Népszava, 1923. november (51. évfolyam, 247–271. sz.)
1923-11-01 / 247. szám
1923 november 1. Ausztria szociáldemokráciája. * A küldetem egy esztendeje. — A pártvisenőség Jelentése. A most lezajlott választási küzdelem nagyszerű tanújelét adta Ausztria szociáldemokráciája hatalmas erejének. Volt már alkalmunk arra, hogy egypár adatot közöljünk erről. Az osztrák elvtársak néhány hét alatt milliárdokkal adóztatták meg magukat a választási küzdelem sikere érdekében. Százezernyi bizalmiférfi (magában Bécsben vagy harmincezernyi) dolgozott éjjel-nappal a küzdelemben. Ők voltak azok, akik a milliónyi röpiratot a legeldugottabb és a legmagasabban fekvő hegyi falvakba is eljuttatták, akik a választói névjegyzékeket földolgozták, akik megorganizálták azt a — kerek számban — tizenegyezer népgyűlést, amelyet a köztársaság területén a legutóbbi öt-hat hét alatt a szociáldemokraták tartottak. A választási küzdelemben Bécsben magában 1447 szocialista népgyűlés volt; egyetlen napon, a választás előtt öt nappal, október 16 -án egyedül Bécsben 86 népgyűlést tartottak. A hatalmas szociáldemokrata pártorganizáció műve volt a köztársaság népe széles tömegeinek a fölrázása, megdolgozása, amit mutat az, hogy a választóknak több mint 90%-a járult az urnákhoz, noha, Vorarlberg területét kivéve, a szavazás nem kötelező. És a párttitkárságnak volt ideje és ideje arra, hogy e nagyarányú küzdelem kellős közepén a legnagyobb nyugodtsággal más irányban is dolgozzék. Most jelent meg a pártvezetőség 110 oldalas jelentésének a kötete, amelyet — amint már jelentettünk — a november 14-én összeülő országos pártgyűlés elé terjeszt, beszámolóképen az 1922 június 30-tól 1923 június 30-ig terjedő működéséről. . A jelentés ideje (a tavalyi júniustól az idei júniusig) a legnehezebb és legveszedelmesebb gazdasági krízis ideje volt, amit a köztársaság eddigi öt éve alatt megért. Tömeges munkanélküliség és a sétáltatással való dolgozás rendszere (Kurzarbeit!), drágaság és a bérlenyomás ellen való küzdelem: ebben az évben ez volt az osztrák proletariátus osztályrésze. És ehhez járult az egyre növekedő politikai nyomás: a Seipel-féle szanálás rendszerének a magva az volt, hogy a munkásságot a gazdasági nyomorúsággal minél jobban megpuhítsa és demoralizálja, hogy képtelenné tegye a politikai, gazdasági és szociális reakcióval szemben való ellenállásra. Seipel koncepciójának a meghiúsultát nemcsak a szociáldemokrácia nagyarányú választási győzelme mutatja fényesen (egyik-másik egyre acsarkodó pesti újsággal szemben itt is megismételjük: a tizenhéttel megkisebbedett mandátumszámú új Nationalratba eggyel kevesebb: 68 szociáldemokrata, de tizenhéttel kevesebb: 97 polgári párti képviselő vonul be!), hanem a seipeli terv fiaskóját az óriási krízis ez esztendejének szocialista-szervezeti fejlődése is mutatja! 1922 június végén a párttagok száma 553.022 volt. (Párttag az, aki mindenirányú szocialista kötelességének megszakítás nélkül eleget tesz!) A seipeli koncepció, a borzalmasan nagy munkanélküliség, a félheteket dolgoztatás rendszere, egyszóval az egész nagy gazdasági és szociális nyomorúság a párttagoknak átlagban csak 7%-át vette el. 1923 június végén 514.273 férfi- és női tagja volt a pártnak, olyanok, akik a pártszervezeti járulékot megszakítás nélkül fizették. Bécsben 2,73% a veszteség, a legkisebb; a 204.698 párttag közül 5583 hátralékban van, törölni kellett. A legnagyobb a veszteség Salzburgban: 15%. Ezzel szemben Burgenlandban (a volt Nyugatmagyarországon) 72%-kal növekedett a párttagok száma, a klerikális Tirolban is több mint 2/1%-kal. De tudjuk, hogy ezek a számok az azóta elért eredményekkel