Népszava, 1923. március (51. évfolyam, 48–73. sz.)
1923-03-23 / 67. szám
LI. évf. 67. sz. Budapest, 1923 március 23. péntek Ava 30 korona AZ ELŐFIZETÉS ABA I negyed évre 170 kor. — külföldre . UH ken egy hóra ... 609 kor. — külföldre . IMI kon, Ausztria egy hóra 660 magyar korona, EGYES SZÁM AHA : Magyarországon 30 korona, Jugoszláviában 10 jug. kor., Ausztriában 1500 osztr. ker. .""Tr^^ZERKESZTÖSEG: VIII, CONTI-UTCA 1. SZ. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PAV^T^T. (Telefon: JOZ8Cf JÓZ8ef *») KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAPI ADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—51 és József 3—32) tt . * A politika zavarosa. A hivatalos magyar politika porondján megint fölkavarták* a port és homály, bizonytalanság, titokzatosság terjeng a levegőben, amelyen keresztül senki sem láthat tisztán, csak talán azok egyesei, akik legbelül állanak vagy akik ott bent egymással viaskodva ezt a porfölvetést előidézik. Nem kellett ahhoz különös politikai éleslátás elejétől fogva sem, hogy megállapíthassuk, miszerint a Bethlen István által létrehozott egységesnek nevezett párt nem lehet alkalmas arra, amire benne számítottak, hogy valóban tartósan és eredményesen tudjon kormányozni és tudja az országot ezernyi bajából kivezetni. Nem kellett ehhez éleslátás és jóstehetség, mert amidőn az országban általában sem teremthető meg a lelkek lehiggadása, a gazdasági, politikai és társadalmi állapotok valami szilárdabb lerakódása, még kevésbé alakulhat ki politikailag egy olyan kormányzó többség, amely a hatalom kezelésében egyetértene vagy egyféleképen tudna akarni. Annál kevésbé lehetett ezt elvárni a Bethlen-kormányzattól, mert hiszen köztudomású volt, hogy Bethlenek nem azt akarják, amit Wolff—Gömbös—Csillének akarnak, s nem is kereshetik a kibontakozás lehetőségeit azon az úton, amelyen elődeik keresték. Bethlennek azonban mégis sikerült mindeddig elhajózni belső ellenfelei szirtes sziklái között, amíg végre ma ez a tábor türelmetlenné lett, megmozdult és külső, belső harcot indít Bethlen kormányzása ellen abban a szándékban, hogy a maga irányát juttassa érvényre, többet remélve attól, mint a mai politikai helyzettől. Sajnos, ez a kiindulás sem hozhat több eredményt az országnak, mint amennyit az eddigi állapot hozott, mert kétségtelen, hogy akik ma az egységes párt repesztésén fáradoznak, nem alkottak a maguk idejében többet, nagyobbat, és eredményesebbet, mint amennyit Bethlenék politikája mutathat föl. Aki vagy akik pedig nem tudnak hozni jobbat, értékesebbet annál, aki van, azok még kevesebb bizalomra, még kevesebb megértésre találhatnak csak az ország békére, munkára, egészségesebb gazdasági életre vágyó lakossága részéről. De azért ez a zavar az egységes pártban és a Bethlen-kormány körül keletkezett zsongás és jobbra-balra való sugás-bugás mégis hozhat valamit, ami nem használ ugyan, de nem is árthat, mert elvégre a politikai életben sem nélkülözhetők a tisztító szelek, miután viharokról nem nagyon lehet a mai politikai szituációkban beszélni. Egy tisztább helyzet kialakulása sohasem árthat, egy újabb kísérletezés egy más politikai irányban árthat ugyan átmenetien, de ez az átmenet Magyarország mai helyzetében nem lehet hosszú s ha egészségtelen következményű, nem is tarthat sokáig. A mai bizonytalanságnál mindenesetre többet ér, ha a politikai zavaros egy kis átlátszóságot nyer és tisztább képet mutat. A munkásosztály, a szociáldemokrácia számára ebben a helyzetben is adva van a szükséges álláspont. Az egymást kölcsönösen támadók viaskodása nem érdekel bennünket, mi egyik mellé sem állhatunk s nem állunk mindaddig, amig őszintén, az ország mai érdekeinek megfelelően, nem térnek rá a becsületes demokrácia útjára. Ez a választóvonal megvan és meg lesz mindaddig és minden kormányzati iránnyal szemben, amíg azt megértő engedékenységgel fölöslegessé nem teszik. Amint ilyen politikai zavarok eseteiben mindenkor, most sem hiányoznak azok a jelenségek, amelyeket hol egyik, hol a másik oldalról szükségesnek tartanak fölidézni. Ilyen jelenségnek kell tekintenünk a március 15—16-iki események körül a jobboldali sajtóban kiélezett támadásokat, az ezek nyomán levont szélsőjobboldali következtetéseket és az ezek folytatásaként jelentkező eseményeket és jelenségeket a kormány és pártja körében. Egy halvány kísérlet már történt arra is, hogy a munkásságot is belesodorják ebbe a zavaros kavarodásba. Szerencsére a munkásság öntudatosabb és tapintatosabb volt, hogysem a provokációnak fölült volna s még tapintatosabb lesz ezután, mert nincs A kizárt munkások csütörtökön délelőtt a fővárosban és környékén hat helyen tartottak gyűlést, amelyeken a Vas- és Fémmunkás Szövetség képviselői beszámoltak a kizárás eddigi eseményeiről, különösen a munkáltatókkal folytatott tárgyalásokról s azok sikertelenségéről. A kizárt munkások a küzdelem óriási jelentőségének teljes tudatában állják a harcot. Tudják, hogy a háború alatt és azután megduzzadt nagytőke most erőpróbát kísérelt meg. Tudják, hogy a cél az, hogy a munkásokat leverjék, szervezetüktől megfosszák és azután mindenkorra engedelmes, meghunyászkodó és könnyen kizsákmányolható tömeggé alakítsák. A munkáltatók azért provokálták a harcot, hogy végleg megerősítsék a három év óta rendszeresen kiépített diktatúrájukat a gyárakban s a munkásoktól a maguk ügyeibe való beleszólás minden lehetőségét megvonják. Határtalan munkaidő, korlátlanul alacsony munkabér, ez a munkáltatók célja s ezért akarják letörni és megtörni a munkásságot. