a kijelentéssel, hogy ez lehetetlen. Egész fogsága ideje alatt ő semmit sem fogott föl. Őt fogták el. Marconi nevű urat, nem is ismert, talán nincs is, ellenben annál több makaróni van, amik belül üresek. Valószínű, hogy itt hasonlóan üres fecsegésekkel állunk szemben. Iharos Gyurka, a harangozó, a hanghullámok alapos ismerője, szintén tagadásba vette ezt a jelentést, ő már húsz esztendeje a toronyban tanyázik és valószínű, hogy közelebb esik a Marshoz, mint az illető Marconi úr, de rég egyszer sem tapasztalta, hogy a csillagokból valami jelet adtak volna hozzánk. A községünkben többször volt dróttalan távíró, mert a gyerekek a telegráfdrótokat telelopták, de még azokat sem fogták el, nemhogy azok fogtak volna föl valamit. A káplán úr is tagadásba vette az egészet, mert világosan meg vagyon írva, hogy az Tristen a csillagokat azért teremté, hogy azokban az éjszakánként hazajáró emberek szeme gyönyörködjék. Embert csak a földre teremtett és nem a csillagokra. Aki ilyesmit hirdet, aki ilyesmit elhisz, az szembehelyezkedik a Szentírással és elkárhozik. Ellenben Buhajda János önkéntes tűzoltó határozottan vallja, hogy éjszakai gyakorlat alkalmával tisztán hallotta a mászólétra legtetejéről, hogy a Marsból valamit üzentek a földre, de nem tudta kivenni, hogy mit, mert nem tud olaszul. (Orosz fronton szolgált.) Valószínűnek tartja, hogy a Mars lakói csak olaszul, tudnak és ezért álltak szóba egyenesen Marconi úrral. Az ellentétes vélemények tisztázására időszerűnek tartottuk a helybeli csillagvizsgáló egyesület összehívását. Községünkben a csillagvizsgálók a főjegyző úr nevenapján tömörültek egyesületté. Tagjaik közé számítják azokat az elemeket, akik állandóan kimaradoznak, éjszakánkint járnak haza és így sok alkalmuk van a csillagok járásának a megfigyelésére. A csillagvizsgáló egyesület ülésén szótöbbséggel kimondták, hogy bár többszöri megfigyelésük alkalmával még nem tapasztalták, hogy valamelyik csillag a rajta levő élet megnyilvánulásáról jeleket adott volna a földre, mindazonáltal nem tartják lehetetlennek, hogy a Marson emberi élet van, mert őszintén szólván, nem is tudják, hogy a sok közül melyik a Mars-csillag, melyik nem. Ezzel szemben Varga Illés magánzó különvéleményt jelentett be. Ha volna is emberi élet a Marson, amit ő határozottan tagad, nem hiszi, hogy az ottaniak nekünk üzeneteket küldöznének, mert hiszen az ő sógora, aki Isaszágon lakik és akinek ő már három ízben küldött levelet, sokkal közelebb esik hozzá, mint a Mars-csillag és még egyszer sem kapott tőle üzenetet. Hogy Marconi úr mit fogott, mit nem, azt ő tudja, de Varga Illést ilyen fogásokkal nem lehet sarokba állítani. Már mindegy, az egyesület mégis kimondta, hogy igenis van emberi élet a Marson és községünk elöljárósága nagyon jól tenné, ha megkeresné a pénzügyminiszter urat, hogy a Marsban lakó emberekre is vessen ki adót, mert már a föld lakói nem bírják. Külön vitaestély keretében foglalkoztunk annak a megfejtésével, hogy ugyan mit üzenhettek nekünk a Marsból! Miután az ott lakó emberek kiváncsiak ránk, valószínű kérdezősködtek tőlünk. A Marconi által fölfogott rádióhullámok jelentésének a megfejtésével megbízott Patorka nyugalmazott tanár szériát a Mars lakói a következő kérdéseket intézték hozzánk: — Hány percent nálatok a pótadó! — Hogy ott egy kiló kenyér! — Msnmnyi ,mit a magyar kerwinérték Zürichben! — Ki az a Friedrich Istvánt — Meddig tart a keresztégy kurzus! Milyen volt az idei tennés! — Mikor vátt utoljára árviz! Az utóbbi kérdésekből a csillagvizsgálók arra következtetnek, hogy a Marson lakó emberek legitimisták. Róka Tóni. HÍREK. * * * 3 — Nagy megtakarítások a fővárosnál. A városházi kurzus újabban teljesen rávetette magát a takarékoskodásra. A senki által nem küldött és senkitől sem marasztalt Sipőcz, amint ismeretes, a destruktív korszakok nyomdokán 200 darab arcképét készíttette el a fővárosi segédhivatali szobák részére, nehogy gyorsan elfelejtsék. Az örökkévalóságra való törekvés e méltánylandó ténye potom 200.000 koronát jelent a kiadási rovatban. De nem kell megijedni, mivel hogy a polgármester úr 400 darab képet is csináltathatott volna ugyanennyi fáradsággal. Megállapítjuk, hogy az el nem készített másik 200 darab képen megtakarított a fővárosnak 200.000 korona kiadást. Nemesen egyszerű