Népszava, 1922. december (50. évfolyam, 274–297. sz.)
1922-12-08 / 280. szám
L. éwfB SE®, SE. na®H Hiéh AZ ELŐFIZETÉS ARA : negyed évre 56» kor. — külföldre . . 1800 kor, egy hóra... 250 kor. — külflildre .. 69» kor. EGYES SZÁM AHA: Magyarországon 10 korona, Jugoszláviában 6 iig. korona, Ausztriában lOOO osztr. korona. Budapest, 1922 dessmasr B, péntek Miha BZGiPGTlQ MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT! KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—1 és József 3—31) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3—32) Vaksággal vert urak... A német birodalmi gyűlésben a szociáldemokrata képviselők egykor megtagadták hozzájárulásukat a haditengerészet követeléseihez. II. Vilmos ez alkalomból szónokolta el hirhedt szállóigéjét, a „vaterlandslose Gesellers"-ekről, amelyet később Bartha Miklós „hazátlan bitangokra" magyarosított. A német birodalom „vaterlandslose Geisellen"-jei azóta százszorosan bebizonyították, hogy jobb németek és jobb hazafiak, mint az egész német militarista pereputty Vilmossal együtt, mert amíg a Hindenburgokat és Vilmosokat elsöpörte a szereplés színteréről a világtörténeti események áradata, addig a német proletárság most is ott áll a régi őrhelyén és alkotó munkájával igyekszik újjáépíteni azt a német birodalmat, amelyet romlásba vitt az imperializmus, militarizmus és kapitalizmus szentháromsága. A mi saját külön, magyar Vilmosunk, a se vénségében elvakult és rövidlábú Bartha Miklós is csak kőbe faragva hirdeti meg egyáltalán nem találó és nem helytálló utánzatát a Városliget kopár pusztaságának .A „hazátlan bitangok"-ról, mert ezek a hazátlan bitangok a háború küzdelmes éveiben erejük minden megfeszítésével dolgoztak, dolgoztak és dolgoztak, hogy az az erőfeszítés, amelyet a frontokra küldött seregek kifejtenek, ne vesszen kárba, hanem, hogy megmentessék Magyarország attól, hogy alacsonyabb kultúrfokú népek igája alá kerüljön. Nem a magyar proletárság és nem a harcoló seregek akaratán múlott, hogy minden másképen végződött, mint ahogy végződhetett volna. Mindez azonban már a történelemé. Új helyzet állott elő, új feladatokkal, célokkal és szükségszerűségekkel. Magyarországot megcsonkították, 21.000.000 lakosát lecsökkentették 8.000.000-ra, iparának, kereskedelmének kutforrásait eltorlaszolták, boldogulásának útjait elvágták, a világgal való szabad érintkezésének lehetőségeit megnehezítették. Fojtogató gyűrűt vontak köréje, amelynek segélyével — egyelőre — akkor fojthatják meg, amikor akarják. Ezt a gyűrűt gyöngíteni, feszítését lazítani, ez lenne első, legszentebb és legfontosabb feladata ma annak az irányzatnak, amely tapsolt Bartha Miklós egyáltalán nem eredeti és nem találó kompillációjának és sovinizmusának. És sajátságos, valamint Németországban, a lehetetlenné és tehetetlenné lett imperializmus és militarizmus rombolásának hatását a dolgozó népmilliók, tehát a proletárok kénytelenek helyrehozni, mérhetetlen szenvedések árán, akként Magyarországon is az öntudatos magyar proletárság kénytelen — lényegben — a legsovénebb álláspontra helyezkedni azokkal szemben, akik összekeverik az ország, a köz, a magyarság érdekeit a maguk osztályuralmának érdekeivel, akik párturalmuk megmentése érdekében föl akarják áldozni az egész magyarság jövőjét a maguk önző szándékainak. Mert ma már nem lehet kétség afölött, hogy a kormány tervei és szándékai a kivételes törvény alapján létező rendeleteknek törvényes formába öltöztetésével ellentétben állanak mindazzal, amit a magyar múlt jelent és mindazzal, amit a magyar jövő követel. A kormány kegyén élő és a kurzust szolgáló sajtótól eltekintve, az egész magyar közvéleményt képviselő minden irányzat azt állapítja meg, hogy a belügyminiszter által a nemzetgyűlés elé terjesztett „rendtörvény" ellentétben áll a magyar nemzet egész múltjával, a magyarság örök ideáljaival és törtvénnyé válás esetén sokáig tartó éjszakát borítana erre a megtépett Csonkamagyarországra. Hogy ezt az országos fölháborodást, ezt a velőkig ható aggodalmat miért kellett fölidézni, hogy az ezer baj és száz ellenség között vivódó országot miért kellett a művelt világ lekicsinylésének kitenni, azt csak annak a rövidlátó osztálypolitikának képviselői mondhatnák meg, akiknek élén a Bethlen-kormány áll vagy azok az ismeretlen erők, amelyeknek ez a kormány játéklabdája, vagy labdaadogatója. Bármint legyen a helyzet, arról biztosíthatjuk a kormányt, hogy a magyar öntudatos munkásosztály ezzel a sötét tervvel, az ország e megrontásával s a magyar jövő ilyen könnyelmű elpusztításával a legélesebb harcot állítja szembe. S ha rendkívül szomorú politikai és parlamenti állapotaink között nem lesz sikere harcának, a kormány és mindenre kapható többsége viseli a történelmi felelősséget Csonkamagyarország romlásáért. A magyarországi szociáldemokrácia ma már fölülemelkedett azon, hogy