Népszava, 1923. június (51. évfolyam, 122–145. sz.)
1923-06-02 / 122. szám
NÉPSZAVA 1923 junius 2. mmár egységes párt házi perpatvara miatt a ffildreformnovella tárgyalását? * * RendkivSIi minisstertanáss foglalisasott a külföldi kfildfincsel és a tisztviselfffcérfSéssel. — A KiititisstviselSk drágasági segélyét 59 százalékkal fölemeltéti. JavasLat buzckötvSnyek kibocsátásáról. A kormány tagjai csütörtökön rendkívüli minisztertanácsra ültek össze, amelyen a miniszterelnök és a pénzügyminiszter külföldi útjával valamint a közalkalmazottak kurzusszövetségének beadványával kapcsolatosan, a tisztviselők anyagi helyzetével foglalkoztak. A minisztertanácsról kiadott hivatalos jelentés szerint a kormány elhatározta, hogy a tisztviselők rendkívüli segélyét még június folyamán 50%-kal fölemeli és ugyancsak júniusban törvényes felhatalmazást kér a nemzetgyűléstől a tisztviselőkérdés általános rendezésére. A kormány ezentúl — úgymond a jelentés — minden hónap második minisztertanácsán foglalkozik majd a tisztviselőkérdéssel és megfelelő intézkedéseket fog tenni akként, hogy azok már a következő hónap elején életbe is lépnek. Az ezúttal engedélyezett rendkívüli segélypótlékról szóló rendeletet a hivatalos lap szombati száma közli. A hivatalos jelentés, ugyanakkor, amikor tudtára adja a köztisztviselők kurzus-szövetségének, hogy a minisztertanács az ő memoranduma alapján foglalkozott az illetményrendezés kérdésével, utal a vasárnap a szó szoros értelemben „lezajlott" közalkalmazott-gyűlésre is és közli, hogy a kormány azt a tényt, hogy a közalkalmazottkérdést egyes pártfrakciók politikai szempontból akarták kihasználni, „elítélendőnek és kárhozatának" tartja. Hír szerint a külföldi kölcsön, illetve a jóvátételi bizottság határozata tekintetében a kormány nem jutott végleges elhatározásra. A pénzügyminisztériumban péntek délelőtt sűrű tanácskozások folytak. Kállay pénzügyminiszter Popoviccsal, a jegyintézet kormányzójával, Teleszky volt pénzügyminiszterrel, Bud közélelmezési miniszterrel és bankvezérekkel bizalmasan tárgyalt. Kiszivárgott hírek szerint a tisztviselők ellátását, a behozatalt és kivitelt, úgyszintén a devizaellátást vitatták meg. A Bethlen-féle „konszideráció" és a földreformnovella sorsa. Noha a minisztertanácson nem került szóba, már most kétségtelen, hogy a politikai helyzet alakulása a közeljövőben a földreformnovella sorsától függ. És a novella jövőjén fordul meg a kormánypárt összedrótozott egysége is. Az egységes pártban tovább dúl az egyenetlenség a nagy agráriusok és a kisgazdák között, akik most Gömbös segédcsapatára támaszkodnak. Azóta, hogy Bethlen a keddi pártvacsorán úgy tett, mintha ki akarná tessékelni az egységes párt portájáról a fajvédőket, Gömbösék erősködnek, hogy, de bizony, ők szemébe néznek Bethlennek és kérdőre vonják, kikhez adresszálta ismeretes teszédét, különösen azt a fölszólítást, hogy tegyék „konszideráció" megfontolás tárgyává eddigi magatartásukat. Ám nem nagy elszántság kell ehhez a vállalkozásukhoz, hiszen előre tudják, hogy a miniszterelnök „kielégítő" magyarázatot fog adni és nem mondja majd szemükbe, hogy a kitessékelő szavakat rájuk értette. Bethlenről különben, aki eddig egyáltalán nem nyilvánított véleményt a novelláról, azt beszélik, hogy a miniszterelnök nem mindenben helyesli nagyatádi Szabó novella-tervezetét. A miniszterelnök arra hivatkozik, hogy külföldi tapasztalása szerint az idegen államok „helyeslik", hogy a földreformtörvény ment minden