tettével csak Zilahi Kiss Jenő, a kurzus közoktatásügyi tanácsnokának igaz,zán méltánylást érdemlő bútorügye vetekszik. Ez a szigorú tanügyi férfiú — aki tudvalevően szintén a kurzussal áll és bukik — a főváros pusztuló pénzügyeinek érdekében jelentős lépésre szánta el magát. Pénzünk értékének sajnálatos hanyatlása számos hazafiban érlelte meg már azt a gondolatot, hogy a pénzt a vargyonosodás szempontjából legcélszerűbb bizonyos valóságos értékekibe befektetni. Zilahi Kiss Jenő úgy találta, hogy tanácsnoki irodájának bútorzata nem elég méltóságteljes ahhoz, hogy tekintélyt kölcsönözzön kényelmes bőrfotól mellülső oldalát saját ellenkező irányú felizetével érinteni méltóztató és ehhez kitűnően értő férfiúnak. Csináltatott 160.000 korona, értékben új bútorokat. Ezzel elérte, hogy hivatali tekintélye nőtt, másrészt a fővárosnak két bútorszarniturája van most már egy helyett. Ez, világos, hogy vagyonszaporulatot jelent, míg ha ezt a IIiO.0OO koronát télen a napközi otthonok koplaló apróságai között meleg étel és ruhácska alakjában osztotta volna ki, ez a főváros effektív vesztesége lenne. Megspórolt tehát 160.000 koronát és van a fővárosnak egy vadonatúj, drága, finom bútorgarnittúrája. Hogy a 200 darab sipőczképre, meg a tanácsnoki diszbútorzatra pillanatnyilag nem lett vona égetően szükség és a 360.000 korona, kiadással ezeken a címeken a züllött fővárosi pénztárt terhelni nem lett volna szabad — az fölületes akadékoskodás, ha meggondoljuk, hogy ennek a kurzusnak és ennek a szerencsétlen városnak már minden — mindegy. A Népszava s a munkások újságja. Munkások, támogassátok! — „Szkenkedjék díjtalanul közzétenni." Könnyű sejteni, hogy e szerény kérelmet az „illetékes hely", amelyről az alábbiakban lészen szó, újsághoz intézi: adna helyet díjtalanul a beküldött közleménynek. A lap nyilván azért van, hogy közöljön mindent, ami az olvasóit érdekli, noha kerülköznék elő olyatén kérdés is, miért közöljön a soksok pénzbe kerülő lap díjmentesen üzleti természetű hivatalos hirdetményeket! A posta- és távírda vezérigazgatóság versenytárgyalási hirdetményéről van szó, amely testvérek között kitesz vagy háromnegyedhasábnyit. Megérkezik a levél a lap kiadóhivatalához, szép zöld bélyegek vannak a borítékon, nagy, piros számokkal. Nem nagy az összegük, pont 100 fillér. Ami azt jelenti, hogy a szíves föladó, aki ráírja a borítékra: „Portóköteles", nem tesz rá levélbélyeget. Íme az osztóigazság, ha a lapot az a megtiszteltetés éri, hogy díjtalanul közölhet érdekes sorokat a bánatpénzekről, miegyebekről, ráadásul fizetheti a portóbüntetést. Oly szép ez, mint egy álom., — Csendélet a Központi Sajtóvállalatnál. A legkonstruktívabb sajtóvállalkozásnak berkeiben a legnagyobb zavarok dúlnak. A vállalat vezére, főtisztelendő páter Bangha, miután gellérthegyi beszédét elmondotta, mélyreható változtatásokat tervez lapjainál és e törekvésben első lépésként Szabó László újságírót szerződtette főszerkesztőnek, aki eddig egy általánosan destruktívnak ismert napilap kötelékében dolgozott Páter Bangha eddigi íródeákjai Kádár Lehel, a „Nemzeti Újság" szerkesztője és Lendvai (Lehner) István kurzus hírlapíró annyira a szívükre vették a dolgot, hogy Szabó szerződtetése folytán fölmondták lapjuknak és a „Nemzeti Ujság"-ról már le is kerül Lehel mester mégjegyzése. Krüger Aladár, az „Új Nemzedék" felelős szerkesztője, szintén távozik és azt is regéli a fáma, hogy csalódottságában maga páter Bangha is visszavonul a sajtópolitikától. _— Már nekik se kell? A nagy megpróbáltatások órájában odaadta a nevét, elmerült, hogy keresztünk még nehezebb legyen. Hitet cserélt és nevet adott el, amely nemcsak az övé volt. Ezért volt ára e névnek. Kicégéreztette ezt a nevet a Júdás bérért újság élére, hogy csúfságot tegyen a munkásmozgalom eszméjén, amelyet maga is egykor szentnek hirdetett. A citrom, mint közönségesen, kifacsartaték és ime feleim, eldobaték. Csizmadia Sándor nevét az „Igazság" című kományszubvenciós lap éléről a minap levették és most lekaparták hátulról is, ahol pár napra még helyet kapott Szegény, szegény, szomorú citrom... — Egy holttestet fogtak ki a Dunából. Pénteken déluárt az Erzsébet-hónál egy 30—35 évesnek látszó férfiholttestet halássztak ki a Dunából. A rendőrorvos megállapítása szerint a holtest egy hét óta na a víziben.