immár tárgytalanok lettek. A választási küzdelem a férfi- és nőmunkások új ezreit, tízezreit hozta a pártba, a gazdaságilag szervezett munkások ezrével, tízezrével lettek politikailag is szervezettek. A szociáldemokrácia mindenütt végérvényesen visszaverte a reakció támadó kísérleteit. Az új küzdelem során sokszorosan betömődtek azok a hézagok, amiket a legrettenetesebb nyomorúság hónapjai ütöttek az osztrák proletariátus falanxain. Az osztrák szociáldemokrácia politikai szervezeteihez tartozik — és Ausztriában valóban testtel-lélekkel hozzátartozik! - a köztársaság minden tizenharmadik polgára. Ha Ausztria körül, mindenfelé, visszaszorítottságban van is az osztálytudatos proletariátus: az osztrák párt helyzete kezesség a szociáldemokrácia föltartóztathatatlan haladásáért. A szocialista fölvilágosítás terjesztésének legfontosabb szervei a pártdíjsájtok. A jelentés évében a tizennyolc szabályosan — részben naponként, részben hetenként, illetve hetenként kétszer — megjelenő pártlap sorába még kettő lépett: egy lap a klerikális Vorarlberg proletariátusa számára, egy horvát nyelvű lap Burgenland népének és egy harmadik is, az új, harcos nőmunkás-ujság, a Die Unzufriedene („Az Elégedetlen"). Ausztria szociáldemokráciája huszonegy pártlappal rendelkezik és ezek kerek számban 600.000 példányban jelennek meg. Ebben a számban nincs benne a párt tudományos havilapja, a Der Kampf, a kisgazdák és mezőgazdasági munkások lapja, a községi programot szolgáló folyóirat, a Sozialistische Erziehung („Szocialista Nevelés") című revü, sem az ifjúmunkások, a proletárgyermekek, a munkássportolók számára szerkesztett újság. Mindezekhez járul a páratlan fejlettségű szakszervezeti sajtó, amelynek minden hasábjátsorát a szociáldemokrácia szelleme itatja át és a szövetkezeti, szociálpolitikai (munkásbiztosítási) lapok és folyóiratok tömege, amelyet egy és egynegyedmillió példányban nyomnak! Az osztálytudatos osztrák szociáldemokrácia nyolcvanöt újsággal és folyóirattal, körülbelül kétmillió példányszámmal dolgozik ebben a hatmilliós országban. (Emellett a választás kampánya alatt hat száma jelent meg a bécsi választási újságnak — Wiener Nachrichten volt a címe —, négymillió példányszámmal, és a választás küzdelmeiben indult meg a párt anyagi támogatásával a szocialista közbiztonsági alkalmazottak lapja, a Republikanischer Schutz; ez a hetilap tovább is megjelenik.) De a pártlapok mellett nagyon fontos a párt könyvkereskedésének, könyvkiadóhivatalának a tevékenysége is. A jelentésnek erről beszál,moló része is erőteljes életről és fejlődésről számol be. A jelentés évében a Volksbuchhandlung kiadásában 36 könyvet és brosúrát jelentettek meg 467.000 példányban, és hogy e könyvek-füzetek kiadása milyen szükségesség volt, mutatja, hogy eddig már majdnem mind elfogyott. Nemcsak az agitáció és a napi küzdelem céljait szolgálók voltak ezek a füzetek, hanem messzebb terjedő jelentőségűek, így például Max Adler nagyszerű munkája az államélet marxista fölfogásáról, Hilferding nagy „Finanzkapital"-ja, Otto Bauer könyve az osztrák forradalomról, Brüger hatalmas munkájának harmadik kötete az osztrák szociáldemokrácia történetéről. De a párt könyvkereskedésének kiadói tevékenységét jóval fölülmúlja a könyvterjesztő munka. A bécsi hatalmas könyvkereskedésen kívül könyvterjesztő fiók van Döblingben és Wiener-Neustadtban; a munnkásképzők központja, az ifjúmunkások központja és a gyermekbarátok egyesülete a jelentés évében vagy két és félmillió könyvet helyeztek el. A nyomtatott szó munkája mellett nem pihent az élő szó munkája sem. 1922 június 30-tól 1923 június 30-ig a Zentralstelle für das