radikalizmustól. Arról azonban a miniszterelnök nem nyilatkozik, tájékoztatta-e a külföldet arról,hogy Magyarországon még ezt a valóban „nem radikális" törvényt sem hajtják végre. Ha igaz is a külföld nagy lelkesedése a konzervatív földreformtörvény miatt, könnyen lehetséges, hogy azok a körök, amelyeknek érdekük, hogy Magyarországon ne legyen konszolidáció, helyeslik ezt a törvényt. Ha pedig a miniszterelnök nagyra van azzal, hogy a külföldön oly nagy hatást ért el az elhibázott földreformtörvénnyel, nem tudjuk, ennek a hatásnak tulajdonítható az egész külföldi út „eredménye", amely az egységes párt ügyvezető alelnökének megállapítása szerint „egyenlő a teljes sikertelenséggel"? A kormánypárt egységéért aggódók körében különben fölmerült az a terv, hogy addig is, amíg az egységes párt házi perpatvarát az eddig sűrűn és eredményesen alkalmazott áthidalásokkal és kompromisszumokkal sikerül elsimítani, elhalasztják nagyatádi Szabó novellatervezetének tárgyalását, esetleg az őszi ülésszakra. A novella körül tehát most buzgó egyeztetési tárgyalások folynak. A földreform körüli kompromisszum célját szolgálná az a szakvélemény is, amelyet a Földbirtokrendező Bíróság adott a véleményezés céljából neki megküldött novellatervezetről és amely vélemény már eljutott nagyatádi Szabó Istvánhoz is. A Földbirtokrendező Bíróság véleménye a földreformgyorsabb végrehajtását illetően csak két pontban tér el Nagyatádi novellatervezetétől, nevezetesen a járadékbirtokok kötelezővé tétele és a földmivelésügyi miniszternek hatásköre tekintetében. A kormány egyelőre a mezőgazdasági hitel rendezésére irányuló követelés teljesítésével iparkodik kedvében járni az agráriusoknak. Ebből a célból javaslatot dolgoztak ki a búzakötvények kibocsátásának engedélyezéséről. A javaslatot sürgős észrevétel megtétele céljából már szét is küldték a mezőgazdasági érdekeltségeknek s annak értelmében azok a pénzintézetek, amelyek eddig jelzálogleveleket adhattak ki, búzáról szóló kötvényeket is kibocsáthatnak. Ily búzakötvénykölcsönssel az ingatlanok jelenlegi forgalmi értékük 25%-áig terhelhetők meg. Hogyan és mivel indokolja nagyatádi Szabó a föláreformnovellát ? Az esetleg „már" nyugtalankodó kedélyek lecsillapítása végett nagyatádi Szabó most közreadta a földreformnovella indokolását. Ebben a novellát megelőző indokolásban a kisgazdaminiszter fölsorakoztatja érveit a novella szükségessége mellett és ezen a kereten belül, fölötte nagy óvatossággal igyekszik válaszolni az ezerholdasoknak — a novella igazolását célzó? — támadásaira. Az indokolás elején a földmivelésügyi miniszter még kísérletet tesz arra, hogy a földreformtörvény védelmére keljen, amennyiben azt állapítja meg, hogy „a tapasztalatok beigazolták, hogy az alaptörvény általában megfelel a célnak". A továbbiakban azután a novella indokolása érdekében nagyatádi Szabó maga is kénytelen a „bevált" alaptörvény fogyatékosságai közül jó néhányat elismerni, így a többi között az indokolásban megállapítja, hogy „szükség van a novelláris intézkedésekre mindenekfölött azért, mert, az Országos Földbirtokrendező Bíróság által megindított eljárások és folyamatba tett megváltási ügyek túlnyomó, mintegy négyötöd része még érdemi elintézésre vár". Majd: ,,... mert a novella nélkül a törvény végrehajtása nagyon fontos vonatkozásaiban bevégzetlen maradna". Megállapítja az indokolás azt is, hogy „a házhelyek és a földhöz való juttatás tekintetében a személyes alapfeltételek elbírálását célzó eljárások hoszú időre elnyújtják a cél elérését. A Földbirtokrendező Bíróság eljárása tehát célszerűségi szemponttokból szintén módosításokat igényel. A földreform kérdéséhez a legfontosabb kormányzati érdekek fűződnek, valamint ahhoz, hogy ez a kérdés eredményesen oldassék meg, amire az eddigi helyzet biztató kilátásokat nem nyújt. A legégetőbb szükség esetén sincs mód arra, hogy a kis földmíves elemek részére bármily mérsékelt keretek között is haszonbérletek kiadását biztosítani lehetne. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a járadékbirtokok intézménye az alaptörvény rendelkezései értelmében életre nem kelhet, s ezzel szemben a földhözjuttatás anyagi feltételeinek megoldására úgyszólván egyedüli lehetőségként csakis ennek az intézménynek az életrehívása mutatkozik." Az Orige-nek szánt válaszképen szembeszáll a nagybirtokosoknak ama megállapításával is, hogy a novella nem teljesíthető igényeket ébreszt, amikor megállapítja, hogy az a területmennyiség, amelyet a földbirtokreform teljes keresztülvitele igényel, a nagybirtoknak alig 5tco-át teszi. Megállapítja az indokolás, hogy ez év május közepéig mintegy 13.600 katasztrális hold földet vettek igénybe a földreform céljaira, ami az ország összes szántó és legelő területének több mint egy százaléka, illetve a nagybirtokok megfelelő területeinek mintegy 3,3%-a. Amikor hivatalos beismerés szerint is a 5,céljainak általában megfelelő földreformtörvény" alapján ilyen terjedelemben elégítették ki a földigénylőket, akkor valóban nem tudjuk, miért van egyáltalán szükség arra, hogy meggyőző érveket kelljen fölsorakoztatni e törvény hiányosságai mellett. Elvégre az ezerholdasokat semmiféle indokolás nem fogja meggyőzni, ők nem az indokoláshoz, hanem ezerholdjaikhoz ragaszkodnak. A földigénylőket, a földre éhes mezőgazdasági népességet pedig nem arról kell meggyőzni, hogy az alaptörvény révén földhöz nem juthatnak, hanem inkább azirányú aggályaikat kellene, ha lehet, eloszlatni, hogy a novella változtat majd ezen az állapoton. A magyar szociálpolitika a gyakorlatban. másítt IP- e sem jut pénz. „Tekintettel arra, hogy a mostani körülmények között hitel, amelyből a segélyt folytatólag engedélyezhetném, rendelkezésemre nem áll, az egyesület kérelmét nem áll módomban teljesíteni." A Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjegyletének hivatalos lapja közli azt a hivatalos levelet, amelyben ezek a sorok olvashatók. Az egyesület ugyanis azt kérte, hogy a kormány folyósítsa részére most is azt a 10.000 koronás segítséget, amit a háború előtt kapott az államtól. A kérvényt a népjóléti miniszter áttette a kereskedelemügyi miniszterhez — hogy miért, azt ő tudja —, ez pedig úgy intézte el, amint azt az idézett sorok mutatják. Ez a 10.000 korona az egyesület háztartásában már a háború előtt is keveset jelentett, most pedig ugyancsak keveset jelentene még valorizálva is. Ámde amilyen keveset jelent pénzértékben ennek az összegnek a folyósítása vagy megtagadása, olyan sokat beszél ez a megtagadás arról a szociális szellemről, amellyel nálunk a munkásügyeket intézik, arról a szociális gondoskodásról, amelyben a magyar állam a vagyontalan, dolgozó népességet részesíti. A magyar állam semmiféle módon nem gondoskodik arról, hogy a vagyontalan, dolgozó embereknek öregségük idejére vagy máskülönben állandó munkaképtelenné válásuk esetére a megélhetésnek valamelyes lehetőségét biztosítsa. Ebben a tekintetben egyedül áll valamennyi európai állam