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ország érdekei ellen a mai viszonyok között alig lehetne károsabb merényletet elkövetni ennél. Az a 40—50.000 ember, aki most a gyárosok jóvoltából négy hét óta pihen, ha bent van a gyárban, napról-napra nagy értékeket termel. S azokból az értékekből csak egy csekélyke kis rész jut neki, a többi mind, már amit a gyárosok le nem foglalnak maguknak, a nagy közösség javára szolgál. Miért akarják ezeket az embereket letörni, miért akarják ezeket megalázni és miért nem akarják nekik az emberséges megélhetést biztosítani? Ez a hatalmi túltengés már direkt veszedelmes, ez már direkt államellenes hatásúvá válhatik. Ha lehetetlenné teszik itt, hogy a becsületes munka után becsületes kenyérre is számíthasson a munkás, akkor utat nyitnak a munkásság körében a kivándorlásnak, vagy pedig a könnyű életre, a „könnyű" keresetekre való törekvéseknek. Mind a kettő egyenesen pusztító, demoralizáló hatású az egész lakosságra. A gyűléseken a vas- és fémmunkásszövetség képviselői ismét kijelentették — és a tömegek ebben is teljesen egyetértettek velük —, hogy a becsületes megegyezésre minden pillanatban készen állanak, de csak, mint szabad semmi kedve ahhoz, hogy akár az egyik, akár a másik fél számára kikaparja a gesztenyét a politika zavaros parazsából. Ez alalommal ezt a mulatságot egyedül kell a vetélkedő túloldali uraknak egymással végigtáncolniok. A munkásság most éppen eléggé el van fogva ha a maga gazdasági bajaival, naprólnapra nehezebbé váló életföltételeinek kiharcolásával a támadó, kizáró kapitalizmustól. A politika fölkavart porondján viaskodók tehát csak küzködjenek egymással, győzzék meg vagy le egymást, mi ez alkalommal meg akarjuk engedni magunknak azt az örömet, hogy ezt a viaskodást a semlegesség kényelmes páholyából nézzük végig és talán vigadjunk vagy szomorkodjunk a látványon, aszerint, amint az tragédiává vagy komédiává fog kialakulni, emberek, mint egyenlő jogú felek hajlandók tárgyalni, egyezni és dolgozni. Talán a helyzetvégleges elmérgesítése előtt még a gyáron Sok szervezetének a vezetői is megfontolják, hogy milyen felelősséget vállalnak magukra, ha a hatalmi álláspontot a végsőkig föntartják és kiélezik. A Vasmunkásotthonban tartott gyűlés után a tömeg végigvonult a Thököly-úton és a Rákóczi-úton s eljutott belőlük a közutakra is egy kisebb rész. Spontán és teljesen nyugodt tüntetés volt ez, minden előzetes elhatározás és minden mellékes cél nélkül. A kormány esti félhivatalosa mégis forradalmat és tudja isten még miféle veszedelmet , szimatoló megtorlásért kiabál. Fölébresztette ez a csöndes és semmi zavart nem okozott tüntetés a főváros polgármesterét is. Ez az úr, négy hét óta nem vett tudomást róla, hogy a vezetése alatt nyögő város lakosságának egy nagyon tekintélyes részét kenyértelenné tett a munkáltatók hatalmaskodási vágya. Nem volt kíváncsi, hogy miből és hogyan él az a 20—30.000 kizárt munkás, amelyik a főváros területén lakik és még pártvacsorái közben sem jutott eszébe, hogy közbenjárjon a kizárás megszüntetésére, a kenyértelenné tett fővárosi lakosok kenyerének visszaszerzése érdekében. Amikor azonban néhány ezer közülök kiment az utcára, akkor siet kijelenteni, hogy „ezt nagyon szomorú tünetnek" tartja. Bizony az ilyen polgármester még ,,nagyon szomorúbb" — hogy úgy mondjuk — tünet a város testén. A kizártaknak az utcán való megjelenése „A Nép" cimü papirost is kihozta a sodrából Nagyzási hóbortba esett és azt állítja, hogy a kizártak meg akarták támadni. Viselkedjenek csak nyugodtan az urak ott abban a redakciónban és folytassák megszokott üvöltéseiket. A munkásság nem fogja őket soha bántani, mert egyáltalán nem is vesz tudomást a létezésükről.Itt írjuk meg, hogy a csütörtök délutánra egybehívott egyeztetőtárgyalás ismét ered- ménytelenül végződött. A tanácskozásra a mi-*niszter képviselője ugyanis a „keresztényi szociális szakszervezet" képviselőit is megs hívta. A vas- és fémmunkásszövetség képviselői kijelentették, hogy azok a differenciák, amelyek köztük és a Vasművek és Gépgyárak A kizárt mulidisok csak egyezés után férnek a becsületes mega gyárakba. A kizérfiak tömegei tudomással vették a tárggyaSás©!«yól szSlé jeLentéseket. — A vasmunkások ns?w engs^a&sietSini magjakat. — Készek a becsSäveftes te&ymsmda rafe5704&*smSdr& fen gnak ~v A kizárt munkások gyűlései.