Bildungswesen csak magában Bécsben 95 előadó-ciklust, 72 nyelvtanító, elemi ismereteket terjesztő és kézügyességi kurzust, 973 egyes előadást, 266 vetítettképes előadást rendezett, és ebben a számban nincsbenne a gyermekbarátok hatalmas szervezetének oktató munkája. A Kunsstelle 716 színházi előadást és szimfóniás hangversenyt rendezett szervezettmunkások számára, amelyeken 344.333 munkás és munkásnő vett részt és 81 művészi estélyt praganizált a munkásszervezetekben. Ez a néhány szám mutatja azt a grandiózus munkát, amelyet a szellemiek terén végzett az osztrák szociáldemokrácia. És ezzel még mindig nem merítettük ki az osztrák munkásosztály kulturális, gazdasági és politikai működésének a jellemzését. Ami energia él és kifejleszthető a széles néptömegekben, mind megtalálja a helyét és a munkája körét az osztrák szociáldemokrácia hatalmas organizmusának egyes szerveiben. A szocialista nevelés munkája megteremtette és meglepően rövid idő alatt hatalmassá fejlesztette a megbecsülhetetlen értékű gyermekbarát mozgalmat, a munkások művészeti nevelésére irányzott akarat egyre növeszti a kulturális mozgalmat és a lakáskultúra fejlesztése a nagyvonalú, bátor, már világszerte híres kislakásteremtő törekvéseket. Hatalmas egyesülés szolgálja a munkásturisztika, nagy egyesületek a punkássport ügyét. Ha a legborzasztóbb gazdasági nyomorúság hónapjaiban így megtarthatta, enynyire fejlesztette az erejét Ausztria szocialista munkássága: az előreláthatóan nyugodtabbnak ígérkező következő hónapok és évek kifejlesztik Ausztria szociáldemokrata pártját azzá, aminek sokan máris látják, az osztálytudatos munkásmozgalom mintapártjává. HAAIVVMWUWUVWUUUUVWW^AA.WI/AI tfUWVUW WWW: iva'JWWW wwwwww1 ww i'UMJW.vwftrtnrtnfl/wvuwvwwwiWWww Cáfolat Sir Eric Drummondnak, a Népszövetség főtitkárának, itteni tartózkodása alkalmából — mint már jelentettük — szerdán díszebédet rendeztek a miniszterelnökségen. Több polgári újság azt írta, hogy az ebéden megjelent képviselők között volt Peyer Károly elvtárs is. Ez a hír tévedésen alapszik, mert Peyer elvtárs a miniszterelnökségen rendezett ebéden nem vett részt. A lapok tévedése valószínűen azzal magyarázható, hogy az ebédre meghívottak névsorát közölték le a megjelentek névsora helyett. Lis 4I Hatvannyolc szocialista mandátum. Bécsi tudósítónk jelenti, hogy a burgenlandi (volt nyugatmagyarországi) választókerület maradékszavazatainak a felosztása után lezártnak tekinthető az osztrák nemzetgyűlési választások aktusa. A burgenlandi mandátumokból négy került szociáldemokrata kézre, ugy hogy az osztrák szociáldemokrata párt 68 mandátummal került ki a nagy küzdelemből. (Bécs: 27 mandátum, Alsóausztria: 14, Felsőausztria: 5, Stájerország: 7, Burgenland: 4, Karintia: 4, stb.) Az új nemzetgyűlésen lesz 68 szociáldemokrata, 82 keresztény -szociális, 15 GroS-deutsch- és Landbund-szavazat. A megelőző nemzetgyűlésnek 183 tagja volt: 69 szociáldemokrata és összesen 114 polgári párti; az új nemzetgyűlés mandatáriusainak száma 165 és ezek közül 68 szociáldemokrata, 97 polgári párti. Abból a 18 mandátumból, amellyel az új Ház kisebb, mint a megelőző, a szociáldemokraták 1 szavazattal részesek, a polgári pártiak 17-tel! A keresztényszociálisokkal, a kormányzó párttal való viszonyt nézve: ezek három mandátumot vesztettek (85 volt, 82 van), a szociáldemokraták egyet (69 volt, 68 van). föíh, Jaászliás'da'áígyifiáts és a jjögfosszás egyan. Szerdán este Budapesten és környékén tizennégy népgyűlés volt, amelyeken a politikai és a gazdasági helyzettel, a lakbérrendelettel és a községi választásokkal foglalkoztak. A gyűlések igen látogatottal voltak és a munkásság