között. Mindenütt gondoskodtak már valamelyes módon a munkából kikerültek, a rokkant munkások és más vagyontalanok biztosításáról vagy segélyezéséről. Annyira általánosan elismerték már régen a rokkant munkásokról való gondoskodás szükségességét, hogy a régi magyar, osztályparlament is több izben utasította a kormányokat ilyen irányú törvényjavaslatok beterjesztésére. A javaslatok, persze, nem készültek el. A kormányoknak mindig akadt más dolguk s az országgyűlés sem szorgalmazta ezt a határozatát valami különös buzgalommal. A munkásoknak ebben a tekintetben is tehát csak az önsegélyre kellett szorítkozniuk, így csatlakoztak lassanként a különböző szakmák munkásai tekintélyes számban a Munkások Rokkant- és Nyugdíjegyletéhez, habár a szervezett munkásságnak mindig az volt az álláspontja, hogy csak a kötelező biztosítással és állami hozzájárulással lehet ezt a fontos, szociális problémát helyesen megoldani. Az egyesület tehát ma az állam helyett teljesít nagyon fontos szociális feladatot. Hogy milyet, azt mutatják a következő adatok: Az egyesületnek 213.000 fizető tagja van, állandó járadékot kap az egyesülettől 12.500 rokkant és 3986 árva. A tavi segélyezési kiadása több mint 3.000.000 korona volt ez év márciusában. Az egyesület tehát nagyon jelentős számú munkásnak nyújtja azt, amire az államnak a gondja nem terjed ki velük szemben. S elvégzi a feladatát becsülettel. Amit az alapszabályaiban ígér a tagjainak, azt meg is adja nekik. S arra is volt gondja, hogy a pénz mai hallatlan elértéktelenedése mellett a lehetőségig valódi értéket adjon az arra jogosítottaknak. Mi lenne természetesebb annál, hogy az állam segítségére siessen az ilyen egyesületnek még akkor is, ha nem fütyülnek minden kormánybokorban keresztényi szeretetről s pogány faji védelemről? Hiszen emberi, nemzeti, állami kötelesség volna a munkásokban az államhoz való tartozás érzését erősíteni azzal, hogy demonstrálják előttük: ime, az államnak van gondja rá, hogy öreg napjaitokat ti is nyugodtan, gondok és nélkülözések nélkül tölthessetek el. Az állam visszaad valamit nektek is abból, amit ti egy emberöltőn át mindenkinek adtatok-De amagyar államnak még külön tartozása is van épp ezzel az egyesülettel szemben. Ez az egyesület a háború alatt 15.000.000 koronát adott kölcsön a magyar államnak hadikölcsönökben a rokkantak pénzéből. És a magyar állam a hadikölcsönök dolgában is lerázott magáról minden szociális kötelezettséget. Arra sincs példa sehol, hogy az állam ne tegyen különbséget a szegény emberek összekuporgatott fillérei s a gazdagok fölöslegei, a bankok pénze s a szociális intézetek tőkéi között. Nálunk nem tesznek különbséget — vagy ha igen, akkor éppen a gazdagok javára. De erről most nincs is szó. A magyar állam megvont egy elsőrendű szociális feladatot teljesítő egyesülettől 10.000 korona eddigi szubvenciót, mert a 200 milliárdos költségvetésben nem találtak rá fedezetet. Erről van ma szó. S ennek a ténynek a puszta konstatálása többet beszél köteteknél. Ez az a szociális szellem, amely a magyar állam mai kormányzatát áthatja. Ez az a gondoskodás, amelyre a munkások számíthatnak. Ez az a légkör, amely kitermeli azt a szociálpolitikai irányt, amely egyedül áll ma Európában azzal, hogy nem törődik a munkanélküliekkel, üldözi a nagyobb kenyérért, harcolókat s özönvíz előtti rendelkezésekkel akarja megakadályozni a szervezkedést. S mindezt keresztény és nemzeti iránynak, keresztény demokráciának s nemzeti fajvédelemnek nevezik.