ellenfeleivel szemben bizonyítgassa komoly és országépítő törekvéseit. E téren csak azokkal lehetne még szóba állani, akik komolyan az ország népének és az országnak a jövőjével, nem pedig pártok és osztályok uralmon maradhatásával, hatalmuk biztosításával törődnek. Ez utóbbiakkal nincs vitatkozni valónk. Tessék gázolni, legázolni mindent, ami útjukban áll. De ha végül a nagy gázolás közben maguk is fölbuknak a maguk által fölhalmozott akadályokban, magukra vessenek. Az a dolgos magyarság, amely kibírta a világháború rettenetességeit és állja emberül a négyéves kurzuskormányzatot is, ki fogja bírni azt az átmenetet, amelyet politikai rövidlátás, osztály- és párturalmi törekvés hárít reá elvakultan, oktalanul és meddő kísérletképen. Ti pedig, elvtársaink, a megpróbáltatások ezer tüzében megedzett öntudatos munkások, nézzetek bízó reménységgel a jövőbe, a mai sivár éjszaka feketeségén keresztül Dologház, fogház, hivatalos sztrájktörés, gyülekezésmegtiltás, sajtószabadságelnyomorítása — számunkra készülnek, de nem kell tőlük megijedni. A mi történelmi hivatásunk az, hogy utódainknak utat vágjunk a boldogabb jövő felé. ÉS ezt a feladatot teljesíteni fogjuk. Mindenütt az egész országban készüljetek tiltakozó gyűlésekre az új rendtörvény elleni! általános fi§iáfö©r©dá$t Scelt a reiititás,véigjava§lat. * * Az ellenzék harcot hirdet ellene. — A konzervatív politikusokat is megdöbbentette a Javaslat. — Az indemnitás vitájánál megkezdődik a harc. — Apponyi nem megy együtt reakciós politikusokkal. A rendtörvényjavaslat, amelyet a belügyminiszter szerdán beterjesztett, heves izgalomba hozta a politikai életet. Még a konzervatív politikai köröket is megdöbbentették a javaslatnak példátlanul reakciós rendelkezései. Az ellenzéki pártszövetség el van szánva a legmesszebbmenő harcra. De mindenki, aki nem tartozik ahhoz a maroknyi reakciós táborihoz, amely biztosítani akarja uralmát örök időkre, a legnagyobb felháborodással áll szemben ezzel a javaslattal, amely a kendőzött abszolutizmust nyílt abszolutizmusra váltja és börtönné akarja tenni az egész országot. Az ellenzék egy része a politikai passzivitás gondolatával is foglalkozik arra az esetre, ha a törvényjavaslat törrvénnyé válását megakadályozni nem lehetne. Vannak, akik a passzivitásba való visszavonulást úgy képzelik el, hogy az ellenzék előzően a kormányzat ellen vád alá helyezési indítványt nyújtson be. De abban egyetért az egész ellenzék, hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedését minden eszközzel meg kell akadályozni. Érdemes leszögezni, hogy milyen visszhangja támadt a törvényjavaslatnak, a radikalizmussal nem vádolható „Budapesti Hírlap"-ban. Szerdai vezércikkének eztt a néhány passzusát ide jegyezzük azért, mert kiválóan jellemzi azt a hangulatot, amelyet a törvényjavaslat benyújtása konzervatív oldalon keltett: „A jogállamból, amely a letűnt három-négy nemzedék ideálja volt, e javaslattal egyes árpásra rendőrállam lesz. Az alkotmányos kormányzatból abszolutisztikus uralom. A bírói jogkör megszűkül, a közigazgatási önkény területének viszont nem lesznek határai. A közrend, meglehet, fokozottabban lesz biztosítva vele, de az egyéni jog és szabadság teljesen bizonytalanná válik. És mindez törvény útján készül egy nemzetgyűlésen, amelynek minden pártja hivalkodik a maga demokratikus szellemével... A Dózsa-lázadás után a magyar diéta is csinált valami hasonlót — tán az egyetlen eset a magyar történelemben —, de ez a mohácsi vész előtt volt, nem utána. És történetíróink szerint ez a dolog is ott harcolt a Csele-patak partján, mégpedig a török — javára... Ami megrettent, az e javaslatok abbeli néma vallomása, hogy immár az ezer éves magyar nemzet úgy lezüllött, hogy kirendelt pásztorai azt teszik, hogy csak ilyen eszközökkel lehett immár rendbeszedni. Azután szörnyű elgondolni, hogy ezt a munkát egy nemzetgyűlés végezze el magán. Az alkotmányosság elsőrendű szerve rendezzen be magának közrendet, az abszolút uralkodás legismertebb s leggyűlöletesebb intézményeivel s kisebb eszközeivel... Mi könnyes szemmel és sóvárogva nézünk szűk határainkon kifelé, elrablott tartományokra, üldözött magyarokra. S míg integritásról ábrándozunk," azzal lepnek meg bennünket, hogy a kormány a kényuralom fegyvereit kéri magának a nemzetgyűléstől, hogy itt bent hathatósabban megvédhesse a közrendet befelé. Tehát az ország polgárai ellen. És a nemzetgyűlés meg fogja, neki adni a kért fegyverzetet, mert nem tehet mást, mert ő adja 3 év óta a nemzetnek a kormányait. És az állapotért, amelyben vagyunk, amelyben a közrend „fokozottabb" védelmére rendkívüli eszközöket kell igénybevenni, a felelősség a kormányról viszszaesik a nemzetgyűlésre."Az ellenzéki politikusok így nyilatkoznak a rendtörvényjavaslatról: Vázsonyi Vilmos: A kormány még nyerni óhajt abból, hogy törvényt csinál belőle, ami