nagy tömegei megértéssel fogadták a szónokok fejtegetéseit a napirend pontjairól. A gyűléseken nagy volt az elkeseredés a lakásrendeletnek a munkásságot sújtó és a drágaságot fokozó rendelkezései miatt, de a munkásság mindenütt tudatában volt annak, hogy pártunk küzdelme és a parlamenti pártfrakció erőteljes akciója nélkül a terhek egyenesen elviselhetetlenek lettek volna. A gyűlésekről lapzártáig a következő tudósításokat vettük: A II. kerületi pártszervezet jól sikerült gyűlést tartott a Horthy Miklós, utl .Munkásotthon nagytermében. A gyűlés elnöke Horváth István elvtárs volt. A napirendet — a gazdasági és politikai helyzet — Kohári Kappner József elvtárs ismertette, aki rámutatott beszédében arra a helytelen és népellenes politikára, amelyet a Bethlen-kormány folytatott és folytat. Majd a községi politikáról és jelenlegi Wolff a Sipőcz-uralom bűneiről beszélt a hallgatóság helyeslése mellett. A termet zsúfolásig megtöltő elvtársak jót mulattak a kiküldött rendőrkapitány „rendelkezésein . A kapitány úr az előadónak megtiltotta, hogy az emigrációban levő Garami és Buchinger elvtársakról beszéljen, majd magánvéleményt adott le, amely zajos derültséget keltett. Horváth elvtárs zárószavai után a jól sikerült gyűlés véget ért. A XI. pártszervezetben, a könyvkötők helyiségében, amelyet zsúfolásig megtöltöttek a pártszervezet tagjai, Csillag Ferenc elvtárs beszélt, utána Bíró Dezső elvtárs egyórás beszédben foglalkozott a politikai helyzet, a drágaság, a községi választások és a lakbérkérdés ügyével. A hallgatóság folytonos tapssal kísérte az előadó beszédét, aki befejezésül a pártszervezetek és a Népszava támogatására hívta föl a gyűlés figyelmét. A gyűlés, amelyet Stepringer Alajos elvtárs vezetett, minden zavaró incidens nélkül ért véget. Pestszentlőrincen a Merker-féle vendéglő helyiségében jól sikerült gyűlést tartott a pártszervezet, amelyen nagyszámban jelentek meg az elvtársak és elvtársnők. Streitmann György elvtárs elnöki megnyitóbeszéde után a napirendet dr. Gonda Béla elvtárs ismertette. Rámutatott a külpolitikai helyzetre, foglalkozott Benes és Bethlen ellentmondó nyilatkozataival, amelyek a külpolitikai helyzetei, még bonyolultabbá és zavarosabbá teszik. Ennek dacára, álláspontunk az, hogy Magyarország talpraállításának egyik leglényegesebb föltétele a szomszédos államokkal való békés megegyezés. Majd rátért a belpolitikai helyzetre, amely éppen oly zavaros és bonyolult, mint a külpolitikai helyzet. A fajvédők kiváltak a kormányzó pártból, de vádiratot adott az ügyészség Garami és Buchinger elvtárs ellen, amit még Gömbösék sem mertek megtenni. Rámutatott a munkásmozgalom égető sebére, az emigrációra, amelyet föltétlenül likvidálandónak tart. Végül ismertette az adózási rendszert, amelynek egyik válfaja a legújabban kiadott lakásrendelet is. Égetően szükségesnek találta az adózási rendszer megváltozását Magyarország talpraállításának érdekében, hogy azok fizessék az adót, akiknek legnagyobb a teherbíróképességük. Streitmann György elvtárs záróbeszéde után az élénk tetszéssel kísért gyűlés rendben véget ért. Föltűnést keltett, hogy rendkívül nagyszámú rendőrség jelent meg a gyűlésen. A rákospalotai pártszervezet a Bocskay utcai Munkásotthonban tartott jól sikerült gyűlést, amelyen a munkások tömege mellett sok polgár is részt vett. Gondos József elvtárs elnöki megnyitója után Kovács József elvtárs ismertette zajos helyesléssel fogadott beszédben a napirendet. A gyűlés sikere biztos záloga annak, hogy a rákospalotai munkásság, mint eddig, ezután is derekasan kiveszi részét a szociáldemokrata pártnak a munkásság érdekeiért folytatott küzdelmében.